LEGO The Incredibles teszt

  • Írta: Daks
  • 2018. július 1.
A Hihetetlen család visszatért. A Pixar egyik legviccesebb meséje tizennégy év után kapott folytatást, a premierrel együtt pedig megérkezett a két mozifilmet egyszerre elmesélő, építőkockás feldolgozás is.

Mr. Irdatlan, Nyúlányka, Will, Ilana és Furi. Az ünnepelt család minden tagja arra esküdött fel, hogy megvédje szeretett otthonukat a gonosztól, békét és nyugalmat hozva városuk lakóinak mindennapjaiba. De mi van akkor, ha a lakók ebből lassan már nem kérnek? Hihetetlenék pusztítása egyre drágább az adófizetők számára, sokszor pedig több embert sodornak veszélybe, mint amennyit megmentenek. Ideje hát kiadni az útjukat - szól az egyhangú döntés. És hogy mi lesz velük ezután? Mindennapi életre kényszerülnek? Vagy továbbállnak szeretett otthonukból? Az keveseket érdekel.

A LEGO The Incredibles a mozifilmek eseményeire építve dolgozza fel Hihetetlenék meséjét. A játék nem okoz meglepetést azoknak, akik valaha találkoztak a TT Games sorozatának korábbi részeivel, a főszerep itt is a felhőtlen kikapcsolódáson, és a gyerekeknek, illetve felnőtteknek egyaránt szórakoztató, izgalmas akción van. A kalandokat tizenhárom fejezeten át követhetjük egyedül, vagy egy második kontrollert használva valamelyik családtagunkkal - a játék ezúttal is tökéletes apa-fia kikapcsolódást nyújt, ötvözve a mesék és az építőkockák világának hangulatát, humorát.

A történet a második film eseményeivel kezdődik. Aknakukac egy őrült fúrómasinával tartja rettegésben a várost, a vakond útját káosz és félelem övezi, amerre csak jár, szerencsére azonban Mr. Irdatlan és családja épp akkor lép ki egy bevásárlóközpontból, amikor lecsapni készül. Hihetetlenék azonnal felkapják piros egyenruhájukat - csak Ilana veszíti el a szemfedőjét, amit egy műbajusszal, meg egy álszemüveggel azonnal pótol is -, és indul a tombolás. Hőseink óriási csatába bonyolódnak Aknakukaccal és embereivel, a fúrómasina viszont elszabadulva alattuk, letarolja a fél várost, és a család minden igyekezete ellenére még a gonosztevőknek is sikerül elmenekülnie.

A kudarc után hőseink leszegett fejjel, könnyeikkel küszködve mondanak búcsút korábbi otthonuknak, hogy egy apró albérletben húzzák meg magukat átmenetileg. Aztán jön a nem várt fordulat. Egy különc milliárdos, bizonyos Winston Devour nyújt nekik segédkezet, a filantróp üzletember épp bővíteni készül szuperhőscsapatát, ami a családnak is kapóra jön. Még ha súlyos lemondásokkal is. Devour ugyanis nem tervezi mindegyiküket szerződtetni, csak Nyúlánykának ajánl állást, az apának és a gyerekeknek nem. Így lesz az, hogy Mr. Irdatlan újra hétköznapi szerepben kénytelen tündökölni, iskolába viszi reggel a srácokat és házit ír velük, főz, mos, meg takarít - amíg az anya dolgozik. De legalább este együtt tudnak lenni, és még egy hatalmas házat is kapnak, fenn a hegyekben!

Municiberg városa több kerületre lett osztva. Van családi házas negyed, kikötő, és felhőkarcolókkal teli belváros is, melyek között szabadon kalandozhatunk, amikor csak a kedvünk tartja. A környék utcáit járva lehet mindenféle bűnüldözős, építős és keresős mellékfeladatokat teljesíteni, illetve innen érhetőek el a fő küldetések is, előre meghatározott helyeken. Az események pedig hamar újra beindulnak. Feltűnik ugyanis Démonitor, aki tévéket használva kezdi hipnotizálni a város lakóit, mindenféle gaztettre, bűntényre véve rá őket, a történet során pedig feladatunk mi más is lehetne, mint kideríteni, hogy ki az újabb főgonosz, és megállítani tervének végrehajtásában.

A játék főszerepében Nyúlányka áll, aki menő szürke egyenruhát kap legújabb szponzorától, de a család többi tagjának, és magának a szuperhőscsapatnak is bőven jut feladat. Mr. Irdatlan, Will és Ilana mellett Furi is elkezdi megmutatni különleges képességeit, a család legnagyobb meglepetésére pedig nem is egy, hanem egyenesen egy tucat dolgot tud csinálni. Teleportál, hatalmasra fújódik, lézert lő a szeméből, tüzet okád, megkettőzi, sőt megnégyszerezi magát, és kis lila szörnnyé alakul át - a sor pedig lehet, hogy még véget sem ért. Vele mindenféle apróbb feladatokat kell végrehajtanunk a játék során - nagyon vicces, hogy a bemutatkozó küldetésükben egy kukát fosztogató mosómedve ellen vesszük fel a harcot -, de visszatér még a történetbe Fridzsiman, a család barátja is.

A kalandok során együtt kell dolgoznunk társainkkal. A feladatok minden pályán úgy lettek kitalálva, hogy a két aktív főhős együtt tudja megoldani azokat, illetve ezúttal is mindig vannak olyan zárt ajtók, és rejtett helyek, melyeket csak második végigjátszásra, egy arra specializálódott karakterrel tudunk megoldani. Devour szuperhőscsapatának képességei pedig szinte végtelenek. Egyikük repülni tud, a másik lézerrel pirítja meg az ellenségeket, míg akadnak olyanok is, akik elektromosságot, vagy vízsugarat lövellnek ki a kezükkel, hogy a teleportálásról már ne is beszéljek. De rendkívül vicces, hogy a Hihetetlen család világából kilépve több Pixar-hős is megjelenik a kalandok során, mint mellékszereplő.

A városban gyalog, repülve, autóval, vagy motorcsónakkal közlekedhetünk, Elza Divat kéglijét felkeresve hőseinket tudjuk customizálni, de érdekes még, hogy a végigjátszás során rengeteg minijátékkal is találkozhatunk. Van útkereső, űrhajós játéktermi gép, de kóvályoghatunk felső nézetes labirintusban is, ami fejtörőkkel, eltolható falakkal van tele. Összességében elmondható, hogy a LEGO The Incredibles nagyon komoly újdonságokat nem vonultat fel, minden játékelemet és megoldást láttunk már a sorozat valamelyik részében, jó hír viszont, hogy amit csinál, azt kiforrottan, és jól felépítve teszi.

Ahogy korábban említettem, a játék a második rész kalandjaival kezd, nagyjából félúton pedig - Démonitor legyőzése után - fordul a kocka, és elkezdődnek az eredeti mozifilm eseményei. A végigjátszás nem nagy dolog, a két részt nagyjából hat-nyolc óra alatt végig is lehet tolni, ami gyerekkel, lassabb tempóban kitolható tízig is akár. Negatívum viszont, hogy inkább a játék első felét mondanám kalandosnak, az új főellenség legyőzése után alábbhagy az izgalom, illetve maga a játék is sokkal könnyebb, mint bármelyik más LEGO-játék korábban. Már nem kell annyit gondolkodnunk, mint eddig, alig vannak olyan részek, ahol elakadnánk, hosszabb ideig időznénk. Ez persze megad az egésznek egy könnyebben fogyasztható flow-élményt, de egyben csökkenti a kihívást is, amit sokan sajnálni fognak, főleg nagyobb gyerekekkel.

Ami viszont nem változott, az a rengeteg poén. A Hihetetlen család már önmagában egy rendkívül szórakoztató mese, a LEGO-figurákkal pedig az egész még hihetetlenebb (háh), még viccesebb. Minden hősnek van valami humoros beszólása, bármilyen helyzetben is legyünk, szívatják és kigúnyolják egymást, de sokszor már az események is önmagukban nagyon viccesek. Van például egy rész, amikor össze kell raknunk egy hatalmas robotot, azt várva, hogy az majd lerombolja a továbbjutásunkat akadályozó, zárt kapukat, a robot pedig rá is készül erre, majd egy laza mozdulattal felrántja a kapu előtti lábtörlőt, és előveszi nekünk a pótkulcsot. Elképesztő, és az is, hogy sokszor a háttérben zajló eseményekben bújnak meg a poénok, mint annál a motoros küldetésnél, amikor villámgyorsan kell száguldoznunk a pályán, áttörve több épületen is, ha pedig jól figyelünk, az egyik házban megláthatjuk, ahogy épp a Holdra szállás jeleneteit forgatják - hát kész, na.

A kivitelezésre nem nagyon lehet panaszunk, ahogy maga a játékmenet, úgy a technikai háttér is stabil lábakon áll. Az irányítás teljesen rendben van, az akciójelenetek és a verekedések már régóta nem okoznak problémát a sorozatban, a LEGO-elemek rakosgatása pedig megint jó móka. A hangok a helyükön vannak, és jó a látvány is, összességében itt csak a városi táj rontja az összképet, az is csak a szabad kóborlás során. A terület viszonylagos nagyságával a játékot hajtó motor már nem nagyon tud mit kezdeni, a kidolgozottság gyenge, ha pedig repülve fedezzük fel az utcákat, akkor látni, ahogy rajzolódik ki előttünk minden. Többet közt én mondjuk ezért sem mászkáltam sokat csak úgy a városban, amikor viszont küldetésben vagyunk, akkor tényleg minden a helyén van - jó az összkép, szuperek a színek és a fények, egy szóval igényes minden.

A LEGO The Incredibles nem a sorozat legerősebb tagja, kevés benne az újdonság, viszont egy jól kiforrott, és tisztességesen összerakott családi akciójáték, ami minden rajongónak ajánlott darab. Az biztos, hogy szuper felvezetés a hamarosan nálunk is mozikba kerülő A hihetetlen család 2-höz, és persze jó kikapcsolódás is a gyerekekkel nyomni vele néhány órát hétvégenként. Aki teheti, ne hagyja ki!

A LEGO The Incredibles PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg. Mi Xbox One konzolon teszteltük.

13.
pecek
#7: Teljesen egyetértek veled. Az összes LEGO játék(mármint ami adaptáció) egy kaptafára épül, semmi újdonság nincs bennük, legalábbis szerintem. Amikor még a LEGO SW bejött hatalmas funnak találtam, utána jött a következő, meg az azutáni stb és kb. a harmadiknál is már lehetett látni hogy ugyan az mindegyik, csak max a cim más meg a szereplők nyilván. Kb mint az Origins előtti AC játékok, hogy 80 lehúzott rókabőr.
Telltale játékokról meg inkább ne is beszéljünk. Igaz 1 játékkal játszottam, az a Walking Dead volt, de mikor rájöttem, hogy a hatalmas " MINDEN DÖNTÉSED HATÁSSAL VAN A JÁTÉK KIMENETELÉRE" hype kiderült hogy egy nagy baromság, hagytam is a fenébe, úgyhogy számomra már elfogyott az érdeklődés az ilyen játékok iránt sajnos.
12.
#10: +1
A felszedhető érméknek én értelmét se látom.
11.
#9: Igen, pont ezt gondolom én is. Voltak élvezhető darabok. Inkább nyomtam egy gagyibb Terminatorral mint valami legoval most.
10.
kastorhun
#6: Egyébként ezt én se értem, hogy ,lehet hogy egy több éves Lego játék a legszebb?
Az új Lego játékok grafikailag még azt a szintet se tudják hozni, például a Lego Incredibles grafikailag jócskán alul marad.
Például az itt látott erdős pálya egész szép.
https://youtu.be/7t4aK46WN9o?t=14m54s
Szomorú hogy ezt a szintet az évek alatt 1x se tudták hozni.
A fő gond akkor kezdődött amikor nagyon átcsaptak futószalagra, pl: A Hobbitokat kiadták úgy hogy a 3. rész még meg se jelent.
Pedig abból a részből lehetett volna a legjobb pályákat összehozni, és visszahozhatták volna az általam imádott stratégiai részeket.
Meg kell még említenem hogy a felszedhető kis érmék talán az első Lego játékok óta ugyan az.
9.
PaprikaJancsi
#7: Hát igen, a legtöbb (vagy szinte az összes) nagyobb film vagy valami mobilos formában népszerűsíti magát, vagy Lego játékokban. Pedig ha gagyi is voltak a filmes gamek, lehetett élvezni egy-két darabot. Pl. a Star Trek játék nem volt egy jó játék, de el lehetett vele lenni. Legutóbb pedig a Cars 3 Drive to Win volt az amivel egy jó ideig elvoltam.
8.
#7: filmes játékokról beszélek itt most, régen is volt legos adaptáclás de nem ennyi, most ez a trend, meg az a telltale
7.
#6: azért nyomják a lego gémeket, mert régebben amíg rendes gammák jöttek addig rendre elbuktak, mert kompetenciában nem állták meg a helyüket nem csak egy ME mellett, de egy szimpla jó játék mellett is elvéreztek, befostak hogy szépen fejezzem ki magam

a lLEGOval rákaptak arra h gyerekek egyrészt, másérszt bármekkora fosimosi is, el lehet adni, mert neve van a cégnek
ők ezt alaposan ki is használják, tehát ugyanaz az megy mint régen, csak LEGó néven
ezért nem vágom h lehet ez 7 ponty, szerintem árad ebből is az igénytelenség
6.
PaprikaJancsi
Utolsó Lego játék ahol nagy fejlődést lehetett látni az a Lego Star Wars the Force Awakens Azóta nem, hogy azt a szintet nem hozzák, hanem jóval összecsapottabbak. Ott a grafika is szebb volt, új mechanikákat is behozott, és exkluzív sztorik is kerültek bele. Nagyon korrekt cím volt, azóta semmi hasonló sajna.
4.
#3: nemtom tetszett e neki, nem értem ho tetszhet ez bárkinek
én 2 pontnál többet ezekre nem adnák
a lego gammák hosszú évek óta ugyanazt a formulát követik
a szuperhősökkel egyetértek
egykaptafa az is, én nem is tudom őket megkülönböztetni
3.
kastorhun
#2: A teszt szerintem egész korrekt lett, lehet hogy neki tetszett a játék.
Hozzá kell még tennem hogy ezt a szuperhősös témát én már piszkosul unom, mivel a hősök külseje + képessége szinte UGYAN AZ!
2.
#1: +1
A teszt még kissé béna, nagyon látszik, hogy le van fizetve aki írta.
1.
kastorhun
Én szeretem a Lego játékokat, de az a fő gond hogy túl rövid ideik készítik őket.
Valószínűleg 2 csapat dolgozik csak rajta 1 évig se, de ha ez a két csapat egyként dolgozna 2 évig 1 játékon akkor sokkal jobbak lehetnének.
Az ilyen Lego játékoknál nem számít igazán a grafika, de azért zavaró hogy 3 évnyi Lego játék ugyan úgy néz ki.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...