NBA Playgrounds teszt

  • Írta: Shifty
  • 2017. június 20.
Végéhez ért az NBA idei szezonja, a Golden State Warriors simán bedarálta a Cleveland Cavalierst. Azért ezek után sem maradunk kosárlabda nélkül, igaz, nem az NBA Playgrounds lesz az új NBA Jam.

Ha NBA-játékról van szó, akkor az elmúlt éveket kizárólag a komolyabb hangvételű NBA 2K-sorozat uralta. A hegemóniát még a visszatérő, majd gyorsan el is tűnő NBA Live sem tudta megtörni, miközben a kosárlabdajátékoknak mindig is volt egy árkádosabb, könnyedebb vonala, amibe az NBA Jamnek köszönhetően kóstolhattunk bele. Valamiért ez az irány mostanában teljesen elsikkadt, a Saber Interactive azonban jól ráérzett, hogy bőven lehet keresnivalója azon rajongók körében, akik kicsit már ki vannak éhezve a lazább stílusra. Az NBA Playgrounds pedig hibái ellenére remekül idézi meg a túltolt streetball hangulatot, és ugyan nem lesz méltó utódja a Jam-sorozatnak, hiánypótlásként tökéletes időtöltés lehet az NBA-szezon után.

A koncepció azonnal ismerős lesz, hiszen ezúttal is a kettő a kettő elleni küzdelmeket vívhatunk, különböző helyszíneken, látványos zsákolások, blokkolások és passzok kíséretében. Ezúttal azonban feloldható kártyapaklik jóvoltából zsebelhetjük be a több mint 100 különböző kosarast, amelyek között ott vannak korunk sztárjai és az NBA korábbi legendái is. A játék elején három csomag ilyen kártyát kapunk, az így kapott játékosok közül kell majd kiválasztatnunk kettőt. Csapatunkkal az Exhibition játékmód kihívásait kell teljesítenünk, így megnyithatjuk a tornákat, majd az online játékteret is. Sajnos helyszínekből nem kapunk túl sokat, de azért a nagyobb városok mindegyike feltűnik, így ellátogatunk majd New Yorkba, Las Vegasba, Sanghajba, Londonba és Párizsba is.

A játékmenet is ismerős lesz, hiszen a szokásos mozdulatsorokat kell majd bemutatnunk, azaz blokkolhatunk, passzolhatunk és persze jó sokat zsákolhatunk. Más pontszerzési módszerrel nem is nagyon érdemes próbálkozni, mert a játék irányítása ezen a téren eléggé kacifántos, már-már idegesítő. Az NBA Playgrounds ugyanis azzal borzolja a kedélyeket, hogy mindent az időzítésnek rendel alá, miközben a játéktér dimenziói nem érzékelhetőek megfelelően. Ez azt jelenti, hogy baromi nehéz blokkolni, lepattanót szerezni, de ha nem zsákolásra adjuk a fejünket, akkor a pontszerzés sem lesz túl egyszerű.

Nyilván gyakorlás kérdése, hogy ráérezzünk a távoli dobások ízére, de mivel minden játékos eltérő statisztikákkal rendelkezik, egy új csapatfelállásnál újra és újra ki kell tapasztalni azt a pontot, amikor el kell engedni a labdát a sikeres kosárhoz. Ezért a zsákolás kifizetődőbb és biztosabb pontszerzési lehetőség is. Erre pedig szükségünk lesz, mert a mesterséges intelligencia előszeretettel csal. Jó, ez túlzás, inkább úgy van hangolva, hogy az utolsó pillanatokban, komoly hátrányból is képes legyen megizzasztani az embert. Ez persze nem gond, de ami neked nem megy be sokadik próbálkozásra, az neki tízből tízszer biztosan sikeres lesz.

Van viszont a játékmechanikának egy plusz rétege, ami kimenthet a bajból. Kapunk ugyanis egy feltöltésre váró csíkot, amit megfelelő mozdulatok, blokkok, szép passzok és dobások ellenében tudunk maximumra tölteni. Az így kapott speciális bónuszokkal pedig még tovább növelhetjük értékes játékosunk képességeit, ami bizony jól tud jönni, ha hátrányban játszunk.

Egyébként lehet velem volt a baj, de én nem igazán éreztem játék közben, hogy az egyes játékosok statisztikái markánsan befolyásolták volna a mérkőzések kimenetelét. A pontosabban dobó játékos nem dobott jobban, a magasabb nem zsákolt jobban, vagy szedte le nagyobb arányban a lepattanót, így hiába jó ötlet, hogy ezek mentén állítsuk össze kétfős csapatunkat, súlya nemigen van a kombinációknak. Pedig a paklik nyitogatása kapcsán is játékosbarát szemléletmódot követtek a készítők, ugyanis ha olyan kosarast kaptunk, akivel már rendelkeztünk, akkor azt nem buktuk, hiszen így ő szintet tudott lépni. Mindenesetre ha másra nem is, arra tökéletesek a kártyák, hogy fenntartsák az érdeklődést, hiszen ki ne szeretne olyan sztárokat összepárosítani, mint LeBron James és Kobe Bryant, vagy Scottie Pippen és Michael Jordan.

A Saber Interactive részéről ügyes húzás volt, hogy lokális és online multiplayert is pakoltak a játékba, igaz, utóbbi nem fog sok örömet okozni. Egyrészt alig vannak online elérhető ellenfelek, ha pedig mégis összehoz a sors valakivel, akkor biztosak lehetünk, hogy simán földbe döngölnek minket. Nem azért, mert bénák vagyunk (najó, azért is), hanem azért, mert a matchmaking nem figyeli, ki milyen szinten áll, így általában rutinos játékosokat kapunk, akik minden trükköt ismernek. Ez eléggé sokat levon az élvezeti értékből. Már csak azért is, mert pár mérkőzés után nem nyújt semmi pluszt az NBA Playgrounds, így hamar rá lehet unni. Kevés a helyszín, a fejlődésnek nem sok értelme van, és csakis a kártyák feloldása miatt nem biztos, hogy órákat belepakolnék a játékba. Viszont félórás vagy egyórás kikapcsolódásnak tökéletes, mert néhány meccset letolni egy fárasztó munkanap után elég jó móka, főleg, ha szereted is a kosárlabdát, és épp nem az NBA 2K komolyabb irányára vágysz.

Az NBA Playgrounds Nintendo Switch-re, PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStation 4-en teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...