Gravity Rush Remastered teszt

  • Írta: fojesz
  • 2016. február 14.
Link másolása
Hiába ülünk nyakig a felújított kiadásokban, csak ritkán fordul elő, hogy egy kézikonzolos játékot próbálnak meg tévéképernyőre költöztetni a kiadók. A Gravity Rush épp ezt a tábort erősíti.

“Oké”, gondolhatod magadban, “de miért erőlteti a Sony egy 2012-es Vita-játék PS4-verzióját?” Nos, a válasz roppant egyszerű: ha minden jól megy, még idén megjelenik a folytatása, amely - hogy forgassuk a tőrt a Vita-tulajok szívében - PS4-exkluzív lesz, úgyhogy tulajdonképpen kikerülhetetlen volt, hogy az asztali gépeken is megágyazzanak a címnek a készítők. Bánjuk ezt? Egy cseppet sem, a Gravity Rush ugyanis minden furcsasága ellenére platformjának egyik legjobb és legegyedibb darabja, amely nem csak a hangulatával, de a játékmenetével is képes rabul ejteni a játékost.

Történetünk főszereplője az imádnivaló Kat, aki amnéziával ébred Hekseville egyik sikátorában. Fogalma sincs arról, ki ő, hogyan került a lebegő városba, azt pedig végképp nem tudja, mit keres mellette az általa csak Dustynak becézett fekete cica. Akárhogy is, hamar felfedezi, hogy különleges képességekre tett szert, képes manipulálni a gravitációt, megtanult lebegni, repülni és a falon futni, így elhatározza, hogy erejét jóra használja, segít a helyi lakosságon, és megvédi őket a gonosz Nevi támadásaitól.

Így veszi kezdetét a mi kalandozásunk is. Hekseville szabadon bejárható, beszélgethetünk a helyiekkel, különböző küldetéseket és kihívásokat teljesíthetünk, hogy aztán az ezekért bezsebelt kristályokból fejleszteni tudjuk a kiskorú dominának öltöztetett Katet. Nem tudnám konkrétan megmagyarázni, hogy miért szeretem annyira a Gravity Rusht, de ha listát kellene írnom a pozitívumokról, a stílusát, a változatosságát, az aláfestő zenéjét és a gondosan kiporciózott kihívástartalmát biztosan megemlíteném. A pehelykönnyű sztorit különösen megkedveltem: nem nagy szám, és nincs is túl magyarázva, de ahogy a részleteket sejtetik és ahogy elgondolkodtatnak a készítők, azt nem lehet nem imádni.

A Gravity Rush játékmenetének alapja (és tulajdonképpen egyetlen olyan eleme, amitől egyedivé válik ez a koncepció), az maga a gravitáció manipulálásának lehetősége. Kat két gombnyomásból és egy kis célzásból képes megváltani a világot: először lebegni kezd, majd irányt változtat, és úgy repül tovább. Ha falhoz vagy plafonhoz ér, szaladni vagy csúszni kezd rajta (ilyenkor a haja lógása árulja el, merre van a “le”), gyakorlatilag bármilyen tárgyat képes megemelni és jó messzire elhajítani, harc közben pedig úgy is kezelésbe veheti a belé kötő csúnyaságokat, hogy le sem teszi a lábát a földre.

Mit tudunk a folytatásról?

Egyelőre nem sokat, de foglaljuk össze a lényeget! A Gravity Rush 2 PS4-exkluzív játék lesz, és az idei évre ígérik a megjelenését. A legfontosabb játékmeneti változás, hogy Kat immár több különböző stílusban lehet hatással a gravitációra: ha a Lunar stílust követi, akkor könnyebbé válik, és gyorsabban mozog, ha viszont a Jupitert, akkor nehezebb és erősebb lesz. A harcrendszert a “tagelős” mechnika mélyíti még ezenkívül, komolyabb ellenfeleknél behívhatjuk magunk mellé Ravent, hogy közösen lendüljünk támadásba.


Az egésznek valami szédületes tempója van, és baromi szórakoztató, ahogy a mi kis mutatványainkat lereagálja a Katet körülvevő világ. Kis mértékben, de rombolható a környezet, az embereket pedig elsodorhatjuk magunkkal, akik nagyokat jajgatnak, ha a meg nem értett hős akcióba kezd. De a legjobb mégis az, ahogy a fejlesztők a teljes játékidőre megunhatatlanná tudták tenni ezt a játékmechanikát. A sztoriküldetések változatosak, mindegyikbe csempésznek valami apró frissítőt, és hiába tűnik olcsó húzásnak különböző idő- vagy pontszámalapú kihívásokkal teletömni a játékot, az egész egyszerűen annyira addiktív, hogy az ember csak azért is újra meg újra megpróbálkozik velük.

A PS4-es átiratot a remasterekre és portokra szakosodott Bluepoint Games készítette el, akiknél aligha lehet jobb fejlesztőcsapatot találni ezen a terepen. Az eredeti célplatformot ismerve azonban még nekik sem volt könnyük dolguk, az a látvány ugyanis, ami szépen festett a Vita 5 hüvelykes, qHD felbontású kijelzőjén, egy full HD tévén nyilvánvalóan nem tud labdába rúgni. A srácok szerencsére sikerrel vették az akadályt, és láthatóan nem kis munkát feccöltek a felújított változatba.

Komplett elemeket rajzoltak újra és dolgoztak ki részletesebben, így a kép nem csak élesebb, de egy percig sem hat elnagyoltnak, inkább ellenkezőleg: teljesebbnek tűnik. A Vita-változattal ellentétben itt élsimítást is kapunk, a trilineáris szűrést pedig anizotropikusra cserélték. Persze ne legyenek illúzióink, a játékot még így sem küldhetjük szépségversenyre, de a Bluepoint kihozta a maximumot az eredeti megjelenésből, és ez a lényeg, a sebességre érzékenyeknek pedig további jó hír, hogy az új verzió már - igaz, a tesztek szerint kisebb megingásokkal - 60 fps-sel fut, nem pedig 30-cal, mint az eredeti.

Az irányítás, továbbra is megszokást és némi türelmet igényel; követi a Vitán lefektetett alapokat, és nem is változott azóta. A játék ebből a szempontból is kihasználta a kézikonzol lehetőségeit, az érintőkijelzőn tapicskolva tudtunk félreugrani harc közben, és az eszköz döntögetésével tudtunk célozni és irányt változtatni repülés közben. A DualShock 4 touchpadjének és giroszkópjának hála nem volt akadálya annak, hogy a kezelést egy az egyben átültessék a kontrollerre, érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy ha úgy tetszik, támaszkodhatunk kizárólag a gombokra és az analóg karokra is. (Ez esetben, érdemes lehet letekerni a giroszkóp érzékenységet, főleg, ha hozzám hasonlóan amúgy hajlamos vagy játék közben rángatni a kontrollert...)

Kitekintésként érdemes azt is hozzáfűzni a fent leírtakhoz, hogy a Gravity Rusht nem csak látványban és irányításban igazították a PlayStation Vitához, de más területeken is visszaköszön a kézikonzolos megközelítés. A Gravity Rush inkább kisebb falatokban fogyasztható, rövidebbek a küldetések, és az emlegetett kihívások teljesítése sem vesz igénybe több időt egy-két percnél. Ez ideális utazás közben, a budin ülve vagy a tévétől távol, amíg a család a Szulejmánt nézi, azonban itt adott esetben nehezítheti a beleélést. Hasonlóképpen, a játékban kevés a szinkronizált átvezető, leginkább állóképes párbeszédekre és képregényes diasorozatokra számíthattok. Engem mindez nem zavart egyébként, de téged talán fog, jó ha tudsz róla.

Ha viszont felkeltette az érdeklődésedet a játék, de nem volt alkalmad kipróbálni, csak ajánlani tudom a PS4-es verziót. A Bluepoint most sem okozott csalódást, a Gravity Rush szebb, mint a PS Vitás játék, képes visszaadni az eredeti hangulatot, ráadásul alapjáraton járnak hozzá az eddig megjelent DLC-k, tehát a tartalom is hiánytalanul meglesz. Ha viszont már megvolt a játék kézikonzolon is, kissé más a helyzet: hacsak nem vagy fanatikus megszállottja Kat történetének, én a helyedben a folytatásra tartogatnám azt a tízezer forintot, amibe a felújított változat kerül.

A Gravity Rush eredetileg PlayStation Vitára jelent meg, a Gravity Rush Remastered pedig kizárólag PlayStation 4-re készült el. Az eredeti játék (pontszámos) tesztjét itt olvashatod el.

Kapcsolódó cikk

16.
16.
kamgecam
#14: =)
Witness később nekem is beszerzős.Gravity Rush felé egyre jobban hajlok most.
Utána néztem pár oldalon és nagyon egyedinek újnak hat a játékmenete.
14.
14.
giga321
Nagyon jó kis game nekem kimaradt a PSVita verzió, de mindig is érdekelt a játék. Szóval több sem kellett nekem amikor megláttam a storeban, már húztam is lefele. Az irányítást nekem szokni kellett amikor gravitávió manipulálásban voltam, de aztán nagyon szórakoztató lett minden. Nem toltam még ki mert aztán megjelent az Unravel és az jobban érdekelt és 2 nap alatt kitoltam. Nagyon aranyos kis szívbemarkoló játék. Aztán pedig nem bírtam magammal a Dying Light megjelenéséig gyorsan lehúztam még a The Witness-t is. 3 napig el voltam vele és most nyúzom az elõbb említett cím Enchanced Editionjét.
13.
13.
Caleon
#12: "a komid"? Jesszus! :-D
12.
12.
kamgecam
11.
11.
Caleon
#10: Rendesen elkezdtek jönni a jó játékok. :-)

Ki az az akomid?
10.
10.
kamgecam
#8: Én a Persona 4 miatt,és nagyon nem bántam meg.Gravity Rush-on gondolkodok a ps4es verzában.Mindenki dicséri,de akomid után kétely van bennem.Szeretem ha egy game végig leköt.Lehet inkább a Firewatch-ot veszem most.
9.
9.
Yanez
Én már kitoltam PSV-n, de aki még nem játszott vele, tegyen egy próbát, mert nagyon beszippantó erejű game!
8.
8.
p3ti
Én a gravity rush miatt vettem anno PSV-t,de nekem a játék felénél unalomba merült az egész...
7.
7.
ADMlN
#6: Te mit szívtál? Honnan szedsz ilyen hülyeségeket, hogy ez indie?
Ezt a játékot Keiichiro Toyama találta ki, a tag aki a Silent Hill-ért is felelős. A kiadást meg a Japan Studio intézte, aki a Bloodborne-t is kiadta, szóval nem túl independent.
6.
6.
Caleon
#3: Nem degradálni akartam, hanem épp ellenkezőleg. Mivel a SONY elkötelezetten kizárólag indie címeket hoz nekünk, és ez mégiscsak azt a kategóriát képviseli (nem pejoratív értelemben), valóban reálisnak látom, hogy jöjjön pluszba. Mivel roskadásig vagyok játékokkal, ezt most már lehet, hogy kivárom. A pénztárcám amúgy is az Unravel miatt fog hamarosan jajgatni, meg a Heavy Rain miatt, stb. Ennyiért úgyse venném meg, talán egy komolyabb leárazáson behúzom, de az is lehet, hogy tényleg kivárom.
Viszont ha a második rész jó lesz, akkor mindenképpen megszerzem és végigtolom előtte.
5.
5.
delphijos
#2: A Vita verzió már volt.

Amúgy ez a Remaster tényleg megéri az árát. Jó kis cucc.
4.
4.
ADMlN
#2: Feleannyiba kerül mint egy AAA konzol játék, és sokat lepipál azok közül.
3.
3.
#2: Akkor várjál rá vagy 2 évet,én megveszem mert kimaradt és érdekel.
2.
2.
Caleon
Na ez jöhet majd plus-ba! :-)
1.
1.
RangerFox
Vitán végigjátszottam, az egyik húzócíme volt a kis konzolnak. Régen. Ötletes amúgy, aki teheti próbálja ki
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...