Planet Coaster teszt

Több mint 10 évvel a RollerCoaster Tycoon 3 után úgy tűnik, hogy végre új királyt avathatunk a vidámparképítős játékok trónján. A cím változott, de a fejlesztők és a minőség maradt a régi.

A Frontier Developments a megalakulása óta szinte felváltva gyártja az űrszimulátorokat és a hullámvasút-építő játékokat – érdekes párosítás, azt meg kell hagyni. Utóbbiak közül leghíresebb munkájuk a RollerCoaster Tycoon 3, melyhez számos kiegészítőt is készítettek. A játék igazi kultuszcím PC-s körökben, mellyel még azok is játszottak, akiknek amúgy feláll a szőr a hátukon a menedzser stílustól, hiszen ki ne akarná megépíteni álmai vidámparkját?

A Frontier úgy döntött, hogy az Elite: Dangerous sikerei után itt az ideje újra vidámparképítős játékot készíteni, a RollerCoaster Tycoon jogai azonban az Atarinál maradtak. Így született meg a Planet Coaster, mely címe ellenére a nagy múltú sorozat igazi folytatása.

Mivel ilyen típusú címekkel nem igazán vagyunk elárasztva – annak ellenére, hogy szinte egy napon jelent meg a Planet Coaster és a RollerCoaster Tycoon folytatása -, így nyugodtan mondhatjuk, hogy egy hiánypótló alkotással van dolgunk. Nagy volumenű újításokkal ezt a stílust már nem lehet feldobni, inkább csak apró javításokkal és modern játékelemekkel lehet még érdekesebbé tenni. Jól tudták ezt a fejlesztők is, így csak annyit változtattak a formulán, hogy még pont meg tudjanak felelni az új igényeknek.

Ennek megfelelően a Planet Coaster szinte teljesen a közösségre épít, így a cím Steam Workshop-támogatással érkezett. Akár játék közben, pár kattintással új épületeket, hullámvasutakat és díszítő elemeket importálhatunk, melyeket más játékosok hoztak létre. Úgy éreztem, hogy emiatt a fejlesztők nem igazán erőltették meg magukat, és az alap épületekből elég korlátozott mennyiség volt elérhető a megjelenés pillanatában. Szerencsére a folyamatos, ingyenes update-ekkel pótolják a hiányosságokat, így szép lassan teljessé válik a kínálat.

A karrier módban különféle félig elkészített, még be nem fejezett vidámparkokat kell felvirágoztatnunk. Külön nehézségi szintet nem választhatunk, ezt a célkitűzések formájában kapjuk meg, így például elég a könnyű fokozatú célokat teljesíteni a pályán, és akár már léphetünk is tovább. Érdemes azonban rámenni a nehezebb szintekre, mivel sokkal jobban elmerülhetünk az adott pálya kihívásaiban.

Annál is inkább, mivel kissé könnyűnek találtam a játékot: a park menedzselését nem bonyolították túl a fejlesztők, így akik játszottak már ilyen típusú játékokkal, hamar aranybányát csinálhatnak bármilyen lepukkant helyből. A vendégek elég engedékenyek, így a jegyárakat akár az alapár két-háromszorosára is növelhetjük, de akkor sincs gond, ha túllőttünk a célon, hiszen hamar megbocsájtják pénzéhségünket. A fejlesztők érezhetően inkább a kreativitásra helyezték át a hangsúlyt, ami szintén szórakoztató, de aki kihívásokat keres, az csalódhat a címben.

Ezzel szemben a park felépítése hihetetlenül részletesre sikerült, így végre tényleg akármilyen vidámparkot megalkothatunk. Az épületeket egytől-egyig mi tervezhetjük meg és higgyétek el, tényleg csak a képzelet szab határt ezen a téren. A Planet Coaster pillanatok alatt képes 2-3 órákat kiszívni az ember életéből, miközben csak egy egyszerű büfé épületét raktuk össze. A parkot több különféle stílus köré húzhatjuk fel, így lehet akár hajókkal és vízi szörnyekkel díszített kalózos élményparkunk, de választhatjuk a sci-fi vagy western témát is (nem, sajnos nem pakolhatjuk teli a parkot emberszabású androidokkal).

Az egészre a hullámvasutak megalkotása teszi fel a koronát, mely egyszerre lett hihetetlenül részletes és röhejesen egyszerű. A RollerCoaster Tycoonok esetében sokszor inkább a fejlesztők által elkészített pályáknál maradtam, itt azonban vígan építettem egymás után a látványosabbnál látványosabb lejtőket és emelkedőket.

Egyedüli hátrányként az utak építését említeném meg, mely hihetetlenül idegesítőre sikerült. A fejlesztők hasonló mechanikára húzták rá ezt is, mint a hullámvasutakat, ez esetben azonban nem éppen nyerő, hogy lehetetlen egyenes vonalakat húzni. Nagyobb tereket vagy placcokat szinte képtelenség létrehozni, így a legtöbb parkom úgy nézett ki, mint egy elfuserált labirintus.

Ha meguntuk vagy befejeztük a karrier módot, természetesen nincs vége a játéknak. Lehetőség van megkötések nélkül, a költségvetés figyelmen hagyásával is építkezni a Sandbox módban, ahol az általunk kiválasztott térképen húzhatjuk fel a vidámparkunkat. Ha azonban kihívásokra vágynánk, akkor a Challenge menüpont lesz a barátunk, ahol egyre nehezedő célkitűzésekkel kell megküzdenünk.

Témája miatt a Planet Coaster látványos játék, hiszen a sok izgő-mozgó színes kellék nagyon jól mutat a monitorokon. Ezt a Frontier saját készítésű motorja, a Cobra Engine hajtja meg, ennek a korai változata működött a RollerCoaster Tycoon 3 alatt, de ezzel készült az Elite: Dangerous is. Az árnyékok nagyon szépek, a bevilágítás csodálatos, az éjszakai élet pedig szemkápráztató. A motor szerencsére jól skálázható, így a rengeteg látogató és látványosság ellenére sem kell hozzá erőmű, kisebb teljesítményű gépekkel is megelégszik.

A Planet Coaster sikeresen vette az akadályokat és remekül átültette a RollerCoaster Tycoon által lerakott alapötleteket a modern korba. Bár a játék talán túl könnyű, mindenképpen kárpótol érte az óriási szabadság, amit a kreatív mód kínál. Akik szerették az előző részeket, azoknak mindenképpen ajánlott a játék, de akik kíváncsiak a témára, azok is nyugodtan tegyenek vele egy próbát.

A Planet Coaster kizárólag PC-re jelent meg.

2.
69er
Attól még hogy a cikk írója nem tud az utakkal bánni, az nem rémálom! Bőven elég videó van fent a neten, nem is beszélve a steam workshoprol, ugyhogy itt tényleg csak az ember képzelete/türelme szab határt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...
Advertisement