Dead Island: Riptide teszt

  • Írta: zoenn
  • 2013. április 26.
  • dead island: riptide, teszt, x360
Az idilli nyaralásról ismét szó sincs: az átkozott zombik immáron másodjára köpnek bele a levesbe. Benoi szigete túlságosan marasztaló ahhoz, hogy hőseink csak úgy megfutamodjanak. A Dead Island újra megpróbálja a lehetetlent.

A zombi olyan, mint a női mell: a legrosszabb produktumot is el lehet adni vele - s inkább te harapsz bele előbb, minthogy ő harapjon beléd. Szerencsére a lengyel Techland srácai már tizenhárom évet eltöltöttek a játékfejlesztésben, így önkéntelenül is némi tapasztalatot szedtek magukra. Annak ellenére, hogy már a csapból is az élőholtak folynak, van még olyan lefedetlen szegmens az iparban, ahol háborítatlanul csámcsoghatnak az agyvelőn. A Dead Island: Riptide nem fog meglepetést okozni azoknak, akik már játszottak a 2011-ben megjelent első résszel. Mert miről is van szó? Adott egy keresztül-kasul bejárható trópusi sziget, álmaink netovábbja, ahol hirtelen ütött be az apokalipszis. Voltaképpen egy RPG-s elemekkel megspékelt akciójátékról beszélhetünk, ahol nagy hangsúlyt kaptak az összeeszkábált fegyverek – szinte minden, ami a kezünk ügyébe kerül. Agyatlanul vagdalkozni nem kifizetődő, hiszen hamarjában kifogytunk a szuflából - helyette rögtönöznünk kellett, óvatosan közelíteni az adott helyzethez. E szempontoknak a Riptide is megfelel, egyedül azt sajnáltuk, hogy két év nem volt elég arra, hogy meggyőző újdonságokat tálaljon elénk. 


Unjuk már a kihalt városi pályákat, autóroncsokat és elhagyatott ipartelepeket? A kertvárosi zombijárvány után a Dead Island halmozottan is kellemes környezetben enged teret a mészárlásnak, elvégre a fülledt trópusi paradicsom minden devizahiteles számára megfizethetetlen élményt nyújt. Azt a pár csoszogó holtat pedig úgyis elviseljük. Nézzük a jó oldalát: nem kell aggódnunk a drága szállás és italok miatt, minden ingyen van, csak szét kell néznünk. A Riptide ott folytatja a történetet, ahol az előd abbahagyta. A maréknyi túlélő már azt hitte, végleg megmenekül, ám a hadsereg nem olyan megértő a sokat látott nyaralókkal, keresztülhúzza a számításaikat. Karanténba zárják hőseinket, mígnem egy szokatlanul agresszív vihar ismét a part közelébe sodorja őket. Cseberből vederbe – ahogy mondani szokták. Érdekesség, hogy néhány emberke immunissá vált a zombiharapásra, így kiváltképp fontosak az emberiség számára.


A játék elején kiválaszthatjuk a számunkra leginkább szimpatikus karaktert, a több eltérő képességekkel rendelkező alany közül: néhányuk a nyers erő és a közelharc híve, mások gyorsaságukkal, vagy éppen távolsági fegyverrel a kézben törnek babérokra, netán a szúróalkalmatosságok hajigálásában. Nem árt tudni már az elején, hogy milyen stílusban szeretnénk nyomulni a későbbiekben. Áthozhatjuk az első rész mentéseit is, így a korábban feltápolt karakterünket visszakaphatjuk. Az ismerős arcok mellett egy új szereplő is akad: ő John Morgan, a kézitusában jártas egykori tengerészgyalogos. Most ő a hadihajó szakácsa, olyan, mint Steven Segal az Úszó erődben, bár arcmimikájával bőven lekörözi idősebb társát. Sam B, Logan Carter, Xian Mei vagy Purna kiválasztása után eldönthetjük még, hogy inkább a harcban szeretnénk brillírozni, vagy a túlélési képességekben. Túlságosan nem befolyásolja a játékmenetet; ha az előbbi mellett tesszük le a voksunkat, akkor a kritikus csapások esélye megnő – választásunknak igazából csak a háttérben folyó számításoknál lesz jelentősége.


Aki drámai történetet keres a Dead Island: Riptide-ban, az csalatkozni fog. Feladatunk a túlélés, ám az élőholtak mellett a természet tomboló erejével is szembe kell néznünk, miközben ki kell derítenünk, hogy társaink mitől immunisak a vírusra, s vajon a háttérben ki mozgatja a szálakat. Már a hosszúra nyúlt bevezető animáció alatt is ásítozni fogunk: a Techland minden Zs-kategóriás kelléket felvonultat, érdekfeszítőnek nem mondható párbeszédeket hallhatunk, míg végre elmenekülhetünk a süllyedő hajóról. Később sem változik meg a téma: megyünk előre, tábort verünk, próbáljuk megvédeni a szedett-vedett erődítményünket, fokozatosan fedezzük fel a szigetet, miközben a hazaútért minden lehetséges eszközt megmozgatunk. A végén pedig cseppet sem meglepő lezárással szembesülünk. Itt nincs a The Walking Deadre jellemző morális dráma, a sztori csak azért van, hogy az átvezetők alatt ki tudjuk nyújtóztatni a harcban megfáradt végtagjainkat.


A főküldetések semmilyen meglepetéssel nem kecsegtetnek: egyik helyről utazunk a másikra, gyalogszerrel, autóval, netán az árvízzel sújtott területeken motorcsónakkal. A csapatunk számára nélkülözhetetlen kellékeket gyűjtjük be az akciók során, mígnem a „titokra” is fény derül. A mellékküldetések még ennyi innovációt sem tartalmaznak: barangolásaink során renegát túlélőkbe botlunk, akik ügyes-bajos dolgaikat bízzák ránk: menj oda, hozd vissza ezt és ezt, mentsd meg a szeretteiket, öld meg a tápos ellenséget. Kétségtelen, hogy fejlődésünknek jó tesz az oldalsó missziók teljesítése, ám egy idő után monotonná és érdektelenné teszik a játékot, mígnem hagyjuk a fenébe az egészet. Ha gyűjtögetőnek vallod magad és szeretnéd kimaxolni a játékot, akkor különféle képeslapokat, útinaplókat, hangfelvételeket és titkos fájlokat kutathatsz fel jutalom fejében. Ennek ára viszont az, hogy összeszorított fogakkal arra vársz, hogy végre legyél túl rajtuk.


A játékmenet két év után sem változott túlságosan: a belső nézetű nézőpont adott, innen csupán rajtunk múlik, hogy a közelharcban használatos ütő- és vágófegyverekkel érvényesülünk-e, vagy lőfegyverekkel. Míg az előző részben szűken mérték a pisztolyokat és a karabélyokat, addig a Riptide-ban már a kezdetektől dúskálunk benne. Oké, a lőszerrel illik takarékoskodni, viszont a különféle vascsövekkel, késekkel, fejszékkel már nem nagyon kell törődünk. Ha elhasználódik, a közelben biztosan találunk másikat, de sűrűn találkozunk a játékban munkapadokkal, ahol kijavíthatjuk őket, netán az összegyűjtött drótokkal, szögekkel és minden más szeméttel még durvább sebzéssel felvértezett husángokat vagy pengéket készíthetünk belőlük. Az élmény még most is szórakoztató, minden fegyvernek megvan a maga erőssége, gyorsasága és gyengesége. A zombik különféle testrészeire célozhatunk vele, és igen, még mindig a fejre mért ütések a leghatékonyabbak. A korábbi taktika itt is jól működik: sózzunk oda ügyesen, majd gyorsan hátráljunk pár lépést, kikerülve ezzel az ellenfél csapásait. Ha az oszló delikvens padlót fog, látványosan kivégezhetjük őket egy nagyobb suhintással. A lövöldözés és a molotov-koktélok dobálása egyébként semmilyen extrát nem kínál, teljesíti azt, amit várunk tőle.


A harcban az állóképességünk a legfontosabb tényező. Agyatlanul vagdalkozni abszolút nem egy életbiztosítás, elvégre, ha kifogyunk belőle, akkor könnyűszerrel padlót fogunk és vacsoraként végezzünk. Egy idő után feltöltődik a Fury-méterünk, amit aktiválva dühbe gurulunk és csonttörő ámokfutásba kezdünk, ez a képesség minden karakternél más és más - segítségével az igazán szorult helyzetből is kivergődhetünk. Minden megölt zombi és teljesített küldetés után tapasztalati pontok ütik a markunkat, majd szintet lépünk. Ilyenkor új képességekre tehetünk szert: a megszerezhető kunsztokat háromféle skillfán követhetjük nyomon. Fejleszthetjük túlélési és harci képességeinket, de a Fury-állapotban is látványos új ütésvágásokra tehetünk szert. Elviselnénk kevesebb elveszített pénzt halálunk esetén? Életcsíkunkat is feltornázhatjuk, tágasabb eszköztárunk lehet, s a tárgyak kreálása is kevesebb összegbe kerülhet egy idő után. A játék végére nagyjából a negyvenötödik szintig fejlődhetünk, amire szükség is van, elvégre a legvégén már igazán combos ellenségekkel találkozunk. Feltéve, ha kitart odáig a lelkesedésünk.


Ideáig leírva teljesen ugyanolyan a képlet, mint az előd esetében, akkor mégis miféle újdonságot hordoz magában a Dead Island: Riptide? Kalandunk során relatíve sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor menedékünket meg kell védenünk a hordákban támadó zombikkal szemben. Először is különféle védelemmel kell ellátnunk bunkerünket: drótkerítést rakhatunk le a sarkalatos pontokra, géppuskaállásokkal vértezhetjük fel a jó rálátást biztosító falakat, s össze kell gyűjtenünk annyi lőszert és ellátmányt, amennyi csak lehetséges. A roham persze okozhat meglepetéseket, előbb-utóbb úgyis meggyengül a védelem, és mehet a testközeli adok-kapok. Kétségtelen, hogy kétszer-háromszor még jó móka a kampányban is viszontlátni a hordamódot, de a készítők képesek túlzásokba esni. Lehet, hogy a környezet más, de a megvalósítás ugyanolyan. Ami a kooperatív módban jól működik, miért kell azt egyedül is végigzongorázni a kissé sekélyes mesterséges intelligencia támogatásával? Ja, hogy a játék a négyfős kooperatív módra hegyeződik ki teljes egészében? S igen, barátainkkal együtt rögtön más perspektívába kerül az egész, főleg, hogy az alapbeállítások is a publikus játékot erőltetik – nem véletlenül.


A sziget tájai gyönyörűek, tengerparttal, üdülőövezetekkel és sűrű dzsungellel megpakolva. A látványt tényleg nem érheti panasz. A Chrome Engine 5 tisztességes látványt produkál, annak ellenére, hogy a karakteranimációk kissé suták, s az arcmimika sincs a helyzet magaslatán. Ami viszont igazán dühítő, az a rengeteg olyan technikai hiba, ami a kimunkáltság hiányát mutatja: beszorulunk a tereptárgyakba, s gyakran leesik a framerate is. Hangulat terén viszont tényleg magasztalhatjuk a játékot, persze csak akkor, ha nincsenek túl magas elvárásaink. Habár horrorjátékról beszélünk, inkább egy vegytiszta akciójátékot kapunk, mely nyomokban ijesztgetni próbál – több-kevesebb sikerrel. A hangok és zenék tovább fényezik a miliőt, még pánikba is eshetünk, amikor egy nem várt pillanatban kapunk a nyakunkba két-három járkálót. A Dead Island: Riptide-ot nem tekinthetjük teljes értékű folytatásnak, inkább egy nagyobb kiegészítőnek, amit még pár éve külön lemezen árusítottak nyomott áron. Ma viszont új szelek fújnak, s habár a zombis téma még mindig hízelgő és a játék két lábon áll, ám korántsem olyan rendíthetetlenül, mint anno. Meginog, a gyenge történet mellé még monotonná is válik, s az amatőr hibákat sem sikerült teljesen kigyomlálni belőle. Az előd újszerűnek hatott, itt viszont már kevés az innováció – alighanem a középszerű tökéletes jelző rá.

Kapcsolódó cikk

45.
45.
semike
Én most hentelek, szerintem hatalmas.
44.
44.
DON GONDOCS
Coopban nagyon szórakoztató, ugye a zombik sokszor csak úgy özönlenek több irányból, esélyed sincs 3-4 rohamnál többet egy huzamban kivédeni halál nélkül. De coopban normális társasággal igazán szórakoztató ha van aki leszedi a hátadról a zombikat ha te éppen a feladatod csinálod.
43.
43.
Serovics
Szerintem baszott jó játék,most toltam ki 63-as szinten 38 óra játékidő után! Azért egy cod ,moh,battlefield nem tart eddig,vagy a crysis 3 amibe 7 óra fért bele és kész! A fanyalgók meg fejlesszenek jobb játékot,megnézném mit sikerül összehozni!
42.
42.
ferbie
http://www.go2arena.com/
41.
41.
sebtapasz
ja, ha van kedve valakinek fel vehet multiba: Werdesch néven vagyok...
40.
40.
sebtapasz
Valszeg én vagyok az egyetlen, akinek a coop mód nagyon nem jön be, el is mondom miért...megvettem a játékot, mondom, na fasza, lehet szép lassan tápolni az emberkét fegyvereket kreálni, stb...elkezdtem single módban nem is volt baj, aztán az első fejezet után, gondoltam kipróbálom a live-on magam másokkal, biztos fasza lesz! Egy nagy SZART! Akármilyen csapatba kerültem, be mindenki rohant mint az állat előre felé, esélyem nem volt felvenni szinte semmi tárgyakat, fegyver fejlesztésre egyszer álltam meg, hogy azért megjavítsam a leamortizált fegyvereimet, ere kidobtak a játékból..és ez nem egyszer történt meg!!! Szóval a coop mód nekem nagyon nem jött be... a lényeg, hogy csak akkor fogom játszani, ha legalább egyszer végigvittem a játékot single-ben, mert így élvezhetetlen volt a multi...nem beszélve arról. hogy nincs lehetőséged arra, hogy ahol befejezted a single playert ott is folytasd a játékot..onnan mész tovább ahol a multiban abbahagytad, ha csak nem csinálsz külön mentést neki... de mivel én ezt nem tudtam, simán végig rohantam a sok buzival az első három fejezeten... :( :( lehet újrakezdem....
38.
38.
Scoo
Tegnap vittük végig (az összes mellékküldetéssel). Az elejétől fogva négyen játszottunk és igen, szinte semmi újdonságot nem tartalmaz, tele van bug-gal (zavaróbbak, mint az első részben), a történetre szinte oda se kell figyelni, de a fene vinné el, valahogy mégis piszok mód működik az egész. Egyedül soha nem játszanák ezzel a játékkal, de többed magaddal nagy élmény tud lenni ahogy együtt próbálunk túlélni.
Persze ez mind az első rész hozadéka, így gyakorlatilag annyi az érdemük, hogy ami jó volt azt nem cseszték el a folytatásban :)

Egyébként nem a 45-ös szint a max.

A Dead Island 2-nél viszont már tényleg illene újítani (nemhiába nem lett számozott rész).
37.
37.
zsombee
Borzasztóan repetitív, és játékmenetbeli újítás tényleg nulla, de fenemód jó hangulata van még mindig, csak kár, hogy ez már másodszorra kevés. Ha lesz következő rész (és szinte biztos vagyok benne hogy lesz) akkor remélem rágyúrnak kicsit a Techland-nél, mert háromszor nem lehet bűntetlenül eladni ugyanazt. (btw, ha érdekel valakit a kifejtett véleményem, a blogomban lévő youtube csatornán megtaláljátok).
36.
36.
metercsiken
Én nem vagyok "zombis játék" rajongó,( ezt sem ismerem ) de ez a negatívum...
"Gyenge mesterséges intelligencia"... zombik, vagy nem!?
Akkor milyen intelligencia!? : )
34.
34.
#17: neked mi bajod van ember?
sok az időd látom, ha már abba is beleugatsz ki mit vesz meg és miért. jesszus, grat te mélymagyar
29.
29.
franssiss
max setings gameplay http://www.youtube.com/watch?v=bvxbxm-w1Uc
27.
27.
Moldren
#4: Majd a State of Decay. :)
25.
25.
shooter1234
Én kipróbáltam egyjátékos módban is, meg netes multiban is. Többen tényleg jobb. Szerintem egyedül játszani ezt sokkal hangulatosabb mint az első részt.
23.
23.
Rakottkrumpli
#20: Olyasmi zombik kellenének, mint a 2009-es Mutants című filmben. Mellé egy komoly sztori, akár rpg játékmenet, ahol érződne, hogy senkik vagyunk és 2 zombival már nem kockáztatnánk meg a harcot, ha csak nincs komoly fegyverünk.(ami persze ritka lenne) egy openworld nyomasztó helyszínekkel teli világ, nem ilyen vidám trópusi szarság, ezt 10 percig sütjük 200 fokon és kész is a zombis orgazmus.
22.
22.
DeVincent
Kipróbáltam...tetszett? Nem! Az előző rész sokkal jobb lett. :-)
Nálam ez a game max. 4-pontot kapna. :-) Semmi újdonság vagy fejlődés. A story uncsi, a játékmenet unalmas. Összességében pedig szánalmas, mint az ACM.
19.
19.
slawter
Akkor ez is asonló a War in the Northoz, ami multiban marha jó game.

Vajon születik valaha is olyan játékteszt, amiben nem szerepel az "addiktív", "repetitív" szavak valamelyike? :D Figyeljétek meg, alig látni tesztet újságban is, amikben szerepelnének - maximum a nyúlfarknyi bekezdésekben - de oda vannak más ismétlődések :D.
17.
17.
mestermagyar
#15: Minek veszed meg, ha már játszottad?

Én is megveszem mert tudom hogy jó. Ez azt jelenti, hogy megvettem, ezért tudom hogy jó, és mivel jó játék ezért megveszem, hogy játszak ezzel a jó játékkal?

Facepalm!
16.
16.
markoci555
na azt hiszem ezt nem veszem meg, de az elsőt szeretném, akár mennyire sz*rnak is mondják :)
15.
15.
hát nem tudom, szerintem azért ennyire nem szar.
coopban kell játszani, haverral most rendeltük meg.
13.
13.
br1Koo
#8: ohohohohh dehogyisnem :D
12.
12.
crytek
#11: Már megtaláltam 13!
11.
11.
crytek
Hány chapterből áll a game?
8.
8.
Kleppi
#5: azért mert nem ctrl c ctrl v -.-
7.
7.
LtK
#5: Hozzászokhattál már volna ehhez itt =D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...