Kísértetek márpedig vannak, talán már ti is találkoztatok párral, még akkor is, ha ez nem tudatosodott bennetek. Elhunyt szeretteitek nyomán felkapcsolódó villany, hideg fuvallat, működésbe lépő rádiók – ha fogékony vagy a túlvilági dolgokra, biztosan tapasztaltál már hasonló eseteket.  A Square Enixet mostanában divat sárral dobálni, pedig a Murdered: Soul Suspect remek példa arra, hogy a kiadó kísérletező kedvében van. Egy új sorozat megjelenését mindig nagy érdeklődés követi, pedig a redmondi Airtight Games csak egy ismerős koncepcióra húzott rá egy természetfeletti köntöst. A Murdered: Soul Suspect egy harmadik személyű nézőpontot használó detektívjáték, melyben nem találunk sok akciót, sem pedig nyitott terepet, elsősorban nyomok után kutatunk, levonjuk a konklúziót, majd egy új területre tévedünk, ahol kezdődik minden elölről. Ráadásul a narratíva is teljesen lineáris, így a szellemlét bizony határok közé szorul, függetlenül attól, hogy átjárhatunk a falakon és olvashatunk az élők gondolataiban.


A történet Massachusetts államban játszódik, Salem városában. Igen, a város a boszorkányperektől volt hangos az 1700-as évben, ám napjainkban is kellő misztikum járja át az utcákat, hiszen egy rideg sorozatgyilkos szedi áldozatait. Főszereplőnk, Ronan O’Connor hajdanán bűnözőként tengette életét, ám jó útra tért, megházasodott és rendőr lett belőle, mert rablóból lesz a legjobb pandúr, ugye? A Murdered tűrhetően nyit: főszereplőnk majdnem nyakon csípte a Harangos Gyilkost, aki egy fondorlatos csellel kilöki hősünket a társasház ablakán, s ha ez nem lenne elég, Ronan saját pisztolyával agyonlövi. Ám a férfi mégsem élhet boldogan a túlvilágon elhunyt feleségével, szellemalakban visszatér a világba, s csak akkor nyerheti el az üdvösséget, ha nyakon csípi gyilkosát. A feladat nem könnyű, elvégre a gyilkos csuklyát és maszkot viselt, egészen eddig a rendőrök is tehetetlenek voltak. Egy elhunyt kislány segítségével Ronan hamar szembesül a szellemlét előnyeivel és hátrányaival, de nincs ideje önmarcangolásra, hiszen a gonosztevő még szabadlábon van.


A rengeteg átvezetővel operáló kísértethistória kellően érdekes ahhoz, hogy a témára fogékony játékosokat négy-öt órára maradásra bírja. Ronan piperkőc öltözködési szokásaival bár nem értünk egyet, motivációi érthetőek, holtában sem hagyja abba a dohányzást, karakterét egy csapásra a szívünkbe zárjuk. Salem pedig ideális terep a nyughatatlan lelkeknek: depressziós hangulat ül a lakókon, a komor atmoszféra szinte hasítható, nem kevés rejtély járja át. Ez a melankolikus stílus végig megmarad, ám a játék nem esik át a ló túloldalára, nincsenek eltúlzott horrorelemek, szellemként pedig nincs vesztenivalónk. Vagyis de: olykor a pokolból előszökő démonok elől menekülünk – ha nem vigyázunk, könnyen elrabolhatják lelkünket. Ha elbújunk előlük, majd a hátuk mögé somfordálunk, egy egyszerű billentyűkombinációt lenyomva elpusztíthatjuk őket. Ennyi lenne az akció – nem is kell több. A fejlesztők érezhetően csak a változatosságot szerették volna feltornászni a bújócskázással, a jelenlétüktől nem lesz nagyobb a feszültség, a felfedezés örömét nem rontják el, elvégre könnyen likvidálhatjuk őket. És mi a helyzet a padlón tátongó pokoli lyukakkal? Kerüljük ki őket, vagy szálljunk meg egy élőt, aki majd átsétál felette.


Ahogyan a Ghost című filmben Whoopi Goldberg, úgy a Murderedben is találunk egy olyan médiumot, akivel kapcsolatot teremthetünk. Ő egy fiatal lány, Joy, akit természetesen a gyilkos is kipécézett magának. Nem véletlenül: látnoki képessége idő előtt leleplezhetné a főgonoszt. Joy elsősorban az ajtónyitogatásnál lesz a segítségünkre, minden más karakter túlságosan egyszerű, árnyaltságnak nyoma sincs, céljaik, nézeteik jól követhetőek, nem is okoznak meglepetést. Persze a gyilkos valódi kiléte sokáig nyitott kérdés marad, a készítők végig a nagy csavarra gyúrtak, ám a meglepetés erőtlennek bizonyul, egy kis rutinnal kikövetkeztethető az, hogy ki a tettes. Így aztán a történet végét csak álmos tekintettel üljük végig, a katarzis elmarad, s miután a stáblista lepörög, hiányérzetünk támad. A Murdered meg sem próbál többnek látszani egy szimpla szellemes sztorinál, ha jártas vagy az ilyesmiben, túlságosan amatőrnek látod az egészet, máskülönben imádni fogod.


A nyomozás már ismerős lehet, ha már megfordult a kezedben az LA Noire. Első körben bizonyítékokat kell gyűjtenünk a helyszíneken; az árulkodó nyomokat elszórva találjuk, ám a szemtanúkat és a rendőröket megszállva azok gondolatait is kihallgathatjuk, vagy a feljegyzéseiket is elolvashatjuk. Bizonyos számú nyom megléte esetén levonhatjuk a konklúziót - ilyenkor a program feltesz egy kérdést, nekünk pedig a megszerzett információk közül a leghasznosabbakat kell kiválasztanunk. Akkor sincs baj, ha nem találjuk ki elsőre a számunkra szükséges infókat, bármikor próbálkozhatunk újra. Ha például a gyilkos egy lakásban minden sarokba benézett, evidens, hogy keresett valamit. Az összefüggések logikusak, túlzottan nem kell gondolkodni, a főbb nyomok elég beszédesek. Habár detektívjátékról beszélünk, a fejtörők összetettsége köszönőviszonyban sincs a Rockstar játékával, vagy a Sherlock Holmes-sorozat eseteivel. A pályák bejárható része nem túl nagy, ráadásul teljesen lineárisak, viszont a bizonyítékokat szépen eldugták bennük, így nem árt nyitott szemmel járni. Ha végül összeáll a kép, egy átvezető után már indulhatunk is a következő helyszínre.


A város tele van apró emlékfoszlányokkal, amiket aktiválva számos flashback-jelenetet nézhetünk végig. Nem mehetünk be minden házba, de ahová igen, ott mindenek előtt találunk kell egy nyitott ablakot, vagy megvárhatjuk, míg az élők tárják ki előttünk a bejáratot, aztán odabenn már szabadon közlekedhetünk. Nem csak a saját bajunkra keresünk gyógyírt, néhai feleségünk, Julia élete is tele van nyitott kérdésekkel, így azokra is választ kell kapnunk. Persze nem kötelező a fő sztoriszál mellett másra is figyelni, ám Salem lakói jó pár kibogozásra váró titkot rejtegetnek, ráadásul nem is kell messzire mennünk, az adott helyszínen utánajárhatunk a dolgoknak. Ha ilyen módon felszabadítjuk a kóborló lelkeket, tanúi lehetünk annak, ahogy az égbe költöznek és elnyerik üdvösségüket. Találkozunk még olyan néma szellemalakokkal is, ám közeledtünkre semmivé foszlanak - Salem múltbéli szellemképei ezek, különösebb jelentőségük nincs. Az entitáslét előnye az is, hogy kisállatokat szállhatunk meg, amiket irányíthatunk is egy darabig, néhány pályarészre csak így juthatunk el.  A kihívás nem tartozik a játék pozitívumai közé, a keresgélésen kívül más agymunkát igénylő feladattal nem találkozunk. Olykor előidézhetünk poltergeist-jelenségeket az élők legnagyobb riadalmára, valójában a mechanika minden aspektusa túlságosan is egyszerű, a játék végig fogja a kezünket. Minden nyomot a program már messziről jelez, nekünk semmi dolgunk nincs, mint végigsétálni a játékon. Minden megy magától.


A Murdered: Soul Suspect nem tud újat mutatni az detektívjátékok műfajában, habár az alapötlet életképesnek bizonyult, a túlzott behatároltság tropára is vágja az érdeklődésünket és multira se számítsunk. A játékos egyszerűen nem tud kiteljesedni, gondolkodni nemigen kell, a játék szépen rávezet a dolgokra. A grafika is időcsapdába került, helyenként ugyan szépnek mondható, de összességében még az előző generáció minőségi szintjét is alulról súrolja. Akik még csak most ismerkednek a nyomozós játékokkal, gyorstalpalónak kiváló egy komolyabb cím előtt, a történet is megéri a rászánt időt, a zenékkel és a szinkronnal sincs különösebb probléma. Lehet, hogy velünk van a baj, amiért videojátékként tekintünk a Murderedre, nem pedig egy interaktív természetfeletti thrillerként, de előbbi műfajban is találunk jobb próbálkozásokat (LA Noire) és utóbbiban is (Beyond: Two Souls).