A nagyközönség és természetesen mi is imádjuk, ha kicsit kiléphetünk a szokásos jótevő szerepből. Az "It's good to be bad" jelmondatú Dungeon Keeper óta eltelt évek során számtalan anyag látott napvilágot, ahol gonosztevők, vagy legalábbis antihősök bőrébe bújhattunk, és ezek a címek nem csak a fejtetőre állított istenszimulátorok zsánerében alkottak nagyot. A Dungeons 3 viszont pont igen, a gyökerekre épít, a sorozat pedig most vált a leginkább hasonlóvá a nagynevű őshöz a készítők saját fűszerezésével.
Ez magában foglalja a falig tolt viccbringát, a The Stanley Parable (és a korábbi részek) nagyszerű narrátorát, na meg a folyamatos szurkálódást pár nagyobb fantasy és sci-fi franchise irányába. A Dungeons 3 ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt: a gonosz nagyúr sikeresen uralma alá hajtotta a vidéket, elpusztította ellenségeit, egyesítette a gonosz népeket, majd... majd ráunt az egészre. A béke a gyíkoknak való, úgyhogy új célpont lebeg a szemei előtt: egy földrész, melyen még mindig a jók uralkodnak (hiszen a sztereotípia szerint minden valamirevaló fantasy folytatásban van egy kontinens, amelyet eddig nem láttunk).
"Hősünk" menedzsmentben és általános gonoszságban messze jobb, mint hajóépítésben, így a messzi érintetlen földeken árnyékunk segítségével kavarhatjuk az állóvizet. Szerencsére pont akad egy, a Fény és Sötétség határán táncoló sötételf, Thalya, aki ideális lenne távoli seregünk vezéreként. Árnyékként egy lopakodós küldetés végén sikeresen a hölgy bőrébe bújunk, aljasságunk pedig előbb-utóbb maradandóan a sötét oldalra állítja. Ebben a bevezetőben egyébként már erős kikacsintásokat találni a Blizzard felé a városnevekkel, a paladinokkal, a Hordával és a grafikai stílussal - ráadásul még saját magukat sem kímélik az írók.
A játékmenetet tekintve hű, de ismeretlen elemekkel tuti, hogy senki sem fog találkozni, hatalmas reformokra sem érdemes számítani az előző részektől, éppen csak némi csiszolásra a formulán. Egy stratégiai játékról beszélünk, ahol a földalatti kazamatánkat kell menedzselnünk, miközben változatos felszíni feladatokat hajtunk végre. A céljaink elérésében mindenféle frakcióból származó alja lények szolgálatát kell igénybe vennünk, így szükségleteiket nekünk is szem előtt kell tartani: a legalapvetőbb dolog a koszt és a fajonként egyedi kvártély.
Mivel személyünk a terepen mindössze egy óriási, gonosz kéz formájában manifesztálódik, apró munkásainknak ezzel kell irányt mutatnunk, mihez is kezdjenek szánalmas kis életükkel. A földalatti terjeszkedéshez pedig elengedhetetlen az aranybányászat, valamint a megfelelő járatok és termek kialakítása, ahová különböző szobákat húzhatunk fel: kincstárat, pulykafarmot, műhelyeket, őrszobákat, könyvtárat és így tovább. Áskálódásunk során könnyen előfordulhat, hogy semleges lényekbe is belebotlunk, például óriáspókokba, vagy sárkányfélékbe, emellett a felszíni hősök is folyamatosan alábbszállnak egy-egy jó dungeon crawl reményében.
Alapvetően három erőforrással zsonglőrködünk a játékmenet folyamán, a klasszikus arannyal, a démoni manával, valamint a nagybetűs Gonoszsággal, melyeket a felszínen található, tipikusan "jóságos" kategóriába sorolható helyek (gyógyító források, szent hegyek) bemocskolásával szerezhetünk. A lényeket, varázslatokat, szobákat egy kutatási fán keresztül nyithatjuk meg, az előbbi fizetőeszközöket felhasználva - sajnálatomra ez repetitívvé vált, hiszen mindezt minden pályán el kell játszanunk a legelejéről, mert Thalya felszíni ámokfutása okán sosem maradunk egy helyben sokáig.
A kazamatánkban nincs direkt ráhatásunk egyetlen lényünkre sem, maximum felkaphatjuk őket sátáni kezünkkel és ledobhatjuk a nekünk tetsző helyre. A felszínen azonban másik játékstílust választottak a Dungeons 3 számára, amely szerintem telitalálat - nem építkezünk, nem menedzselünk, lényeinket közvetlenül irányíthatjuk, egyedi képességekkel és opcionális autocasttal, akárcsak mondjuk a Warcraft III-ban. A játékmenet tehát egyszerre két síkon játszódik, folyamatosan váltogatunk majd: odalent építkezünk, terjeszkedünk és védekezünk, fent meg talpasainkkal alakítjuk ki a Gonoszság Apró Szigeteit szerte a vidéken.
Állíthatjuk tehát, hogy a Dungeons 3 a Warcraft és a Dungeon Keeper szerelemgyereke, némi fanyar humorral megfűszerezve? Nos, nem egészen. Ugyan valóban vegyít elemeket ebből a két hatalmas elődből, és vannak benne vicces beszólások is, inkább tűnik egy RTS-bevezetőnek semmint keményvonalas stratégiának. Az utóbbiak csillaga egyébként sem fénylik annyira, így megértem ezt a döntést. Fekete humorra vagy hasonlóra sem érdemes számítani, de végtelen mennyiségű referenciát és paródiát "rejtettek el" az írók, melyeket a narrátoron vagy leggyakrabban Thalyán keresztül ismerhetünk meg.
Ő egyébként hihetetlenül irritáló szinkronhangon beszél, amikor a jó énje kerül előtérbe, mindenki egyéni vérmérsékletétől függ, hogy mennyire lesz elegünk az egész körítésből két küldetés alatt. Részemről ki tudtam blokkolni az iszonyatosan kínos részeket, és találtam igazán jó poénokat is. Azt hihetnénk, hogy a fiatalabb korosztálynak szólnak ezek az utalások és szösszenetek, de egyfelől a Dungeon Keeper-rajongók már bőven felnőttek, másrészről az utalások jelentős hányada sem a legújabb filmek-videojátékok-könyvek közül kerülnek ki.
Összességében a játékmenet a maga egyszerűségében kellemesnek mondható, és amit átemeltek a fent említett elődökből, azok betonstabilak és bugmentesek. A látványvilág is a fenti spekulációmat próbálja alátámasztani, utaltam már rá, hogy úgy néz ki, mint a Warcraft III szteroidokon; szépnek nevezhető. Az animációkat én tetszetősnek találtam, a csilivili felszín korruptálódása is látványos: csápos növények, pókok, lávafolyamok jelennek meg a kipusztult földön jelezve, hogy immáron mi uraljuk a vidéket.
A kampányt végigjátszhatjuk co-opban, és a skirmish mód is jól sikerült a véletlengenerált pályákkal. Lényeink (és a hősök, merthogy őket is átcsábíthatjuk magunkhoz) egyébként változatosak, a Hordából goblinok, orkok és gyógyító nagák állnak rendelkezésünkre, a démonok tűzköpő impekkel és szukkubuszokkal szállnak be a buliba, emellett a szokásos élőhalott egységek kelnek fel sírjaikból szolgálatunkba. Végeredményben egy jópofa anyagról beszélhetünk, bár árcédulán szereplő összeg némileg borsos lehet, ahhoz képest amit nyújt.
A Dungeons 3 Xbox One, PlayStation 4 és PC platformokra jelent meg. Tesztünk az utóbbi verzió alapján készült.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.