Okami HD teszt

  • Írta: Shifty
  • 2018. január 9.
Amaterasu több mint egy évtizeddel ezelőtt született meg, azóta pedig sokadik alkalommal tért vissza. Habár a Capcom nem vitte túlzásba a felújítást, szerencsére az Okami mesevilágából táplálkozó kaland még mindig megunhatatlan.

Mintha kicsit elcsendesedtek volna a HD-feldolgozások, a kiadók pedig talán ráébredtek, hogy komolyabb utómunka hiányában, csak a nosztalgiára építve már nemigen lehet újra és újra eladni az egykori sikerjátékokat. Persze mindig akadnak lázadó partizánok, akik fittyet hánynak a megváltozott játékszabályokra, ebben pedig a Capcom kifejezetten élen jár, hiszen a legtöbb újrahasznosított játékuk semmi érdemi fejlődést nem vonultat fel, így tulajdonképpen évről évre, generációról generációra ugyanazt kapjuk tőlük. A japánok ezúttal a PlayStation 2-éra helyi mendemondákból táplálkozó, a The Legend of Zelda-sorozat jól ismert alapjaira építő, de azt minden elemében továbbgondoló játékát adták ki újra.

Az Okami HD nem most először kapott remastert, hiszen korábban már PlayStation 3-on is lehetőségünk volt Amaterasu kalandjait újraélni. A Capcom sajnos még mindig ragaszkodik a gyorsan "keressünk sok pénzt" alapelvhez, így tulajdonképpen csak minimális módosításokat kapott a mostani HD-kiadás. Ez pedig azt is jelenti, hogy az eredeti játék minden erényét és negatívumát megkapjuk, ami egyszerre jó és rossz is persze, de azért így több mint egy évtized távlatából a játék bosszantó hiányosságait vagy a kor nyújtotta korlátaiból fakadó hiányosságokat igazán orvosolhatták volna 2017-re. Ettől függetlenül az Okami HD pont ugyanazt a katartikus élményt nyújtja, mint évekkel ezelőtt, a játékmenet innovatív megoldásai, a gyönyörű japán mesékből összeollózott történet és Hideki Kamiya (Resident Evil, Devil May Cry, Bayonetta) kreativitása ugyanis egy nagyon masszív egyveleg.

A japán mesevilágot hűen megidéző, virtuális vászonra felfestő kaland főhőse az az Amaterasu Napisten, aki közel 100 évvel ezelőtt Nagival az oldalán ádáz küzdelmet vívott a nyolcfejű démonnal, a legendás Orochivel. A Kamiki falvacskájában vívott, a világ egyensúlyát visszaállító összeütközés során évszázados nyugalom következett, hogy aztán Nagi egyik leszármazottja, Susano a legendákat figyelmen kívül hagyva felébressze az alvó gonoszt. Orochi kiszabadul, mi pedig egy farkas bőrébe bújva visszatérve igyekszünk megakadályozni, hogy a világot ellepni készülő sötétség végleg véget fessen a fény uralmának.

A gyakorlatilag teljesen érintetlenül újrakiadott Okami HD-ben a játékmenet ugyanazt a frissességet közvetíti, mint tíz évvel ezelőtt. A játék nem más, mint egy virtuális festővászon, ahol Te magad vagy az ecset, aminek segítségével magabiztosan oldhatsz meg feladványokat és küldheted vissza a sötétség erőit. Amaterasu egyik legfontosabb feladata ugyanis nem más, mint hogy megszerezze a Mennyei Ecsettel járó különböző képességeket. Maga a játék világának vizuális ábrázolása is rájátszik a festményszerű élményre, annak minden japán jellegzetességével. Még most, tíz év távlatában is gyönyörűen fest az Okami stilizált, cel-shaded megoldása, ami azonban hiába pompázik 4K-felbontás mellett, csak rögzített 30fps társaságában ámulhatunk Amaterasu kecses mozdulatain.

Sajnos a kamerakezelésen sem sikerült javítani, ráadásul a menü még mindig nem érhető el játékon belül, ahogy a hosszúra nyújtott átvezető pillanatokat sem lehet átugrani, ami mondjuk a majdnem félórás bevezető kapcsán eléggé idegörlő tud lenni 2017-ben. Így adja magát a kérdés, mégis kinek éri meg beszerezni a játékot? Annak, akinek az előző kiadások mindegyike kimaradt, mert ahhoz, hogy újraéld ezt a csodálatos élményt, bőven elég, ha valamelyik korábbi változatot előkapod. Viszont ha egyik sem pihen a polcodon, akkor ne habozz, bő 40 órányi kaland vár rád.

Az Okami HD PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi a Sony gépén teszteltük.

3.
GAMEROD
Agy és szemzsibbasztónak ideális ez a 256 szín, és a lüktető animációk, és csipogások. Magával a rajzfilm grafikával nem is lenne gond a játékvilágban, ha tényleg valami rendes ismert és szórakoztató rajzfilm-adaptációra épülnének, el tudnék képzelni pár címet nyílt világú kaland környezetben Smurfs-tól kezdve a Balu kapitányig vagy esetleg a Dragon Ball-ig, de ilyen összevisszaságok csak fanatikusakat vonzhatnak.
2.
Solomon
40 óra?
Köszönöm az ajánlót, de valahogy nekem se a világom ez a gamma.
Nem bírná én ezt, mindig tudtam a létezéséről, de sose kóstoltam bele.
1.
Yanez
Anno kimaradt PS2-n, így emlékszem nagyon örültem, amikor kiadták PS3-ra. Le is csaptam rá, de rövid időn belül kikapcsoltam és soha nem folytattam. Nem az én világom, pedig látom, hogy van benne fantázia.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...