Dark Souls Remastered teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. június 8.
A Dark Soulst már számtalanszor dicsértük nektek, azonban a trilógia nyitódarabja mindeddig elkerülte a jelenlegi generációs konzolokat. Most végre az őt megillető figyelemben részesülhet a From Software alkotása.

A játék 2011-ben alaposan felkavarta az akció-szerepjátékok állóvizét. Egy új műfaj alapkövét tette le, ami bár korábban is létezett, lévén a Demon Souls szellemi örököséről beszélünk, de a Dark Souls kapásból multiplatform címként jött a világra és a nyugati premier sem váratott olyan sokat magára, így instant klasszikus vált belőle. A From Software-t a panteonba repítette a Lordran földjén játszódó könyörtelen kaland, a rendező Hidetaka Miyazakit pedig félistenként kezdte tisztelni a rajongóbázis. Szűk hét évvel később ideje volt hát leporolni az eredetileg PS3-ra és Xbox 360-ra megjelent címet, hogy végre teljes képet kapjanak azok is, akik a második vagy a harmadik résszel kezdték az ismerkedést.

Kijavítani pedig volt mit bőven. Elég csak megemlíteni Blightown botrányosan silány framerate-jét, és úgy az egész játék gyér felbontású textúráit, míg a megbízhatatlan netkód manapság kisebb kereszteshadjáratot vonna maga után a játékosok részéről. Ezekkel nyilván kezdenie kellett valamit a felújított változatban a QLOQ csapatának. A lengyel brigád korábban sikeresen ültette át PC-re a Dragon’s Dogma: Dark Arisent, de ők feleltek a DmC: Devil May Cry- Definitive Editionért is. Az első és legfontosabb cél a 60 fps (Switchen 30 fps) elérése volt, mindezt 4K felbontás mellett Xbox One X-en és PS4 Prón. Az esetek 90 százalékában ez össze is jött – a Dark Souls elég különleges élményt nyújt ilyen stabil képfrissítés mellett.

Nem is a sebességtől húzódott mosolyra a szám, hanem attól, hogy mennyire jól állnak a játéknak a nagyfelbontású textúrák. Természetesen mindezt úgy sikerült elérni, hogy közben megtartották a From Software legendás művészeti stílusát. A játékmenet sem változott túlzottan: a régi trükkök és taktikák ma is remekül működnek, igen, még azok a glitchek is kihasználhatók, melyek hét éve megkönnyítették a dolgunkat. A Bandai Namco nem akart feleslegesen a célkeresztbe kerülni, már az eredeti játék is pont ezek miatt az apró hibák miatt volt annyira szórakoztató.

Oké, egy új tábortűz bekerült a játékba Vamosnál, a katakombák kovácsánál, amitől hirtelen nem lesz könnyebb a Dark Souls, viszont így sokkal könnyebben fejleszthetjük magunkat és a cuccainkat a játék második felében. Egyébként most már minden bonfire-nél válthatunk a covenantok között. Igaz azonban, hogy bár a remaster remek alkalom lett volna Miyazaki által félkésznek hívott területek befejezésére – gondolok itt Lost Izalithre -, ezeket sajnos érintetlenül hagyták a srácok. Viszont legalább a Prepare to Die-kiadás bónusz régióit már tartalmazza a program, úgyhogy végső soron elégedettek lehetünk.

A motor tehát maradt a régiben, nem a nulláról írták újra a játékot, mint a Shadow of the Colossus esetében. Ennek ellenére minden öregecske effektet lecseréltek egy jobbra: a lángok sokkal élethűbben festenek, és a részecskeeffektek pedig még komorabb hangulattal vértezik fel a Dark Soulst. Lehet, hogy csak az én emlékeim koptak meg, de ezúttal mintha szaporábban vert volna a szívem néhány jelenetnél. A HUD élesebb, az irányítás pedig precíz, bár a folytatások 360 fokos kitérési rendszerét azért meghálálta volna a nagy öreg is.

Látványos javulás érhető tetten a kooperatív és a PvP módban is. A hálózati kód most már sokkal gyorsabb és stabilabb, a partnerkeresésért már a Bandai Namco saját szerverei felelnek. A Bloodborne óta bevált módszer, hogy jelszavakkal is megkereshetjük azt a személyt, akihez csatlakozni szeretnénk – ez a Dark Soulsban is dicsérendő dolog. Akkor sincs gond, ha a másik játékos egy távoli kontinensen van, egy gombnyomással eltüntethetjük a játékból azokat a jeleket, melyek nem a mi régiónkból származnak. Egy meccsben márnem csak négyen, hanem hatan is nyomulhatunk továbbá. Mint minden From Software alkotásban, itt is egy bizonyos varázstárgy birtokában érhető el a kooperatív móka, amit ezúttal nem a megszokott helyén szerezhetünk be.

Én azokat irigylem a leginkább, akik csak most fedezik fel Lordran kegyetlen világát. Látni szeretném azok arcát, akik elsőként csapnak össze a Capra Demonnal, vagy amikor Ornstein és Smough került terítékre. Könnybe lábad a szemed és megőszülsz, mire a hosszú órákon át érlelődő taktikád végre működni kezd, de a gyönyör, amely a bossok leterítése után eluralkodik rajtad, az semmi mással össze nem hasonlítható.

Egyedül a PC-seket érzem kicsit becsapva: a Remastered-kiadás nem sokkal nyújt többet, mint a rajongói modokkal és a DsFix-szel rendberakott Prepare to Die Edition. Oké, a PC-sek féláron juthatnak hozzá az új verzióhoz, de az csak egy leheletnyivel optimalizáltabb az eredeti változatnál. A modern videokártyák még erőteljesebb grafikát is simán mozgásra bírtak volna, nem véletlenül megy a hiszti a steames értékeléseknél.

A Dark Souls Remastered csupán a framerate rendberakását vállalta el, némi grafikai fejlesztés és apró finomítások mellett, aminek maradéktalanul eleget is tett. S noha még ennyi év távlatából is van mit a tejbe aprítania a játéknak, már nagyon kiütköznek a különbségek a műfaj régi (darabosabb) és a modern (csiszolt) mechanikái között. Ha felidéznéd a régi emlékeket, és online terveid is vannak vele, ne habozz a vásárlással, most már kifogástalan a coop és a PvP is. Viszont ha PC-n nyomulsz, nem sok extrát kapsz a pénzedért.

A Dark Souls Remastered PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg. A Nintendo Switch változat később várható, de még idén befut. Mi a Sony konzolján teszteltük, azon belül is a sztenderd modellen.

9.
guba800
Kár hogy nem a DS3 motorját használták,mert még így is eléggé gyér a grafika,meg a karakter is borzasztó lassan mozog.
7.
pierre le fou
számomra az frusztráló, hogy összességében sokkal több framerate droppal találkozom a remasteredben, mint a modokkal korrigált prepare to die verzióban. gtx 1050i oc 8 giga ram és egy i5-4460 mellett ez nem túl jó. főleg, hogy a bossfight-ok alatt is csinálja.
5.
Beni2003
3.
FreeKatana
#2: Az az emberen múlik, hogy milyen érzést vált ki belőle. Amikor megjelent, én kétszer futottam neki, mindkétszer abbahagytam az elején. Aztán harmadjára sikerült ráéreznem. Azóta az egyik kedvenc sorozatom. De van olyan, akinek a jobbik fele nem mondható igazán játékosnak, a DS-t mégis gyűrte ezerrel. És mindig motiválta valami, hogy tovább vigye.
Alapból a DS arról is híres, hogy igazságosan nehéz. Szinte mindig a játékos hibája, ha elpatkol. Tehát valószínűleg nem lesz olyan érzésed, hogy szívat, de mondom: az emberen múlik.
Kivételek vannak: https://media.giphy.com/media/rSdzP7VZgI80w/giphy.gif
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...