F1 2013 teszt

Sokan utálják a Codemasters Formula 1-es próbálkozását, még azok is követ vetettek rá, akik egy emberként kántáltak örömükben, hogy a Sonytól az angol brigádhoz vándoroltak a hivatalos jogok. Multiplatform megjelenés, arcade és szimuláció közti útkeresés, furcsa fizika, túlságosan is „dinamikus” időjárás, kiismerhető ellenfelek – minden tényező csorbította előttünk az elmúlt évek adaptációit. Ráadásul generációváltás előtt állunk, így a jövőre érkező csili-vili epizód előtt a Codies még egyszer le akarja nyomni a torkunkon az aktuális részt, ahogy nagyanyáink tömték a libáikba a vízbe áztatott kukoricát. Mivel lehet megnyerni a csalódottak kegyeit? A minimális finomhangolás és a frissített pálya- és versenyzőlista már nem elég. Jönnek a régmúlt ászai Prosttal, Hillel, Laudával és a többiekkel.


Ha játékfejlesztő lennék, inkább felmondanék, ha a kiadó kérésére évente egy-egy produktummal kéne előállnom. Az F1 2013 első ránézésre nem sokban különbözik a tavalyi kivetüléstől, még mindig nem elég szimulátoros, még mindig túlságosan arcade. Ha valaki dülledt verőerű hardcore arc, továbbra is elvan a szénné moddolt Grand Prix 4-el, vagy az rFactor F1-es cuccával nyomul. A nagytöbbség úgysem akar reális fizikát és bonyolult kapcsolók közt sem elveszni, ők majd szépen beruháznak a Codies-féle játékba, mert ez meg ez elszerződött ide, itt vannak az új szabályok, meg Raikönnen. Persze ha nincs ló, jó a szamár is – ez esetben lehet kísérletezni az öt nehézségi szinttel, vagy az olyan vezetési segédletek elhagyásával, mint a fékezés-rásegítés, az ideális ív és az automata sebváltó. Minden apró részlet alapjában változtatja meg, hogy milyen élményt nyújt számunkra az F1 2013. Ha rosszul állítjuk be az autót, az kihatással lesz a versenyre, a legkisebb összekoccanásnál is mi húzzuk a rövidebbet, a pályán kívül találjuk magunkat és vége mindennek. A játék legalább nem tolerálja annyira a botlásokat, s ez így van rendjén.

Ha zöldfülű kezdők vagyunk továbbra is ajánlott végigtolni a vezetőiskola kihívásait, amely az alapoktól kezdve tanít meg minket egy F1-es autó vezetésére, a gázadásra, a fékezésre, az ideális ívekre és az előzésekre. Kicsivel több lehetőségünk lesz, mint tavaly, de még mindig egy rövid és gyorsan felejthető elfoglaltság. A karriermód előtt érdemes pár versenyhétvégét abszolválni a Grand Prix módban azért, hogy ne tapasztalatok nélkül vágjunk bele a szakmába. A Full Career felel meg a több éven átívelő pályafutásunknak. Kezdetben egy béna csapat névtelen versenyzőjét alakítjuk, s ha jól szerepelünk, pontokat szerzünk, hamarosan a jobb istállók is felfigyelnek ránk és szerződéseket tolnak az orrunk alá (akár már a második évben a Ferrarihoz szerződhetünk, ami ugye kicsit sarkit, nemde bár?). Az ötéves karrier számunkra unalmas, sokkal inkább testhezállóbb a Career Challenge. Itt már egy neves pilóta bőrébe bújunk, profi csapat dolgozik alánk, nekünk csak a riválisunk orra alá kell borsot törnünk és világbajnokság megnyerésére hajthatunk – mondanunk sem kell, tartalmasabb móka, mint az elnyújtott és dögunalmas karrier.


Az F1 2013-at először meg kell értenünk, türelmeseknek kell lennünk, a rendszert csak rengeteg tanulással ismerhetjük ki. A pályák bemagolásán túl a megfelelő gumiválasztáson is nagy hangsúly lesz (rengeteg elbaltázott próbálkozással szembesülünk majd), megfelelő időben kell bevetnünk a KERS-t és a DRS-t. Az autók irányítása még mindig nem az igazi, csúszkál, véletlenül sem tapad jól, megpördül, amikor egy pillanatra lankad a figyelmünk. Persze nehézségtől függően párszor ismét visszatekerhetjük az időt, de ez egyrészt csalás, másrészt még mindig kevés. Tipikus délután az F1 2013: görcsösen markoljuk a kontrollert, az gép ide-oda csúszkál az aszfalton, tenyerünket félpercenként törölgetjük az izzadságtól, mindent megpróbálunk, de semmi sem elég. Ki akar ilyen körülmények között akár egy hetven körös versenyt is kiböjtölni? Nekem erre nincs türelmem, bőven elég ebből 15-20 kör is. Egy kormányt kell beszereznem – mondhatjátok ti, de ennyit viszont nem ér meg az egész. A játék túl komolyan veszi magát: a gumik kíméletlenül kopnak, egy nagyobb ráfékezéstől abszolút hátrányban leszünk, ami persze érthető lenne, ha nem lenne a játék többi része ízig-vérig arcade. A Codemaster négy év alatt sem lelt rá a járható útra és sanda gyanúnk az, hogy jövőre sem fog.


Az idei rész újító szándékkal bevezetett – valójában erőltetett töltelékrésze – a Classics mód. Itt az 1980-as (és ’90-es évek, ha a Classics Edition mellett döntünk, vagy némi pénzmagért beruházunk a DLC-be) legendás pilótái, autói, pályái és szabályai köszönnek vissza. Pluszban itt lesz a britek legendás kommentátora Murray Walker is, de az minket hidegen hagy. Ebben a játékmódban klasszikus versenyeket és rivalizálásokat élhetünk át újra, amiket egykoron Tini Nindzsás pizsamában láttunk a hajnali közvetítések közben, mialatt anyu és apu ránk kiabált a takaró alól, hogy halkítsuk le a tévét. Az autók még rakoncátlan szörnyetegek voltak, de a Codies itt is bakot lőtt. Nem sokban különböznek a modern gépek irányításától, attól eltekintve, hogy még jobban csúszkálnak, és hangjuk is másabb. De könyörgöm, a tisztelt fejlesztők nem látták, hogy Senna Monacóban huszonvalahány éve mit művelt a volán mögött, kézi váltóval? Vettel és a társai elmehetnek kukoricát kapálni, mert közelébe sem érnek ilyen tudásnak.  S mi kapunk az F1 2013-ban? Félkész, fapados belső nézetet, elkúrt látószöggel – valós vezetési élmény helyett.


Némi extra azért még jut számunkra a Scenario módban, ahol előre meghatározott célok és körülmények között kell diadalt aratnunk, mint például súlyosan sérült autóval fejezzük be a versenyt, előzzük meg a csapattársunkat a rajtsorrend utolsó helyéről indulva, stb. Dráma és feszültség ugyan kijár nekünk, de nem hinnénk újra és újra nekiveselkednénk a kihívásoknak, ha már egyszer teljesítettük azokat. A Time Trials már szóra sem érdemes, mivel időmérő a versenyeken is van, meg aztán mi értelme van saját időnk döntögetésének, mindenféle jutalom nélkül? Persze azért van egy kis varázsa az F1 2013-nak. Túlságosan sok az esős futam, ami egyrészt izgalmas, elvégre alaposan összekuszálja a kvalifikáción felállított sorrendet, másrészt annyira nem hihető, hiszen ennyire nem lehet dinamikus az időjárás a valóságban. A fejlesztők a ló túloldalára estek. Van abban némi spiritusz, amikor egy balul elsült lépés következtében mégis pontos szerzünk, mentjük a menthetetlent, milliméterpontos előzéseket hajtunk végre a továbbra is agresszív ellenfelekkel szemben – nem tagadjuk, azért az F1 2013 tud izgalmas is lenni. De milyen áron?


A multiplayerre is rágyúrtak az angolok, kezdve az offline osztott képernyő móddal, a System Linkkel (amely manapság már ritka extra), de a RaceNet segítségével heti kihívásokban vehetünk részt, találunk ranglistát, s ha versenyezni nem akarunk, barátaink szellemképes idejét is döntögethetjük. Komplett kooperatív karriert is végignyomhatunk, indulhatunk egyszerű versenyeken, illetve cimboráinkkal együtt egy F1-es csapatot is menedzselhetünk. A GRID 2-vel érvénybe lépett közösségi szellemet az F1 2013 is örökölte, ami mindenképpen pozitívum. A látvány nem sokban változott tavaly óta, apróbb fejlesztéseket köszönthetünk, s a klasszikus versenyek kaptak egy sárgás filtert – döntse el mindenki maga, hogy bejön-e neki. A sebességérzetre még mindig lehetne gyűrni, de nem kukacoskodok tovább.

Az F1 2013 apró lépéseket tett az üdvösség felé, de kétségkívül jobban sikerült darab a tavalyi darabnál, de ettől eltekintve a sportág rajongói nem biztos, hogy meg lesznek elégedve vele. Ez nem olyan játék, amely mellé leülsz egy fél órát, elvégre tanulni kell, a tapasztaltabbak számára viszont a Classics módon kívül nem sok újdonságot tartogat. A játékélmény sem felhőtlen: frusztráló, olykor köszönőviszonyban sincs a valósággal, a nehézséggel való bohóckodás némileg tompítja a kellemetlenségeket, de még mindig nem az igazi. A gyümölcs tehát félig piros, félig zöld, harapásra sem édes, némi fanyar utóízt érzünk. Persze jobb híján szerethetjük is, mondván éhes ember nem válogat – kíváncsian várjuk, hogy a Codies mit tartogat a jövőre, az első next-gen próbálkozásra.