Halo: Reach Multiplayer bétateszt

A Halo-rajongók számára május 3-a nemzeti ünnepként volt bejelölve a naptárban, bizonyára rengetegen voltak olyanok, akik erre a napra felfüggesztették tanulmányaikat, szabadságot vettek ki, urambocsá beteget jelentettek, vagy éppen párkapcsolatuk harmóniáját tették kockára. Mindez egy játék miatt, ami sokaknak sokkal több csupán egy szórakozási forrásnál. Hölgyeim és uraim, íme Halo Reach béta! Ne menjetek sehová!

Nem csodálkoznék azon, ha a május 3-i nap belépne a Guiness rekordok könyvébe, mint a nap mikor a legtöbb időt töltötték el az emberek egy menüben várakozva, játék nélkül. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy senki se tudta pontosan, mikor is fog végre elstartolni a várva várt bétateszt. Emberek tízezrei, szerteszét a világban nézegették tűkön ülve újra és újra indítva a Halo ODST menüjét, hogy végre mikor vált már át a „Preview beta" felirat „Play beta" feliratra. Hazai idő szerint olyan 18-19 óra között megtörtént a csoda: elindult!


Bizonyára sokan voltak közületek, akik erőteljesen elgondolkoztak azon, vajon hogyan volt képes a Bungie ilyen rövid idő alatt két Halo címet is piacra dobni. Vajon hogyan volt idejük teljesen újragondolni a több mint sikeres Halo 3-at, amivel elvileg lezárult egy legenda, végéhez ért egy történet. A válasz erre nagyon egyszerű. Az ODST tulajdonképpen nem volt több, mint egy küldetés lemez a Halo 3-hoz, abból is természetesen a jobbik fajta, aminek elsődleges és legfőbb célja volt a cím felfrissítése a köztudatban, s persze ez adta meg a jogot a Reach bétatesztelésére is. Mert a fő attrakció természetesen a Halo előzményeiről szóló Reach volt, ez nem vitás, aminek minden esélye megvan arra, hogy még a Halo-trilógiánál is nagyobb legendává váljon, hiszen ki tudja, hány évnek kell még eltelnie addig amíg újabb résszel fogunk találkozni a sorozatban. Szerény véleményem szerint erre majd csak a következő generációs Xbox megjelenése után fog sor kerülni.


De hagyjuk a rizsát, térjünk rá a lényegre. Az első és legszembetűnőbb része a bétának, hogy alaposan újra- és átdolgozták az egész menürendszert, valamint a matchmakinget. Miután beállítottuk spartanunk páncélzatát, színét és a logónkat, már jöhet is a többjátékos opció. Ide belépve rendkívül ötletesnek tartottam, hogy minden egyes Reach-csel játszó cimboránkat látni fogjuk, akikhez csupán egy gomb megnyomásával már csatlakozni is tudunk. Ha ez nem lenne elég akkor még olyanokat is be tudunk állítani, hogy milyen típusú emberekkel szeretnénk játszani: olyanokkal akik csapatjátékosok, akik magányos farkasok, akik sokat, vagy keveset beszélnek, sőt még olyan lehetőségünk is lesz, hogy zavar-e minket a csúnya beszéd, vagy sem. Első nap sajnos igencsak túl voltak terhelve a szerverek, ezzel gondolom nem kevés fejfájást okozva a Bungie-s kölköknek, de szerencsére ezt nagyon hamar orvosolták és második nap már semmilyen problémával nem találkoztam ezen a téren.


Miután rányomtunk a meccs kezdésére, lehetőségünk van választani, hogy éppen milyen játékkal szeretnénk nyomulni az adott csoporton belül. Gondolom a végleges változatban ez le fog redukálódni az adott térképek kiválasztására, de itt a bétában nagyon kellemesnek tartottam, hogy szabadon választhatok - a többi sráccal együtt természetesen - a számomra legszimpatikusabb szabályrendszerek közül. Tehát ha mondjuk a csapatos objektív opciót választottuk, akkor azon belül adott lesz három lehetőség is az általunk legszimpatikusabbnak a kiválasztására.


Miután elkezdődött a meccs rögtön észre fogjuk venni, hogy a grafika bizony nem sokat fejlődött. Azon kívül, hogy az egész kép világra ráhúztak egy grainy effektet, nem sok minden változott. Ez az effekt tulajdonképpen csak egy nagy átverés semmi több, hiszen igaz, hogy egészen egyedi, egyfajta retro hangulatot ad a játéknak, de nem kell sok ész hozzá, hogy rájöjjünk, az engine nagyrészt maradt a régi, a változás csupán a játékmenetben történt meg.


A legfontosabb változás a Call of Dutyhoz hasonló perkek kiválasztásában rejlik, amit minden újraéledésünk előtt ki tudunk választani. Spartanként összesen négy ilyennel fogunk találkozni, az első a Guardian aki egy rövid időre képes sérthetetlenné válni, ilyenkor azonban képtelen mozogni. A második a sunnyogók kedvence lesz, hiszen viszonylag hosszú időre láthatatlanná tudunk válni a segítségével, illetve ha hátulról elkapunk valakit egy nagyon gizda kivégző mozdulattal jutalmaz meg minket a játék. A harmadik, a rendkívül bosszantó jetpackes megoldás, amivel bármikor bárhonnan el tudunk menekülni, illetve a magasból tudjuk osztani vele a halált. A negyedik pedig a számomra legkedvesebb, a Scout, ami végre valahára lehetőséget ad nekünk arra, hogy a Halóban is rohangáljunk. Nem is gondolná az ember, hogy ezzel a négy egyszerű osztállyal milyen szinten megváltozik az egész játékmenet, pedig így van. Olyan, mintha egy teljesen más játékkal nyomulnánk. A tapasztaltabb Halo-fanatikusok természetesen már mindegyik osztályra kidolgozták a saját ellenstratégiájukat, és sokszor azt éreztetik az emberrel, hogy mindegy melyiket választod, esélyed sincsen ellenük. Talán ez a legnagyobb bajom a Halo multijával: olyan érzése van az embernek, hogy nincsenek egyenlő erőviszonyok. De ne menjünk át személyeskedésbe, mivel tény, hogy nagyon sokat sikerült változtatni az évek óta agyon nyúzott multin.


A másik nagy változás a fegyverek terén történt, hiszen a fejlesztők mindegyik stukkert áthozták a Halo 3-ból, de szinte az összeset megváltoztatták valamilyen szinten. A Battle Riffle pl. nem hármas lövéseket ad le, hanem szimplákat, de rendkívül erőseket és még sorolhatnám. Illetve visszakerült mindenki nagy kedvence a Magnum is, ami az egyszeres zoomjával és rendkívül erős golyóival újra sokak nagy kedvencévé fog válni. Az újragondolt fegyverek, akárcsak a rendkívül profin kitalált perkek mind-mind teljesen megváltoztatnak mindent amit idáig a Halo multijáról tudtunk, és ez bizony nagy szó. Gratula Bungie!


A Reach béta két hétig fog tartani és a készítők szépen lassan adagolják nekünk az újabb pályákat, illetve a játékszabályokat, hogy folyamatosan fenntartsák az érdeklődésünket. Úgy gondolom, hogy nincs is annál nagyobb szó, mint amikor egy hozzám hasonló fanatikus CoD-os minden egyes nap tűkön várja már, hogy végre tolhassa a játékot. Tény, hogy technikailag szinte semmit nem változott az anyag, de szabályokban és újdonságokban több mint kielégítő ahhoz, hogy újra legendává válhasson majd év vége felé, ősz tájékán. Aki teheti, mindenképpen próbálja ki, nem fogja megbánni!