Éppen ezért, habár nagyon vártam az új SimCityt, nem tettem túl magasra a reményeimet, mert tisztában voltam vele, hogy a végleges anyag úgysem tudja majd megugorni. Arra azonban még én sem készültem fel, mekkora káoszba torkollik a játék indulása. Persze, mondhatnánk, még az olyan online nagyhatalmaknak is bele tud törni a bicskájuk egy-egy új játék indulásába, mint a Blizzard. A különbség azonban, hogy Diablo III-ban nem veszik el egy egész város csak azért, mert a szerver nem tudta azt lementeni.


Már a kezdetekkor nem volt kellemes az ismerkedés az új SimCityvel. Napokkal a megjelenés előtt kaptunk egy digitális kódot a kiadótól, hogy majd tudjam jól tesztelni az anyagot. Kiderült azonban, hogy ez a végleges játék kódja, így a megjelenésig ott figyelt volna szépen az Originben érintetlenül, hacsak nem tudtam volna átverni a rendszert egy szingapúri VPN használatával. Így sikerült jó pár órát beletenni a játékba, mielőtt az hivatalosan is megjelent volna, és megkezdődött volna a teljes összeomlás. Mert a játék nem csak folyamatos kapcsolatot igényel, számos dolgot az EA szerverei számolnak, és mindent oda is ment le, illetve onnan tölt be az anyag. Ez pedig simán jelenthette azt az elmúlt napokban, hogy – ahogy az előző bekezdésben írtam – egy újraindítást követően eltűnik több órányi kemény városépítgetésed gyümölcse.


Ami kár, mert alapvetően a SimCity elég biztos játékdesign-alapokkal rendelkezik. A Maxis tökélyre vitte, hogyan lehet komplex információkat egyszerűen és átláthatóan tálalni, hogy az még mindig játéknak tűnjön, ne pedig egy valódi polgármester íróasztal felett görnyedős, statisztika-elemzős munkájának. A SimCity úgy maradt mély és összetett, hogy mellé nagyon gusztusos felületet kapott, mely egyszerűen kezelhető, és ügyesen rakja eléd a szükséges információkat. Elég például rákattintani a vízügyekkel kapcsolatos ikonra, hogy rögtön megmutassa nekünk a játék az ezzel kapcsolatos felhúzható épületeket, kiemelje a városunkban a már meglévő víztornyainkat, és egyben megmutassa, milyen a területek csatornázási lefedettsége.


De ugyanez vonatkozik a különböző zónákra. Egy gombnyomással láthatjuk, hová milyen zónát tettünk, mellé pedig megjelennek a lakossági igények a különböző területekkel kapcsolatban. Ha pedig ennél is részletesebb adatokra vágyunk, akkor további információkat kérhetünk le a jobb oldalt megjelenő ikonok segítségével, így belemászhatunk városunk lakosságának összetételébe, gondjaiba, bajaiba, kívánságaiba. S mindez vonatkozik településünk összes területére az oktatástól kezdve a tűzoltóságon át a városvezetésig. A SimCity kezelhetősége és felhasználóbarátisága tényleg példás. S rettentően bele lehet feledkezni a játékba, pontosan azért, mert az alapok ennyire jók.


Szintén nagyon örvendetes, hogy a városban minden és mindenki él, amivel egyfajta átmenetet képez a régi SimCity és a Sims között. Egy-egy lakos útját végigkövethetjük otthonától a munkahelyéig, és így például fényt deríthetünk arra, hol akadnak közlekedési problémái reggel hétkor. Láthatjuk, ahogy a rendőrség tényleg üldöz egy bűnözőt, ahogy a tűzoltók kimennek a helyszínre, ahogy egy sérültet elvisz a klinikára a mentőautó. A klinikára klikkelve pedig láthatjuk, mennyi szabad ágyuk van, hány beteget látnak el épp, és mennyire lenne szükségük. A városunk tényleg egy élő-lélegző dolog, és ehhez hozzá tesz az is, hogy az egyes épületeket egyenként bővíthetjük. Ha például azt szeretnénk, hogy a rendőrség hatékonyabban végezze a dolgát, akkor hozzáadhatunk a rendőrörshöz új helyet a rendőrautóknak, vagy a klinikához újabb szárnyakat, netán a szeméttelephez újabb lerakóhelységeket – sokkal jobb, mint régen, amikor csak egy táblázatban növelhettük meg a költségvetésüket.


A SimCity úgy maradt összetett, hogy közben kivágtak belőle sok felesleges dolgot. Például az utak építésével együtt automatikusan létrejön az áramhálózat és a csatornarendszer is, többé nem kell már ezeket is külön behúzogatnunk – logikus, elvégre úgyis mindenképp muszáj ezeket kialakítani, tehát a játék levesz egy, a korábbi részekben abszolút felesleges és unalmas játékelemet a vállunkról. Az utak tehát városunk legfontosabb részei, az úthálózat kialakítása határozza meg, milyen lesz településünk képe. Kizárólag utak mellé telepíthetünk lakóövezeti, ipari vagy kereskedelmi zónákat, illetve minden más épületet. Aztán innen kezdődnek a problémák.


Ugyanis most már nem a zónák lerakásakor határozhatjuk meg, hogy az adott helyre mondjuk felhőkarcolókat és forgalmas belvárost szeretnénk, vagy éppen nyugis kertvárost, hanem mindez az utaktól függ. Ha keskeny utcát rakunk le, akkor ott alacsonyabb lesz a népesség, ha négysávos sugárutat villamossal, akkor ott magasabb.  A gond csak annyi, hogy ha egy alacsonyabb népsűrűségű területen forgalmi problémák alakulnak ki (dugók), és ezt megpróbáljuk orvosolni egy szélesebb út telepítésével, akkor a környék automatikusan elkezd fejlődni, és lőttek a békés kertes házainknak. Szintén új lehetőség, hogy lehelyezhetünk ívelt utakat, melyekkel elméletben nagyon látványos városképet alakíthatunk ki, a gyakorlatban azonban az egésznek semmi értelme.


Mégpedig azért nem, mert az új SimCityben egyszerűen röhejesen kis területet kapunk településünk felépítésére. A játék ugyanis úgy működik, hogy betelepülhetünk egy nagy régióba, amin belül, egymástól viszonylag távol több kisebb hely található, ahova felhúzhatunk egy-egy várost. A készítők teóriája az volt, hogy a régión belül a szomszédos területekre majd más játékosok telepítenek városokat (ezért is kell online lenni), és így lehetőség nyílik az egymással történő együttműködésre: Béla rámegy az olajtermelésre, amit megveszünk tőle occsóért, hogy tudjunk áramot előállítani, cserébe mi meg olyan brutális oktatást alakítunk ki, hogy az ő városából jönnek majd át tanulni, vagy éppen olyan tűzoltóságot, hogy nála is eloltunk egy teljes erdőtüzet.


Persze ez a fajta együttműködés nem kötelező, indíthatunk teljesen zárt régiót is, ahova senki nem jöhet be, így mondhatjuk azt, hogy majd mi szépen építünk magunkban várost minden különálló területre, és ez majd pótolja az egy nagy város létrehozásának hiányát. Sajnos azonban a különböző városainkat nem kezelhetjük egyszerre, és amíg az egyikkel vagyunk elfoglalva, a másik gyakorlatilag hibernálódik, s csak részlegesen működik. Oké, tehát ezt felejtsük el, maradjunk annál a verziónál, hogy nyitunk egy publikus régiót. Ennek az lesz az eredménye, hogy beköltözik mellénk egy gyökér, aki klingon nyelven próbál kommunikálni, és miután az ő erőművéből kezdjük venni az áramot, 15 perc múlva úgy dönt, hogy inkább lebuldózerolja az egészet. A dolog tehát maximum úgy működhet, hogy a barátaiddal csinálsz egy régiót, de őszintén: ki az, akinek egyszerre 5-6 barátja tolja a SimCityt, és mellé képes mindezt összehangolni, hogy rendesen ki lehessen aknázni a játékban rejlő lehetőségeket? El tudom képzelni, hogy létezik ilyen ember, de azt nem, hogy sok.


Ez az egész egy hatalmas melléfogás. A SimCitynek kiemelkedő egyjátékos élményt kellene nyújtania. Ez egy olyan játékstílus, amibe belefeledkezel egy éjszakára, vagy csak éppen fél órára beugrasz kicsit alakítgatni a városodon, amivel akár hónapokig is elvagy. Ennek nem kellene más játékosoktól és egy megbízhatatlan hulladék online rendszertől függenie. A „multiplayer” rész egyébként teljesen frankó lenne, ha egy extra adalékként funkcionálna, nem pedig egy kvázi kötelező elemként. Így viszont jelen formájában a SimCity gyakorlatilag értelmetlen: az egy városra rendelkezésre álló területet (ami 2x2km, vagyis körülbelül egy valós város kerületének felel meg!) pillanatok alatt meg lehet tölteni, onnantól pedig nem tudunk tovább lépni. Egyszerűen egy városban nincsen hely arra, hogy mindent felépítsünk és kifejlesszünk (mit mindent, az összes lehetőség tizedét sem tudjuk elérni), az olyan frankó extrák pedig, mint az ívelt utcák teljesen értelmetlenné válnak, ha a kis helyből a négyzetrácsos úthálóval tudjuk kihozni a legtöbbet. Szomorú, mert a SimCity alapvető játékmechanikáit tekintve annyira jól működik, hogy a világ legjobb stratégiai-szimulátora lehetne. Két dolog kéne hozzá. Meg kellene tízszerezni a városok területét, és megszüntetni az online függőséget. Hajrá EA!