Mad Max teszt

  • Írta: zoenn
  • 2015. szeptember 15.
  • mad max, ps4, teszt
Egy őrült világban nem könnyű életben maradni. A nukleáris háború romba döntötte a civilizációt, kietlen sivataggá változtatva mindent. Vérszomjas autós bandák róják a pusztaságot, ember embernek farkasa. Nincsenek hősök.

Az idei évben újból Mad Max-lázban ég a világ. Nem csupán a hetvenéves rendező, George Miller hozta el nekünk a Fury Roadot, ami szépen leiskolázta korunk akciófilmjeit, hanem a svéd Avalanche Software is előállt a játékadaptációval. Az alkotás nem kapcsolódik közvetlenül az új filmhez, azon kívül, hogy ugyanabban a posztapokaliptikus világban játszódik, de még a főhős arcát sem Tom Hardyról mintázták. Oké, a főellenség a Fury Roadban látott Halhatlan Joe nem kevésbé zsarnok fia, de itt vége is kapcsolatnak. A Just Cause fejlesztői jól vizsgáztak: a játék csak elsőre tűnik egy elcsépelt elemekkel operáló sandbox címnek, van szíve és lelke, és mondhatni tökéletesen visszaadja a nagybetűs Mad Max-hangulatot. Nem a srácok újítják meg a műfajt, inkább innen-onnan kölcsönvettek jól működő ötleteket, nyakon öntötték iszonyúan élvezetes autós akcióval, és kerek egésszé gyúrták össze.


Ha évek óta figyelemmel kíséred a nyitott világú akciójátékok fejlődését, rájöhetsz, hogy az alapokban nem nagyon látsz fejlődést. A Ubisoft például az összes ilyen címében ugyanazokat a sémákat ismétli újra és újra, ezekre pedig bármilyen témájú játékot rá tud húzni. Van egy tágas, bejárható térképünk, a főküldetéseken kívül megannyi mellékes melóval és temérdek gyűjtenivalóval – nekünk csak szépen fel kell fedeznünk, szabadon választott sorrendben.  A franciákkal ellentétben a Warner Bros. legalább hajlik arra, hogy némi pluszt is hozzáadjon a recepthez. Tavaly a Shadow of Mordort elvitte a hátán a Nemezis-rendszer, az idei Batman: Arkham Knightot pedig a Batmobile. A Mad Max pedig a motorizált akciót emeli egy új szintre, ami mellett még a Grand Theft Auto V hasonló küldetései is eltörpülnek. Eszeveszett tempó, piszkos húzások, kilőtt üzemanyagtartályok, robbanások, szanaszét repkedő alkatrészek – ha ilyesmire vágysz, akkor a Mad Max a te játékod. Emellett még egy korrekt beat ’em uppal is gazdagodsz.


A hűvös Max Rockatansky a megváltás reményében rója a pusztaságot, mígnem összekülönbözik a kegyetlen hadúrral, Scabrous Scrotusszal és bandájával. Az affér eredménye néhány vérző seb, ám az sokkal fájdalmasabb, hogy szeretett autóját, az Interceptort is ellopják tőle és darabokra szedik. Max azonban nem teszi meg azt a szívességet, hogy szomjan hal a sivatagban, újdonsült cimborájával, egy kutyával a kezében feláll és újrakezd mindent. Hamar összetalálkozik Chumbuckettel, a deformált púpos autószerelővel, aki szerint Max egy olyan vallás prófétája, melyben a V8-as benzinfalók igazi szentek. Eljött az ideje, hogy kocsit építsünk Chum lázálmai alapján, visszaszerezzük tekintélyünket, és azt, amit elvettek tőlünk, miközben megbüntetjük azokat, akik keresztbe tettek nekünk. A cél az, hogy eljussunk a messzi Gastownba, ám voltaképpen az odáig tartó út a lényeg. Sztoriban nem túl erős a Mad Max, de pont az egyszerűségében rejlik a szépsége, ráadásul az átvezető jelenetek sem unalmasak. Számos csip-csup ügyet abszolválunk, mígnem a játék háromnegyedétől végre beindul a történet. Ha nem zavarnak az ismétlődő feladatok, és nem unod meg az akciót sem, akkor remekül szórakozol majd 35-40 órán át.


Ami pedig a nyitott világot illeti, nyilván sivár és lehangoló, de egyben gyönyörű is. Az egykori civilizáció nyomai mindenütt megtalálhatóak: rozsdás hajóroncsok, porlepte autópályák és néma ipartelepek. Az emberek bádogviskókban húzzák meg magukat, gyűjtögetnek, rabolnak, a gyengébbek életére törnek. Az alkotók mindent kihoztak a témából, a terep már az elejétől kezdve bejárható, és jól elkülönülnek a különböző régiók. Alkalomadtán még belső helyszíneken (barlangokban, romos ipari létesítményekben) is megfordulunk, ahol az engine pofás fény-árnyékeffekteket vonultat fel. Régiónként több monoton sztoriküldetést abszolválhatunk, és olyanokat, amiket egy fontosabb NPC ad. Ez utóbbiak egy-egy békésebb kompánia vezetői, aki szállásért és autóink tárolásáért kérnek néhány szívességet. Az erődöket kipofozhatjuk, fegyverraktárakat, víz és benzintárolókat telepíthetünk a falakon belül, de innen indulunk bevetésre is.


A baj inkább a mellékes munkákkal van. Ha egy új területre érünk, egy hőlégballonba pattanva távcsővel szépen feltérképezhetjük a környéket, a térképen ezután megjelennek a fontosabb helyszínek. A cél az, hogy Scrotus uralmát fokozatosan megdöntsük, mégpedig úgy, hogy totemszerű madárijesztőket döntünk le, helyőrségeket tisztítunk meg (szia, Far Cry!), illetve sziklák mögött lapító mesterlövészeket ártalmatlanítunk. A missziók nehézsége különbözik, sokszor csak akkor döbbenünk rá erre, amikor már késő és repkednek felénk a rakéták. Ha a kutyánk szállítására alkalmas homokfutóval indulunk portyázni, akkor aknamezőket is hatástalaníthatunk, de amúgy szinte minden érdekes helyen találunk fontos fémhulladékot (a játék jelzi, hogy pontosan mennyit), ritkábban ivóvíztározókat, még ritkábban élelmet és lőszert. Útközben vándorokkal is összefutunk, akiknek ha segítünk, lelőhelyek koordinátáival gazdagodunk, illetve a közeli ellenséges bázis gyenge pontjait is elárulják. Természetesen az autóversenyzés sem hiányozhat, komplett bajnokságokat rendeznek a vállalkozó kedvűeknek, megnyerhető négykerekűekért. Szóval így telnek a napok a sivatagban, ennél változatosabb mellékküldetésekre ne nagyon számítsunk. Persze, nem kötelező mindet megcsinálni, de erősen ajánlott, lévén az autónk és a karakterünk fejlesztéséhez csak így tudunk kellő mennyiségű alkatrészt összeszedni. Ördögi kör ez, jobb lesz, ha lenyeljük.


Az autós akciók kétségkívül a Mad Max legélvezetesebb szegmensei. Miközben küldetésről küldetésre loholunk, folyton összefutunk két-három autóval, akik veszett dudálással adják tudtunkra, hogy itt most vér fog folyni. Őrült tempóval rombolhatunk beléjük, oldalról, elölről, hátulról, akár még nitróval és a kerekünkre szerelt tüskékkel is rásegítve. Saját kocsink, a Magnum Opus hátuljáról Chumbucket szigonnyal kikaphatja a sofőrt a volán mögül, mi pedig sörétes puskánkkal adhatunk nekik. Ilyenkor az idő lelassul, eldönthetjük, hogy a vezetőt likvidáljuk, netán a kerekeket lőjük ki, vagy az üzemanyagtartályt. A dolgot nehezíti, ha egy olyan platós alkalmatossággal nézünk farkasszemet, amiről egy fél tucat, lándzsával felszerelkezett, fehérre mázolt bőrű kurafi ugrál a verdánkra, hogy kirugdossanak a vezetőülésből. Ha van időnk, távolról mesterlövész puskával ritkíthatjuk meg az ellenség sorait. Az igazi adrenalin-löketet a konvojok elleni támadás adja. A menet messziről látható porfelhőt ver fel, mi besorolunk mögéje, a zene pattogóssá válik, pár ellenfél leszakad onnan és szembenéz velünk. A csata addig tart, míg a busás zsákmányt szállító vezérautót nem semlegesítjük, ami nem lesz könnyű: elkél ide egy vastag páncéllal és rakétavetővel felvértezett Magnum Opus, máskülönben szempillantás alatt ledarálnak minket.


Bizony, hiába bővül újabb és újabb négykerekű szörnyekkel a gyűjteményünk, az igazi élményt mégis a saját kocsink csinosítgatása és bütykölése adja. A megszerzett alkatrészekből módosíthatjuk a lökhárítót, a kerekeket, a motort (a kezdeti hathengeres erőforrást később V8-ra cseréjük), a festést és minden másban is szabad kezet kapunk. A módosítások jól érezhetően kihatnak a menetteljesítményre: a több centi vastag páncél lassúbb monstrumot, a könnyebb kasztni viszont gyorsabb, de sebezhetőbb négykerekűt jelent. Végeredményben elég mély fejlesztési lehetőségek vannak a Mad Maxben, ráadásul bárhol, egy gombnyomással hozzáférhetünk a garázsunkhoz, ha szerelni támad kedvünk. A játék ugyan figyelemmel kíséri az üzemanyag mennyiségét, de mivel elég sűrűn találtam naftával teli kannákat, egyetlen egyszer sem rohadtam le a sivatagban kifogyott tankkal. A benzines tank viszont nem csak erre jó: ha meggyújtjuk és elhajítjuk, zárt kapukat robbanthatunk fel, vagy el is pakolhatjuk későbbre a kocsink csomagtartójába.


Ha Max egyszer kiszáll az autójából, akkor sincs oka szégyenkeznie. A közelharcot elég nyilvánvaló módon a Batman-játékok kétgombos megoldása ihlette, melyben csak arra kell figyelni, hogy a megfelelő időben térjünk ki a csapások elől. Néhány kurafi nem rest hatalmas doronggal és pajzzsal nekünk jönni, ilyenkor csak a vetődés a kifizetődő, és az, hogy a hátukba kerüljünk. Ha sikerrel sózunk óda tíz ütést anélkül, hogy bekapnánk egy pofont, Max fury-üzemmódba kapcsol, így minden csapása brutális erejűvé válik, könnyedén felkapja és leteríti ellenfeleit. Egyszerűbbnek tűnik, ha a nézeteltérések közben odadurrantunk a buckalakóknak a sörétes puskánkkal, de mivel lőszerből majdnem mindig hiányt szenvedtem, így csak a legvégső esetben használtam ezt a gyors megoldást. Egy késsel pillanatok alatt lerendezhetjük a balhét, de furamód a bökőt utána nem használhatjuk, illetve a buzogányok, rögtönzött bárdok és csavarkulcsok is csak két-három ellenfél legyőzéséhez elegendőek, utána kettétörnek. A harcrendszer, bár nem olyan gördülékeny, mint a Batmanben, és nincs is annyi lehetőségünk sem, bőven megállja a helyét.


Az erősebb ellenfelek ellen hősünket is fejlesztenünk kell. A kezdeti szakadt göncünket szegecselt bőrkabátra cserélhetjük, öklünkre szöges boxert húzhatunk, még több harci kunsztot tanulhatunk, de még erősebb shotgunt is beszerezhetünk, ha van rá kreditünk. Ha Max szépfiús külseje nem jönne be, akkor masszív szakállat növeszthetünk, mert ugye, miért is ne. Egy spiritualitásban jártas vándort, Griffát felkeresve pedig olyan képességeket tanulhatunk, amikkel több vizet sajtolhatunk ki a tárolókból, több alkatrészt és benzint kapunk egy lootolás alkalmával, vagy épp növekszik az életerőnek és a fury is tovább tart majd. Szerencsére annyi lehetőség és tartalom van a játékban, hogy nagy eséllyel fenntartják az érdeklődésünket egészen a kampány végéig. Ha végképp elgurult a gyógyszerünk és kitartóak vagyunk, a régi világból származó személyes fotókat (relikviákat), vagy épp motorháztető-elemeket is gyűjthetünk, netán felkutathatjuk az arkangyalnak hívott, igazán brutális négykerekűeket, vagy szórakozhatunk azzal, hogy ellopjuk az ellenfelek autóit és a bázisunkra szállítjuk, így azok végérvényesen a miénk maradnak. Oké, ezek nem túl innovatív megoldások a játékidő kitolására, de a műfaj velejárói, el kell fogadni. Magam is meglepődtem, hogy mennyire bele tudtam merülni az apróságokba.


A külcsín mindenesetre lehengerlő, a fény szinte vakít, a távolban délibábokat látunk, az égbolt talán soha nem volt még ilyen látványos egyetlen videojátékban sem. A robbanások ereje szinte a csontunkig hatol, a tűz és szanaszét repkedő alkatrészek megkövetelik, hogy megörökítsük őket – erre lehetőségünk is van a beépített fotómód segítségével. Amikor pedig a homokvihar közepén találjuk magunkat, akkor kő kövön nem marad, kár, hogy a framerate olykor le tud esni 30fps alá PS4-en. A fizikát meglehetősen sajátosan képzeli el az Avalanche, találkozunk is mulatságos bugokkal, de azért nincs különösebb baj vele, arcade játékban soha rosszabbat! Ami pedig a zenéket és a szinkront illeti, profi munkával van dolgunk, Chumbucket karattyolása kiapadhatatlan humorforrás, de Max olykor elég bunkón nyilvánul meg. Én inkább valami ismertebb és tapasztaltabb ausztrál művészt választottam volna a fejlesztők helyében.


Hányadán álltam a Mad Maxszel? Egyrészt az Avalanche megérdemli a szidást, amiért esze ágában sem állt változtatni a nyitott világú toposzokon, gyakorlatilag lenyúlt és újrahasznosított öltetekből áll a játék. A mellékelfoglaltságok repetitívebbek már nem is lehetnének, de összességében mégis remekül szórakoztam a tesztelés alatt. Nyilván az ádáz üldözések viszik a prímet, valamint az, hogy egy kellően kidolgozott posztapokaliptikus játszóteret kapunk a pénzünkért. Az egészről süt a Mad Max-filmekre jellemző hangulat, az apró, de fontos dolgokat profin visszaadta a svéd brigád. Habár klasszikus nem lesz a játékból, a srácok idén még javíthatnak a Just Cause 3-mal, elvégre értik a műfajt, csak kicsit bátrabbnak kell lenniük.


Kapcsolódó cikk

38.
Fata Morgana
Egy méltatlanul alulértékelt, játék!
Nekem nagyon, adja talán olyan 13 voltam a80-as évek közepén mikor először láttam a filmet, sosem hittem volna akkoriba hogy az feeling áthozható, egy játékba.
Habár az akkoriban , a játékok nagyon különböztek a mai gamek-től talán csak álmaimban reméltem hogy láthatok még ilyen szintű és grafikai kinézetű játékot (ezzel az összes 2006 utáni játékokra gondolok ott volt egy nagy szintlépés a játékok terén).
A játék hangulata, valami eszméletlen, a vidék árasztja magából azt a poszt-apokaliptikus érzést amit nem sok játékban tapasztalni (Fallout széria).
A játékmenet jóra sikeredett, nekem kifejezetten tetszik a pusztakezes verekedés, blokkolás, különféle kivégzési módszerekkel együtt nagyon hangulatos "ha lehet ilyet mondani".
Az autós üldözések, konfliktusok nagyon effektívek, és élvezetesek, főleg ahogy közben, tuningolja az ember a járgányt, képességeket, fegyvert.
Persze nem tökéletes, ahogy egy játék sem az max annak aki szereti, és egy kis "beleéléssel" pótolja azt ami esetleg kimaradt a játékból.
Nagyon örültem hogy tolhattam egy ilyen jó kis játékot ami hozta, azt régi feeling-et
amit a 80-as évek közepén a Mad Max film.
37.
Hunszi
A játék ötlete jó, de a megvalósítása sajnos egészes siralmas. Kezdve azzal, hogy hiába open world játék, minden egyes erőd egy scriptelt lineáris valami, amit csak 1 oldalról lehet lerohanni, és amiben szinte csak egy vonalon lehet haladni. Látom a létrát hol kéne felmászni, de mivel érthetetlen módon a karakter képtelen ugrani, ezért kell tegyek egy nagy kerülőt, hogy felvegyek valamit, ami tőlem karnyújtásnyira volt...de hát mit ad az autók istene...pontosan a játék által előírt kerülő úton ellenségek várnak rám, minő meglepő fordulat. Oké...ezt így az ember lenyeli egy-két alkalommal, de amikor minden helyszínen ilyen kötelező sétálás van az vicc, ahelyett, hogy szabadon lehessen mászkálni és különbnél különb módon bevenni egy erődőt. Mivel pedig nem lehet ugrani a karatkerrel, ezért sokszor beragadtam bizonyos helyekre, ahonnan egy sima ugrással kilehetett volna mászni/lépni, de így kellett bénázni 2-3 percig, ameddig a gurulással valahogy "felgurultam" a fél méterrel magasabban levő lépcsőre, nevetséges. Ami az autóvezetést illeti...kezdetben bejött, de egy idő után rá kellett jönnöm a fizikai teljes hiányát mellőzi és az ellenséges söförök hülyék, mint a föld...ha körbe karikában vezetsz, nem állják el az utadat, nem próbálnak valahogy eléd kerülni, csak simán jönnek utána, mintha zsinoron lennének kötve, ha akarod 10 percig is csak köröztök bármilyen ütközet nélkül, ha felvezeted őket egy magasabb részre, majd leugratsz...hirtelen elfelejtik, hogy te léteztél, hiába tartott egy üldözés akár hosszú percekig és látnak valószínű 1 szinttel lennebb, de ettől még nem jönnek utánad. Aztán arról nem is beszélve, hogy 1 méter távolságból egy gombnyomással hirtelen olyan erővel csattansz neki az ellenfélnek, hogy a fél élete lemegy...teljes a fizika hiánya. Szétroncsol az ellenfél, ripityára törik az autód, sőt még fel is robban...de seeeemmi gond, húzz félre az út szélén és a kis segéded hamar fél perc alatt a semmiből helyrehozza. Egyszerűen nincs meg az az érzés a játékban, hogy vigyázzak az autómra, mert ez a mindenem, amit verejtékes kemény munkával raktam össze. Nem mondom, hogy nem érdekes a játék alkalmanként és elvétve van benne izgalom is, de számomra nagyon nagyon hamar kippukkadt a bugyuta fizika és az ismétlődő küldetések miatt. Középszer játék, nem emelkedik ki az átlagból, ha valaki hasonló játékot akar, akkor inkább játszon a Batmannel, vagy a Shadows of Mordorral, azok jobban, főleg a Batman. Egyedüli szerencse, hogy nagyon nagyon leárazva vettem meg a játékot, így nem esik rosszúl a középszer, de ha teljes áron vettem volna most nagyon utálnám magam. Én 5-6 pontot adnék a játéknak, ha tényleg nincs más, amivel játszani, akkor elmegy, főleg, ha olcsón szerzed be...de minden más esetben mellőzném.
36.
moonborn
#9: Amúgy mi köze egy orosz counter strike oldalnak a torrentekhez ?
35.
matyi1992
#34: Köszönöm a segítséget :)
34.
FrankBlack
#33: A kaja amolyan lootolható tárgy, csakúgy mint a többi (pl. scrap). Egy kis villa ikon jelzi a kaját, odamész, és az E gomb, és eszel. Elraktározni viszont nem lehet.
33.
matyi1992
#22: Valóban szépen megy PC-n, nincs egy erőművem, mégis olyan beállításokon játszok, hogy magam is meglepődtem. :D Egyébként egy kérdés, nagyon amatőr, kinevetni nem ér.. :D Hogy lehet benne kajázni? xD A tutorialban nem volt benne probléma, most viszont sehogy nem bírok rájönni...
32.
zsmester
#31: lehet vagonokat tuningolni? :D

(az előző üzenetet elküldte félkészen a fiam :D )
31.
zsmester
#26: A Total Overdose mekkora jó volt már :D Imádtam.
----
Érdekel, hogy a játékban
30.
godach
#29: Nekem a JC első része, mindig unalomba fulladt, de hátha ez bejön. Mindegy, majd teszek vele egy próbát. Köszi, a részletes választ. ;)
29.
FrankBlack
#24: Nekem nagyon bejön. Egyébként is imádom a Mad Max világát, és az olyan verdákat, ami a filmekben, és a játékban is van, szóval engem már ezzel le is vett a lábamról a játék. Továbbá a Batman jellegű harcrendszer is bejön nekem, amit ez a játék is alkalmaz, plusz még az autós harcokat is imádom benne, ami nem csoda, hiszen a Gas Guzzler-t is rongyosra játszottam. Szóval engem teljesen elvarázsolt a játék. Azt hiszem ez olyan lesz nálam, mint a Just Cause 2=évek múlva is játszani fogok vele.

Azonban azt is meg kell említenem, hogy a sztori gyenge, szinte nulla (szvsz), és valóban nagyon repetitív tud lenni az ismétlődő feladatok miatt. Így hamar monotonná válhat, és unalomba tud fulladni azok számára különösen, akiket amúgy sem vonz annyira a Mad Max világa, és akiknek nem jön be az ilyen Just Cause 2 jellegű arcade, könnyed akció játék, amiben ráadásul tényleg mindig csak ugyan azt a pár dolgot kell csinálni: gyűjtögetni, verekedni, autós harcokat vívni, objektumokat robbantgatni. Tehát akinek pl. a Just Cause sem jött be, annak valószínűleg ez sem fog tetszeni.
28.
logic5
KB 20 percet bírtam vele... Hulladék. Nincs jobb szó!
27.
Chrysh
#26: *annyira- szerk????????????????????????????????
26.
Chrysh
#25: Nah azért annyire nem kell elkeseredni, tessék kipróbálni a The Saboteurt, a nagyon régi Total Overdose-t, a Prototypeokat vagy a Just Causokat vagy toronymagasan a Red Faction Guerrilla-t ha eszetlen mókázást akarunk.

Nincs azért veszve minden...
25.
_NMI_
Olyan szinten nem ismeri ez a játék a fizikát, hogy sírtam a röhögéstől miközben autókáztam...
Asszem ott nyomtam ki, mikor megfigyeltem, hogy dudálnak mielőtt elütnének, hogy eltudjak ugorni, aztán ha meg nem szállok vissza a kocsiba, ők is megállnak, hogy GTA módon verjük egymást.
Számomra akkora vicc ez a játék, hogy hihetetlen. Konkrétan a Shadow of Mordor Mad Max Edition-nel van dolgunk.
Igazából magával a műfajjal van probléma, ugyanis az összes OW játék szinte ugyanarra a sémára épül (az említett kettő, FC 3-4, WD stb...) egyedül a W3 a kivétel. Ott is vannak egyszerű és ismétlődő dolgok, lásd kérdőjelek, de baszki más játékokban ezek a kis fika kérdőjelek lesznek a mellékküldetések, ez az ami nem mindegy.
A Mad Max meg annyit is ér, mint a pontszám, amit kapott, számomra még annyit sem.
Jah, Chumbucket idegesítő, Max szinkronja meg borzalmas.
24.
godach
#20: És, mi a véleményed róla? Érdekelne egy olyan személyé is, akit "ismerek".
22.
kindzsal
#19: W3-mal is voltak/vannak gondok, mig PCn tokeletesen futott.
21.
matyi1992
#20: Egy barátom játszik vele, ő PS4-en tolja, nem panaszkodott. XOne-os verzióról nem hallottam, lehet, hogy ott tényleg nem olyan rózsás a helyzet. :D Annak viszont örülök, hogy a PC-s optimalizáció jól sikerült. Gondolom a Warner nem akart úgy járni, mint járt az Arkham Knight-tal vagy épp a Mortal Kombat-tal. :D
20.
FrankBlack
A játék konzolos verziójának optimalizálása úgy tűnik sajnos valóban nem sikerült túl jól, sokan panaszkodnak rá. A pc-s verzió viszont remekül lett optimalizálva a visszajelzések, és saját tapasztalat alapján. Érdekes, mert általában fordítva szokott lenni.
19.
matyi1992
#18: Kevesebb az optimalizációs probléma. Utoljára az AC Unity-ről hallottam, hogy hulladék volt konzolon is. Azóta nem olvastam/hallottam, hogy sok ilyen játék lett volna (ettől persze még lehet ilyen, csak az én figyelmem kerülte el), PC-n viszont sajnos egyre több (igen, tudom, vannak kivételek).
18.
Perseus84
Konzolra netalan garantaljak h jatszhato, elvezheto?
17.
matyi1992
#15: Az a baj, hogy másképp nem lehet. Ha valamiért pénzt adok, akkor azt szeretném kiélvezni, viszont a mai PC-s játékoknál semmi sem garantálja, hogy az adott játék játszható, élvezhető. Épp ezért tervezem a konzolra váltást.
15.
#5: Latom te legalabb tanulsz a masok baromsagan is.
14.
Dreadlox
13.
Cooper911
Egyébként az archangel-eket hogyan lehet összegyüjteni? Ok, az elsőhöz mondja a szerelő, hogy mit kell összerakni, de a többinél honnan tudjam mi kell hozzá?

Amúgy ha valakit érdekel valakit PC-s végigjátszás kommentár nélkül akkor itt megnézheti: http://tinyurl.com/nkf9plx
12.
rgerg
Off: Steamen ingyenes jatek az Amnesia Dark Descent:-)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...