Warhammer 40:000: Carnage mobilos teszt

  • Írta: zoenn
  • 2014. július 6.
  • android, teszt, warhammer 40000: carnage
Ha a kilencvenes években Warhammer 40K-figurákat festettél, társasjátékoztál, vagy úgy en bloc nagy rajongója vagy a brutális univerzumnak, akkor rohanj vissza a korábbi kedvenceidhez, hiszen a mobilos Carnage-t nem neked találták ki.

Ha egy terebélyes űrgárdista sereget terelgetnél, minden apró részletre odafigyelve, akkor a Warhammer 40.000: Carnage-t gyűlölni fogod. Való igaz, hogy a játék az akcióra épül és orkokat kell benne lekaszabolni, a mobilos felhozatalt tekintve is unalmasnak és egyszerűnek számít. Pedig a vancouveri Roadhouse Interactive nem ma kezdte a szakmát: korábbi játékai, az Elemental Power és a MechWarrior Tactics elég jónak számít a műfajában, persze a stúdiótól nem állnak távol a baklövések – gondoljunk a Family Guy Online-ra, amit még a bétaverzió idején elkaszálták. A közelmúltban iOS-re és Androidra megjelent Warhammer 40.000: Carnage az utóbbi munkájukra hajaz: összecsapott, lélektelen és nem tudott mit kezdeni a masszív licenccel. Lehet, hogy velem van a baj, nem kedvelem a 2-3 perces szinteket és az egygombos csatákat.


Adott egy roppant unalmas, háttértörténet nélküli Space Marine, akit irányítani fogunk a játékban. Feladatunk is faék egyszerűségű: meg kell mentenünk a bolygónkat a pusztulástól, amely egy kegyetlen ork horda invázióját nyögi. Oké, lehet, hogy nem kell regénybe illő sztori egy olyan kaliberű címnek, ahol a szinte csak harcolnunk kell, ám ez mégis kevés. Tekintve, hogy rengeteg tehetséges író dolgozik a Games Workshopnak, csak rövid e-mail váltásba került volna kölcsönkérni valami fiókban lapuló scriptet, ha már a kanadai fejlesztő képtelen volt egy tisztességes darabot összerakni. Miről is szól a játék? Űrgárdistánkat oldalnézetből irányítjuk, balról-jobbra haladunk a pályákon, akadályokat ugrálunk át, miközben az összes szembejövő zöldbőrű lényt elpusztítunk. Olykor hasznos kiegészítőket aggathatunk hősünkre, amikkel hatékonyabbakká válnak a harcban, így az exponenciálisan nehezedő kihívást is abszolválhatjuk. Nem egy designeri mestermű, ugye?


A játékmenet ötlettelenségét később elrettentő példaként lehetne felhozni. A szinteket villámgyorsan teljesíthetjük, a csaták végtelenül repetitívek. Karakterünk közelharci és távolsági támadásokban is jártas, ezek kivitelezése roppant egyszerű. Három találat elegendő egy kombóhoz, ha lenyomva tartjuk az egyik gombot, akkor annál erősebbeket sózhatunk oda, illetve az ellenség csapásait is blokkolhatjuk. Bár az összetettebb hack’n’ slash címek is hasonló rendszert vonultatnak fel, a Carnage-ban valójában nincs értelme védekezni: az orkokat egy-két sikeres találat után leteríthetjük, sok esetben még azelőtt, hogy közel érnének hozzánk. Ahogy mondtam, csak futunk előre és lövöldözünk, fejtörőkre és más extra játékelemekre ne számítsunk.


A játékban folyamatosan új fegyverekre teszünk szert, egész impozáns a felhozatal, a bolt pistolt plazmapisztolyra cserélhetjük le, ha a láncfűrész nem lenne elég jó, akkor karmokat ereszthetünk az öklünkre, így mindenki a saját stílusának megfelelő űrgárdistával nyomulhat. A pályák végén bizonyos mennyiségű ezüstöt kapunk, ezekből vehetjük meg a vásárlásra véletlenszerűen felsorakoztatott fegyvereket, amik nem feltétlenül jobbak, mint a jelenlegi mordályaink. Háromféle valuta van a Carnage-ban: arany, ezüst és blood ore (utóbbi csak a Fireteam-küldetések után jár). Aranyat valódi pénzért is vehetünk és bármire elkölthetjük a játékban – ezzel nem is lenne baj, ha a produktum free-to-play cím lenne. De nem az: 1400 forintot adtunk ki érte, így elvárható lenne, hogy ne kelljen pluszban a pénztárcánkba nyúlnunk, ha valóban ütősebb fegyverre fáj a fogunk és nem érjük be a random kínálattal. Nem vitás, lehúzó üzleti modellt használ a játék.


Néha combosabb ellenfelekbe botlunk, akiket csak három-négy sikeres csapás után ölhetünk meg - ha valami megmagyarázhatatlan okból karnyújtásnyira kerülnének hozzánk, nincs gond, a láncfűrészünkkel miszlikbe szabdalhatjuk. Kombókat sem kell hozzá bemagolnunk! Aztán ott vannak a főellenségek, akik nem restek hatalmas kalapácsokkal leteríteni a lábunkról, ha nem vigyázunk. Ha ugrándozva elkerüljük az impulzusokat, karabélyunkkal már messziről ártalmatlaníthatjuk őket - minden a jó időzítésen múlik, de veteránok számára az ilyen helyzetek is nevetségesek. Apropó, ugrálás! Viszonylag sokat kell szökdécselnünk a pályákon, legtöbbször azért, hogy a padlón tátongó lyukakon centizve túljussunk, ám mozgáskultúránk e része kimondottan csapnivaló, nehezen kivitelezhető, ezért jó párszor lezuhanunk a semmibe.


Találunk a Carnage-ben egy Fireteam Missions névre hallgató négyfős kooperatív módot. A kutya ott van elásva, hogy csak Facebook- és Google Plus-ismerősöket invitálhatunk meg némi közös játékra. Ha ők nem rendelkeznek a játékkal, vagy távol áll tőlük a stílus, nem hagyatkozhatunk más online társakra. A co-op egyébként nem különbözik a kampánytól, ugyanazokat a küldetéseket zongorázhatjuk végig többedmagunkkal, igaz, az ellenállás is erősebb lesz. Az újrajátszhatóság annyiból áll, hogy az új felszerelésünkkel visszatérhetünk a korábbi missziókhoz, némi aprósággal megbolondítva: játszhatunk éjszaka, netán robbanó ellenfelek ellen, letilthatjuk a közelharci fegyvereket és így tovább. Ettől még a Carnage nem lesz okosabb és változatosabb.


Amibe viszont nem tudunk belekötni, az a grafika: tényleg impozáns külcsínt kapunk a tenyerünkbe, s mindezt tetézik a rockos betétzenék is. Azt sem árt figyelembe venni, hogy a látványnak megvan az ára, egy izmosabb készülékre lesz szükséged hozzá, jó sok RAM-mal. Olykor elkaphat a gépszíj, a játékmenet pergőssége – ez főleg a kezdeti percekre lesz igaz, ám később kiismerjük a lehetőségeket (vagyis azok hiányát) és onnantól leírja magát a program. Nem elég, hogy fizetős a Carnage, ezen felül még nyíltan kapzsi is, az ismétlődő harcok pedig még a legelszántabb rajongók kedvét is elvehetik.

A Warhammer 40.000: Carnage-t az ASUS PadFone 2 készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.

11.
grindcore
Ez a játék egy nagy nulla, mostanában csak ilyenek jönnek...talán a Deathwing jó lesz, vagy az Eternal Crusade....talán...
10.
shatterhand
Firewarriorral semmi gond nem volt. Egyszeru W40k-s sztorival, W40k-s palyakkal. Minden a helyen volt.
Ami miatt belekotnek az az hogy nem volt full latvanyos meg, hogy
Taut kellett iranyitani. Pedig ezzel semmi gond nem volt. Mas oldalrol lehetett szemlelni az emberi fajt. Nem is beszelve arrol hogy igy jobban atjott a space marinok ereje amikor ellene harcolt a jatekos.
9.
Tyranio
#7 Te most arról a cégről beszélsz aki a Warhammer nevet adta ehhez, meg egy sakkjátékhoz. Bármire ráragasztanák a Warhammer nevet, ha elég pénzt hozna a házhoz.

Amiről pedig te beszélsz azt inkább hagyják ki. A Fire Warrior elég volt 40k FPS-nek, nem beszélve arról, hogy a birodalmi gárdistás vonal igen csak furcsa volna, tekintve, hogy a birodalom a Szovjetunió kecsességével vívja a háborúit és nem hiszem, hogy nagy karriert tudnál befutni gárdistaként.

FPS-ből van elég a piacon és azért nem kell egy újabb, hogy Okrokra lőjek, oroszok vagy arabok helyett.
8.
PAtr0n
#4: A DoW és a kiegészítője nagyon jó volt, aztán a Dark Crusade-del ismét villantottak, izgalmas, pörgős kampány, amit többször is érdemes volt végigtolni, más-más frakcióval. Aztán jött egy Soulstorm nevű rókabőr, ahol a 2 új frakció se tudta elvinni a hátán a játékot. A DoW2 erős váltás volt, de az már rendes kihívás volt, és ezzel egyúttal hajazott a táblás game-re. Sajnos a kiegészítőivel (Chaos Rising, Retribution) nem játszottam, de úgy tudom azok se lettek rosszak. Kár hogy "rossz" kiadónál voltak, és megszakadt a vonal. Pedig még sok minden ki lehetne hozni a világból RTS szinten.
7.
Sun9us
CoD\Killzone szerű látvány FPS, ahol egy birodalmi gárdistával kell menni. Igazi partra szállós arcvonalat rohamozós hentelde, ahol egy utolsó senkik vagyunk.
Ilyet kéne behúznia a GW-nek, de hát nem arról híresek, hogy kockázatot vállaljanak.
6.
Tyranio
#5 Talán a pénz miatt. Valószínűleg azért is erőltetik a Space Maine-okat minden egyes játékban, mert ők a legnépszerűbbek a játékosok vagy laikusok körében. Persze ez csak egy feltételezés. Én személy szerint inkább káosz párti vagyok, meg Skaven (de az sajnos, csak a középkoriban van).

Ami az Eternal Crusade-t illeti, nos azt csak azért nem várom mert MMO. Ami egyet jelent a multitranzakciókkal (na nem akarsz kinézni mint egy Parasztgárdista, matt barna vagy szürke páncélban) és az MMO-kra jellemző monoton harcra, történetre és dialógusokra.

Míg egy offline RPG-ben már inkább kerülhetsz közelebb a Fallout vagy az Elder Scrolls szintjére, a többjátékos igények teljes hiánya miatt.
5.
The Lone Drow
#3: Az Eternal Crusade jó lesz, hű lesz a világhoz, de mivel online játék ez nem feltétlenül jön be mindenkinek, én azt is várom. Viszont egy igazi szerepjátéknak nagyon örülnék, ahol egy inkvizítort és a társait irányítod. Csak azt nem tudom, hogy ebben miért nem lát senki sem fantáziát.
4.
AnimeWarlord
Valami wrarcraft 3 szerű RTS wh40k-t eltudnék képzelni. Amíg meg nem jön rendes 40k játék maradnak a könyvek.
3.
Tyranio
#2 Gondolom, hogy inkább üzletemberek bújnak meg egy olyan játék mögött ami csak a jelenlegi telefonos hóbort meglovagolására készült. Habár ki tudja, én nem értek hozzá. Azért mondtam, hogy ezt az utat végig kell járnia, mert ha elbuknak a kísérletezések és a spin-off-ok akkor talán visszatérnek oda ami végül is naggyá tette a nevet.

Ami a szerepjátékot illeti, ha offline RPG-t szeretnél akkor én is, ha MMORPG-t, nos akkor nem, de hamarosan kiadnak egy Warhammer 40k-s MMO-t, ha jól emlékszem.
2.
The Lone Drow
#1: Elhiheted, hogy nem a Relic-en múlik ez :). Sőt, nem is vagy vele egyedül, bár én egy szerepjátékot szeretnék már nagyon.
1.
Tyranio
Ki hitte volna? No mindegy, talán így jobb is. Ezt az utat végig kell járnia a Warhammer franchise-nak, hogy végre egy normális játékot kapjunk. Pedig de játszanák már egy Dawn of War 3-al.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...