Planescape: Torment - Enhanced Edition teszt

Link másolása
Az Infinity motoros szerepjátékok felújítási hulláma elérte a Planescape: Torment nevű klasszikust, így visszarepültünk az 1999-es aranykorba. A ráncfelvarrás tökéletes lehetőség elmerülni a legendában!

A ma is számos aspektusában mérföldkőnek tekinthető eredeti kiadás közel 18 éve jelent meg, ám az a lenyűgöző, hogy a The Witcher 3 korában is releváns tudott maradni. Így vagy úgy, nagyjából mindenki hallott már a Tormentről, akit egy kicsit is érdekelnek a szerepjátékok. Akár megélte a legendás BioWare-Black Isle aranykort, akár csak olvasott róla az újabb címek kapcsán, netán kommentekben, de mindenképpen kikerülhetetlen névről van szó. És hogy miképpen éri el egy videojátékoknál matuzsálemkorúnak számító anyag ezt a státuszt?

Egy szerepjáték ideális esetben több mint egy ügyesen kitalált játékmechanika, elengedhetetlen hozzá egy érdekes háttérvilág, melyhez dukál az ütős sztori is. Ezt a történetet valahogy át is kell adni, a Planescape erőssége pedig mindig is a mesteri narratívában rejlett. Az egyetlen klisének vagy elcsépeltnek mondható eleme mindössze a kezdés, ugyanis Névtelent, egy sebhelyes, emlékek nélküli, tetovált keményarcot alakítunk, aki egy hullaházban ébred a csendespihenőből.

Előző életeinket és emlékeket próbáljuk összevadászni Sigilből, az Ajtók Városából kiindulva, mely közös pontja a Dungeons & Dragons világainak és síkjainak. Igazán eredeti, brutál jól megírt társak színesítik utazásunkat, köztük Morte, a nagydumás lebegő koponya, aki a játék sötét humorának fő forrása. Annak ellenére, hogy az Infinity motor hajtja, akárcsak a Baldur's Gate-et, a Planescape: Torment leginkább egy kalandjátékszerűség, ahol a beszélgetésen van a fő hangsúly.

Az eredeti készítői később be is vallották, hogy teljesen ez volt fókuszban a fejlesztés során, így a játékmenet egyéb részeit, beleértve a harcrendszert is, tudatosan szorították háttérbe. Ennek a kompromisszumnak köszönhetően letették az asztalra a valaha egyik legzseniálisabban megírt sztorit és a hozzátartozó narratívát. Utunk során komolyabbnál-komolyabb döntések sora vár ránk, ugyanennyire durva következményekkel: ez a rész semmit sem változott hátrányára ennyi év után sem.

A kis bevezető után térjünk is át arra, hogy mivel bolondították meg az eredeti receptet a felújított változatot elkészítő Beamdog fejlesztői. A grafikát és a felbontást leszámítva nem is kifejezetten feltűnő a bővítés - szerencsére, ugyanis a Tormentnek nem volt szüksége arra, hogy belenyúljanak a játékmenetbe olyan szinten, mint a Baldur's Gate két epizódjának felújításakor. Így tehát kizárólag a látványvilág esett át opcionálisan (!) élesíthető ráncfelvarráson.

Ezek után teljesen nyilvánvaló és kézenfekvő, hogy az anyag kompatibilis a ma használatos számítógépekkel, és ez nemcsak a PC-re értendő: Névtelen kalandjait immáron élvezhetjük iOS-es és androidos tableteken, Linuxon és Macen is. Az Enhanced Edition felbontását emellett egészen 4K-ig tornázhatjuk fel, mindenféle ablakos-teljes képernyős módot és képernyőarányt támogatva, ahogy az elvárható egy mai cucctól.

A menük és szövegek szépen skálázódnak, bár a legjobb látványt talán HD-ban élvezhetjük. Ekkora játéktérhez nem árt, ha bele tudunk nagyítani a részletekbe, a zoom, mint új funkció így nagyon is a helyén van. A világban mászkáló karakterekre tehetünk opcionális kontúrt és szűrőket, hogy jobban lássuk, mivel állunk szemben, illetve a felhasználói élményt javítandó is kapunk apróságokat.

A mai játékoknak megfelelően a TAB gombbal egyből láthatóvá tehetjük a pálya manipulálható vagy megvizsgálható elemeit. Ugyanígy apróság, de hatalmas segítség a funkció, hogy a ládák és holttestek kifosztása közben egyetlen kattintással zsebre is vághatunk mindent. A felhasználói felület is kényelmes változásokon esett át, kellően átlátható és informatív.

Minden fent említett funkció ki-bekapcsolható kedvünk szerint, hogy kialakítsuk a saját Torment-élményünket. Akár válasszuk az eredetivel közel megegyező élményt, vagy egy folyamatosabb, kényelmesebb, de közben ugyanolyan mély reprezentációját a forrásanyagnak, a döntés itt is a miénk. A Planescape ráncfelvarrása előhozta a régi kellemes emlékeket, úgy, hogy az élményen semmit nem ront. Az irányítást megfelelő mértékben teszi hozzáférhetővé és modernné, a grafika és a soundtrack felújítása kellemes audiovizuális csemegét jelent.

A GOG-on fellelhető eredeti változat is tuningolható ugyan modokkal, én mindenképpen úgy gondolom azonban, hogy aki teheti, ezzel a (sajnos drágább) változattal próbálkozzon: az élményt javító funkciók hasznosak, nem tolakodóak és persze kikapcsolhatók. Aki még nem találkozott a Planescape: Tormenttel, és nem a harc meg a lootolás a mindene, az ragadja meg ezt a tökéletes lehetőséget arra, hogy bepótolja az egyik legkirályabb szerepjátékot, amit valaha készítettek.

A Planescape felújított változatát PC-n teszteltük, de elérhető tableteken (iOS, Android), Linuxon és Macen is.

9.
9.
Extol
Sztem ez nekem kimarat, ideje pótolni!
4.
4.
DarkLord
Én nem éreztem késztetést arra, hogy ezt az új verziót is beszerezzem a régi is nagyon frankó, max. felbontáson tuningoltak / élesebb lett az egész. Minden idők egyik legjobb játék ezt aláírom , nagyon nem lehet vele vitatkozni! Viszont az "utódnak" szánt Torment Tides of Numenera nagyon nem jött be, de télen annak is adok egy újabb esélyt, hátha csak a megjelenést nem időzítették számomra jól. Télen , mindig jobban szeretem az ilyen pepecselős játékokat, hamar sötétedik meg a stb.
3.
3.
Oresko
Kedvenc részem az volt, amikor Morte mesélte a saját sztoriját Yves, the tale catchernek.
2.
2.
Gorrister
Elérkezett az idő, hogy végigjátsszam ezt a csodát. Megint.
1.
1.
Oresko
Én végignyomtam, tetszett.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...