Sacred Teszt

  • Írta: Lock
  • 2004. május 27.
A sötét elf révetegen nézett körbe. Az a néhány goblin, aki a derekáig ért, meg sem tudta sebezni primitív fegyverével. Én távolabb álltam, és néztem, hogy a szerafim vajon elbír-e a goblin hordával, amit az előbb csalogattam ide. Nem nagyon ment neki a dolog, ezért eleresztettem leghalálosabb harci kombinációmat. A goblin hulláktól nem lehetett látni a földet. A sötét elf egy helyben állva röhögött. A szerafim őrjöngött, hogy most így kin gyakoroljon, ha kiírtom a próbabábuit. Én csak zavartan mosolyogtam, és elindultam nyugatnak...

Nem nekem való a falusi élet. Határozottan érdekes és élvezetes pár napra benézni a falusi népek életébe, de az én kedvencem az erdők és a hegyek. Gyermekkorom óta éreztem, hogy ez a végzetem, a barangolás, a kalandok, új vidékek felfedezése...Természetesen eljött az az idő, amikor végképp nem bírtam magammal, a kíváncsiság úrrá lett rajtam és el kellett hagynom a szülőhelyemet, kalandok után kutatva, de ez már a múlt homályába vész. Mivel erdei elf vagyok, ezért persze a szülőfalumat másként kell elképzelni, mint egy átlagos, emberek lakta települést, de képzelhetitek mekkora kalandvágy lakozik bennem, ha még a természet lágy ölén elrejtett falunkban sem bírtam megmaradni.
Világunkat, Ancariát, mások számára furcsa szabályok uralják, de nekünk ezek természetesek. A gonoszok meghalnak, de nekünk, kalandozóknak a halál nem végleges. Én is haltam már meg jó párszor, de az isteneknek hála, mindig valamelyik városban térek magamhoz, épen és egészségesen. Többnyire teljes menetfelszereléssel. Az is furcsának tűnhet, hogy mi kalandozók nagyon gyorsan gyógyulunk. A legkeményebb sebekből is felgyógyulok 10 perc alatt. Az is igaz, hogy a mi világunkban 10 percet kibírni csetepaté nélkül szinte lehetetlen... A következő ilyen dolog, hogy minden nagyobb faluban, városban van egy láda valamelyik nagyobb téren, amibe pakolhatunk, és ez a felszerelés ott lesz, bármely másik városban is nyitom ki a ládát. Ráadásul nem keveredik össze kalandozó társaim javaival, akárhányan is pakolták bele felszerelésüket. És még sorolhatnám a furcsaságokat.
Azt is érdemes tudnotok, hogy világunk kalandozói lényegében egytől-egyik mágiahasználók is, tekintet nélkül a kasztjukra. Én személy szerint íjász vagyok, de elámulnátok milyen varázslatokat tudok. Igaz, legtöbbje az íjászattal kapcsolatos, de tudok mást is, például gyógyítani. Eddig kalandoztam már vámpír hölggyel, sötét elf harcossal, szerafimmal, és harci mágussal, de mindegyikük ismert varázslatokat. Hallomásból tudom, hogy gyakoriak még a gladiátorok is, gondolom ők is hasonlítanak ránk ez ügyben.

Sokat mesélhetnék kalandjaimról, melyeket néha egyedül, esetenként pedig fel-fel tűnő barátaimmal vittem véghez, de a legtöbbet már elfeledtem. Mostanában a déli sivatagokat jártam, különböző küldetéseket teljesítve, de az iránytűm felmondta a szolgálatot. Varázsiránytűm eddig mindig mutatta, hogy a küldetésem célja merre van, de sajnos hiába oldottam meg a legutolsó problémát elég könnyen, iránytűm örökké a megoldott probléma helyére mutat. Eddig nem értettem, egyes kalandozó társaim miért szidják az Iránytűprogramozók Istenét. Már tudom. Mindenesetre az ork-írtásba beleuntam. Ha még kitartok egy kicsit, meghalhattam volna a déli sárkány leheletétől, de mivel megtaláltam az északit, ezért nem nagyon izgat az egész. A középföldi goblinok már nem az én kategóriám, szegényeket már-már sajnálom, amikor vagy 30-an körém gyűlnek, én pedig elhasználom harci kombinációim egyikét (rövidítve kombó), és alig felük éli túl. Ilyenkor mindig eszembe jut, eleinte mennyi képzettséggel bírtam, és milyen esetlenül hordtam a legegyszerűbb páncélt is.
Mostanában északon ténfergek, de a hideg egyre jobban csontjaimba fészkeli magát. Elhagyatott várakat találok, ahol csak jégfarkasok tengetik mindennapjaikat, én meg őket tengetem, illetve inkább tángálom el. Állandóan rám támadnak a balgák, nem tanulnak társaiktól. Emlékszem volt idő, amikor még fejvesztve menekültem, ha kettőnél többet láttam meg egyszerre.
Most is figyelnem kell sokszor, főként itt északon, és lent nagyon-délen hogy ésszel hadakozzak, mert ez ész nélkül nem megy. A végén még úgy járok, mint szerafim társam a múltkor, aki lépten nyomon meghalt, és több várossal odébb tért magához. Aztán meg nem győzött lovat vásárolni, hogy hamarabb visszataláljon hozzánk.

A másik társam, akivel gyakran összefutok, egy félelf harcos. Jól forgatja a fegyvereket, és ő az egyetlen sötét elf, akit időnként lovagnak néznek, de ez csak a sok fémpáncéltól van. Közelharcban jobb mint én, de néha ő is elvéti a sulykot, és túl nagy hegyi óriás csapatba köt bele. Szereti a lovakat, bár nem értem miért veszi őket, hiszen gyalog gyorsabban fut, mint ahogy a lova vágtat. Hát igen, tele van varázsgyűrűkkel és amulettekkel, melyeket a kovácsokkal rakat bele a páncéljába és fegyvereibe. Normál halandó által gyakorlatilag sebezhetetlen, de én azért elbírnék vele, ha van pár lépés távolság közöttünk. Ha nincs, akkor biztosan ő győzne. Szóval körülbelül egy szinten vagyunk harctudásban. Nemrég hallottam felőle kósza híreket, állítólag sokat fejlődött az utóbbi időben, és már nem okoz neki problémát az előbb említett hegyi óriás csapat.

ÖsszegzésA játék amilyen csendben jelent meg, olyan jól sikerült. Bár Diablo klónnak nevezem, de gyakorlatilag üt minden, általam ismert játékot a kategóriájában. A grafika csodálatos, a varázslatok, varázsfegyverek megjelenítése gyönyörű, a karakterek szépen kidolgozottak és részletesek. A páncélok és fegyverek rögtön megjelennek a karakteren. A hangok nagyon jól eltaláltak, a zene mesteri. Az ellenfelek gondolkodásmódja kitanulható, de okoznak meglepetéseket. Nagyon jó találmány, hogy egyszerre lehet 2 fegyvert forgatni a megfelelő képzettség birtokában. Akik ezt nem tudják, még mindig használhatnak pajzsokat az egykezes fegyverük mellé. A szerafimot, a vámpírnőt és a harci mágust kezdetben gyengének találtam, de később már ugyanolyan jól játszhatók, mint a másik három kaszt. Teljesen odáig vagyok a játéktól, meg vissza, de mindenkinek javaslom a foltok feltelepítését, mert főként multiban a játék tud bugzani. A játék az elődökhöz képest túl sok újítást nem vonultat fel, de azok nagyon hasznosak. Ilyen például a lovak használata is. A játékot multiban ki se próbáljátok, mert függők lesztek. Velem legalábbis ez történt, a haverokkal sorban mondunk le minden más programot, és vonulunk setét szobák mélyére, homályosan fénylő képernyőket bámulni görnyedt háttal, cserélgetjük a megszerzett varázstárgyakat, varázslatokat, és amuletteket. Az tény viszont, hogy a hibák az összes haveromat felidegesítették.

Még néhány száraz tény:A történet több mint 30 fő küldetést és 200 véletlenszerű- és al-küldetést tartalmaz. A világ több mint 70%-a alapban felfedezhető. A maradék a történet fő szálát megoldva válik fokozatosan elérhetővé. A játékot több nehézségi fokozaton lehet és érdemes játszani, az ellenfelek legyőzése nehezedik, és változik a található tárgyak összetétele (egyre kevesebb varázsital, egyre durvább varázstárgyak). 16 különféle régióban fejthetjük ki vállalkozói tevékenységünket (erdő, mocsár, sivatag, kanyon, síkság, lávával borított területek, sarkvidéki táj, hegyek, barlangok…). Hat karakter, egyedi varázslatokkal, harci mozgásokkal és képzettségekkel. Harc (közelharc, lőfegyveres harc és mágiahasználat is lehetséges) és közlekedés lóháton. Kombinációk készítése képzettségekből, varázslatokból. Kovács által fegyverekbe és páncélokba illeszthető varázsgyűrűk, amulettek és varázslatok. És végül, de nem utolsó sorban: több fajta multi üzemmód (például kooperatív végig vitele a teljes történetnek).

Értékelés:
Annak, aki szereti a stílust, kötelező darab. Nagyon jó játék összességében, néhány zavaró hibával, melyeket remélhetőleg folyamatosan orvosolnak. Többjátékos üzemmódban sajnos még több a bogár. Ennek ellenére számomra az idei első félév legjobb játéka.

1.
razor0409
Mascarrel alatt van egy hosszú folyó!

Annak a jobb szélén menny végig és meglesz a várostól ellopott kincs.

Ha megölöd a sárkányt akkor tiéd minden!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...