The Order: 1886 teszt

  • Írta: zoenn
  • 2015. március 12.
  • ps4, teszt, the order: 1886
Máig vitatott téma, hogy hol húzódik a határ a filmszerűség és a játszhatóság között. A The Order: 1886 sok mindent feláldozott a vizualitás és történetmesélés kedvéért, így csak egy egyszer használatos TPS lett belőle.

Értő kezekben a filmszerűség hatásos fegyver lehet, ám ha az arányok nem stimmelnek, felborul a bili. Amíg Quantic Dream-féle Heavy Rain és a Beyond: Two Souls nem akar többnek látszani egy-egy interaktív filmnél, addig a Ready at Dawn első saját IP-je igen. Míg az előbbi címekben gombnyomkodással befolyásolhattuk a sztori kimenetelét, a The Order: 1886 egy lineáris cselekményt mesél el. A hosszúra nyúlt átvezetőket a minimálisan elvárható szintnél egy fikarcnyival sem jobb TPS-részek váltják, ahol végigdaráljuk a pályarészeket, majd ismét mozizunk. Az egykori Blizzard- és Naughty Dog-tagokat felvonultató kaliforniai csapat eddig rutinmunkát végzett: a God of War hordozható mellékágait és a PS3-as kollekciót rakta össze, és most sem erőltette meg magát. Pedig a műfaj továbbra is reformokért kiált, hiszen már javában benne járunk a nyolcadik konzolgenerációban, de a játék unalomig ismert elemekből építkezik. A The Order: 1886 iszonyatosan jól fest a képernyőkön, látszólag egyetlen ütőkártyával is beéri.


Az én figyelmemet sem kerülték el a megjelenést megelőző rémhírek, miszerint a játék pár óra alatt végigjátszható és a multi hiánya sem tesz jót a szavatosságának. Mivel nem szokásom gyorsan végigrobogni a pályákon, arra számítottam, hogy kényelmesen nézelődve kitolhatom a játékidőt. Nyilván a fejlesztők mindent megtettek azért, hogy az alkotást a PS4 erődemonstrációjának fogjuk fel, már az első perctől kedve tátva maradt a szám a külsőségeket látva. A karakterek szinte lemásznak a képernyőről, a szokásostól eltérő 2.35:1-es képarány abszolút mozis feelinget kölcsönöz a játéknak. Legutóbb a The Evil Within próbálkozott hasonló megoldással, ami sokaknál kicsapta a biztosítékot. Én bátran hiszem azt, hogy a megoldásnak van értelme, nem zavar a két fekete csík a képernyő alján és tetején, főleg, ha - állítólag - némi erőforrást is spóroltak vele a srácok. Bizony, ha nem teljes képernyőn fut a játék, az részletesebb grafikát eredményez a fejlesztők szerint.


A The Order: 1886 írói látszólag nem tudnak elszakadni az Artúr-mondakörtől és a kerekasztal lovagjaitól. Így még a 19. század végén is ők tartoznak  a királynő elit alakulatába, akik még a földöntúli hatalmakkal is szembeszállnak. Ebben a viktoriánus korban a technika jól megfér a mitológia mellett, és nem válik értelmetlen maszlaggá. A Rend tagjai futurisztikus fegyvereket használnak a félvér lények (vérfarkasok) ellen, patinás zubbonyokban feszítenek, bajuszukat gondosan ápolják. A félvérek és az emberek évszázadok óta háborúban állnak egymással, de ne kiterjedt harcokra gondoljunk, az akciók titokban folynak, főszereplőink nem busás zsoldért, hanem kötelességtudatból cselekszenek. Ám van egy olyan segédeszközük, amivel felvehetik a versenyt a bitang erős vérfarkasokkal szemben. A Blackwater nevű elixírrel gyógyíthatják a harcban szerzett sérüléseket, így gyakorlatilag halhatatlanok. Angliában már utat tört magának az ipari forradalom, léghajók repkednek az égen, a világításért elektromos energia felel, lovagjaink vezeték nélkül kommunikálnak egymással. A fiatal és éles eszű feltalálónak, Teslának hála, hőseink folyamatosan jobbnál jobb eszközökre tesznek szert, például villámokat szóró fegyverrel irthatják a félvéreket és a zárfeltörés is egy fúrógépre emlékeztető alkalmatossággal történik.


Sajnos mindennek van árnyoldala is: a tőkések túlságosan meggazdagodtak, a szegények nyomornegyedekbe kényszerültek. A társadalmi különbségek lázadásokhoz vezetnek és már a patinás belvárosban is megjelentek a félvérűek. Míg az előkelőségek hátsóját a lovagok védik, addig a nincstelenek lázadásokat szítanak. A Rend tagjainak nem csupán a zavargások végére kell pontot tenniük, hanem a félvérűekkel is le kell számolniuk. Sir Galahad és mentora, Sir Percival számára hamar kiderül, hogy a valódi hunyókat az arisztokrácia soraiban kell keresni. Maga a történet jól megírt, végig fenntartotta az érdeklődésemet, bár kiszámíthatatlan fordulatokkal nem találkoztam a nagyjából hétórás végigjátszás alatt. Galahad kedvelhető karakter, kissé már belefáradt az évszázadokon átívelő harcba, kár, hogy lelkes tanítványához, a bájos Lady Igrainhez nem kerül közelebb. Kapcsolatuk plátói, megmarad a csipkelődés szintjén. A francia Marquis de Lafayette a csapat pimasz, s egyben legfiatalabb tagja. Indulatosságának dacára remekül ért a fegyverekhez és a női nemhez is, bár néhányszor a hátam közepére kívántam. Rendszerint egy társunk mindig velünk van az akciók közben, de ha lövöldözésre kerül sor, a munka oroszlánrészét mi végezzük, a mesterséges intelligencia támogatására nemigen számíthatunk.


Rögtön feltűnik, hogy a Ready at Dawn alaposan rágyúrt a narratívára. Irtó sok átvezető jeleneten kell átrágnunk magunkat, ám a közjátékok során jól felismerhetőek a motivációk, a bajok London háttérhatalmainak gátlástalan ténykedésihez vezetnek vissza. A konfliktusok az önös érdekekből születnek és mindent átjár a misztikum. E tekintetben nem érheti szó a ház elejét, a hangulat úgy elkapott, mint a gépszíj, egyetlen filmes szekvencia rendezése sem lóg ki a sorból, a bevilágítás, a karakterek játéka és a vágás is a helyén van. Az átvezetők olykor túl hosszúra nyúlnak és igen, megtörik a játék lendületét, hiszen az extrém filmszerűség miatt a fejlesztők kompromisszumokra kényszerültek. Hogy ezt befogadjuk-e, az rajtunk múlik, számomra a tolakodó narratíva volt a legkisebb gond.


Mindenesetre a pályákba szerelmes lettem. A Whitechapel macskaköves utcáin terjengő szenny szinte az orromat csavarta, folyton a hátam mögé néztem, nem akar-e ledöfni egy fogatlan csavargó, látva a nemesi öltözetemet. A bordélyokból kiszűrődő hangok és fények arra csábítottak, hogy igénybe vegyem egy szifiliszes örömlány szolgálatait, ha csak egy fertályórára is. Máskor London belvárosában kutattam ellenfeleim után, a Mayfair össze sem hasonlítható a nyomornegyeddel, elegáns ruhákba bújt emberek siettek a dolguk után, a pompás lovaskocsikat fényesre suvickolt heréltek húzták, bár az éjszakák itt is számos veszedelmet rejtenek. Az írók nem zárták le a fő szálat, sőt a játék eddig csak kapargatta a felszínt, ami némi hiányérzetet váltott ki belőlem, és így a katarzis elmaradt. A tempó néhányszor megbicsaklik, ám az jó, hogy a legunalmasabb részek csak az első pár órában jelentkeznek, utána már csak javul a helyzet.


Amikor pedig nem mozizunk, akkor rendszerint a teljesen csőszerű helyszíneket kutatjuk át. Itt már kedvünkre nézelődhetünk, olykor a mozgástér nagyobb, érdemes is minden sarokba betekintetni az újságcikkek, hangtekercsek és egyéb dokumentumok után. A harmadik személyű nézőpont nem túl felhasználóbarát, karakterünk elég nagy szeletet takar ki a képernyőből, de bőven játszhatóságon belül marad. A fedezékharcos shooterek leckéjét szépen felmondta a Ready at Dawn, de annál egy fikarcnyival sem többet. Az animációk gördülékenyek, az irányíthatóságban ugyan még mindig a Gears of War a nyerő, de a pergős harcok itt is élvezetesnek mondhatók. A fegyverarzenál tisztességes, a korabeli mordályok mellett olyan egzotikus darabokat is kipróbálhatunk, mint az izzó lövedékeket szóró thermite puska és a villámokat eregető Tesla ágyú. A kaland során sűrűn cserélgettem a karabélyokból, távcsövesből, számszeríjból és sörétes alkalmatosságokból álló felhozatalt. Mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai, erejük szinte minket is átjár. Az már csak hab a tortán, hogy a berendezési tárgyak javarésze rombolható, a lövedékkel lebonthatjuk a fedezékeket, ripityára törnek az üvegek és a bútorok, szép nagy rendetlenséget hagyva magunk után, mindezt korrekt fizikával nyakon öntve.


A QTE-szegmensek nem tolakodóak, szépen beépülnek az átvezetőkbe, az már sokkal nagyobb gond, hogy nem nagy kihívás végignyomkodni a gombokat. Akkor sem veszítenénk semmit, ha a közjátékokat simán megcsinálták volna interakció nélkül. Ha a helyzet úgy hozza, az ajtók betörése után az idő lelassul és egyenként kell leszedünk a helyiségben tartózkodó gazfickókat. Elcsépelt megoldás, már a Call of Dutykban is unalmasnak tűnt az egész. A fapados funkciók sorába tartozik a lopakodás, amely ebben a formában roppant repetitív, a konkurenciához mérten említésre sem méltó. A The Order: 1886-ban egyetlen hiba azonnali kudarchoz vezet. Értem én, hogy büntetni kell a játékost, ám ez roppant olcsó módszer. Szerencsére az őrök többnyire letárolt útvonalon grasszálnak, így csak addig idegesítő a helyzet, míg ki nem ismerjük a mozgásukat. Amikor támadnak, akkor sem eszükről híresek, csak többedmagukkal okoznak meglepetéseket, Az elektromos zárakat egy totál egyszerű minijátékkal nyithatjuk ki, csupán az analóg karokat kell lassan a megfelelő pozícióba csavarnunk, láttuk már ilyet eleget, ez sem színesebb azoknál.


A lecsupaszított TPS-részen kívül nem kapunk semmi extrát, a karakterünknek nincsenek fejleszthető képességei, még a fegyverekre sem aggathatunk kiegészítőket, bár én nem éreztem hiányát ennek a divatos fícsörnek. Azt már inkább nehezményeztem, hogy a The Order: 1886 nem a játékosok szabad döntéseiről szól. A kötött játékmenetet egy ponton túl már nem lehet tovább csavarni, a sokat látott fordulatok köszönnek vissza: a rutinmissziók általában kudarcba fulladnak, valaki megneszeli jelenlétünket és aztán hullámokban hömpölyög ellenség. Némi séta, majd ismét 5-10 perces csetepaté, pár perc mozi és megyünk is tovább. Keményebb nehézségi szinten már üdítő tud lenni a kihívás, az ellenőrzőpontokat sűrűn dobálja a program, ám az adott pályaszakaszon a halálunk előtt összegyűjtött csecsebecséknek újra fel kell kutatnunk. De miért ragaszkodunk hozzájuk, ha már úgyis elolvastuk, vagy meghallgattuk őket? Hiába nyomulunk a társainkkal, egy árva kooperatív mód sem került be a játékba, mint ahogy kompetitív multi sincs, pedig nagyobb dobott volna a szavatosságon. Elvégre a horda mód szinte adja magát.


Ha a bámulatos grafika, a perfekt szinkron, a mámorító nagyzenekari betétek és a filmszerűség nem vinné el a hátán a játékot, már sokkal elszomorítóbb lenne az összkép. A sztori épphogy elfogadható, és hiába látványos a harc, a régimódi mechanika már nem ebbe a konzolgenerációba való. A változatosság irányába tett lépések túlságosan bizonytalanok, a fejlesztők nem tudtak egy egységes, részleteiben is jól működő koncepciót tenni az amúgy parádés hangulat alá. Egyszer végigtoljuk, de nem vágyunk a repetára, holott csak egy kicsivel többet kellett volna hozzárakni. Nem kertelek: a Ready at Dawn bátortalanul, határozott elképzelések nélkül gyúrta össze az első saját címét. Mindenesetre tapasztalatszerzésként ideális volt nekik a The Order: 1886, gyanítom, hogy a folytatás már merészebb és tartalmilag bőkezűbb lesz.


Kapcsolódó cikkek

167.
Spes
30 perc játèkidő után gèpből ki, kereskedőnek vissza, ha filmet akarok nèzni filmet nèzzek , ha meg játszani akkor meg azt..
166.
DON GONDOCS
Jó játék ez az Order szó se róla, mert megvan a hangulata, de még az cirka 5 játékidőt se bírták kitölteni rendesen tartalommal. Teljesen egyet értek a cikkel. Kár érte.
165.
DON GONDOCS
Na jövőhéten beszerzem ezt a csodát. Sajnos szerintem nagyon feledésbe merült ez a játék. Lehet jobb is?
163.
maktub
#162: Nem kötelező, de azért azt a nyomorult sztorit rendesebben is lezárhatták volna, ahelyett, hogy ennek a terhét a nagy valószínűség szerint soha el nem készülő folytatásra hagyják.
162.
Én ebben azt nem értem, hogy miért kell minden játéknak világmegváltó újdonságnak lennie? Nem lehet egy egyszerű hangulatos TPS lövölde jó atmoszférával, stukkerekkel, értékelhető sztorival, jó game? Miért kell minden játéknak Last of us szintet hoznia? Meg minden szinten álladóan újítania? Nem értem ezta rohadt nagy fikázást---- nekem tetszik ez a game bárcsak minden átlag játék ezen a szinten mozogna, mint ez. Erről ennyit.
156.
maktub
#155: Sajnos egy befejezetlen filmben.
155.
Spectrum
Most jócskán le van árazva, így beruháztam rá. És milyen jól tettem!!! Talán mert annyira lehúzták már, de nekem nagyon tetszik, kitűnő hangulata van, mintha egy filmben lennék! :-)
154.
KopyAti
Tényleg a grafikán kívül ennyire rossz, vagy a játékidő miatt lett ennyire brutálisan lehúzva? Pedig annyira érdekelne a játék!!! De így...! Asszem' tényleg várok még vele! Amúgy hogy teljesített a gamma a kasszáknál?
152.
Falcon
#151: a sony amilyen rendes mostanában megkapjuk ps+-ban 7 év múlva ha elfogy az összes gagyi indi játék
151.
KopyAti
Sziasztok!
A játékaim.hu-n már 10000-ért van. Annyit azért megér?
149.
herceg666
Sziasztok! Megosztanám személyes tapasztalatomat/véleményemet a játékról!
A játék megjelenéséig be voltam sózva teljesen, nagyon vártam! Fel voltam készülve a hírek alapján, hogy egy gears of war-hoz hasonló volumenű játékot kapok kézhez, persze a mai kor elvárásaihoz igazítva...Engem az első játékról megjelent videók megvettek kilóra! (szuper környezet,sztori,élvezetesnek "tűnő" játékmenet).....mondhatjuk, hogy teljes elfogultsággal vártam a játék megjelenését "büszke" előrendelőként! Eljött a nap hozta a futár a cuccot,meló után már izzítottam is a gépet, alig vártam ,hogy kipróbáljam! És itt jött a !DE!....Játékban ekkorát még sohasem csalódtam! Az első 10 percben sokkot kaptam a csodálatos grafikától(NA VÉGRE EZ MÁR IGAZI NEXT GEN ÉLMÉNY)...de negyed óra után leolvadt a külső cukormáz és nem akartam hinni a szememnek , hogy: -a játék egyszerűen nem is játék hanem egy film amiben néha van egy kis beleszólásom-oké h csőjáték ezzel nem is lenne baj de az ideg szét b...szott, h egyszerűen a játékélményt agyonverték a rengeteg átvezetővel! pedig nem lenne rossz ha hagynának JÁTSZNI! A harcok szerintem elmaradnak a geors of war-hoz képest élvezetességben....erős átlagosnak mondanám (és nem vagyok elfogult a GoW-val de azzal játszottam és ez jó összehasonlítási alap a harc terén) de tényleg a fő probléma számomra h ez inkább egy animációs film mint egy élvezetes akciójáték. Én mindenevő vagyok ami a játékokat illeti de ezt akármennyire is vártam a legnagyobb csalódás lett! Filmért meg ne kérjenek egy kissebb vagyont amibe néha beleszólást hagynak.... ennyi a véleményem...persze ez teljesen szubjektív! Az erő veletek! :)
148.
aordog
Hmmm. Ha lesz PS4-em, akkor ezt ki kell próbálnom...persze nem ennyiért, de a tesztet és a kommenteket olvasva számomra így is megérne egy 5-öst. Persze nem többet,de akinek van gépe az hibát követ el ha elkerüli! Ismétlem: ennyit lehet, hogy nem ér, de valahogy nekem nagyon hangulatosnak tûnik, de ennyi pénzért már egy igényes prosti is tudna hangulatot kölcsönözni...és talán az is eltart 3-4 óráig:)
142.
bema695
#141: Én is pont egy ilyen Shadows of the Damned szerű gémet vártam volna, mínusz Suda agymenéseit :D. Tesztet eleinte nem olvastam, csak az előzeteseket sasoltam, múlthéten egyik nap hív haver, menjek át, megkapta kölcsönbe (eredeti tulaj 2 délután alatt kipörgette platinára). Első pár órát együtt "játszottuk" és úgy voltam vele, hogy semmi kihívás (0 learning curve), a sztori kétesélyes, a hangulat és a grafika viszont nagyon pöpec. Akkor akasztott ki a játék, mikor még aznap este felhívott haver, hogy már végzett is vele, és továbbra sem volt semmi kihívás, gondolkodásra késztetés, csak az ami az elejétől kezdve volt (cutseen, közepes tps lövölde, qte). Ha megcsinálták volna 18 órára, egy komolyabb taktikázósabb harcrendszerrel, kevesebb cutseen-el, ugyanebben a köntösben istenkirály játék lehetett volna. A sztori maradhatott volna ugyan ez elnyújtva, az atmoszféra úgyis erősebb volt nála. Csak az a fránya gameplay... ennyire szép köntösbe illett volna valamit belebújtatni és nem csak úgy üresen mutogatni. Képezeld el, hogy például a Gears of War alapjára húznák rá ezt a technológiát... bummm. Nagyobbat szólna mint Hiroshima. Óriási kihagyott ziccernek érzem. Volt benne potenciál, reméltem, hogy ütős lesz. Amellett viszont, hogy egy "játékból" a JÁTÉKOT spórolják ki, nem lehet szó nélkül elmenni. De ha van erre igény, nem bánom, hogy ilyen "filmszerű" cuccok (nem vagyok hajlandó játéknak hívni, a To The Moon pl nagyon tetszett, de feláll a szőr a hátamon, ha játéknak nevezik. az egy interaktív novella, ettől nem lesz se több, se kevesebb. de nem játék. vagy a TWD, nagyon fasza, de interaktív sorozat. a különbség csupán, hogy azokat elvisz a sztori és az emberi érzések, ezt speciel nem.) készülnek, azt viszont csak remélni tudom, hogy a közeljövőben kiadnak valami igazán odacsapós cumót hasonló technológiai háttérrel (Uncharted 4 talán? Csintalan Kutya plz :DDD).
141.
BloodyDeath
#140: Hát figyeld én csak egy lövöldözős játékot akartam. Enyi. Mert PS4-re nincs semmi normális lövölde. CoD meg a Battefield nekem nem gyere be.
Eleinte néztem egy két előzetes videót a játékról. El el olvasgattam a híreket. Nem tagadom!!! Én inkább egy ilyen Shadow of Damned lövöldéről álmodoztam. Anyit tudtam csak a játékról, hogy tps, fedezékes és farkasemberes lesz. Első nap megvettem. Nem egészen azt kaptam mint amit szerettem volna. Ez alatt csak szörnyekre gondolok. De ami benne volt szörny harcok, azok kegyetlenűl tetszettek. Mindig is szerettem a qte-ket az sem okozott gondot nekem. De én tudtam élvezni a történetet. Tetszett a lövöldözés is. A látvány világ meg egyenessen lenyűgöző volt. Elejétől a végéig élveztem. De nem láttam semmi értelmét egy újbóli végig játszásnak. Mint említettem csak 3 chapter csináltam meg újból, mert elhagytam egy két gyűjtögetni valót. Egyedűl csak azt sajnálom, hogy egy igazi p.nci platina volt.
Remélem, hogy ha lesz egy következő rész, akkor abban több kihívás lesz.
Valamint a hype. Én soha, de soha nem ülök fel arra az átkozott vonatra. Nem azért veszek meg egy játékot, mert agyon fényezték a megjelenés elött. Én eldöntöm, hogy mi kell nekem, és mi nem. Vagyok anyira felnőtt, hogy tudjam. Igaz volt már egysze-kétszer, hogy nem is volt akkora nagy durranás egy játék, mint vártam.
139.
BloodyDeath
#136: Én megvettem. Nekem tetszett, és amit megveszek nem szoktam eladni.
Azt kaptam amit vártam. Engem teljessen meggyőzött. Tény, hogy nincs neki semmi újra jútszhatósógi faktora. Semmilyen szempontból sem. Legalább a trophy-kal variálhattak volna valami. De a platina is meglett majdnem első végig játszásra. Csak 3 pályán kellett újra robognom.
137.
bema695
#136: Lel! Ez, hogy ment magamnak? #132 akart lenni
136.
bema695
#128: Hahaha +5000000
Minimum egyik tesztben lévő videót ki kéne cserélni erre, de még jobb lenne, ha mindkettőt :DDDDD
Még egyszer gratulálok azoknak, akik felültek a hype tengerre, előrendelték, most meg a kutyának nem tudják eladni féláron :DDDDD
134.
roli33
Megosztó egy játék lett.
133.
randall13
#123: Na, ennek a moderálásnak az indoklására kíváncsi leszek :D Szóval?
132.
BloodyDeath
Azért ez még mindent visz. ;) :
http://youtu.be/yP0esOieKm4
127.
Krisz915
#126: kimoderált üzenet
123.
randall13
#121: kimoderált üzenet
120.
Fizika?Al? Tudjátok,ha ennyire véditek a rossz játékokat(már amelyik játék)akkor nem kell sírni,ha ezt a sikert látva a kiadók csak kétes minőségű demókkal árasztanak el világmegváltó játéknak csúfolva!
119.
feher576
Üdvözlet

Még nem játszottam sajnos vele, bár a 6 pont picit kevésnek tűnik és az előző hozzászólóhoz , minden tiszteletem Gamekapocs, de sok igazság van benne, hiszen mindenki Gamestar, gamestpot stb. nagyjából 6 pontot adott. Hogy van ez ? Egymás után megy mindenki ? Legyen már önálló véleményetek könyörgöm :):) Miért kell mindig a sok külföldit majmolni :) nem értem. De hát ez Magyarország :) köszi és bocsi
118.
NECROSMOKE
Tetszik az ahogy oltogassátok egymást :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...