Angry Birds Go! teszt

Egy ideje már ott lógott a levegőben a kérdés: vajon meddig folytatódhat az Angry Birds sikere? A Bad Piggies, valamint az egymillió különböző további Angry Birds-változat után úgy tűnt, gyakorlatilag a végtelenségig. Éppen ezért örültem én is, amikor a Rovio bejelentette, hogy a madarak ismét műfajt ugranak, és ezúttal az egyik legnépszerűbb konzolos játékstílust hódítják meg: a kart racinget. Így született meg az Angry Birds Go!, ami alapvetően igyekszik bevetni mindent, amitől a sorozat sikeressé vált, azonban mégis csúnyán elbukik.


Pedig nem kellett volna neki, az első percek, sőt, az első egy-két óra is nagyon izgalmas és élvezetes. Az Angry Birds Go! örökölte a sorozatra jellemző színes, vidám színvilágot, a grafika kiváló, a framerate a Tegra 4-es Asus Transformeren röccenésmentes. Ehhez hasonlóan tökéletesen eltalálták a készítők az irányítást is. Kétféle metódus közül válaszhatunk: vagy a kütyünk döntögetésével kormányzunk, vagy a képernyőre helyezett gombokkal. Mindkettő remekül működik, főként azért, mert a jobbra-balra kanyarodáson kívül semmi más dolgunk nem lesz, hiszen sem gyorsítani, sem fékezni nem fogunk. A klasszikus Angry Birds-játékok mintájára a pálya elején kilőnek minket egy csúzliból, aztán hajrá.


Szóval első ránézésre az  Angry Birds Go! olyan, amilyennek egy szórakoztató, agykikapcsoló kart racing játéknak lennie kell. Aztán sajnos sorra érkeznek a kiábrándító dolgok, melyek leginkább egy dologról tanúskodnak: a Rovio bizony nagyon kapzsivá vált az elmúlt időszakban, és már csak az érdekli, hogy lehúzzon a játékosairól minden pénzt. Először is, a versenyek során érméket és kristályokat gyűjthetünk, melyek közül az utóbbiakat megvehetjük valós pénzért is, és átválthatjuk őket érmékre, ha arra lenne szükségünk.


Márpedig a játék mindent megtesz annak érdekében, hogy úgy érezzük, szükségünk van rá. Madaraink ugyanis néhány verseny után "elfáradnak", és nem hajlandók tovább versenyezni, így egy újabb madárra kell váltanunk, amíg az is el nem fárad. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy megvárjuk, míg kipihenik magukat (kábé fél óra), vagy kristályokkal felfrissíthetjük őket. Ha pedig éppen nincs elég kristályunk, akkor irány a bolt, költsük csak a pénzünket! Így tehát gyakorlatilag a játék pont azokat bünteti, akik sok időt szeretnének rászánni. Aztán persze ott van a járgányunk tuningolása, amire mindenképp szükségünk lesz, ugyanis nem mehetünk át a következő pályára, amíg nem értünk el vele egy szintet. Ismét két lehetőségünk van: vagy grindolunk, mint az ökör, vagy meglátogatjuk a boltot és tovább költjük a pénzünket.


Márpedig a grindolás még úgy is hamar leépítette a lelkemet, hogy annak idején végigvittem a Dragon Quest VIII-at. Ugyanis egy pályát kell vég nélkül csinálnunk, és hiába van ötféle stílusú verseny, ugyanott végigmenni harminchatszor annyira nem poén. De oké, megoldottuk, elköltöttük a maradék pénzünket, vagy kifarmoltuk a fejlesztéseket, és végre tovább lépnénk a következő világba, hogy átéljünk már valami változatosságot is azóta, hogy feltelepítettük ezt a rettenetet. Örömünk azonban egészen addig fog tartani, amíg meg nem tapasztaljuk, hogy a rommá tuningolt kartunkat nem használhatjuk az új világban, kezdhetünk mindent elölről. Ha fizettem volna a kristályokért, azt hiszem kicsit ideges lennék.


De, ha azt hittétek, hogy másra már nem lehet költeni egy ilyen egyszerű játékban, akkor tévedtetek. Minden kart racing alapját képezik ugyanis a felvehető power-upok. Na most az Angry Birds Go!-ban ezek nem felvehetők, hanem minden madár alapból rendelkezik eggyel, amit versenyenként többször is elsüthetünk... ha fizetünk! Mert ingyen csak egyszer lőhetjük el, nehogymár' azt higgyük, hogy a Rovio csapata kommunistákból áll, hogy csak úgy a játékos előjogának tekintik az olyan apróságokat, mint a teljesen alapvető játékmenet-elemek.


Összegzésként tehát elmondhatom, hogy az Angry Birds Go! kiválóan összefoglalja mindazt, ami miatt gyűlölöm a casual- és mobiljátékokat. Egy rettenetes pénzlehúzás, ami kizárólag arra épül, hogy gyanútlan gyerekek véletlenül elköltsék apuci hitelkártya-keretét. Az egyik legrosszabb példa a mikrotranzakciós fizetési modellre, amit valaha láttam... pedig játszottam a Guardians of Middle-Earth-szel! Kerüljétek.

Az Angry Birds Go!-t az ASUS Transformer Pad TF701T készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.