A Fez készítői igencsak merészek voltak, mikor kitalálták az alapkoncepciót, hiszen a játékot elindítva kissé nagyra fog nyílni a szeme mindenkinek. A legkritikusabb az első öt perc lesz, mikor az ember erőteljesen elgondolkodik azon, hogy most bizony kidobta a pénzt az ablakon. De szerencsére nem kell hozzá sok idő, hogy egy fantasztikus alapötlettel és egy soha nem látott csavarral elinduljanak a kalandok, amit soha nem fogunk elfelejteni.
A játék grafikája a legjobb indulattal is csak pocséknak nevezhető, a Commodore 64-es időket idéző megjelenítés és hangeffektek megdöbbentenek az első percekben, majd, mikor megértjük, hogy miért is van ez így, akkor pont az ellenkező érzéseket váltják ki belőlünk. Főszereplőnk élete teljesen megváltozik, mikor egy furcsa incidensnek köszönhetően rádöbben, hogy a kétdimenziós élet, amiben eddig létezett, csak illúzió volt, mert valójában a körülötte lévő világ háromdimenziós. Egy kis sapkának köszönhetően képesek leszünk magunk körül forgatni a környezet, melyben olyan lehetőségek rejlenek, amikről még csak nem is álmodhattunk.
A Fez az érzékelés csapdájára hajaz, akárcsak egy korábbi mestermű, az Echochrome. Az előttünk lévő világ teljesen más képet ad, hogyha forgatunk rajta egyet, olyan helyekre juthatunk el, ahova eddig képtelenség volt. Mindehhez nem kell más, mint mindig alaposan körülnézni, mielőtt tovább haladnánk. A játék célja a kicsi, apró, sárga kockák gyűjtögetése, melyekből nyolcat összeszedve egy nagy kocka lesz. Ezek pedig újabb és újabb ajtók kinyitására adnak majd lehetőséget, mellyel egyre több helyre juthatunk el az eleinte picikének hitt világunkon belül. Pár óra játékidővel meg már olyan sok helyre mehetünk be, hogy ember legyen a talpán, aki képes az egészet átlátni. Összesen 32 nagy kockát tudunk összegyűjteni, és ha mindez nem lenne elég, akkor ugyanennyi negatívkocka is fellelhető lesz, melyek a rejtett gyűjtögetnivaló kategóriába tartoznak. 
Célunk kinyitni minden ajtót, felfedezni azt a csodálatos világot, ami körülvesz minket. Közben döbbenetesen agypusztító logikai feladványokat megoldva, idegen nyelveket lefordítva, egyéb apróságokat, kincseket gyűjtögetve, eljutni a végcélig mely a világunkat egyre jobban felemésztő végtelen űrfoltok megszüntetése. Ahogy haladunk előre a játékban, egyre több ilyen folttal fogunk találkozni, melyekhez hozzáérve kirepülünk a végtelen sötét űrbe, szóval ezeket érdemes messziről elkerülni, vagy egyszerűen csak úgy fordítani a körülöttünk lévő világot, hogy ne legyenek láthatóak.
A Fez egy igazi régiiskolás Commodore 64-es játék, mind látványban, mind zenében, mind pedig játékélményben. Vérbeli retro anyag ez, mely teljesen elvarázsol, elrabolja a szíved és soha nem enged el. Kétségtelenül a 2012-es év egyik arcade mesterműje, bűn lenne kihagyni minden platformernek, mert ezt egyszerűen látni kell!
Mind a játékosok, mind pedig a teszterek folyamatosan a régi szép időkről anekdotáznak, hogy akkor régen mennyivel jobb volt minden játék, mennyivel jobb volt a játékélmény. Ha esetleg olyan fiatal vagy, hogy nem érted ezt az egészet, vagy pedig olyan öreg, hogy újra át szeretnéd élni, akkor eljött a te időd!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.