Company of Heroes 2 bétateszt

A Company of Heroes 2 olyan megnyerő szinten adja vissza a rosszul felszerelt katonánk elkeseredett harcát a második világháborúban, hogy nekünk is nagykabátban és sálban kellett a gép elé ülnünk, ha tartani akartuk a tempót. Kezdhetnénk a cikket egy rögtönzött történelemleckével, de nem tesszük, hiszen úgyis tudja mindenki, hogy Hitler talán a legnagyobb baklövését követte el azzal, hogy kétfrontos háborúba taszította a népét. Mindaddig szépen haladtak előre az orosz Anyácska szívébe, míg be nem ütött a csontrepesztő zimankó. Kétségtelen, hogy a Relic Entertainment alkotása megnyerő hangulattal rendelkezik, s ha az akcióra és taktikázásra kihegyezett stratégiákat csíped, s nem mondasz ellent némi szerepjátékos beütésnek, akkor a sorozat következő darabjáról ódákat zengesz majd. Cikkünkben nagy segítségünkre volt az OXCGN előzetese, köszönet érte. A zárt bétára mi is szereztünk kulcsot, s eltöltöttünk benne jó pár órát. Tapasztalataink alapján az év egyik legjobb RTS-e érkezett el, pedig erős a mezőny: a Starcraft: Heart of the Swarm és a Total War: Rome 2 mellett a Company of Heroes 2 semmivel össze nem hasonlítható élménnyel kecsegtet.


A több mint 6 gigabájtos kliens letöltése után letoltunk pár skirmish-meccset, mert ugye alapozni kell a multis csatákra. Nos, a játék alapvetése mit sem változott a 2006-os előd óta: azaz nem az számít, hogy mit építesz, hanem az, hogy mit cselekszel adott körülmények között. Egy legyártott, feltápolt sereggel játszi könnyedséggel lehet lenyomni az ellenfelet, ám ha az erőforrásaink adottak, minden más megközelítésbe kerül. Nem árt tisztában lennünk pár gazdasági fogalommal: a Company of Heroes 2-ben makro és mikro kiemelt szerepet kap. A makro jelenti az erőforrásaink menedzselését, míg a mikro a hadseregünk kezelését. E két együttható megfelelő alkalmazásához nem kevés gyakorlat szükséges, még szerencse, hogy a játék menet közben ismerteti a részleteket, így csak rajtunk múlik a siker. Minden ellenségtípusra van ellenszer, ez alapján kell csapatunk összetételét megválogatni, majd indulhat a roham. Habár minden egység feláldozható és pótolható, szükségünk lesz erőforrásokra - nevezetesen ásványi anyagokra és üzemanyagra - bázisunk bővítéséhez, majd létre kell hoznunk hadseregünket, lehetőleg olyat, amely erősebb, mint az ellenfélé. Ideáig tiszta.


Az első tapasztalatok alapján azok a játékosok kerülnek ki győztesen, akik az erőforrások átgondolt felhasználását részesítik előnyben, nem pedig a rusht. Így aztán a dolgozó egységeken nagy hangsúly lesz: ők építik a bázisunkat és védik azt támadás esetén. Az erőforrásokat három különböző kategóriában használhatjuk fel: emberi erőre, lőszerre, vagy üzemanyagra. Minden csatában adott mennyiségű erőforrással kezdünk, ám az hamarjában elapad, ha nem foglaljuk el a térképen szétszórva található kontrollpontokat. Gyorsan gyártsunk le egy kisebb sereget, majd indulhat a hódítás, így több nyersanyagra tehetünk szert. Négyféle elfoglalható pont létezik: normál, muníciót, vagy üzemanyagot jelentő, netán stratégiai pont. Egységeinket fejleszthetjük is a kiosztható pontok segítségével. Például a mezei bakát kiképezhetjük mesterlövésszé, de tankelhárító katonákat, géppuskásokat és aknavetősöket is alakíthatunk ki belőlük. Az üzemanyag-pontokkal növelhető a felhasználható nafta, de ebből vásárolhatunk új járműveket is. A stratégiai pontok a legfontosabbak mindközül, szép nagy vörös csillag jelzi őket a térképen. A cél az, hogy minél többet elfoglaljunk belőlük, ezzel növelve a dominanciánkat az ellenféllel szemben, s így csökkeni fog annak pontszáma, míg végül győzedelmeskedünk.


Érdemes odafigyelni a sokat látott egységeinkre, hiszen a veteránok a későbbi összecsapások során még hatékonyabbakká válnak, és össze sem hasonlíthatóak a frissen kiképzett bakákkal. Ha beüt a ménkű, nincs semmi baj, visszavonulót fújni nem szégyen, sőt gyakorta viszontlátott momentum a Company of Heroes 2-ben. Lerohanással csak a kudarc esélye növekszik, viszont nem árt sűrűn puhatolózni az ellenség területén, majd gyorsan meghátrálni. Az életben maradt katonáink meghálálják a gondoskodást. Szintén fontos az egységeink és épületeink elhelyezése, hiszen előnytelen pozícióban sokkal védtelenebbek lesznek. Nem árt felkészülni arra, hogy az emberi ellenfelek előszeretettel pécézik ki maguknak a gyenge védelmű pontokat, mialatt mi a hatalmas seregünkkel valahol elől járunk. Sikeres összecsapások eseten commander-pontok ütik a markunkat, amiket kiterjedt képességfán oszthatunk el. Erősíthetjük a gyalogságunkat, netán a motorizált egységeinket, netán a közepes és nagy hatótávolságú tüzérségünket – minden attól függ, hogy milyen stílusban szeretünk játszani. Ahol a bombázás nem segít, ott jönnek képbe a mezei bakák. Lángszórós egységeinkkel kifüstölhetjük a beásott gyalogságot is. A játékban rengeteg egységet és rengeteg megszerezhető képességet használhatunk, többféle taktika is sikerre vezet. Az első órákban csak puhatolózni és ámuldozni fogunk a lehetőségek láttán. Nem kell aggódunk; a kezelőfelület átlátható és kényelmes, a balanszra rá kell mér gyúrniuk a srácoknak, de soha nem ütköztünk felmorzsolhatatlan ellenállásba.


Rengeteg apró részlet segíti a beleélést: például hadifoglyokat is ejthetünk, akiket aztán kikérdezhetünk, így az ellenség helyzetével, összeállításával tisztában leszünk. A lángra kapott szerencsétlenek sikoltoznak, mocskos egy háború ez, a bombázások lökéshullámait szinte magunkon érezzük. A tél pedig zord és kegyetlen. Hóviharok nehezítik meg az előrehaladást, amire egy perccel korábban figyelmeztet a program – ennyi idő áll rendelkezésünkre, hogy egységeinket biztonságos helyre, tűz közelébe vezényeljük, különben menthetetlenül megfagynak. Abszolút tisztességtelen húzás, amikor a gaz ellenfél ilyenkor szórja meg az egy helyen összegyűlt sereget, de előfordul. A befagyott tavakon való átkelést meg lehet kockáztatni, de számolunk azzal az opcióval, hogy a nehéz tankjaink bármikor beszakadhatnak. Persze, ha éppen az ellenség kel át rajta egy szép bombázással víz alá parancsolhatjuk az egész bagázst. Az önteltség megfizethetetlen.


Annak ellenére, hogy bétáról van szó, a grafika egyszerűen csodálatos, a Relic mesteri profizmussal ügyelt a részletekre: a lánctalpasainkról jégcsapok csüngnek, maximális beállítások mellett új trónkövetelőt köszönthetünk a műfajban. Legalábbis a Rome II-ig biztosan. Bár az engine-re ráférne még egy kis optimalizálás, lagokkal elvétve találkoztunk.  Habár a vérgőzös tekintetű rajongók lehet, hogy másképp látják, eme röpke pár óra alatt nem találkoztunk feltűnő kiegyensúlyozatlansággal. Érhető, hogy az újoncok számára a sikertelenség gyakorta előforduló momentum, ám viszonylag gyorsan belejövünk a dolgokba. Egyedül a tempót róhatjuk fel negatívumként – az előd óta a sebesség felgyorsult, ami a gondolkodós, csámcsogós stratégáknak nem feltétlenül tetszik majd. A Company of Heroes 2 minden figyelmünket megérdemli, hiszen egy realisztikus miliőbe oltott okos RTS-sel van dolgunk, amely mindezek mellett még fenomenálisan néz ki. Megjelenés 2013. június 25-én, PC-re.

Kapcsolódó cikk

• Company of Heroes 2 teszt