Destiny 2 teszt

  • Írta: Shifty
  • 2017. szeptember 19.
A Cabal-inváziónak nincs vége. A Red Legion egy váratlan támadással a Föld utolsó épségben maradt városát is porig rombolja, miközben a kialakult káoszban a Travelert is kiiktatják. A Guardianok pedig látszólag tehetetlenek.

Ha egy csapat olyan örökséget hagy maga mögött, mint a Halo-sorozat, akkor nincs abban semmi meglepő, ha a következő, egyébként is monumentálisnak beharangozott projektje kapcsán hihetetlen nagyra nőnek az elvárások. A tíz évre szóló ütemterv alapján fejlesztett Destiny végül kisebb csalódás lett: ebben egyrészt szerepe van a maximumra járatott hype-nak, másrészt viszont a Bungie is vastagon kivette a részét abból, hogy a három évvel ezelőtt megjelent első rész nem szólt akkorát. A Destiny koncepciója több sebből vérzett, miközben képtelen volt egy koherens, jól érthető történetet is felvázolni.

Utólag persze finomodtak a játékmenetbeli problémák, egyre áramvonalasabbak lettek a mechanikák a később érkezett tartalmaknak köszönhetően, de a hosszú távra tervezett koncepció már ott megbukott, hogy az önismétlő grindelés mellett a játék honlapjára felpakolt grimoire kártyák segítségével kellett magunkba szívnunk a lore-t. Pedig hiába a klisés alaphelyzet, bőven van annyi kraft a Destiny világában és karaktereiben, hogy arra alapozva egy masszív, FPS-mértékkel mérve szórakoztató sztorit meséljen el nekünk. A folytatás szerencsére minden elemében felülkerekedik az előd problémáin, de nem biztos, hogy olyan léptékkel teszi mindezt, amit egyébként elvárnánk egy második felvonástól.

A kampány azonnal a lovak közé csap. Az általunk alakított Guardian és társa, Ghost visszatér a The Last Citybe, amit aztán pillanatok alatt ellepnek a Cabal-féle Red Legion erői. Az ostromot vezető Dominus Ghaul célja nemcsak az, hogy meghódítsa és porig rombolja a várost, hanem az is, hogy egy eddig nem ismert technológia segítségével kiiktassa a Travelert, ezzel elvágva a Védelmezőket a Fénytől. A Fény nélkül pedig tehetetlenek vagyunk. Ghaul és serege gyakorlatilag ellenállás nélkül hajtja uralma alá a várost, mi pedig éppen csak megmenekülünk. Miután magunkhoz térünk, utunk az elpusztított Towert helyettesítő Farmra vezet, ahol aztán kiderül, nincs minden veszve. Főhősünk útnak indul, hogy újraegyesítse a Vanguardokat, az Ikora, Zavala és Cayde-6 triót, majd visszavegyék Ghaultól mindazt, amit elvett tőlük.

Annak ellenére, hogy a Destiny 2 cselekménye meglehetősen mozgalmas és látványos, valójában a szokásos klisékből építkezik. Az egyik legnagyobb probléma mégis inkább az, hogy túlságosan arra koncentrál, hogy egyetlen történetfolyamot meséljen el, így egyáltalán nem reflektál az előző rész és annak kiegészítéseiben felvezetett és ok nélkül elvágott eseményeire, mellékalakjaira, frakcióira. De még ennél is fájdalmasabb, hogy főhősünk még mindig képtelen megszólalni, így a minket kísérő Ghost az, aki helyettünk is beszél. Mondanom sem kell, ez így 2017-ben nagyon olcsó húzás és abszolút nem segíti a gördülékeny történetmesélést, miközben teljesen hazavágja az egyébként olykor zseniálisan megírt helyzeteket, párbeszédeket.

Mindez azért is érthetetlen számomra, mert a Bungie a főbb szereplők mindegyikét nagyon jól felépítette. Mindenki teljesen eltérő személyiség, mindenkinek megvan a maga szerepe a történetben. Ott van például Ghaul, aki csak látszólag tűnik egy tipikus, világuralomra törni készülő főgonosznak. Valójában sokkal összetettebb alak, aki ennek ellenére nagyon kevés alkalommal jut szerephez. Ikora, Zavala és Cayde-6 hármasa közül természetesen utóbbi viszi a prímet, de az új belépők, így Failsafe, a személyiségzavaros mesterséges intelligencia, valamint Hawthorne és Devlin is izgalmasabb karakterek, mint mi magunk. Mindannyiuk kellően mély háttérrel rendelkezik, van egyéniségük és mindezt nemcsak a velük folytatott beszélgetésekből, hanem az egyes mellékküldetések teljesítése közben is megtudhatjuk.

A tennivalók váza ismerős lesz azok számára, akik az első részt és annak fejlődését nyomon követték. A Bungie a különböző kiegészítésekkel ugyanis egyszer már újrarajzolta és vadonatúj irányba terelte az alapokat, amelyre most masszívan építkezhetett a második rész. A már említett kampány ugyan változatos küldetésekkel vár, az igazi tennivalók igazából a történeten túl keresendőek. A mellékküldetések, vagyis az Adventures-feladatok ezúttal sokkal változatosabbak és lényegében a sztori hiányzó hézagait igyekeznek betömni. A Lost Sector saját kihívásokat takar, többek között az adott bolygó legkeményebb ellenfeleivel kiegészülve, valamint ott vannak a különböző publikus események, amiket az újonnan bevezetett Directornak köszönhetően sokkal könnyebb elérni. Még azt is látjuk, mikor várható a következő, ellenfelekben és zsíros lootokban gazdag csoportos móka. Ha ez nem lenne elég, akkor persze megmérettethetünk a különböző Strike-okban, illetve a minden héten más, korlátozott ideig elérhető Strike-ot felvonultató Nightfallban, vagy a végjáték utáni, komolyabb kihívást ígérő Raidekben, míg az online csatatereket kedvelők a PvP-arénákban lelhetnek otthonra.

A Bungie mégis képes volt kicsit elsózni a receptet. Hiába a sok-sok lehetőség, ha közben azok áramvonalasítására bőven jutott egy-két olyan döntés is, ami pont a kampány végigjátszása utáni időszakot nehezíti meg, vagy legalábbis teszi kevésbé izgalmassá. A mellékküldetések például egyszeri élményt kínálnak, így hiába játszhatóak újra és újra, nem biztos, hogy a játékosok visszavágynak. Már csak azért sem, mert a látványos helyszínek, planéták a méretes bejárható terület ellenére teljesen üresek, kihaltak. Nincsenek NPC-k, nincsenek elágazások, további mellékszálak. A történet küldetései sem mindig játszhatóak újra, és ha mégis, akkor is csak véletlenszerűen kiválasztott bevetésekre vagyunk jogosultak.

Ennél viszont sokkal kellemetlenebb korlátozás, hogy a Strike-ok esetében nem kaptunk szabad kezet, így egy véletlenszerűen küldetéssorozatban vehetünk csak részt. Hasonló a helyzet a PvP-vel, vagyis a Crucible-lel is, ahol tulajdonképpen csak annyi döntési lehetőségünk van, hogy a Quickplay vagy a Competitive módok valamelyikéhez csatlakozunk. Hogy aztán azon belül milyen játékmódot kapunk, az már a játékon múlik. Érthetetlen döntés, hiszen bőven van miből válogatnunk, és közel sem biztos, hogy mindegyiket kedvelni fogják a játékosok.

A PvP-ben most bemutatkozó Countdownban a támadó csapatnak a két előre kijelölt hely egyikére telepítenie kell egy bombát, míg a védelemnek ezt meg kell akadályoznia. Aki esetleg fűbe harap, az mindaddig várakozásra kényszerül, míg nem jön valaki, hogy felélessze. Természetesen ha nem sikerül lerakni és élesíteni a bombát, közben pedig a teljes csapat elhalálozik, akkor vége a körnek, ahogy akkor is, amikor nem sikerül deaktiválni azt. A további lehetőségek közül a Clash ugyanazt hozza, mint eddig, míg a Supremacy  és a Control csak egy nagyon picit módosult. Persze pont annyira, hogy az eddig ismert taktikák ne működjenek. Ebben az is közrejátszik, hogy a Bungie megnyirbálta a csapatlétszámot, így a korábbi hat a hat elleni küzdelmek helyett már kétszer négy főre redukálódott a felállás. Ezzel sokkal feszesebb és taktikusabb lett a Crucible összes játékmódja, ahol most már nincs helye az egyénieskedésnek, tényleg minden a csapatmunkáról szól.

Az egyszerűsítés és az áramvonalasítás jegyében a karakterfejlesztés is átláthatóbb lett az elődhöz képest, viszont cserébe itt is bevezetett egy csomó korlátozást a Bungie. Már az önmagában problémás, hogy nem kaptunk új választható frakciókat, de a korábbi több mint egy tucatnyi képesség helyett most már csak nyolc-nyolc nyitható meg, ráadásul azokat sincs lehetőségünk kombinálni. És igen, ezt lehet még tetézni, hiszen ezek közül is csak az egyik négyes lehet aktív, ami alaposan bekorlátozza a speciális képességeinket és az azzal járó egyéb tulajdonságainkat, legyen szó a közelharci csapásokról vagy a gránátok típusáról.

Ami viszont szuper húzásnak bizonyult, hogy a fegyverek besorolása is megváltozott, így a korábbi elsődleges, speciális és heavy helyett Kinetic, Energy és Power alapon vannak kategorizálva a mordályok. Sokkal szélesebb skálán mozogva van lehetőségünk válogatni, miközben sokkal könnyebb behatárolni azt is, melyik fegyvert milyen típusú ellenfelekkel szemben érdemes majd bevetni. A kinetikus fegyverzet a páncél nélküli ellenséggel szemben hatásos, míg az energiával működőket a különböző pajzsokat felhúzóak ellen tudjuk hatékonyan alkalmazni. Az már csak hab a tortán, hogy a gunplay még mindig baromi szórakoztató és tulajdonképpen ez a Destiny egyik legnagyobb szerencséje. Sokszor hiába éreztem azt, hogy nincs kedvem grindolni, a gunplay miatt félre tudtam tenni a negatív érzéseimet és örömmel vetettem bele magamat az újabb és újabb összecsapásokba. Még akkor is, ha a Bungie arra sem vette a fáradtságot, hogy új ellenféltípusokkal, ne adj isten, új fajokkal bővítse a játék világát.

És ez a fajta pofátlan újrahasznosítás, a sok-sok halós áthajlás, illetve a Destiny első részéből és DLC-iből történt átemelés az, ami igazából megkérdőjelezi, hogy a mostani második rész valódi folytatás-e. A Destiny 2 inkább tűnik egy finomhangolt, áramvonalasított, a korábbi hibáit kiküszöbölő résznek, mint egyértelmű folytatásnak. A Destiny 2 az a játék, amilyennek a Destiny első részének lennie kellett volna, hogy aztán olyan elképesztően intenzív élményben legyen részünk, mint amit mondjuk anno a Mass Effect vagy az Uncharted folytatása, meg úgy alapvetően a második részek okozni szoktak. A Destiny 2 viszont nem szól nagyobbat, és nem hangosabb és látványosabb, mint elődje, csak orvosolja annak hibáit, miközben számos olyan korlátozást is az orrunk alá tol, ami alapvetően meghatározza a játék endgame-ét. És mégis, valamiért működik. Beszippant, nem enged, kivéve, amikor technikai problémák akadályoznak meg abban, hogy újra és újra fegyvert ragadj. Ez utóbbi viszont orvosolható, ahogy idővel a mélyebb hibák is. Már csak az a kérdés, kitart-e addig a közösség?

A Destiny 2 PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg - mi előbbin teszteltük. A PC-s változat október 24-én érkezik.

Kapcsolódó cikk

Modern Android-fejlesztői képzés indul - végre Kotlin-alapokon
A Java múlté, az Android elsődleges nyelve immár hivatalosan is a Kotlin. A HWSW új online képzésével egyszerre ismerheted meg a Kotlin nyelvet és az androidos mobilfejlesztést.
60.
Ruga
#59: És jó ha tudod, Tuco-nak hívják a telehugyozott, széttaposott határőr csizmát is itthon.. :D persze ezt nem sokan tudják, ne vedd magadra.. ;)
56.
#49: Sajnálom, de nem értek egyet veled teljes mértékben. Azért mert célhardver, azért kevesebbet tud, vagy ér illetve azért ne pakoljanak bele erős vasat. A fűrészgép is célhardver, egyetlen dologra jó, a favágásra és kb ennyi. Mégis minden egyes alkatrésze a profizmus felé kiált, lánc, motor, fordulatszám, stb. Én így gondolkodok a konzolokról is. Igaz, hogy ezek célhardverek, de gyakorlatilag PC-s cuccokból vannak összerakva. A másik, nagyon is sokat ugrott előre a jelen generáció az előzőhöz képest, és ami a PC-s voltját igazolja, az pont a multitasking konzolon. Például: Xbox One-on tudtál vagy még most is tudsz Blu-ray film nézése közben Skypeon üzentet fogadni. PS4-en és Xbox One-on is tudsz egyszerre demót, vagy teljes játékot letölteni, úgy hogy közben játszol. Ilyen a PS3/X360-as időkben elképzelhetetlen volt. A multitasking feladatok is a konzolok PC-sedését mutatják, ezt igazolja az, hogy hogy most már nem szar RISC processzorokkal bajlódnak, hanem az összetettebb utasításkészleteket is támogató CISC procikkal!
49.
atedolgod
#48: Én pc alatt minden fajta személyi számítógépet értettem. A különbséget nem a cpu utasításkészlete adja, legalábbis a hozzászólásom nem arról szólt. Inkább arról, hogy adott termék vásárlásánál mik a főbb szempontok.

A konzolok ebben az értelemben egyáltalán nem pc -sedtek el. Ugyanazok maradtak, amik voltak. A fejlesztők szempontjából könnyebbé vált a helyzet, a gyártónak pedig olcsóbbá. Ez viszont semmit nem változtat azon, hogy a végfelhasználót továbbra sem kell hogy érdekelje, mi van a gépben, csak az, hogy melyik játékot tudja lejátszani vele.

A pc -re, és mindenfajta egyéb számítástechnikai eszközre viszont másként tekintünk, mivel azok nem fix célhardware -ek, hanem számos területen alkalmazható eszközök. Ha játékra veszed, akkor játékgépek is lehetnek akár, de ebben az esetben is a hardware képességei fogják eldönteni, hogy erre alkalmasak -e. Egy konzolnál viszont ennek NINCS jelentősége, a végfelhasználó szempontjából. Ezt írtam le korábban.

Ettől még te érdeklődhetsz a hardware iránt, ha érdekel, de nem változtat a helyzeten hogy foglalkozol -e vele, (mert ha nem, akkor is csak egy játék gép lesz, és ha igen,akkor is csak egy játékgép lesz) illetve az sem változtat rajta, hogy lényegében milyen hardware elemekből rakják azt össze neked.
48.
#47: Bocsi, hogy nem értek veletek egyet, de engem kisiskolás korom óta érdekelnek a konzolok hardverei. Én vérbeli konzolos vagyok, számomra többet jelent egy konzollal játszani és vagy birtokolni, mint ugyanazt egy PC-n vagy PC-vel! Azonban elismerem, van egy csomó dolog, amit csak a PC tud! Bár ha már itt tartunk, azzal, hogy ebben a generációban a konzolok is áttértek az x86/64-es arhitektúrára, azzal gyakorlatilag el PC-sedtek. Onnantól fogva marad annak ami, azaz konzolnak, hogy nem lehet rá mondjuk feltenni rá egy Win10-et!
47.
atedolgod
#43: Épp erről beszélek. Játszani akartál azokkal a játékokkal, ezért vettél egy gépet, ami azokhoz kell.
Ilyenkor sokszor előjön még a pc kérdéskör is, ám az teljesen más világ. A pc egy általános adatfeldolgozó eszköz, ami rengeteg féle kiépítésben létezhet, és aminek hardware kiépítése határozza meg azt, hogy végső soron mire is tudod használni. Ezért számítógépek esetében EZ a fontos tényező.
Nem úgy a konzolnál. A konzol, egy céleszköz. Arra való, hogy játssz rajta a rá készült játékokkal. Ezért felesleges a hardware -el foglalkozni. Elég komoly viták alakultak ki a switch esetében is, és meglepő módon sokszor a benne dolgozó soc -ot ekézték, aminek tulajdonképpen semmi értelme... Mert miért is vesz az ember switch -et? Azért, mert mario -t akar játszani. Tud márióval játszani rajta? Tud... Másik konzolon tud játszani ezzel? Nem tud.... Hát akkor? Kérdés el van döntve. Ha akarok zeldát, és máriót, akkor akarok switch -et.
A mosógép vezérlője sem érdekel senkit, csak hogy mossa ki a ruhát. A tv -ben dolgozó soc sem érdekel senkit, csak tudja azt, amit ígér... legyen szép képe leginkább. A porszívóban dolgozó motor képességeit sem nézegeti senki, amíg felszívja a port rendesen... és a turmix gép fordulatszámát sem hasonlítgatjuk össze, amíg szét tudja darálni a banánt, és a narancsot....
A sort pedig lehet folytatni. A konzol hardware csak a fejlesztőket, és a mérnököket kell érdekelje, akik azzal dolgoznak.

A pc -hez hasonló általános célú eszközök esetében pedig természetesen, éppen a felhasználási lehetőségek széles köre teszi fontossá, hogy miből is építjük fel pontosan.... A konzol viszont pont olyan, mint a mosógép. Azt ígéri, hogy a játékomat futtatja, ami nekem kell. Ezt pedig tudja. Ennyi a fontos ebből, semmi más.
45.
axxon959
Szép jó estét. Csak azért regisztráltam, hogy elmondhassam, hogy rendszeres olvasója voltam a gamekapocsnak, viszont innentől kezdve soha többé. Az ok a 14. hozzászólás, pontosabban az azzal kapcsolatos moderálás hiánya. Eddig is kiakasztó volt, hogy ide járt kommentelni Magyarország söpredéke, mocska és szennye, de ezzel telt be a pohár. Aki szerint egy ilyen visszataszító, lealacsonyító, állatias, köpedék megnyilvánulás elfogadható és eltűrhető, az ugyanúgy a szó szerinti, ismétlem, SZÓ SZERINTI pokolra való, mint az, aki így nyilvánul meg és így látja az életet. Az ilyen férgektől süllyed egyre mélyebbre a világ a fertőben, az ilyen hozzáállástól lesznek az emberek egyre lelketlenebbek és továbbmegyek, hogy a család intézményének módszeres elpusztításában is aktívan asszisztálnak, még ha a tyúkeszükkel ezt nem fogják fel, miközben az ostoba, primitív sötétségükben meg vannak róla győződve, hogy igazukban feddhetetlenek. Nos, a legkevésbé sem azok, és a végén be fogják nekik nyújtani a számlát, ki fogják inni a poharat. Én pedig itt fejeztem be az efféle förtelem eltűrését.
43.
Duken
#40: én pl pont a játékok miatt vettem ps4et is. Azóta nem győzöm potólni a sok gyöngyszemet
42.
#40: Nagyon nem, mert ott sem minden játék problémamentes. Maradok a nyers erőnél.
40.
atedolgod
#36: Amikor egy ilyen hozzászólást látok, mindig eszembe jut, hogy a konzolok célcsoportjának a 99.9% -át egyáltalán, abszolút, semennyire nem érdekli hogy mit tud a hardware, nem érti, nem érdekli... És nem is kell, hogy érdekelje. Konzoloknál csak, és kizárólag egyetlen kérdéssel kell igazán foglalkozni (ha az anyagiakat nem számoljuk) ez pedig a következő:
- Elérhető rá a játék amivel játszani akarok?
Ha a válasz igen, akkor azt a konzolt akarom. Ha nem, akkor pedig egy másikat. Lehet neked akármilyen hardware -ed, ha nem tudsz játszani a játékkal, amivel szerettél volna. Soha nem a konzolhoz veszi az ember a játékot, hanem a játékhoz veszi a konzolt.

(Hétköznapi példával élve, a kávéfőzőt sem azért veszed, hogy elmondhasd valakinek, milyen hamar el tudná forralni a vizet, ha akarnád... hanem azért, mert kávét akarsz inni, és ehhez az eszköz amire szükséged van, a kávéfőző.)
36.
#35: Ez így van, csak annyit korrigálnék, hogy pont egy PS4 teljesítményével erősebb az Xbox One X a Protól, ami nem elhanyagolható és meg is látszik a játékok grafikáján, valamint sokkal nagyobb a sávszélesség XOX esetén 326GB/sec, mint PS4 Pro esetén, illetve még több a Ram is, ami még gyorsabb is, úgy tudom 6,8 GHZ. Szóval nem véletlen, hogy ami Pron 1440p-ben ment, az XOX-en natív 4k-ban (pl.: Rise of the Tomb Raider). Még annyit korrigálnék, hogy nem 4 Gigaflops, hanem 4 Teraflops/sec!

https://www.anandtech.com/show/11172/nvidia-unveils-geforce-gtx-1080-ti-next-week-699

Ugyanakkor ha 981 Ti-t veszel, az már kb annyit tud, egy picivel erősebb, mint az XOX! Szóval nem rossz konzol az Xbox One X!

A Destinyt 2 -t meg leszólták itt sokan, pedig egy kurva jó kis hangulatos és epikus játék a látottak alapján.
35.
user101
#34: Igen! Az eddigi tesztek és a Blizzard oldalán is az FHD1080p ULTRA settingshez egy 970 kell, ami barátok közt is 4GFLOPS... Szóval az alap PS4 és X1-en nagyon meglepő lenne, ezt tudná hozni! :) Ez a PS4PRO szintje és a X1X is csak épp, hogy picit erősebb... Szóval tényleg szép teljesítmény!
33.
Aanash
Szerettem az első rèszt, csak titánnal toltam ès nem zavart hogy ugyanazzal a karakterrel játszom x ideje. Most már egy warlockot is megcsináltam hátha újra előjön valami ami beszippant. De egyszerűen semmi. Szerintem hátralèpès lett a Destiny 2 nevű dlc. Se új kasztok, se új ellenfelek, se változatos èlővilág. Borzalmasan unalmas lett.
29.
kastorhun
Még az egyik részével se játszottam de, mit csináltak ezen annyi évig?
26.
#10: Milyen nagy kritikus itt valaki.
24.
SLi
#10: nyugodj meg, senki nem kíváncsi rá
19.
vanpear
Mindenkinek van egy küszöb minden játékkal kapcsolatban. Mennyit ér meg az adott játék, mennyit tudok erre az árra várni. Van, hogy nem tud az ember várni és megveszi, mert azt gondolja mire elérné azt az árat már nem fog vele kutya se játszani. Bár ez egy AAA játék, de tényleg nem ér annyit, mint amennyit kérnek érte. Pár hónap múlva akció keretében, vagy használtan jó vétel lehet.

Bár nekem talán 1 év múlva lesz jó vétel. Talán...lehet kihagyom.
13.
McDuff
Ha videót nézek az elsőről és erről, hát ha nem lenne kiírva a videó alá a cím, azt se tudnám megmondani, hogy melyiket nézem éppen. Ugyanaz a HUD, menü, ellenségek, kasztok, fegyverek, páncélok, környezet, grafika, fizika és még sorolhatnám. Nem lenne ezzel a játékkal nagy baj, semmiképp nem rossz, de ennyi pénzért ennyi "újdonságot" kapni, 2. rész címszó alatt, rablás! Az első részen éveket dolgozott a Bungie, ezen a legjobb esetben is 1,5-2 évet tudtak és ez meg is látszik rajta, 0 fejlődés, tényleg csak apróságok.
Vissza is megyek tolni az elsőt, mert ugyanazt az élményt kapom, de az legalább ki van fizetve már!!
12.
RangerFox
Klasz írás lett, maktub blogjánál már leírtam a hibáit meg hogy én mit gondolok, így most nem tenném meg.

Ez az első hsz-es ember nagyon mókás :))))))))))))))))))
10.
DaemonX
#9: Tudnék erről regényeket írni, de rövidre fogva ez a játék - ahogy az első rész is - a videojátékos közösség egyik legnagyobb szembeköpése és kihasználása. A Destiny tulajdonképpen a játékvilág Transformers-e (sajnos ennél alávalóbb tömegfranchise most nem jutott eszembe).
9.
DaemonX
Én 5-öt adtam volna rá maximum a 10-ből, mindenesetre megértem, hogy ti ezt nem tehettétek meg, mert abból már baromi nagy közfelháborodás lett volna. De azért jó látni, hogy ti nem álltatok rá arra a bizonyos vonatra, amely a hiteltelen értékelésekhez (9-10) vezet.
6.
Scoo
Tessék szöveget érteni és azzal vitatkozni. A pontozás meg ilyen is olyan is, nem az a teszt lényeges része. Jómagam azzal nem is szoktam foglalkozni.
3.
madSci
Ezek a fajta játékok (Destiny, COD, BF) mind egykutya, tömegtermelt, agyatlan junkfood.
1.
b48xll
bezzeg amikor új COD jön ki évente abban semmi Önismétlés nincs ugye? Nekem a kedvenc játékom a Destiny, már az első részbe is rengeteg órát tettem bele és ez a másodikkal sem lesz másképp. Értem én ,hogy különbözőek vagyunk és mindenkinek más tetszik,de ezek a negatívumok amikor felsorakoztattatok..... ezek nagyrészt minden manapság megjelenő játékra elmondható. Most akkor nincs is már jó játék már? Mindegyik csak 7 pontot érdemel?

Már ez az oldal sem a régi...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...