Forza Horizon teszt

Úgy látszik, a fejlesztők rájöttek végre, hogy egy szimulátort nem kell a versenypályán tartani, és egy szabad világgal rendelkező autós játéknak nem kell feltétlenül árkádnak lennie. Nagyon sokan vannak, és valószínűleg a Forza Motorsport koptatása közben rengetegen is álmodoztak arról, hogy ezeket a gépcsodákat milyen jó lenne egyszer egy kicsit kiszabadítani a körbezárt aszfaltcsíkról, és meghúzatni őket az autópályán, vagy végigkanyarogni velük egy csodálatos mellékúton. Én legalábbis sokat gondoltam erre, az biztos. Nos, valószínűleg nem voltam egyedül, különben nyilván nem készült volna el a Forza Horizon, a Forza Motorsport spinoffja, mely az utóbbi idők egyik legjobb autós játéka.


Horizon egy hatalmas fesztivál, melyet minden évben megrendeznek, és a dögös csajok, az ütős bandák, és az általános Sziget-hangulat mellett a legfontosabb tulajdonsága, hogy az autórajongóknak szól. Az eseménybe azonban csak 250 sofőr fér be, így sietnünk kell. Éppen VR6-os Volkswagenünkben lopjuk a napot Colorado egyik főútja melletti étkezőnél, amikor meghalljuk a helyi DJ-t, aki éppen az év eseményét reklámozza a rádióban. Nem sok hely maradt már, így nyilvánvalóan az utolsó szpotokat annak osztják ki, aki hamarabb odaér. Több se kell, máris pattanunk a verdába, és azonnali verseny alakul ki a sztrádán köztünk és a többi jelölt között. A helyek egyre fogynak, a verseny egyre kiélezettebb, ám végül megérkezünk. A hosztesz hölgy bájos mosollyal üdvözöl minket, bent vagyunk, itt az ideje a csúcsra törnünk.


A Forza Horizon minden, amit egy autós játéktól akarni lehet. Annyira modern és friss, annyira aktuális, mintha most szedték volna a fáról. Az autórádióból Skrillex szól, a fesztivál környéke él, újabb és újabb arcok érkeznek meg, akik láthatóan korábban már nevet szereztek maguknak. A garázsban az öreg szerelő leolt, hogy ő azért ilyen idős korában jobban vigyázott az autójára, de biztosít róla, ha némi tuningra van szükségünk, hozzá bizalommal fordulhatunk. Sok szerencsét kíván ugyanakkor, és örül annak, hogy ezzel biztosan nem fogjuk megölni magunkat. Nem úgy, ahogy tennénk azt az SRT Viperrel, amit a játék elején egy rövid időre lehetőségünk adódik kipróbálni.


Szóval, tulajdonképpen mi is a Forza Horizon? Nos, amíg a Turn10 a Motorsport következő részén dolgozik, lepaktált a Playground Games csapatával, ami egy utolsó vérig veterán autósjáték-fejlesztőkből alakult friss brigád. A lelkes stúdió megkapta a Forza Motorsport 4 engine-jét, annak kiváló fizikai motorjával, szimulációs képességeivel, valamint az autófelhozatal egy részét – nincs itt minden a „nagy” részből, de így is éppen elég verda közül választhatunk. Innen aztán a Playground fogta magát, és az egészre ráépített egy szabadon bejárható területet, amit kedvünk szerint fedezhetünk fel. Habár a vidéket alapvetően Colorado ihlette, nem találunk benne valós utakat, inkább a hangulatot próbálták átadni.


És az bitang jól sikerült. A széles autópályáktól kezdve a kanyargós hegyi utakon keresztül a sivatagon át mindent megtalálunk, ami a valóságban is jellemző erre az államra, s bizony fantasztikus játszóteret ad ahhoz, hogy kiéljük a lóerők iránti rajongásunkat. Indíthatunk versenyeket a fesztivál területéről, de a térképet előhívva különböző események bukkannak fel, melyeket megkereshetünk és részt vehetünk rajtuk. Hogy ne nagyon tévedjünk el, segítségünkre lesz a GPS, melyet a célra állítva könnyedén odatalálhatunk, miközben hallgathatjuk a kedves női hang „in 400 meters turn right” bemondásait.


Versenyből pedig sokfélét találunk, kezdve az egyszerű ponttól pontig futamoktól egészen olyanokig, ahol félig-meddig már-már ralipályának is betudható, murvás úton kell küzdenünk. Ha kicsit ki akarunk szakadni a hivatalos versenyek formalitásaiból, akkor bármikor kihívhatjuk egy kis illegális utcai futamra azt az ellenfelünket, akivel éppen találkozunk az úton. De az biztos, hogy addig sem fogunk unatkozni, amíg odaérünk egy-egy verseny helyszínére, vagy akkor, ha egyszerűen csak kedvtelésből, szabadon próbáljuk felfedezni az alánk rakott terepet. 


Egyrészt számos ponton elhelyeztek traffipaxokat, melyek a valóságtól eltérően azonban itt nem arra ösztökélnek minket, hogy lassítsunk, hanem épp ellenkezőleg: minél gyorsabb sebesség mellett fényképez le minket, annál jobb. Amennyiben csatlakozunk az Xbox Live-hoz, rögtön megy is a dolog online, és indulhat a verseny, hogy ki tud gyorsabban átszáguldani egy-egy kamera előtt, de a különböző versenyeink idejét is folyamatosan összehasonlíthatjuk a Live legjobbjaival, és kis gyakorlással sokkal jobbak lehetünk a játékban. A készítők átvettek néhány dolgot a Burnoutból, így például extra népszerűségi pontok járnak azért, ha a forgalmat nagyon közelről kerüljük ki (near miss), meg azért is, ha látványosan vezetünk az utakon, például a kanyarokat driftelve vesszük be.


Ha pedig nő a népszerűségünk, részt vehetünk speciális versenyeken, melyek kifejezetten a közönség szórakoztatását szolgálják. Habár Jeremy Clarkson ezúttal kimarad, egyértelmű lesz a Top Gear-utalás például akkor, amikor egy adott pályán egy repülőgép ellen kell versenyeznünk – nyilván gyorsabb nálunk, de „kicsit” nagyobb ívben fordul, így van esélyünk. De ha nem szeretnénk semmit csinálni, csak vezetni az éppen megszerzett új Ferrarinkat egy gyönyörű úton, a Forza Horizon akkor is elvarázsol majd minden pillanatban. A vezetési modell, habár egy nagyon picit könnyedebb, mint a Motorsportban, még mindig rengeteg visszajelzést ad és bőven eléggé realisztikus ahhoz, hogy messze a konkurensen előtt legyen, a táj csodálatos, és amikor először megy le a nap, vagy éppen kel fel a horizonton, és éppen kibukkanunk egy kanyonból, na, akkor fog leesni az állunk.


Ráadásul a fejlesztők a többjátékos részt sem aprózták el, habár talán nem annyira teljes, mint az egyjátékos mód. Egyrészt bóklászhatunk a többiekkel együtt szabadon az utakon, és kialakíthatunk magunknak versenyeket, vagy részt vehetünk olyan kihívásokban, hogy például öten vezessünk át 300km/h közeli sebességgel egy traffipax előtt, egymástól maximum pár másodpercnyi távolságban. Másrészt viszont a készítők ismét a Top Gearre néztek, és meglátták, milyen idiótaságokat csináltak ezek a srácok az elmúlt 10 évben, majd eggyel még tovább is léptek. Így alakultak ki olyan játékmódon, mint például a King, ami gyakorlatilag egy fogócska: egy ember a király, a többieknek őt kell felöklelni, és akinek sikerül, utána nyilván ő kerül sorra. 


Aztán ott van az Infected, ahol egy autó fertőzött, és mindenki más is azzá válik, akinek nekimegy, a játék célja pedig, hogy minél tovább maradjunk túlélők. A legmókásabb azonban a macska-egér harc, ahol két csapat megy egymás ellen. Mindkét csapatban négy autója van, egy lassú (ő az egér) és három gyors (ők a macskák). A macskák célja, hogy mindent megtegyenek az ellenfél egerének hátráltatásáért, és rövid úton fantasztikus kis káosz képes kialakulni.


A játék egyébként remekül együttműködik a Kinecttel, ami főként abban nyilvánul meg, hogy hanggal adhatunk utasításokat a GPS-nek: megmondhatjuk neki, hogy tegye be célpontnak a következő eseményt, vagy a legközelebbi eseményt, törölhetjük az utat, vagy a fesztivál bizonyos pontjaira is kérhetünk navigációt. Aztán létezik az a furcsa, vezetéknélküli kormányféleség, aminek a jeleit a Kinect érzékeli, és amivel a világon egyedül Daks rendelkezik, de a teszt kedvéért ezt is bevetettük. Meglepő módon egészen normálisan lehet vele vezetni a járgányokat, messze nem annyira pontatlan és lassú, mint ahogy arra számítottam, még azt sem tartom kizártnak, hogy kis gyakorlással akár a kontroller helyett is jó lenne – apróbb korrekciókat például könnyebben lehet vele elvégezni, mint a gamepaden. 


Hibák? Nos, nem sok van. Egyrészt a „történet” végtelenül banális, tele idegesítően menőző műmájer karakterekkel, és olyan átvezetőkkel, melyek teljesen feleslegesek, és csak elvonnak a lényegtől. Aztán a bejárható terület nem túl nagy; elsőre ugyan annak tűnik, de hamar kiismerünk majd minden utat és vonalvezetést, habár hozzá kell tenni, hogy ez nem is feltétlenül akkora baj. Végül pedig a töltési idők kissé hosszúak, bár ezen jelentősen javíthatunk, ha feltelepítjük a játékot, nem véletlenül ajánlgatja is minden egyes töltőképernyőn. De ezektől eltekintve? Nehéz dolga lesz a hamarosan érkező Need for Speednek.