Fortnite bétateszt

  • Írta: zoenn
  • 2017. augusztus 17.
Az Epic Games nem ment messzire friss ötletekért, a Fortnite gyakorlatilag egy műfajkavalkád: túlélőjáték, amelyben építkezünk, zombihordákat verünk vissza, kártyázunk, tanulunk és így tovább. Ettől függetlenül is megtalálta saját hangját.

Hihetetlen, de igaz, a Fortnite-ot még a 2011-es Video Game Awardson jelentették be, azóta várunk rá; az Epic közben egyéb projekteken is dolgozott, majd három évvel később egy masszív koncepcióváltáson esett át a játék. A munkálatokba besegített a People Can Fly is, az alapok viszont változatlanok maradtak, és újabb három év kellett hozzá, hogy elstartoljon a fizetős Early Access-változat, amely nem kevés tartalmat kínál, így a végleges verzióig hátralévő bő egy évet a játékmenet csiszolásával tölthetik a srácok. Azt a fejlesztők sem titkolták, hogy voltaképpen a Minecraft és a Left 4 Dead szerelemgyerekéről van szó, ahol hatalmas nyitott térképeken próbáljuk visszaverni a zombik hordáját, miután felhúztuk rögtönzött erődjeinket. És ez csak a jéghegy csúcsa.

Tim Sweeney csapatának eszébe sem jutott egy újabb DayZ-t készíteni, már csak azért sem, mert a színgazdag látvány karikatúraszerű karaktereket vonultat fel, és hiába a rengeteg lehetőség, mindent egy könnyed atmoszféra leng körül. Többféle kasztba sorolt karaktereinkkel külső nézetben lövöldözhetünk vagy kaszabolhatunk, hatalmas képességfa és rengeteg kutatási lehetőség vár ránk, rengeteg fegyvertípust szerezhetünk - mindegyik eltérő ritkaságú és statisztikájú -, a lootrendszert a Diablo III-ban látott megoldáshoz hasonlíthatjuk. És ha ez nem lenne elég, a többféle hőst és fegyvert úgy cserélgethetjük, mint egy jobb kártyajátékban. Gyűjtenivalóból tehát akad bőven.

A történetre nem sok szót érdemes fecsérelni, lévén nem tud újat mutatni a zombis zsánerben. Egy fertőzés teljesen kiirtotta az emberiséget, továbbá folyton veszedelmes viharfelhők takarják el a napfényt. Az utcákat éhes zombihordák uralják, és terrorizálják az életben maradt embereket. A túlélők kicsiny csoportja arra törekszik, hogy bázisokat építsenek és szép fokozatosan biztonságossá tegyék az egykoron szebb napokat látott vidéket. A bevezető animációban főhősünk majdnem megüti a bokáját, szerencsére egy intelligens robot a segítségére siet, és megismerteti azokkal a figurákkal, akik éjt nappallá téve az újjáépítésen szorgoskodnak. Őket irányítjuk majd felváltva.

A belerázódás egész könnyű, és bizony eltelik jó pár óra, mire a keménység beindul, ám addigra már tisztában leszünk a játék alatt dolgozó párhuzamos rendszerekkel. Adva van három hatalmas világtérkép, rajta a kétkezi munkával felépített anyabázisunkkal, amit folyton csinosíthatunk. Felhúzzuk a falakat és tetőket, amiket csapdákkal látunk el – az építkezés nagyon könnyű, szabadon pakolhatunk le mindent, csak arra kell figyelni, hogy a munkálatokhoz nyersanyag szükséges: fa, kő és vas. Ha ezeket összeszedjük a sandbox jellegű pályákon az erre alkalmas csákányunkkal, csak a képzeletünk szab határt a fészeképítésnek.

Erősen ajánlott több falat is felhúzni párhuzamosan, az ajtók helyzetét is mi magunk vághatjuk fel. Idővel egy nagyobb, többszintes várrá alakul az egész, olyan erkélyekkel csipkézve, ahonnan kényelmesen célozhatjuk be az ostromlókat. Oké, a kezelőfelület és építési mód használata kontrolleren nem olyan könnyű, mint egérrel kattintgatni. Ez főleg akkor lesz kényelmetlen, amikor egy csata kellős közepén kell kijavítanunk valamit, vagy egy extra lépcsősorra vágyunk, hogy ne kelljen körbe szaladni az egész kócerájon. Ne ijedj meg, elsőre nekem is egy borzalmas elrendezésű építményem volt, de ahogy több hullámot is túléltem, úgy lett sokkal hatékonyabb a birodalmam.

Szinte mindenből nyerhetünk ki valamit: a gazdátlanná vált autókból, a sziklatömbökből és az útszéli fákból. Ha a védelem áll, jöhetnek a zombik, akik több irányból ostromolják a külön bejáratú erődünket – a céljuk az, hogy elpusztítsák az építmény belső magját. Holtakból is többféle van, a mezei császkálók mellett baseball-játékosnak öltözött figura is akad, aki már távolról is veszedelmes, hasonlóan a méhkast hajigáló haverjához. A megtermettebb társaikat csak nagyobb tűzerővel hatástalanítjuk, ha van elég lőszerünk és egy jó fegyverünk, nem végezzük groteszk fejdíszként az ellenségeink buksiján.

Ha pedig harcra kerül a sor, a Fortnite nagyon élvezetes tud lenni, főleg, hogy többféle hős közül választhatunk. Van itt támadó jellegű katonanő, fürge és mozgékony nindzsa, aki hátba szúrja áldozatait, megtermett munkásember, aki az építkezésben jártas leginkább, és a gyűjtögetésben verhetetlen Outlander. Fegyverekből is rengeteget kapunk, pisztolyokat, gépkarabélyokat, mesterlövészpuskákat, rakétavetőket, fejszéket és lándzsákat vehetünk kézbe, amelyek lassan, de biztosan amortizálódnak le. Ha pedig elfogy a muníció, vagy egy helyre összpontosultak a fertőzöttek, elő a kardot vagy a kaszát, és indulhat a szeletelés! Persze a közelharc során figyelnünk kell a megfelelő időzítésre, nehogy a levegőbe suhintsunk, és még kombózásra is lehetőségünk lesz.

Minden osztálynak megvan a saját szerepe azokban a küldetésekben, amelyek szépen folyamatosan nyílnak meg a világtérképen. Amiket persze nem egyedül teljesítünk: csak négyfős csapatban vagyunk hatékonyak, ezért nem nagyon örültem annak, amikor a partnerkereső gyakran olyan emberkéket rakott mellém, akik fittyet hánytak a közös melóra. Szerencsére a missziók fix objektívákkal bírnak, így előtt-utóbb úgyis egy helyre tömörül mindenki. Sajnos a küldetések változatosságába már bele lehet kötni. Elsőként szépen feltérképezzük a terepet, nyersanyagokat gyűjtünk, megtaláljuk az Atlas energiamagot, erődöt építünk köré, hogy felkészüljünk a zombik rohamára. Az Atlas aktiválásához fehér energiagömbök szükségesek, ha ez megvan, az ég felé szökő lézernyaláb lassan eloszlatja a viharfelhőket Az elhúzódó küzdelem után a környék biztonságos lesz, és miénk a győzelem. A missziók után kapunk egy olyan képernyőt, amely az adott játékos teljesítményét számszerűsíti.

Máskor egy adott NPC-t kell megmentenünk, ám emellett számos egyéb elfoglaltság is vár ránk. A házakat átkutatva extra cuccokra tehetünk szert, útközben más elbarikádozott túlélőbe botlunk – célszerű őket is megmenteni, később a hasznunkra válnak. Extra lootokat rejtő kincsesládák mindig jól jönnek, lévén plusz pénzt, nyersanyagot, fegyvereket, csapdákat és tervrajzokat rejthetnek. Szerencsére a véletlenszerűen generált pályák olyan jók, hogy több tucat játékóra után sem lesz unalmas a program, lévén többféle környezettípus van. Ám ez sem menti fel az Epicet, egy sokkal, de sokkal összeszedettebb narratíva meghálálta volna magát. Mert hiába szórakoztató a játékmenet és hiába kapunk egy csomó jutalmat, 10-30 óra után már a könyökünkön jönnek ki az ugyanolyan feladatok.

Bár elsőre jól hangzik a rengeteg gyűjthető elem, ám az igazság az, hogy könnyen elveszünk bennük. Hiába van egy adott puskából több tucat különböző stattal felvértezett példány, a tényleg erős darabokat nagyítóval kell keresnünk. Hasonló a helyzet a négyféle hőssel, csak néhány tulajdonságukban változnak. A cuccokat inkább beolvasztjuk, hogy legyen kreditünk, és inkább azokat a karaktereket és fegyvereket fejlesztjük tovább XP-vel, amiket tényleg használunk is.

Így hát be kell áldozunk felhozatalunk tetemes részét, mert kipróbálni úgysem fogjuk egyiket sem. Mindhez hozzájön még a kutatásfa is, ahol szintén többféle Tiert különböztet meg a játék. Itt az alapvető tulajdonságainknak (támadás, védekezés, ellenállás szerencse, tech) adhatunk némi löketet, vagy például megnyithatjuk a helikopteres csapatszállítás lehetőségét is, ha megvan az ehhez szükséges kutatási pont.

Már így is tobzódunk a lehetőségekben, és akkor még nem is beszéltem a mikrotranzakciókról. A valódi pénzért is váltható ingame kreditért többféle szétverhető pinátába ruházhatunk be, amely négy random elemet tartalmaz (igen, ezek a helyi lootboxok). Nyilván ebből majd akkor lesz nagyobb bevétele az Epicnek, ha 2018 végén free-to-play modellre vált a Fortnite, ám ha nem vagy megelégedve az alapból megszerezhető tengernyi csacskasággal, már most lehetőséged van zsákbamacskákba ölni a pénzed.

A Fortnite tehát egyelőre egy csiszolatlan gyémánt: a játékmenet repetitív, a rengeteg megszerezhető cucc nagy többsége használhatatlan, a kezelőfelület túlbonyolított, és még a fegyverváltás és javítás sem megy simán. Ha ízekre szednénk a játékot, egyik eleme sem mutatna túl a középszerűségen, viszont valamit csak tud az Epic, hiszen a hangulat könnyen be tudja rántani a játékost. A rengeteg képesség és kutatási lehetőség, valamint a bázisunk csinosítgatása hosszú hetekig leköthet, ha nem áll távol tőled a grindelés. Persze ehhez egy összeszokott baráti társaság is erősen ajánlott.

A Fortnite jelenleg korai hozzáférésű státuszban vásárolható meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra - mi a Sony konzolján próbáltuk ki. A 2018 őszén érkező végleges változat free-to-play lesz.

Kapcsolódó cikkek

6.
#5: Persze nem basztatni akarlak, de szerintem mostanában egész jó kis játékokat készítenek. Az egyedüli problémám a sebesség, itt van pl ez, már ezer éve fejlesztik. Talán a Paragonnal haladnak leginkább, csak az meg pont nem érdekel engem.
5.
#2: Fosniuk kéne inkább az n+1-ik gears részt?
4.
markoci555
valahogy tartózkodom az ilyen építős-túlélős-zombiss játékoktól, főleg ha még fizetni is kell érte...
Unturned-del azért el vagyok néha néha
2.
kopic
Szegyen hogy ez lett az Epickbol...
1.
Kelan
Hmm el lehetne vele ütni az időt 1-2 LAN-on.
Fura elgondolás hogy most 40€, de tudjuk, hogy majd jövőre már F2P lesz.
Megvárjuk mi lesz jövőre ;)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...