Planescape: Torment - Enhanced Edition teszt

Az Infinity motoros szerepjátékok felújítási hulláma elérte a Planescape: Torment nevű klasszikust, így visszarepültünk az 1999-es aranykorba. A ráncfelvarrás tökéletes lehetőség elmerülni a legendában!

A ma is számos aspektusában mérföldkőnek tekinthető eredeti kiadás közel 18 éve jelent meg, ám az a lenyűgöző, hogy a The Witcher 3 korában is releváns tudott maradni. Így vagy úgy, nagyjából mindenki hallott már a Tormentről, akit egy kicsit is érdekelnek a szerepjátékok. Akár megélte a legendás BioWare-Black Isle aranykort, akár csak olvasott róla az újabb címek kapcsán, netán kommentekben, de mindenképpen kikerülhetetlen névről van szó. És hogy miképpen éri el egy videojátékoknál matuzsálemkorúnak számító anyag ezt a státuszt?

Egy szerepjáték ideális esetben több mint egy ügyesen kitalált játékmechanika, elengedhetetlen hozzá egy érdekes háttérvilág, melyhez dukál az ütős sztori is. Ezt a történetet valahogy át is kell adni, a Planescape erőssége pedig mindig is a mesteri narratívában rejlett. Az egyetlen klisének vagy elcsépeltnek mondható eleme mindössze a kezdés, ugyanis Névtelent, egy sebhelyes, emlékek nélküli, tetovált keményarcot alakítunk, aki egy hullaházban ébred a csendespihenőből.

Előző életeinket és emlékeket próbáljuk összevadászni Sigilből, az Ajtók Városából kiindulva, mely közös pontja a Dungeons & Dragons világainak és síkjainak. Igazán eredeti, brutál jól megírt társak színesítik utazásunkat, köztük Morte, a nagydumás lebegő koponya, aki a játék sötét humorának fő forrása. Annak ellenére, hogy az Infinity motor hajtja, akárcsak a Baldur's Gate-et, a Planescape: Torment leginkább egy kalandjátékszerűség, ahol a beszélgetésen van a fő hangsúly.

Az eredeti készítői később be is vallották, hogy teljesen ez volt fókuszban a fejlesztés során, így a játékmenet egyéb részeit, beleértve a harcrendszert is, tudatosan szorították háttérbe. Ennek a kompromisszumnak köszönhetően letették az asztalra a valaha egyik legzseniálisabban megírt sztorit és a hozzátartozó narratívát. Utunk során komolyabbnál-komolyabb döntések sora vár ránk, ugyanennyire durva következményekkel: ez a rész semmit sem változott hátrányára ennyi év után sem.

A kis bevezető után térjünk is át arra, hogy mivel bolondították meg az eredeti receptet a felújított változatot elkészítő Beamdog fejlesztői. A grafikát és a felbontást leszámítva nem is kifejezetten feltűnő a bővítés - szerencsére, ugyanis a Tormentnek nem volt szüksége arra, hogy belenyúljanak a játékmenetbe olyan szinten, mint a Baldur's Gate két epizódjának felújításakor. Így tehát kizárólag a látványvilág esett át opcionálisan (!) élesíthető ráncfelvarráson.

Ezek után teljesen nyilvánvaló és kézenfekvő, hogy az anyag kompatibilis a ma használatos számítógépekkel, és ez nemcsak a PC-re értendő: Névtelen kalandjait immáron élvezhetjük iOS-es és androidos tableteken, Linuxon és Macen is. Az Enhanced Edition felbontását emellett egészen 4K-ig tornázhatjuk fel, mindenféle ablakos-teljes képernyős módot és képernyőarányt támogatva, ahogy az elvárható egy mai cucctól.

A menük és szövegek szépen skálázódnak, bár a legjobb látványt talán HD-ban élvezhetjük. Ekkora játéktérhez nem árt, ha bele tudunk nagyítani a részletekbe, a zoom, mint új funkció így nagyon is a helyén van. A világban mászkáló karakterekre tehetünk opcionális kontúrt és szűrőket, hogy jobban lássuk, mivel állunk szemben, illetve a felhasználói élményt javítandó is kapunk apróságokat.

A mai játékoknak megfelelően a TAB gombbal egyből láthatóvá tehetjük a pálya manipulálható vagy megvizsgálható elemeit. Ugyanígy apróság, de hatalmas segítség a funkció, hogy a ládák és holttestek kifosztása közben egyetlen kattintással zsebre is vághatunk mindent. A felhasználói felület is kényelmes változásokon esett át, kellően átlátható és informatív.

Minden fent említett funkció ki-bekapcsolható kedvünk szerint, hogy kialakítsuk a saját Torment-élményünket. Akár válasszuk az eredetivel közel megegyező élményt, vagy egy folyamatosabb, kényelmesebb, de közben ugyanolyan mély reprezentációját a forrásanyagnak, a döntés itt is a miénk. A Planescape ráncfelvarrása előhozta a régi kellemes emlékeket, úgy, hogy az élményen semmit nem ront. Az irányítást megfelelő mértékben teszi hozzáférhetővé és modernné, a grafika és a soundtrack felújítása kellemes audiovizuális csemegét jelent.

A GOG-on fellelhető eredeti változat is tuningolható ugyan modokkal, én mindenképpen úgy gondolom azonban, hogy aki teheti, ezzel a (sajnos drágább) változattal próbálkozzon: az élményt javító funkciók hasznosak, nem tolakodóak és persze kikapcsolhatók. Aki még nem találkozott a Planescape: Tormenttel, és nem a harc meg a lootolás a mindene, az ragadja meg ezt a tökéletes lehetőséget arra, hogy bepótolja az egyik legkirályabb szerepjátékot, amit valaha készítettek.

A Planescape felújított változatát PC-n teszteltük, de elérhető tableteken (iOS, Android), Linuxon és Macen is.

9.
Extol
Sztem ez nekem kimarat, ideje pótolni!
4.
DarkLord
Én nem éreztem késztetést arra, hogy ezt az új verziót is beszerezzem a régi is nagyon frankó, max. felbontáson tuningoltak / élesebb lett az egész. Minden idők egyik legjobb játék ezt aláírom , nagyon nem lehet vele vitatkozni! Viszont az "utódnak" szánt Torment Tides of Numenera nagyon nem jött be, de télen annak is adok egy újabb esélyt, hátha csak a megjelenést nem időzítették számomra jól. Télen , mindig jobban szeretem az ilyen pepecselős játékokat, hamar sötétedik meg a stb.
3.
Oresko
Kedvenc részem az volt, amikor Morte mesélte a saját sztoriját Yves, the tale catchernek.
2.
Gorrister
Elérkezett az idő, hogy végigjátsszam ezt a csodát. Megint.
1.
Oresko
Én végignyomtam, tetszett.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...