Sokat hangoztatott tény, hogy az irvine-i stúdiónak 18 év után ez az első teljesen új IP-je. Pedig ha mélyebben is beleássuk magunkat az Overwatchba, rájöhetünk, hogy egy tipikus Blizzard-alkotással van dolgunk, csupán a forma más. A játék minden eleme ismerős valahonnan - igaz, azokat tökélyre fejlesztették a srácok -, és ugye a színvilág és a karakterek designja is hamisítatlanul blizzardos. De mégis mi teszi egyedivé? A többi karakterközpontú lövöldéhez hasonlóan itt is a hősökön és azok képességein van a hangsúly, és nem a hősködésen vagy a fegyverek fejlesztésén. Még a Kill/Dead-arányunkat sem kíséri figyelemmel a játék, az sokkal fontosabb, hogy felismerjük, mely karakterre van szükség az adott időben. Igen, ilyen egyszerű a képlet: a siker a csapatunk összetételén múlik, és azon, hogy időben tudjunk reagálni az ellenfél megmozdulásaira.

Szögezzük le már az elején, a történet nem egy nagy durranás: bolygónkon 30 évvel ezelőtt fellázadtak az Omnic robotok, és módszeresen irtani kezdték az emberiséget. A helyzet megfékezésére az ENSZ kénytelen volt egy hősökből álló csapatot verbuválni Overwatch néven. A brigád szép lassan visszahódította az országokat, majd globális békefenntartó szervezetté vált, de a konfliktusnak nem lett vége. Belső ellentétek, vádaskodások és intrikák miatt feloszlottak, tagjai külön utakra tévedtek, hogy most, amikor a terrorizmus virágzik és a világot korrupt vállalatok tartják a markukban, visszatérjenek.

Szereplőinkről túl sok mindent nem tudhatunk meg a játékból, mivel a narratíva, mint olyan, nem létezik benne. A készítők a lore-t a hivatalos honlapon tették közzé, ami persze érthető, elvégre ez egy multira kihegyezett cím, a sztori ismerete nélkül is teljes élményt nyújt. Ha többet akarunk megtudni az univerzumról és a karakterekről, járjunk utána magunk, mondják a fejlesztők.

Az Overwatch hűen követi a Blizzard mottóját: könnyű beletanulni, de ha igazi profivá akarsz válni, akkor meg kell érte dolgoznod. Alapból 21 hőst kapunk, mindegyiküknek megvan a saját erőssége és gyengesége, és nem kell várnunk az első fűbeharapásig, akár a mérkőzések közben is válthatunk köztük a bázison. Néhányuk igazi tank, mások inkább a védekezésben, a támadásban vagy támogatásban jók, de a különleges és az ultimate képességeik azok, amelyek egyedivé teszik őket. Lucio például futhat a falakon, Reinhardt olyan pajzsot generálhat, amivel védheti a társait, Pharah a levegőben is harcolhat, D.Va mechát vezethet, Genji kardozhat, Hanzo íjjal lőhet, Soldier 76 sprintelhet és így tovább. A Blizzard derekasan áttanulmányozta az elmúlt évek legsikeresebb FPS-eit, a legjellemzőbb dolgokat átültette egy-egy hősbe, így olyan stílusban játszhatunk, ahogyan csak szeretnénk. És ami a legszebb az egészben, az Overwatchban mindegyik harcmodor sikerre vihető, így könnyen elképzelhető, hogy a te hősöd jól időzített húzásával fordítható meg a mérkőzés.

Ha viszont okosak vagyunk és dominálni akarunk, célszerű úgy összeállítani a csapatot, hogy a karakterek kunsztjait kombinálni tudjuk. Bárhogy is nyomulunk, az Overwatch elengedi a kezünket - oké, hat mesterlövész nem mutat szépen együtt, de itt a supportokat sem azért választjuk, mert senki más nem akar az lenni. Nem fogsz unatkozni, elvégre pár másodperc alatt már a húsdarálóban találod magadat. Épp gyógyítóra van szüksége a kompániának? Semmi gond, a következő respawnnál tedd le a voksodat Mercy mellett. Az önfeláldozás, az előrelátás és a jó helyzetfelismerés az, amivel győzedelmeskedhetsz a játékban.

Nem annak terem babér, aki a legtöbb fraget viszi be - nincs is olyan menü, ahol összehasonlítják a statisztikánkat a többi játékossal. Semmi sincs túlbonyolítva, így azok is élvezni fogják, akik, eddig ódzkodtak az online shooterektől, a meccsek 10-15 perc alatt lezavarhatók, és ami a legfőbb, iszonyúan szórakoztató játszani vele, és a változatosságra sem lehet panasz. Ha kezdő vagy, válaszd az egyszerű képességekkel operáló egycsillagos hősöket, ha viszont veterán vagy és ügyesen mixeled a skilleket, bevállalhatod a háromcsillagosokat is.

Mindegyik játékmód 6v6-os felállással kecsegtet. Ez a létszám arra tökéletes, hogy ne legyen átláthatatlan káosz a pályákon, ugyanakkor ne gyalogoljunk sokat az akcióért. A Deathmatch hiányzik a szórásból, innen is látszik a Blizzard törekvése, miszerint az Overwatchban a csapatmunka mindenek felett áll. Hasonlóképp, aki single-re vágyik, elégedjen meg a botokkal, hiszen sztorimód nincs, de ennek nem is érezni hiányát.

Az Assault módban egymás után két kontrollpontot kell elfoglalnunk vagy megtartanunk a pályán, az Escortban egy tank kísérete a feladat, miközben a jármű csak akkor halad előre, ha támadásainkkal uraljuk a helyzetet és a közelében tartózkodva kísérjük azt. Ha a védők kerülnek előnybe, a kocsi visszafele indul – igazi kötélhúzás az egész. A Control módban csak egyetlen pontért zajlik harc, amit addig kell tartanunk, míg a győzelemhez szükséges számláló végig nem ér. Végül a Hybrid az előző két móka kombinációja: csak akkor indul útjára a verda, ha elfoglaltuk az adott csomópontot. Kicsit karcsúnak éreztem a felhozatalt, de reméljük, a jövőben a Blizzard bővíteni fogja a lehetőségeinket.

Bárhogy is játszol, előbb-utóbb fejlődni fogsz. Minden teljesített mérkőzés után tapasztalati pont üti a markodat, és szintet is léphetsz. Viszont ebben az alkotásban perkök és killstreakek sincsenek, nem dobnak az arcodba egy-egy újabb fegyvert, amit vagy használsz, vagy nem. Annál is inkább, hiszen itt a profilod fejlődik, nem a hősöd. Minden új szint után egy-egy lootdoboz üti a markodat, amit felnyitva különféle kozmetikai elemmel gazdagodsz. Különféle ritkaságú játékosikonokról, skinekről, emotikonokról, hangmintákról és győzelmi animációkról van szó. Ilyen dobozokat persze valódi pénzért is vehetünk, de a mikrotranzakciók ebben ki is merülnek szerencsére.

Jelenleg csupán 12 térkép áll a rendelkezésünkre, ám ezek mindegyike kellően nagy és változatos. Rengeteg az alternatív útvonal és a nyitottabb rész, ahol távolról is oszthatjuk az áldást, de közelharcra is lehetőség van a szűkösebb belső helyiségekben. Minden adva van ahhoz, hogy az adott hős kihasználja képességeit: kilőhető horoggal felkapaszkodhat a falakra, vagy a nehezen elérhető platformokra teleportálhat. A pályák hangulata is teljesen eltérő: van itt színes-szagos Hollywood, egy hegyi falu Nepálban, vagy épp magas tornyokkal tarkított gibraltári mészárszék is. A csataterek tehát kellően összetettek ahhoz, hogy számos taktika működőképes legyen, a pályatervezők kezeit innen csókolom.

Amiről még nem ejtettem szót, az az élmény. Az Overwatchban egy perc üresjárat sincs, a küzdelmek nem válnak monotonná, az ultimate skillek brutálisak, az akció folyamatosan pörög, a gunplay pedig annyira profi, hogy elsőre meg sem mondanánk, hogy a fejlesztőknek ez az első FPS-ük. Oké, jelenleg nem minden fegyver erős - a karabély kimondottan gyenge lett -, ám minden más tekintetben kellően balanszolt a játék, a hosszú bétateszt megtette a hatását. Az aprólékosság figyelemreméltó, s akik nyitott szemmel járnak, néhány extra poénra is rálelhetnek a pályákon.

A grafikai stílusról süt, hogy a Blizzard terméke: masszív páncélba bújt karikatúraszerű karaktereket vonultat fel a produktum, hatalmas fegyverekkel és remek animációkkal. Az egészet átitatja a korunk animációs filmjeire jellemző báj, emellett a hangok is minőségi munkák, kiváltképp a poénos beszólások. A design ellenére a pályák részletgazdagok, a fények csodálatosak, ráadásul a felhasználói felület sem tolakodó, minden a helyén van és csak a legfontosabb információkat mutatja. A Blizzard saját fejlesztésű engine-je tükörsimán futott PlayStation 4-en, simán hozta a 60fps-t, egyszer sem esett le a framerate, PC-n pedig még integrált GPU-kon is eldöcög. Lehet, hogy technikai szempontból nem túl kiemelkedő az játék, de hogy a művészi oldalába nem lehet belekötni, azt tuti. A találás tehát elsőrangú.

Bevallom, kezdetben aggódtam a fejlesztőkért. Az Overwatchnak egy olyan ligában kell játszania, ahol enyhén szólva is rengeteg az összehasonlítási alapunk, ráadásul olyan időpontban jelent meg, ahol egymást sarkát taposták a hero shooterek. Most már tudom, hogy csak a riválisok retteghetnek, hiszen az Overwatch szépen leiskolázta a mezőnyt. A Blizzard pontosan tudta mi kell a rajongóknak, csak a lényegre koncentrált, nem úgy, mint a Battleborn: a máshol már bevált elemeket gyúrták össze a srácok, a minőséget és a játszhatóságot szem előtt tartva. Nem túl komplikált, igaz? Fura, hogy más nem csapta le a labdát korábban. Az Overwatch korunk egyik legjobban összerakott kompetitív FPS-e, amely megfelelő támogatottság mellett hosszú évekre le fogja kötni a műfaj szerelmeseit. Erre mérget veszek.

A játék PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg - mi az utóbbi verziót teszteltük.