Kinect Dragons Lair teszt

  • Írta: Daks
  • 2012. június 14.
  • dragons lair, teszt, x360
Vérszomjas szörnyek, kegyetlen csapdák. Mordroc elátkozott kastélyát járva bármikor utolérhet a végzet, van azonban egy lovag, ki nem fél szembeszállni az ismeretlennel. A neve Dirk the Daring, a küldetése pedig, hogy megmentse a szépséges Daphne hercegnőt.

A Dragon’s Lair a világ leghíresebb interaktív meséje. A legendás Disney animátor, Don Bluth nevével fémjelzett rajzfilmjáték 1983. június 19-én debütált, a Wikipédia adatai szerint pedig az elmúlt közel harminc évben 67 alkalommal tért vissza. Tiszteletét tette a létező összes platformon, PC-n éppúgy, mint minden régi, és új konzolon, illetve mobiltelefonon, Xbox 360-ra pedig most jelenik meg másodszor. A korábbi HD-DVD formátum után a játék átköltözött a LIVE Arcade címek sorába, bátor lovagunk pedig meghajolva a legújabb technológiák előtt, kitanulta a Kinectes kardforgatás művészetét is.


Egy igazi klasszikust köszönthetünk az új Dragon’s Lair szerepében. A játék közel teljesen megegyezik az eredeti kiadással, az action interactive movie stílus egyszerre kínál filmélményt, és izgalmas akciót, Dirk beveti magát a sötét kastély falain belülre, nekünk pedig vigyáznunk kell az életére. A képernyőn felvillanó gombokat kell lenyomnunk a megfelelő időben, rajtunk múlik csupán, hogy hősünk tovább jut-e, vagy itt leli halálát, a történet fél óránál nem hosszabb, de csak akkor, ha reflexeink is a helyén vannak. Ha nem, akkor kezdődnek a gondok, arról pedig, hogy ne legyen könnyű dolgunk, a játék gondoskodik szívesen.


QTE elemekkel manapság csak átvezetőknél találkozunk, modern szemmel nézve a Dragon’s Lair így nem is nyújt semmi kihívást. Aki most fiatal létére az ajánlóképek alapján vásárolja meg a játékot, az csalódni fog benne, a játékmenet öreg és elavult, a VHS kazettás időkben viszont mindez maga volt a csoda, könny csordul a szemünkbe, ha visszagondolunk rá. 


A menübe belépve többféle lehetőség közül lehet választani. A kontrolleres irányítás mellett döntve két játékmód nyílik meg előttünk, a home mód egy előre megrendezett forgatókönyv szerint alakítja az eseményeket, míg az arcade a klasszikus kalandok képviselőjeként véletlenszerű szobák sokaságán vezet át. Az eredeti változat is ez utóbbira épült, az ajtókon belépve mindig más fogad minket, s ha elbukunk, akkor is új helyen éledünk újjá, azon kívül, hogy élvezetesebbek, változatosabbak a kalandok, a megoldásnak köszönhetően még a játéktermi bevételek is csak dagadtak. Az összevisszaság miatt nincs, ki megjegyezze a helyes gombokat, az ember nem tanul a saját hibáiból, csak dobálja be az aprókat, míg végleg ki nem örül a pénztárcája, ez a lényeg, semmi más.


A Dragon’s Lair hiába jópofa játék, három évtized után piszok unalmas tud lenni. A Kinectnek köszönhetően viszont került bele egy kis vérfrissítés, az új irányítás kalandra csábít megint. Hősünket balra, jobbra, előre, illetve hátra ugrással tudjuk a megfelelő irányba lökni, ezen kívül pedig van három parancsmozdulat is, melyek különböző akciókat hívnak elő. Jobb karunk előrefelé suhintásával kardozni lehet, a megfelelő kéz felemelkedésével kötelet tudunk mászni, egy kis térdemeléses kocogás hatására pedig hősünk is rohanni kezd, szégyen a futás, de hasznos, tartja az örökbecsű mondás. De hogy teljes legyen a kép, az új irányítás mellé a nehézségi szinteket is újragondolták. A leggyengébbet választva folyamatosan megy a film, s nem gond, ha valamit rosszul csinálunk, a középsőnél már mi irányítunk, de a főhős bármennyiszer újraéledhet, míg a legnehezebben szinte lehetetlen feladat elé állít minket a játék. Ha egyszer vétünk, Dirk odavész, örökre.


A Silent Hill és a Devil May Cry új kiadásai után elvártuk volna, hogy a Dragon’s Lair is felújítva jelenjen meg, de ez sajnos nem így történt. Az öregecske animációkra, és a fülsértő hanghatásokra ráfért volna egy erős kozmetikázás, utóbbi kifejezetten idegesítő is, a mese halk, a gombok lenyomásakor hallható sípolás meg nem csak a kutyát, az asszonyt is halálra idegesíti. 


A Dragon’s Lair egy kőkemény nosztalgiajáték. Unalmas, monoton, túlárazott, nem nyújt komolyabb élményt már egyetlen mai játékos számára se, mégis megéri megvenni. A sorozat rajongóiban kellemes emlékeket fog feléleszteni az újrajátszás, elképesztő dolog újra Dirk bőrébe bújni, s azt kell mondanunk, hogy a Kinectes irányítás se rossz. A rajzfilmes stílus erősen megkötötte a készítők kezét, de amit lehetett, azt kihozták belőle, ha van 800 pontod, akkor áldozd fel rá nyugodtan, töltsd le a játékot, merülj el a múltban.

3.
William Munny
Sose akartam egy olyan világban élni, ahol a "túlélőhorrorokban" folyamatos a lőszerutánpótlás, a Dragon's Lairt unalmasnak tartják, és ahol az fps-ek a legnépszerűbbek.
2.
Commodore Amiga-n volt először szerencsém hozzá, te jó ég ! De rohadt régen volt... :o
1.
DON GONDOCS
Mekkora játék volt ez régen :P
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...