NHL 19 teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. szeptember 30.
Az EA Vancouver idei koncepciója az, hogy visszarepíti a jégkorong szerelmeseit a múltba, amikor még a szabad ég alatt lőtték a pakkot, rögtönzött bajnokságokat vívva, olykor felforgatva a szabályokat. Persze marad a realizmus is.

Az évente megjelenő sportjátékok már kapásból hátrányból indulnak a tesztlaborban, hiszen tizenkét hónap alatt lehetetlen annyi újdonságot belepakolni a friss címbe, hogy mindenki elégedett legyen. Én némileg szerencsésebb helyzetben voltam, hiszen három év kihagyás után próbáltam ki az aktuális NHL-részt. A játékmenetet évtizedek csiszolták tükörsimává, így nagy eséllyel komolyabb mechanikai változásokat ebben a konzolgenerációban nem kapunk. Ehelyett ott finomított a formulán a vancouveri divízió, ahol feltétlen szükség volt rá. Az elmúlt pár esztendőben számos bírálat érte az online módot, így sejthető, hogy elsősorban itt történik majd akadálymentesítés.

A legszebb az egészben, hogy nem kell ismerned a sorozatot ahhoz, hogy élvezni tudd az NHL 19-et. Első indításnál rögtön megkérdezi a program, hogy mennyire vagy tapasztalt a szériában. A kezdőknek sokkal arcade-osabb stílust ajánlj fel a program, klasszikus, csak a kontroller gombjait használó irányítással. Kicsivel fejlettebb szinten már egy hibrid megoldást kínál a játék, ahol a realizmus felé billen a mérleg, és a korongkezelésnél az analóg karok sem maradnak kihasználatlanul. A veteránokra pedig komoly kihívás vár, de persze a nehézséget és az irányítást részletesen testreszabhatjuk a képességeinknek megfelelően. Erre korábban nemigen volt példa – nagy lépést tett előre a stúdió, a belerázódás kimondottan könnyű.

Főleg, hogy ezúttal is egy remek oktatómódot kapunk, melyben a kanadai válogatott edzője magyarázza el nekünk a hoki alapjait. Kezdve az alapvető mozdulatokkal, passzokkal, különféle lövésekkel, cselekkel és hatékony védekezéssel. Elsőre ránk zúdul a rengeteg lehetőség, félprofiként ezek töredékét vetjük be a tényleges meccsek során, ugyanakkor, aki hajlik a kísérletezés felé, bámulatos és látványos trükkökkel mehet a bekkek agyára. Persze mindez csak akkor ér valamit, ha van időnk villámgyorsan kivitelezni a dolgot, a gépi ellenfél – hát még az emberi – nemigen várja meg, míg befejezzük a mozdulatot. Minden egyes megtorpanásért megfizetünk.

Szerencsére nem múltak el nyomtalanul a másfél évtizedes beidegződéseim, már első körben elég gólgazdag meccset vívtam. Főleg, hogy a korong útját, legyen szó a lövésekről és a passzokról már kikapcsolható markerek jelzik: minél erőteljesebb a színe, annál esélyesebb, hogy célba talál a korong. Az éppen irányított játékos neve mellett felbukkannak az edzői utasítások, amiket az aktuális helyzetben követni kell. Ha elbaltázunk valamit (gyenge passzt adtunk, vagy pontatlanok voltunk például), azt a program kíméletlenül az orrunk alá dörgöli. A mesterséges intelligencia gyorsan tanul, ha sokszor ugyanolyan irányú pöccintésekkel szerezzük meg a pakkot a bulik során, gyorsan taktikát vált az ellenfél. Összességében sokkal nehezebb elcsenni a korongot a bedobásoknál.

A vancouveri brigád idén is kitett magáért, bár ezek az újdonságok csak több óra után tűnnek fel. Jelentősen javult a játékosok mozgása a korcsolyázás és az ütközési animációk terén – mindent a fizikának áldoztak be. Nincsenek már oda nem illő, légies mozdulatok, legfeljebb csak akkor, ha valami bugról van szó. Ezt a sportot százkilós marcona legények űzik, mikor legutóbb az NHL-lel játszottam, még nem volt ennyire kifinomult a technológia. A bodycheckek szinte csontrepesztőek, igaz, sokkal markánsabbak a játékosok közti testi különbségek: egy lomha hátvédnek igyekeznie kell, hogy a fürge csatárt fel tudja kenni a plexifalra, hiszen nehezebben vált pozíciót. Meg kell dolgoznunk a hatékony ütközésért, kiugratásokért, de cserébe sokkal látványosabb végeredményt kapunk. Elképesztő, milyen részletekre derül fény a visszajátszások során.

Persze vannak még hibák, előfordult, hogy játékosaim egyszer csak rázkódni kezdtek, és bajban vannak akkor is, amikor a kapusok közelébe kerülnek. Szimplán lepattannak róla, de a kapuval való találkozás is fura helyzeteket eredményez. Persze ha van elég tér, kevesebb is a feltűnő baki, ám ettől még dicséret illeti a fejlesztőket, sokkal autentikusabb élményt nyújt az idei epizód, más sportjátékok örülnének neki, ha ennyit fejlődött volna egy év alatt a szimuláció. Nyilván a régóta esedékes Frostbite motorral ez még precízebb lenne, de túlnyomórészt a fizikán áll vagy bukik az egész, néhány feltűnő glitch mellett azért a pozitív tulajdonságok vannak hangsúlyban.

Ezúttal is el lett látva tartalommal a játék, és külön öröm, hogy a kedvenc játékmódokat rögtön kitehetjük a kezdőképernyőre, így mindig kéznél lesznek. Persze csak a kedvenc csapatunk kiválasztása után, így a főmenü egyfajta rajongói központtá válik. Ha szeretnénk, rögtön mehetünk is a jégre gyorsmeccseket vívni, vagy menedzselhetjük is a csapatunkat több szezonon át (vagy csak a rájátszás során) a Franchise módban. Táblázatokat nézegetni, draftolni és a játékosok gondjaival bajlódni még mindig élvezetes, igazi brandet építhetünk csapatunkból, ajándéktárgyak gyártására és minden másra odafigyelve.

Az Ultimate Team visszaköszön ismét, így lehetőségünk lesz saját álomcsapatot összeállítani, akár rég visszavonult legendák közül szemezgetve. Az NHL mellett több profi liga is képviseli magát a játékban. Ami számunkra fontos az az osztrák bajnokság, ahol a magyar Fehérvár AV19 is szerepel stadionostul, keretestül - oké, az összes játékos portréja még nincs meg. Mondanom sem kell, nagy élvezet volt győzelemre vinni Háriékat.

Ha valaki saját játékost szeretne, kedvére megalkothatja, és ehhez rengeteg előre elkészített arctípust használhat. Jobb lett volna komolyabb karakterszerkesztő, de ez is bőven elég. A testi jegyek mellett beállíthatjuk, hogy milyen poszton számítunk az alteregónkra, majd jöhet a ruházat, a korcsolya és az ütő kiválasztása. Ha ez megvan, bele is vethetjük magunkat a Be A Pro sztorimódba, ahol szép lassan kiteljesíthetjük játékosunk karrierjét. Nem muszáj a nulláról indulni, kapásból választhatjuk az NHL előszobáját is. Tény, hogy hónapokig tartó móka vár ránk, a valóságban is előforduló nehézségekkel nézünk szembe, tárgyalhatunk más csapatokkal és így tovább. Az edzői tanácsokat megfogadva, nem érhet baj minket.

Meglepően élvezetes lett a vadiúj World of Chel nevű móka, amely lényegében egy fesztiválszerű online hub, ahol könnyed mérkőzéseket vívhatunk másokkal a szabad ég alatt, festői környezetben. Ide is egyedi karakter dukál, akit alkalmi (nagykabát, pulcsi, rajongói mez, bojtos sapka) vagy pro cuccokba (teljes védőfelszerelés) bújtathatunk. Az NHL Pro-Am kihívásainak teljesítése után szinteket lépünk, kozmetikai cuccok, egyedi dudaszók, gólöröm-animációk üthetik a markunkat, sporttáskákat nyitogathatunk. A lootbox-mizéria hatására valódi pénzért nem vehetünk ilyeneket, keményen meg kell szenvedni értük. A World of Chelben offline mérkőzések is helyet kaptak, neves sztárok hétvégi csapataival viaskodhatunk, de a multiplayer sokkal, de sokkal élvezetesebb.

Ehhez további három játékmódot kapunk. A megszokott EA Sports Hockey League mellett itt is megtaláljuk az NHL Threest, amelyben két háromfős csapat esik egymásnak offline vagy online. Előbbihez egy kampány dukál, ahol végig kell vernünk Észak-Amerika nagyvárosainak brigádját, iszonyúan gyors iramú arcade keretek között. Les nincs ugyan, de büntetőlövés igen. A meccsek során limitált ideig olyan korongot kapunk, amit ha belövünk, dupla pontot kapunk, vagy lenullázzuk az ellenfél góljait. Akkor se lepődjünk meg, ha az aktuális csapat kabalaállata is beszáll hokizni egyet. Idővel egyre erősebb játékosokat nyithatunk meg, így egyre jobb összeállítással hokizhatunk.

Ami újdonság még a World of Chelben, az az NHL Ones, amelyben karakterünkkel két másik online játékos ellen játszunk a friss levegőn. Minden megengedett, hiszen mindenki egymás ellen van. A matchmaking a képességeinknek megfelelő ellenfeleket rak be mellénk, de én elsőre olyan pechszériát fogtam ki, amitől gyorsan lefagyott az arcomról a mosoly - szó szerint feltörölték velem a padlót. Lehet fejlődni persze, nem érdemes egyből a korong után loholni - először tanácsos felöklelni, megakasztani vagy más módon ellehetetleníteni a riválisokat. Ha rájössz a piszkos trükkökre, garantáltan megkedveled az 1v1v1-es csatákat. Időnkét azért előfordult, hogy a harmadik játékost egyszerűen nem pakolta be mellénk a program, de így legalább csak egyvalakit kellett figyelnem. Egyébként a leggyengébb Tier 4 szintről indulunk, de győzelmekkel fentebb tornászhatjuk magunkat egészen a Tier 1-ig. Igen ám, de sorozatos kudarc esetén ki is eshetünk a magasabb divíziókból.

A kiadó más sportjátékaiból ismerős Real Player Motion technológiája itt is megállja a helyét, a folyamatos animációk pengék, de a körítést tekintve eddig sem kellett félteni az EA Sportsot. Legyen szó a messziről felismerhető sztárjátékosokról, az arénák autentikus atmoszférájáról, a menüben szóló remek zenékről, vagy éppen a profi kommentárról. Ez utóbbi idén is kellően színvonalas, nem sok ismétlődést hallottam, a duó rengeteg hasznos statisztikát közöl a játékmegszakítások alatt, és olykor – a közönséghez hasonlóan – extázisba jönnek a gólzáporos meccsek alatt. Oké, az arcmimika ezúttal sem a játék erőssége, ahogyan a bunyók is kissé darabosak. Nem várok egy Street Fightert, de ne egy kézzel kelljen már püfölni a pökhendi csatárokat. A bírók is olykor túl szigorúak, ha az ártatlan korongpöckölés miatt átesik az ütőnkön az ellenfél, már fújják is a sípot. Ettől függetlenül, az Ignite engine már megérett a váltásra, hiszen az aktuális FIFA és a Madden alatt már a Frostbite fut.

Akár a vérprofi szimulációt, akár a kötöttségektől mentes, hétvégi hokizást várod az NHL 19-től, akkor ez a te játékod. A játékmenet apró finomításai, de főleg a tényleg használható friss módok miatt simán megéri beruházni rá, még akkor is, ha a tavalyi rész sem volt ismeretlen számodra. A magam részéről én dúskáltam a lehetőségekben, az arcade módokkal hatalmas poén nyomulni, míg a World of Chel egy hosszú online karriernek ad táptalajt. Persze már nem vagyok olyan vaskalapos rajongó, mint tizenöt éve. Az érdemek vitathatatlanok, a bakik beleférnek, hiszen a jégkorong szeretetének egy átfogó, tartalmilag kifogástalan csomagban hódolhatunk.

Az NHL 19 PlayStaton 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi a sztenderd PS4-en teszteltük, a kódot az Electronic Arts biztosította.

3.
simon 555
KHL benne van a teljes csapatlistával?
2.
shatterhand
#1: Ezer evig csak a gombokkal jatszottam. Azt leszedtem a 2012es demot. Egy hetig jatszottam a karokkal es megszoktam. Nem nehez,csak szokni kell. Utane meg irany az online multi. Ott lehet tanulni rengeteg(!) meccsből.
1.
Őrnagy
Kb 7 éve próbálkoztam vele, de olyan nehéz volt, 1 kib...ott gólt sem lőttem. Lehet, érdemes lenne újra megpróbálnom.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...