Paper Mario: Color Splash teszt

  • Írta: Daks
  • 2016. október 18.
A Prizmasziget bajban van. A gonosz Shy Guy fiúk elkezdték kiszívni minden színét, fekete-fehérré változtatva a világot, és a benne élőket. Ezekben a vészterhes időkben pedig csak egy valaki segíthet. Papír Mario!

Sötét, viharos este volt. Két alak tett meg hosszú utat, hogy találkozhasson a világ legnagyobb hősével, a hercegnő megmentőjével, Marióval. Az erdei házikóban békésen ropogott a kandalló tüze, amikor Peach és Toad bebocsátást kért a vízszerelőhöz, beléptek, majd egy levelet nyújtottak át könnyeikkel küszködve. A borítékban nem más volt, mint Toad egyik barátja, (egy másik) Toad. Összehajtva, színtelenül, élettelenül. A levelet a Prizmaszigeten adták fel, Mario pedig nem is kérdezett semmit, azonnal csomagolni kezdett, hogy kiderítse, ki felelős a gaztettért!

A Paper Mario: Color Splash a régi jól ismert papír Mario-kalandokat vezeti újabb izgalmak felé, megtartva az elődök minden pozitívumát. A játék a stílusát tekintve egy szerepjáték-elemekkel vegyített beszélgetős kalandjáték, melyben az ugrálós, ügyességi akció helyett a felfedezés és a mese kapta a főszerepet. Minden papírból van, az épületek celluxszal összeragasztott kartonlapok, a felhők cérnán lógó papírmasék, a szereplők pedig kézzel rajzolt, körbevágott papírbábuk. A hangulat, mintha egy gyerekszoba bábszínháza kelne életre a szemünk előtt, a kalandok pedig hol máshol kezdődhetnének, mint a Prizmaszigeten, a rejtélyes levél feladási helyszínén.

Mario, Peach és Toad szörnyű dologra kénytelen ráeszmélni Prizmasziget kikötőjébe érve. Nem Toad volt az egyetlen, aki kifakult. A valaha nyüzsgő, színes kikötő most foltos és élettelen, a híres szivárvány-szökőkút is kiszáradt már, egy valakit találni csak, aki tudja, mi történt. A szökőkútban lakó festékes vödör mindent elmesél hősünknek, aki maga mellé fogadja a kis jövevényt, hogy közösen vegyék fel a kesztyűt az ellenséggel. A gonosz Shy Guy fiúkkal. A kapucnis kis fickók könyörtelenül kiszívnak minden színt és életet a városlakókból, nincs előlük menekvés - hősünket irányítva egyenként kell ellátnunk a kis bajkeverők baját, hogy eljutva és leszámolva vezetőjükkel, visszahozzuk a színt a Prizmaszigetre.

A történet párbeszédek formájában kel életre. Mario mindenkivel szívesen vált néhány mondatot a szigeten, melyet lassan megjelenő, színes szövegbuborékokban tudunk elolvasni. A Paper Mario: Color Splash végigjátszása közben sokszor érzed úgy, hogy nem is egy igazi játék, hanem egy játékbetétekkel gazdagított, interaktív mese, ami kedvenc Wii U konzolodba most került. A játék tökéletes választás kisgyerekes apukáknak, akik szívesen töltenek órákat a képernyő előtt a gyerekükkel, felolvasni a beszélgetéseket és legyőzni a gonoszokat ketten a legjobb, a gyerekek a mesét, a festős és a harcolós részeket egyformán élvezni fogják.

Papír Mario egy hatalmas ecsetkalapáccsal indul a gonoszok ellen. A többfunkciós eszköz egyszerre tud jól odasózni az ellenségeknek, és visszafesteni a fekete-fehér foltokat a világba, csak menjünk oda egy kiszívott falhoz vagy tárgyhoz, üssünk rá, és az máris a régi színében fog pompázni. Vödör barátunk háromféle színt vonultat fel ezekhez a mutatványokhoz, a sárga, a piros és a kék szintjeit a képernyő bal felső sarkában követhetjük nyomon, mindig legyen nálunk bőven mindegyikből, mert bármikor szükség lehet rájuk. Színeket a virágok lecsapdosásával és ellenségek legyőzésével tudunk szerezni, a festéssel pedig nem csak Prizmasziget lakóin - és a 100 százalékos végigjátszáson - segítünk, de sokszor ez jelenti a továbbjutásunkat is. Nem nyílik egy ajtó? Hát persze, hiszen kiszívták abból is az életet. Fessük be gyorsan, és máris be tudunk rajta menni - ugye, milyen egyszerű?

Ahogy haladunk előre a pályákon, és festjük vissza a világot, úgy találkozunk majd egyre több Shy Guy fiúval is. A kis útonállók bármikor kihívhatnak minket egy párbajra, ilyenkor pedig körökre osztott harcok kezdődnek. A két fél feláll egymással szembe, nekünk pedig mondja a játék, hogy nézzünk le a kontroller képernyőjére. A kis tablet segítségével különböző kártyákból kell kiválasztanunk a soron következő támadásainkat, egyéni és izgalmas stratégiát alkotva meg. Mario rá tud ugrani az ellenségre, elverheti őket a kalapácsával, hívhat segítséget, vagy támadás helyett felhasználhat egy 1UP gombát is élete visszatöltésére. Támadást kell választanunk, kiszíneznünk a hozzá tartozó kártyát, aztán már indul is az akció. A kártyákat felfele swipe-olva dobhatjuk be a játéktérre, hősünk végrehajtja az akciókat, majd az ellenség jön, aztán újra mi, amíg valaki győztesként nem hagyja el az arénát.

A játék akciórésze tehát nem az a régi megyek előre, ugrálok és ütök, amit megszokhattunk - ez a JRPG-s vonal könnyen megoszthatja a játékosokat, de főleg a kicsiket. Emlékszem, amikor én gyerek voltam, fogalmam se volt, hogy miről szól a Croc, nem tudtam angolul, és nem is volt ott senki, hogy segítsen, inkább az akció érdekelt, de az nagyon. Na, ebben a játékban ez nincs meg, helyette viszont annyira magával ragadó és varázslatos az egész, hogy arra szavakat nem találni. A zene, a beszélgetések, az események és a fordulatok mind olyan érzelmeket váltanak ki, hogy az ember teljesen a rabja lesz a játéknak, eggyé válik vele és sose unja meg - persze csak ha belemerül, és figyel mindenre.

A játékban vannak bossharcok, illetve lehet vagdosni is. Ahogy már meséltem, a teljes játéktér papírból készült, néhol elengednek a ragasztások, néhol szamárfüles lesz a papír széle, vagy teljesen felpöndörödik, nagyon hangulatos az egész, több helyen pedig a továbbjutáshoz a legdrasztikusabb módszert kell használunk. Vegyük elő az ollót, ujjunkkal rajzoljuk be a tablet érintőképernyőjén, hogy mit akarunk körbevágni, és már meg is oldódnak a problémáink, Mariónak új utat találva máris indulhatunk tovább. A játék egyéni eszközökkel keresztezi a kreativitást a kalandjátékelemekkel, van például egy pálya, ahol megakadunk, de kapunk utalást egy táblát elolvasva: „Gyönyörű kilátás, gyönyörű hegy. Olyan szép, hogy legszívesebben kivágnám és hazavinném” - olvasható, és már tudjuk is, hogy mit kell csinálni.

A játék egyébként azon kívül, hogy szuper mese a kicsiknek, felvonultat olyan poénokat is, amik a felnőtt közönségnek készültek. Például amikor Peach bemutatja Mariót a festékes vödörnek, az alábbi mondat hangzik el: „This is my... friend, Mario” - ami utalás arra, hogy a hercegnő Mario szerelme, de sose lehettek egymáséi - A Moment Of Silence For Our Brothers In The Friend Zone. De vannak ennél fárasztóbb poénok is. A harmadik pályán, a Cherry Forestben egy hatalmas ventilátor kavar vihart, hőseink meglátják a szerkezetet, majd megszólal a vödör: „I tought I am your biggest fan...” - annyira fárasztó. Imádom! És ilyenekkel van tele.

A Paper Mario: Color Splash útja nem indult könnyen. A márciusi bejelentés után a rajongók petíciót indítottak a Nintendo ellen, hogy törölje a játékot, és fejlesszen inkább egy klasszikus Super Mario-részt, de nem sikerült győzniük. A játék elkészült, idén október elején pedig megérkezett hozzánk is, három hétig toltam kisebb-nagyobb szünetekkel, és azt kell, hogy mondjam, összességében ezúttal se csalódtam. Tény, hogy egy klasszikus, régifajta Mario jobb lett volna, de ennek is nagyon örülök. A hangulata magával ragadó, a papírvárosok fantasztikusan néznek ki, a kalandok izgalmasak, és a színezés, a harcrendszer, meg a vagdosás is nagyon egyéni. Ha nem vagy lusta hosszú szövegbuborékokat olvasni, és el tudsz merülni egy szerepjátékban úgy, hogy több benne a beszélgetés, mint a cselekvés, akkor ajánlom megvásárlásra.

A Paper Mario: Color Splash csak és kizárólag Wii U-ra jelent meg.

4.
DON GONDOCS
#3: Nem túl valószínű, a wii-nél volt visszafelé kompatibilitás, de az U-nál nem.
3.
Trapyd
Nagyon remélem, hogy NX en futtathatók lesznek a U játékai.
2.
Norbiii
Ha jól emlékszem, nem vittem még ki egy Paper Mariot sem, de ahogyan ezt látom, hát ezért is jó, hogy van egy Wii U-m. Wii U-ra tényleg sok olyan játék jött, amiket mindig is szerettem.
1.
Marha jó lehet, kár hogy ennyire túlárazott a WiiU.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...