Everybody's Gone to the Rapture teszt

Pár hónappal a PS4-es megjelenés után végre PC-re is megérkezett a The Chinese Room alkotása, az Everybody's Gone to the Rapture. Mivel nem volt tesztünk a játékról, most pótoltuk az elmaradást.

Valamilyen szörnyű természeti katasztrófát, háborút, az élénkebb fantáziával rendelkező emberek pedig akár zombitámadást képzelnek maguk elé az apokalipszis szó hallatán. Videojátékokban ritka, hogy a témának az emberi oldalát dolgoznák fel, így kíváncsi voltam nagyon, hogy a The Chinese Room mit tudott összehozni. Az Everybody’s Gone to the Rapure a csapat előző játékaihoz hasonlóan egy FPS-be oltott kalandjáték, vagy, ahogy mostanában csúfolják ezeket a címeket, egy sétaszimulátor. Az interakció minimális, de ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne, csak az akció helyett inkább a történet és a látvány kerül előtérbe.

A játék egy angliai faluban játszódik, Yaughtonban, melyet nagyrészt szabadon járhatunk be. A kis közösségben mindenki ismer mindenkit, így a világvége-sztori mellett egy szappanoperába is belecsöppenünk. A The Chinese Room remek munkát végzett a karakterek megalkotásával, hiszen ritkán látni ennyire hihető személyiségeket videojátékban. Az öt főszereplőn kívül mindenkinek megvan a maga múltja és jelenkori drámája, és a játék befejezése után úgy érezzük majd magunkat, mintha mi is ehhez a közösséghez tartoznánk.

A történetet egyfajta „árnyjátékokon” át ismerhetjük meg, azaz nem látjuk a karaktereket, csak a fényből összerakott – egyébként igen látványos – sziluettjeiket. Beszélgetni, interakcióba lépni nem tudunk, így csak külső szemlélőként élhetjük újra Yaughton végnapjait. A szinkronszínészek nagyon jó munkát végeztek, így az embert annak ellenére is magával ragadják az események, hogy egyetlen arcot sem látunk játék közben.

A sztorit az öt szereplő saját történetén keresztül ismerhetjük meg. Őket nem mi irányítjuk, de az adott fejezeten belül a hozzájuk kapcsolódó árnyjátékokat megnézhetjük. Mivel a játék helyszíne szabadon bejárható, ezeket a történetdarabkákat tetszőleges sorrendben is felkereshetjük, de érdemes inkább az úton izgő-mozgó fénygömböt követni, mivel segítségével időrendi sorrendben haladhatunk.

A felfedezés miatt a látvány és a környezet fontos eleme a játéknak. Szerencsére a fejlesztőknek sikerült egy nagyon jó motort beszerezniük: az Everybody’s Gone to the Rapure alatt a CryEngine működik. A grafika ennek megfelelően lehengerlő és rendkívül részletes. A kisváros szinte összes épületébe benézhetünk és sehol sem fogunk elhanyagolt tereptárgyakkal találkozni. A fényeffektek a történet szempontjából fontos szerepet töltenek be, így ezek különösen jól sikerültek. A játék zenéje a grafikához hasonlóan szintén jó, a dallamok fülbemászóak, fejezetenként változnak, a drámai pillanatoknál pedig nagyban hozzájárulnak a hangulathoz.

Tudom, hogy műfaji adottság ezekben a kalandjátékokban, hogy kevés az interakció, de az Everybody’s Gone to the Rapure-ben még a szokásosnál is kevesebb lehetőségünk van. Azon kívül, hogy sétálgatunk, ajtókat nyitunk és meghallgatunk pár rádiót, semmit nem tudunk csinálni a játékban. Persze nem vártam akciót, de örültem volna, ha például jobban körülnézetünk a házakban, valahogy úgy, ahogy a Gone Home-ban. Futni csak valami elképesztően lassan tudunk, közelítésre pedig nincs lehetőség, pedig néhol jól jött volna.

A játék nemrég jelent meg PC-re és egyelőre akad még egy-két technikai probléma. Többen teljesítményingadozásra panaszkodnak erősebb gépeken, a grafikai beállításokat pedig hajlamos elfelejteni a program (ezzel a buggal én is találkoztam). Nem a PC-s kiadás különlegessége, de a mentési rendszer is elég idegesítőre sikerült. A játék automatikusan ment bizonyos pontokon, de annyira követhetetlenül, hogy akár 1-2 óra haladásunk is elveszhet, ha rosszkor nyomunk a kilépés gombra.

Ha szereted a történet-orientált játékokat, akkor az Everybody’s Gone to the Rapure-re mindenképp érdemes rálesned. Nem szabad azonban elfelejteni sétaszimulátor mivoltát, ugyanis a kevés interakció és a lassú korzózás néhol különösen idegőrlő tud leni. Nagyon örültem volna, ha több tárgyat megfogdoshatunk, vagy legalább pár puzzle-lel feldobják a koncepciót. A 20 eurós ára ezért a pár órás sétálgatásért pedig egyelőre soknak tűnik, még akkor is, ha a történetre és Yaughton lakóira sokáig emlékezni fogok.

Az Everybody's Gone to the Rapture PS4-re és PC-re jelent meg. Mi az utóbbi változatot teszteltük.

8.
logic5
#7: Van belőle pár a játékban!
7.
zozo76hun
Az egyik kepen a foldon ott egy Commodore 64... :)
6.
PS4jacksony
De idegesítő ez a Mc Donalds reklám a főoldalon..................
5.
bema695
Az OST kifejezetten jó lett, személyes kedvencem az Aurora. A játékba viszont tényleg belecsempészhettek volna pár fejtörőt, így kb semmivel nem éreztem hiányosabb élménynek youtube-on végignézni. Ott például a Jazzpunk, azt kétszer is végigjátszottam és el nem tudnám képzelni, hogy csak nézem és nem játszom (tudom, hogy más kategória, más célközönség, de na, azért egy kicsit megerőltethették volna magukat).
4.
GAMEROD
Annyira nem nagy durranás, néhány indie programozó rájött hogy milyen fasza területeket tud modellezni krájendzsinnel, viszont az npc-k már nagyobb falatnak bizonyultak nekik ezért jobb híján maradtak az egyszerűbb megoldásnál.
3.
crytek
Remélem egyszer készül hozzá magyarítás.
2.
logic5
Mondjuk a látvány sem semmi, ha van alá vas!
1.
logic5
Vontatott, de ha van türelmed, megéri. A story kárpótol. Angol tudás, mondjuk szükséges!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...