Batman: Arkham City - Harley Quinns Revenge DLC teszt

  • Írta: zoenn
  • 2012. június 25.
  • batman: arkham city, dlc, harley quinn's revenge, ps3, teszt
Abban egyetérthetünk, hogy a tavaly megjelent Arkham City a valaha volt egyik legjobb szuperhősös akciójátékok egyike. A történet sem zárult le. És nem is lesz lezárva, ismerve a DC univerzumát. Joker szerelme, Harley bosszút esküdött az igazság bajnokainak kárára, amiért olyan csúnyán elbántak Mr. J-vel.

A Rocksteady nem szimpla letölthető tartalmat hozott el a Harley Quinn’s Revenge-dzsel, melyben pár challenge pálya és új játszható karakter kapott helyet, hanem mindenki legnagyobb örömére az egyjátékos élmények folytatódnak. Pont ott vesszük fel a történet fonalát, ahol az alapjáték véget ért. Ha pedig nem játszottad még végig az Arkham Cityt, kérjük ne is olvass tovább, elvégre körmönfont spoilerekbe fogsz ütközni. A dühöngő őrült pályafutása látszólag lezárult, a bosszúra szomjazó pszichológusnő Batmant hibáztatja. S habár eddig csupán egy hülye picsa benyomását keltette, a szerelmi bánatban megerősödött némberekkel vigyázni kell. Nagyon is.


Szóval a Sötét Lovag - mint aki jól végezte dolgát - kilépett a Monarch Színház kapuján, maga után hagyva Joker élettelen testét (a díszletek hiába próbálták azt sulykolni belénk, hogy „Joker, a halhatatlan” – lám a fagyi visszanyalt). A közelben Harley Quinn hitetlenkedve szemléli parancsolójának kimúlását, s míg Gordon csapatának autója elszállítja a testet, ő sztoikus nyugalommal, csendben elsétál a semmibe. Néhány héttel később aggasztó hírek érkeznek: Harley megtelepedett Joker régi rejtekhelyén, Arkhamban, Batman nyomtalanul eltűnik, az Oracle pedig aggódni kezd – valami nincs rendjén. Így kezdődik a pár órásra hízott történet, melyben a nő gengsztereket toboroz magánhadserege számára, gothami rendőröket rabol el és használja csaléteknek. Habár a körítés sablonos, ennyi idő elteltével még mindig remek játszótér (lenne) Arkham City.


Ami továbbra sem változott, az a világbajnok játékmenet. A harc most is megállja a helyét, a tempó jó iramú, a hanghatások pedig mindent megkoronáznak. Egyedüli baj az, hogy 2-3 óránál többet még a legalaposabb rajongók sem tudnak kisajtolni belőle. Ami viszont tényleg érdekes, hogy a DLC igazi főszereplője a Wonder Boy, azaz Robin. Ugyan őt már láthattuk korábban némi challenge móka erejéig, ám a történet során most irányíthatjuk elsőként. Gordon lányával, az Oracle-lel ő is folyamatosan tartja a kapcsolatot – a szálak a régi acélgyárhoz vezetnek, megtudjuk mi történt Batmannel. Azért Harley sem piskóta: totális gyászba maszkírozta magát, feketébe öltözött, s persze a debilsége mit sem változott. Apró lépésenként haladunk előre, bár komolyabb meglepetésekben nem lesz részünk. Az Arkham City epilógusa csak egy visszatapsolt örömjáték.


Nem pusztán az akcióról szól az expanzió: vannak helyzetek, ahol a leleményességünket és nyomozói vénánkat is latba kell vetni a már ismert kütyük segítségével. Természetesen a fő hangsúly ismét a csihi-puhin lesz. Robin sem esik pánikba, amikor a többszörös túlerő ellen kell felvennie a harcot, ugyanolyan laza ütésvágásokkal operál, mint Batman. Míg a denevérember erős és lehengerlő, addig Robin repertoárja bővelkedik a fortélyokban, stílusa is más, s elmaradhatatlan botjával cselesen oda tud sózni – nem véletlen az artista múlt. Az ütésvágások ugyanakkor nem lesznek vontatottak, köszönhetően annak, hogy más és más típusú gengszterek váltják egymást.  Mindegyik eltérő megközelítést igényel: fel kell vennünk egyfajta ritmust a két különböző támadástípus és védekezés közben – a kihívás így pontosan megfelelő. Habár Robin gyorsabbnak tűnik, több pofont kell bevinnünk a győzelemig. Ha jól emlékszem két hónapja tettem le az Arkham Cityt, s bizony az első harcokban is meg tudtam izzadni, esélyem sem volt a 20-25 ütéses kombókra. Nem árt egy kis belerázódás a történet elindítása előtt.


Ami viszont nem tetszett, az az, hogy Robinnal játszva korántsem akkora a szabadságunk, mint Batmannel. A sandbox stílus itt már nincs akkora túlsúlyban. Míg Bruce Wayne egy pillangó könnyedségével repkedett Arkham City háztetői között, bármerre vihetett az utunk, addig szövetségesével nyomulva a fedett és lineáris terek lesznek a mérvadóak. Ez pedig hatalmas kihagyott ziccer. Elméláztunk azon, milyen lett volna, ha a Macskanőhöz hasonlóan néhány helyre csak Robinnal tudtunk volna eljutni. A fémgyár sem egy túlzottan érdekes és változatos helyszín: nyomkeresésre, kóborlásra nincs mód – minden útirány világos. A szerkentyűkben alig vannak különbségek, csupán a mozgás-animációkban tér el a karakter. Még szerencse, hogy a hitvallása más, mely a dialógusok során tör a felszínre – ez is a játék erényeként szolgál.


Troy Baker remek választás volt Robin szinkronjának. A hős nyugodt és higgadt hangon beszél, s nem nélkülözi a szarkasztikus megjegyzéseket sem, bár nem mindenben ért egyet Batmannel, kellően érdekes fickó ahhoz, hogy egy hosszabb történeti szálban is megismerjük. Amire ugye a Harley Quinn’s Revenge rövidségének fogva – nem ad lehetőséget. Harley segge olyan formás, mint egy érett körte, szinte kedvünk lett volna körbenyalni, és beleharapni. Elmebaja ugyan nem múlt el, ám az őrületébe még beleszól a mély és fájdalmas gyásza is – de ugye egyetlen nő sem tökéletes. Kevin Conroy hozza a kötelezőt Batman hangjaként, mély és kellemes orgánumával tiszteletet parancsol. A legnagyobb poénok akkor jelentkeznek, amikor meg merünk állni és hallgatózni, a rabok és rosszfiúk szövegeléseiből több hasznos információt és a háttértörténetet színesítő megjegyzéseket hámozhatunk ki. Sok esetben a székről fordulunk le.


A nyúlfarknyi játékidő viszont egyáltalán nem elég arra, hogy Robin személyiségét körültekintően meg tudjuk ismerni – hacsak nem vagy beavatott képregényhuszár, nem fog a szívedhez nőni a csuklyás hős. A burkolt nyugodtság alatt viszont tomboló tenni akarás és elhivatottság rejtezik, a sokszor kemény múlt kikezdhetetlen sebhelyeket karcolt Robin lelkében. Ez pedig nem feltétlen jön át a DLC-ből. A karakter jelentősége sokkal nagyobb, érdemes lett volna nagyobb hangsúly fektetni Batmannel való kapcsolatára is. A történet viszont élettel teli, mégis túlzottan csapongó és gyors tempót diktál – ennek ellenére a Rocksteady nem mert tisztességes csattanót hozzávarrni.


Nem voltunk megelégedve a Harley Quinn’s DLC-vel – s nem arról van szó, hogy túl nagyok az elvárásaink. A szabad játékmenet háttérbe szorult, Robin karakterét nem sikerült kibontani, sőt a játékmenetre sem volt különösebb hatással az új főhős. Batman nyilvánvaló zárkózottságára sem kapunk választ, túlzottan is elhamarkodott lett ez a kiegészítő. Reméljük, mindez csupán beetetés, s a Rocksteady a jövőben kibontja az újonnan felmerült kérdéseket. A csomag rövid, ámde tömény kaland – ám a tízdolláros árcédula ellenére is figyelmen kívül hagyja az alapvető sandbox-jegyeket. Ne számítsunk világrengető eseményekre, sem 180 fokos fordulatokra – mégis, ami a kezünkben van, az továbbra is egy minőségi élmény minden rajongó számára. Pedig egyik szemünk sír.

17.
baloghlaca
Valamiért nem indul el, pedig rendesen letöltöttem. Valaki tudna segíteni, hogy hogyan kell?
16.
br1Koo
Az alapjátékban azthiszem feltűnt a sztoriban egy pillanatra Robin és arról beszéltek, hogy ő is csinál valami kis küldetést, én meg naívan azt vártam, hogy amíg Batman tevékenykedik kicsit irányíthatjuk fiatal pártfogóját, akár Catwoman-t, de tévedtem. Remélem lesz folytatás, mert nagyon eltalálták a játékot ezzel a komor hangulattal, és örülök, hogy nem a Nolan féle trilógia sikereit próbálták meglovagolni, hanem a képregényt vitték profin a monitorokra.
15.
frenkyboyhun
#1: Ez nálam is egy hatalmas pozitívum a játékban :D
14.
frenkyboyhun
Ez csak egy DLC nem kell sandbox-nak lennie mert csak egy kis kiegészítés amit kiadtak h legyen egy kis + élmény az AC -hez. És az nem hoz újdonságot a játék menetben az mért baj hiszen ugyan azt a játékot bővíti ( miért kéne másnak lennie ) szerintem a GOTY kiadásban ez remekül mutat én személy szerint örülök h megvártam a game of the year edition-t. De mindezek mellett nagyon örülök h a gamekapocs a teljesértékű programok mellett a DLC-re is fordít figyelmet. Jó lett zoenn :)
13.
Raatkainen
Én ezt a dlc-t ingyen adtam volna CDP módra...
12.
Batman
Robin az Boy Wonder és nem Wonder Boy :DD
Amúgy elég szegényes a csomag, de vannak új öcsik legalább.
11.
Lacek896
Az alapjáték igencsak fain lett eddig talán a legjobb game amivel játszottam. A dlc-től szerintem nem kéne világmegváltást remélni, egy célja van kitolja a kb. 30 órás játékidőt egy picivel.
10.
Drazhar
Érdekes, hogy összességében nektek sem tetszett ez a DLC erre adtok rá egy 7,5-et...WTF? Mind az alapjáték, mind a folytatás nagy kedvencem, de ebbe a cuccba sajnos nincs tartalom, ami talán egyedüliként tetszett az az Acélgyár megváltozott környezete (mindenhol Harvey-s firkák, zászlók, képek)
Tömören: csalódás. 6/10
9.
balint23h
Szerintem a tavalyi év legjobb játéka volt...a dlc nem lett nagy szám de így is jó.
8.
Hubert Cumberdale
Szerintem a madárijesztőnek kellene dlct csinálni. Az ő részei voltak az első részben a legdurvábbak. Egy mellékszál, ami totál haluzásból meg folyamat változó pályából állna... Még a játékot is megvenném :D
7.
Macifasz
#6: Azért egy minimális újítást vihettek volna bele. Mind játékmenetben, mint váratlan megoldásokban. A végén lévő BOSS harc is nagyon gyenge. Én csalódtam.
6.
névtelenség
,,A forradalom elmarad" -> egy DLC-ről beszélünk, nem?
3.
givi6
Nem érdekel, hogy nem lett forradalmi a DLC,mert a játék maga forradalmi.
1.
KeXxX
egy pozitívum kimaradt: + Harley-nak még mindig jó a segge :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...