The Last of Us: Remastered teszt

  • Írta: zoenn
  • 2014. augusztus 20.
  • ps4, teszt, the last of us: remastered
Nem sokáig örülhetett a Naughty Dog megható alkotása a megannyi bezsebelt Év Játéka címnek, máris egy új platformon kell bizonyítania. A Remastered kiadás semmivel sem jobb és rosszabb, mint más újrakevert változatok.

A legutóbbi konzolgeneráció végén – egy évvel ezelőtt – került a boltokba a kaliforniai Naughty Dog megannyi szívet megdobogtató játéka, a The Last of Us. Ha ízekre szednénk és minden egyes komponensét külön megvizsgálnánk, semmilyen forradalmi megoldást nem találnánk benne, azon kívül, hogy az öregecske masina ma már megmosolyogtató erejét maximálisan kihasználta. A fejlesztők nem is akartak újat mutatni, csupán egy megfelelő érzelmi lökettel felvértezett történetet meséltek el a posztapokaliptikus Amerikában, életszerű szereplőket felvonultatva, filmszerű, naturális átvezetőkkel operálva. Mindezek tetejében a mechanikát végletekig csiszolták, szerény eszközökkel kellett a túlélésre koncentrálni, az eldugott összetevőkből kezdetleges fegyvereket barkácsolhattunk magunknak és a lőszert sem szórták két kézzel. Mire a sztori végére értünk, egy elgondolkodtató és megható alkotást ismertünk meg, amely sokáig nyomot hagyott bennünk. A PS3-as éra egyik legjobb, ha nem a legjobb játéka lett a The Last of Us.


Időközben persze generációt váltottunk, egyre-másra jelentek meg a korábbi játékok felújított változatai, amit mind a játékosok, mind a kiadók is szerettek, elvégre minimális befektetéssel lehet újra profitot termelni. Az újoncok duplán jól járnak, hiszen ha netán kihagyták a legutóbbi konzolgenerációt, néhány elismert cím láncfelvarrott változatával pótolhatják a hiányosságokat. A különféle Remastered és Definitive kiadásoknak tehát van létjogosultsága, még akkor is, ha süt róluk, a rókabőr-effektus. A rajongók hiába játszották rongyosra a PS3-as verziót, a teljes vizuális kielégüléssel csak most szembesülhetnek, illetve, ha netán kimaradt volna számukra néhány DLC, akkor most pótolhatják. Bár a The Last of Us az a cím volt, ahol a grafika már korábban is masszív lábakon állt, nyilván az erősebb hardver lehetővé teszi, hogy a motor legtöbbször tartani tudja a 60 képkocka per másodperc sebességet, natív 1080p felbontás és élsimítás mellett. A megduplázott fps-szám pedig teljesen új távlatokat nyitott, a finomabb animációk és a kidolgozottabb textúrák pedig meghálálják magukat az arra érzékenyek szemében - a különbség már az első percekben nyilvánvaló. Ez nem üres mellébeszélés, mi is úgy éreztük, hogy egy teljesen új játékkal nyomulunk, annak ellenére, hogy a pályák és a narratíva ismerős.


Tavaly nyáron játszottam végig a PS3-as eredetit, most pedig úgy általam a teszteléshez, hogy elkezdem a sztorit, és majd eljutok valameddig – úgyis a technikai különbségekre voltam kíváncsi. Aztán nem így lett, Ellie és Joel szívbemarkoló kalandja második nekifutásra sem engedett távol a képernyőtől, mindaddig, míg a stáblista fel nem tűnt. A történet nem változott, nem kaptunk új helyszíneket, vagy mellékküldetéseket – ha a szintén zseniális és jó pár játékost pityergő kislánnyá változtató Left Behind DLC-t nem számítjuk. Még mindig álmélkodtam néhány nyitottabb pályán, belenéztem a lenyugvó nap fényébe Lincolnban, megfoghatatlan, már-már melankolikus élményt kaptam a Capitolium előtti téren, ahol a burjánzó zöld természet utat tört magának a betonrepedések között.


Amikor viszont nincs idő nézelődésre, banditákkal és fertőzöttekkel csaptam össze. Itt tényleg nem fogjuk elsőre kiismerni a mesterséges intelligenciát. A zombik ugyan ész nélkül rohannak felénk, de az emberi ellenfelek már összehangolt támadásokat indítanak, a gyors reflexek mellett folyamatosan mozgásban kell lennünk. Olybá tűnt, hogy a lövöldözős részek meghálálják a gyors képfrissítést, a harcok dinamikusabbakká váltak, már első nekifutásra teljesíteni tudtam olyan szakaszokat, is ahol – emlékeim szerint – legutóbb csak többszöri nekifutásra sikerült. Nincs elmosódás, vagy más olyan tényező sem, amely belezavarna az összképbe, ott voltam az események sűrűjében, rég elfeledett épületkomplexumokban kutattam ellátmányok után, és még mindig féltettem a rám a bízott gyermeket a veszélytől.


Hihetetlenül magával ragadó az egész játék, a fejlesztőknek sikerült eltalálniuk az akció, a dráma és az olykor mulatságos pillanatok megkapó arányát és a végső konklúzió sem marad el. Teszi mindezt fülbemászó zenei aláfestéssel, a menüben felcsendülő húrpengetés két másodperc alatt talál utat a lelkünkbe. A változatos környezetnek és a mesteri atmoszférának köszönhetően egy perc üresjárat sincs, ráadásul a kihívással sem áll hadilábon a The Last of Us: ha ész nélkül törünk előre, a szűkös erőforrásaink hamar kiapadnak, ha nem lopakodunk, és ha nem intézzük el csendben, hátulról az ellenfeleket, azzal szembesülünk, hogy a tárunk kiürül, és egy törött deszkával a kezünkben nézünk farkasszemet a túlerőben lévő ellenfelekkel. Persze hiába a megfontolt taktika, a körültekintő előrehaladás, előfordul, hogy menekülőre kell fognunk, a gombák spóráitól elkorcsosult zombik tömegével rohannak felénk, a Clicker névre keresztelt bestia pedig egyetlen harapással képes leteríteni bennünket, ha kifogytunk a hegyes bökőből. Ha pedig kettő-három ilyen szörnyeteggel ugrik a nyakunknak, akkor garantáltan csúfosan elbukunk. Ez a fajta kiszolgáltatottság, nem kevés izgalmat tartogat a számunkra, voltaképpen ez volt a készítők célja is, a játék pedig ennek tökéletesen eleget is tesz. A The Last of Us esetenként egy megindító történet a szülői gondoskodásról, máskor átmegy akciófilmbe, olykor pedig egy kiélezett horror, ahol az árnyékokban bujkálunk a földöntúli rémségek elől.


A játék az emberek elállatiasodásáról szól. Fajunkat megannyi veszély fenyegeti és ezzel néhányan nincsenek tisztában, mert nem látnak messzebb az orruknál. A média, az iskola, a politikusok és reklámszakemberek azt sulykolják belénk, hogy mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, aknázzuk ki a természet erőforrásait, vegyük el, amit megérdemlünk, hiszen erre való az ember, uralma alá vonja a Földet. De mi van akkor, ha a bolygónk védelmi mechanizmusa betegségekkel kívánja elpusztítani a rajta élősködőket? Logikus következmény ez, nem véletlen, hogy a tudósok ezernyi bajra hívják fel a figyelmünket, de mi csak legyintünk, nem vagyunk hajlandóak a jövőbe tekinteni, hiszen csak a mának élünk. A The Last of Us egy alternatív és abszolút hihető jövőképet tár elénk, az emberiség végét egy korábban csak rovarokra veszélyes gombafaj, a cordyceps mutációja okozta. De lehetne akár az Ebola is, a lényeg a következményeken van, ám még a zord körülmények között sem hal meg a remény, egy esély a túlélésre és a társadalom újjáépítésére. S ha ennek kulcsa a kezükben van – pontosabban mellettünk, egy kislány képében, aki folyton rácsodálkozik a környezetére és úgy káromkodik, mint egy kocsis, de ettől még elbagatellizálhatatlanul emberi, akit félteni kell, hiszen elég egy rossz lépés és minden odavan.


Tartalmi szempontból nem érheti szó a ház elejét. A jó húsz órás, felejthetetlen élményekkel kecsegtető kampányon kívül az első és egyetlen single bővítményt letudva a multiplayerben tolhatjuk ki a szavatosságot, amely kellően kidolgozott és tisztességes ahhoz, hogy néhány plusz óra erejéig még a meghajtóban tartsuk a lemezt. Ez testvérek között is minimum 30 órát jelent, így már nem is baj, hogy csaknem teljes árat kérnek érte. Mondanunk sem kell, a Factions mód is megkapta azokat a fizetős frissítéseket, amelyek az utóbbi egy évben napvilágot láttak. A PS4-es verzióban ezen kívül találunk egy Photo módot, amit egyetlen gombnyomással (az L3-mal) előcsalhatunk, ha a menüben aktiváltuk. Az önjelölt fotósok és megosztók örülni fognak ennek a lehetőségnek, ahol a különféle kameranézetek, filterek és keretek mellett elkészíthetik a nekik tetsző kompozíciót, aztán már bökhetünk is a Share-gombra. Szó se róla, a grafika szinte ordít azután, hogy megmutassuk a barátainknak, milyen gyönyörű játékkal múlatjuk az időnket – mi is elrejtettünk pár ilyen screenshotot a bekezdések között.


Mint ahogy a jó pap holtig tanul, úgy a The Last of Us is azért kiállt, hogy újrajátsszuk, pláne így, alaposan felturbózott külcsín mellett. Vonjuk le a következtetéseket, zsörtölődjünk el azon, hogy homo sapiens fajába tartozunk és ne dobjuk el az üdítős palackokat, mert a természet előbb-utóbb megbosszulja. Egy-két bugba azért belefutottunk a végigjátszás során, egy mászós jelenet után, Joel animációja olykor beragadt és csak az ellenőrzőpont újbóli betöltése segített. Ha már korábban megvolt a cím és már betéve ismerjük, nem biztos, hogy ebben a pillanatban megéri súlyos tízezreket fizetni érte (pláne, hogy nem frissíthetünk kedvezményesen a Remastered kiadásra, ejnye-ejnye), talán majd egy leárazás során. Az újoncoknak pedig nem tanácsolhatunk mást, mint azt, hogy irány a bolt, jó eséllyel számukra idén a The Last of Us: Remastered nyújtja majd a legmaradandóbb élményt, pláne, hogy az exkluzív címeket tekintve nem egy izmos évvége vár a PS4-tulajokra.

77.
DeKor
#76: Hát a díjak számában! Ez nem egy magánvélemény volt - amiről reméltem is, hogy a szövegkörnyezetből kiderül.
76.
Nyarlako
#75: Miben utasított maga mögé mindent? Jatekmenetben nem, grafika 720p 24fps.
Igazából az arcok voltak tényleg kidolgozottak, meg jo a sztori.
De nem váltotta meg a világot azért.
75.
DeKor
#74: Szerintem abszolút elfogadható az, hogy te így gondolod. Nem vagyunk egyformák. A játék a megjelenésének évében mindent maga mögé utasított, nem volt ellenfele. Ez azt jelenti, hogy a szakmának és a közönség nagyobbik felének más a véleménye, mint a tiéd. Ezt is el kell fogadni.
74.
DarkLord
Azt aláírom, hogy amikor eredetileg megjelent a játék biztos nagyobbat ütött, mint , aki most játszotta. De ez nem lehet kifogás egy játéknál, ami a jónál jobbra van értékelve. Ennek most is akkorát kellett volna ütnie, mivel én először játszottam úgy, hogy soha semmi információt nem néztem róla. Szóval, ha én ezt az első megjelenéskor játszom, akkor is ugyanez lett volna róla a véleményem, hogy jó játék, jó történet, jó helyszínek stb., de nem több, mint egy másik jó játék.
73.
Nyarlako
#72: Na mindegy, ha szar lesz legfeljebb eladom és nem buktam sokat.
72.
Neotechtr
Szerintem ne féljetek, a legrosszabb, ami történhet az az, hogy az első jobb játék marad. De szerintem ez a játék annyira nem lesz rossz. Ez a woke vonal kurvára kell bele, jól ki lett emelve, ezért az illuminati most támogatja a játékot. De ez nem erről fog szólni szerintem. Ha a legkisebb érzékük van hozzá, hogy last of us 2-t készítsenek, akkor nem arra törekednek, hogyan spoilerezzék most előre el az egész élményt. Szerintem ez a jelenet csak valami visszaemlékezős, vagy rövid távú plot drive lesz, nem hiszem, hogy ez lesz a játék lényege.
71.
DeKor
#70: Nem FELÜLET, hanem FELÜLT! :)
(Szerkesztés gomb)
70.
DeKor
#69: Ettől én is félek. A Naughty Dog az utóbbi években rendesen felület a másság- és feminista vonatra. Arról nem is beszélve, hogy ők most joggal hihetik (még) azt, hogy simán megengedhetik maguknak, hogy propaganda játékot készítsenek.
Azt tudjuk, hogy míg az első rész a szeretetről szólt, a második a gyűlöletről fog szólni. És ha ez a Naughty Dog még mindig az, akit megismertem, akkor amondó vagyok, hogy ebből a bosszúhadjáratos dologból egy olyan keserédes sztorit hoznak ki, ahol a végén a bosszú nem feloldozás lesz a játékos számára, hanem gyötrelmes, ahol felismeri, mennyire felesleges az életünkből ilyesmire áldozni.
Egy sima feminista bosszúsztori szerintem nem a ND pályája. Bár amit az Uncahrted Lost Legacyban láttunk, az okot ad a kétkedésre.
69.
Nyarlako
#68: És ezért is felek milyen lesz a 2. Meglesz-e benne ez a tartalom vagy csak dühös lány bosszúhadjárat, esetleg nemi feminizmussal megtámogatva.
68.
DeKor
#67: Igen, végeredményben én is ezt írtam. De azért kell hozzá a hajlandóság az elmerüléshez. Filmet is lehet úgy nézni, hogy közben kirohangálok, vagy a telefonomat nyomkodom, és a végén tudom a tartalmát. Csak az nem történt meg, amiért leültem filmet nézni.
67.
Nyarlako
#66: Szerintem ezeket mindenki azonnal látja benne akinek van két működő agysejtje legalább.
66.
DeKor
#65: Igen, azt nem szabad elfelejteni, hogy ez egy több mint 6 éves játék, és sok dolgot - mint például az ilyen minőségű mo-cap - még soha nem láttunk előtte. Ebből is látszik, hogy még mindig elég gyors ütemben fejlődik a technológia, ugyanis cirka 6 év alatt ez az abszolút kiemelkedő teljesítmény átlagossá vált, olyasmivé, amire már nem is nagyon kapjuk fel a fejünket.
A The Last of Us történetéről sokszor sok fórumon értekeztem már, a hibáit és az előnyeit is többször kiemeltem, úgyhogy most annyival összegezném a dolgot, hogy a játéknak van egy megmagyarázhatatlan faktora, amiről még csak vitatkozni sem lehet.
Ugyanis sokkal több dolog történik a játékban, mint amit látunk. Az, hogy a dolgok zajlanak benne egymás után, csak a felszín, de amikor az ember a teljes történetet magáévá teszi, megérti a belső motivációkat, hogy mikor miért döntenek így, vagy úgy a szereplők, hogy miért bántják meg egymást, stb., az egy teljesen másik, sokkal nagyobb történet. Abban benne van egy lánygyermek elvesztése és az azóta eltelt 20 év története. (Joel) Benne van a kisebb testvér "gyermeki" szerepe. (Tommy) Benne van az, amikor tizenévesen azt látod, hogy egy eszköz vagy, de igazából senki nem szeret önmagadért. (Ellie) Benne van az, amikor védekezésből mindenkit eltaszítasz, mert nem akarsz többé már sérülni, csak túlélni, de mégis jön valaki, aki szép lassan felfeszegeti a szívedet körbevevő páncélt. (Joel és Ellie) Benne van a nyakadba szakadt hirtelen és ijesztő felelősség terhe. (Henry) És lehetne sorolni.
Lehetne mondani, hogy ennek a felfogásához különleges intelligencia, vagy empátia, vagy érzelmi érettség kell, de ez nem feltétlenül igaz. Szerintem ennél a történetnél - annak egyszerűségéből adódóan - csak odafigyelés kell, illetve az elmélyülni akarás és tudás. Ha az ember csak ki akarja pipálni ezt a játékot is a listáján, akkor meg tudom érteni, hogy nem hat rá a történet mélyebben, és nem érti, másoknak mit jelent és miért adták ennek a játéknak gyakorlatilag 2013 összes díját. Noha azzal kezdtem, hogy sok dolog ma már alap, ami ennél a játéknál még kiemelkedő volt, a történet ez alól kivétel. Ugyanis azóta sem kaptunk játékban olyan sztorit, ami a felszínen ennyire könnyen befogadható - mondhatni egyszerű - de ennyire mély és sokrétű.
Végül a történtről annyit mondanék még, hogy látom a hibáit is természetesen. Bevallom, hogy Sarah halála első végigjátszáskor odaszögezett a kanapéhoz. De muszáj belátnom, hogy egy szereplő lányának halálával azért elég egyszerű érzelmeket kiváltani, és alaphangulatot teremteni, tehát ebből a szempontból ez azért kicsit olcsó húzás volt. Ezen kívül több epikus pillanat is annak köszönhető, hogy előtte mesterségesen gerjesztettek hangulatot az írók. Szóval a felszínen vannak hiányosságok, de azt továbbra is tartom, hogy ennek a történetnek a gyökérzete sokkal masszívabb, tekervényesebb és kiterjedtebb, mint amennyit látunk belőle.
65.
Kawada
#63: Ez egy előző generációs játék, azt azért ne felejtsük el. :) Még a PS3-as verzió is bőven megállja a helyét egyébként.

A karakterek és azok fejlődése, a történetmesélés, a színészi játékok minősége és maga a hangulat (ami nagyban fűgg a dizájntól is, amit te is említettél) az, ami számomra mindenképp a kedvencek közé emeli. És nagyon ritka az a 10-15 órás, lineáris, történet központú játék, ami 2. végigjátszásra is el tudja felejtetni velem, hogy "ezt már láttam", és ez nekem ilyen. :)
64.
godach
#63: Még csak nem is a pontokkal van a gond, hanem a fanatikus rajongókkal. Számomra is hasonló élmény volt mint neked egyébként, csak a sok 10/10-es vélemény után volt csalódás :/
63.
DarkLord
Végeztem a játékkal. Végül elég pozitív lett a dolog. A történet rendben van, a helyszínek na az még jobban. Nagyon tetszett ez a lepusztult világ, ahogy átveszi az uralmat a természet és mindent kezd befonni. Romos házak, autók és a természet. Nekem ez a része tetszett a legjobban a design. Nem mondom, hogy első napos vétel lesz a 2. rész, de biztos, hogy befogom szerezni, majd jól árusítva :) Nálam egy erős 8-ast tudott hozni a kieggel együtt a játék. Az igazság az, hogy kicsit túl értékeltnek érzem, ahogy a közönség állt a játékhoz. Jó játék nem vitás, de nem annyira kiemelkedő, mint ahogy a sok pont mutatja minden tesztben.
62.
DarkLord
Látom sok a spoiler, majd visszatérek, ha végigtoltam azt visszaolvasom a dolgokat. Most ott tartok, hogy találkoztam a 2 niggerrel.
61.
Ultimate
#60: Én sajnáltam hogy a Grounded unlockos volt, utólag azt mondom azon kellett volna kezdeni. :) Addigra annyira kiismertem a játékot (mire szükséges és mire nem cuccokat pazarolni) hogy a végén komplett fegyverarzenálom volt a korházban és leöltem mindenkit. Tlou 2-t tuti az elérhető legnehezebben kezdem.
60.
Yanez
#57: Pont ezért kérdeztem DarkLordtól, hogy milyen fokozaton tolja. :) Amúgy elsőre sima hard bőven elég.
59.
Nyarlako
#42: Nem sokról maradsz le a dlc híján, az amúgy is csak egy visszaemlékezés pár köztes jelenettel.
58.
godach
#57: Fene essen belétek, így sincs időm de még ilyen hülyeségekre is rávesztek :D
57.
Ultimate
#54: Tedd fel majd legnehezebbre (maxra nem tudod sajnos pedig az...)
Egy rész van a játékban ami iszonyatosan idegesítő lesz miatta (Ellie szarvasvadászatának vége mikor bezárt épületben vagyunk "barátunkkal" és özönlenek a lények), de a dráma mellé kemény túlélőhorror is lesz ahol tényleg kutakodni kell a cuccokért, és megfontolni mikor mit használsz, vagy beszopod.
56.
godach
#55: Hát, ilyen vélemények mellett tényleg nekikezdek újra, és kicsit jobban átengedem magam a játéknak, hátha :D
55.
Ultimate
#54: Értettem elsőre is csak mire beírtam te már válaszoltál. :)
54.
godach
#50: Mondom újra. A bevezető csattanója nekem is ezt hagyta bennem, mint amiről te beszélsz.
Felálltam, letettem a kontrollert és átmentem megnézni a gyerekeim a szomszéd szobába. Ezzel nem is volt baj... nekem a többi nem igazán jött be, de most elkezdtem letölteni a Remastert PS4-re és újra nekimegyek, hátha valami egészen mást ad majd.
53.
Ultimate
#49: Pedig utána is végig tolja.. Mivé lett a világ.. Az emberek.. Barátok és rokonok.. Nem egyszer ver pofán egy egy karakterrel és azok sorsával... Erre egy lapáttal rátesz ha keményebb fokozatokon tolja ki az ember és a nyersanyag valóban ritkaság lesz.. Kétszer is meggondolod mire kire lőjj...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...