Red Dead Redemption 2 teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. november 7.
Minden idők legambiciózusabb nyitott világú westernjátékával állt elő a Rockstar - több ezer ember áhítatos munkájának gyümölcse ért be nyolc év után. Mesteri narratívája és részletgazdagsága bőven kárpótol minket a lassú tempó miatt.

Már mindenki ismeri azokat a híreket, amely a Rockstar zord munkakörülményeiről szóltak a megjelenést megelőzően, egy ilyen kaliberű cím esetében viszont egyáltalán nem ritka, hogy a fejlesztők túlóráznak, és az irodában töltik a hét nagy részét. Látva végeredményt, azt mondhatom, teljesen megérte az a fajta maximalista hozzáállás, ami a stúdióra jellemző. Egy ilyen videojáték nem születik minden egyes évben, sőt, a 2013-as Grand Theft Auto V után csupán egyetlen hasonló kaliberű produktum jelent meg, ez pedig a The Witcher 3: Wild Hunt. Így aztán a Rockstar egy külön ligában versenyez, olyanba, amibe a Ubisoft sandbox alkotásai képtelenek feljutni. Igazából csak saját magát kell felülmúlnia a brigádnak.

A 2010-es Red Dead Redemption már megtette az első lépéseket, olyannak ábrázolta a vadnyugatot, amilyennek a klasszikus filmekből megismertük. Csakhogy az évtized elején még teljesen más hitvallást követett a Rockstar, bőven beérte, ha játékait popkulturális utalásokkal tömi tele, és egyfajta görbe tükröt állít a múlt és a jelen amerikai társadalmának. Az előzményeket elmesélő folytatásban viszont a szimuláció kap nagyobb hangsúlyt, nincsenek erős túlzások, ahogyan műfaj-reformálásra sem kerül sor. Amellett, hogy az 1800-as évekre jellemző vidéket pontosan, hitelesen és változatosan prezentálják a srácok, olyan főszereplő történetét mesélik el, aki sokkal mélyebb hátteret kapott, mint John Marston. Arthur Morgan ugyanis nem egy klasszikus westernhős, nagyon is jó oka volt arra, amiért van der Linde bandájához csatlakozott. Esendő hős, akinek rendszeresen ennie és pihennie kell, hogy kicsiny közössége dolgait el tudja rendezni.

A sztori 1899 májusában nyit, egy szokatlanul hideg májusi napon. Egy félresikerült rablást követően Dutch van der Linde bandája menekülni kényszerül Blackwater városából. Úgy döntenek, hogy a csaknem járhatatlan hegyi utakon rázzák le üldözőiket. A hideg és embertelen körülmények miatt egy emberüket el is veszítik, az asszonyok és gyerekek fáradtak, így aztán egy elhagyatott bányászfaluban ütnek tábort, míg az idő jobbra nem fordul. Mintha csak az Aljas nyolcas nyitányát látnánk! Arthurék egy közeli farmot meglátogatva keresnek élelmet, ahol nem fogadják őket szívesen. Majd pár nappal később már vadászni indul a banda félig indián, félig fekete tagjaival, miután begyűjtötték a fiatal John Marstont, aki egy felfedezőút során tűnt el. Az első órák tehát azzal telnek, hogy kitanuljuk az irányítást, az alapvető mechanikákat és megismerjük a fontosabb szereplőket – még egy vonatrablásra is sor kerül. A kötött történetmesélés azonban véget ér, amikor rügyfakadáskor a szekérkaraván Valentine városának közelébe, West Elizabethbe indul, ahol egy fás ligetben tábort vernek. Innentől szó szerint kinyílik a játék.

Persze az első küldetések még mindig egy-egy újabb lehetőségről rántják le a leplet. Sőt, egészen a sztori végéig találunk újdonságokat a Red Dead Redemption 2-ben, hiszen a jó pap holtig tanul, hát még egy törvényen kívüli, akinek alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A századfordulón ugyanis komoly változásokon megy át a vadnyugat, balladákba illő romantikája véget ér, még a legdurvább vidékek is behódolnak a törvényeknek és a civilizáció gépezetének. Dutch azonban hisz abban, hogy a szabad elvek még működhetnek, legalábbis addig, míg néhány jövedelmező akció után annyi pénzt össze tudnak szedni, amiből földet vásárolhatnak maguknak és letelepedhetnek. Követői joggal hisznek a jövőképében, követik és tisztelik őt. Ám lehet, hogy már késő az árral szembe úszni, hiszen a sodrás olyan erős, hogy minden igyekezetük kudarcba fullad. A sztori részben a családról és az összetartozásról szól, a történelem piszkos korszakáról, elnyomásról, rasszizmusról - mindezt mesteri párbeszédekkel és tájanként változó emberi reakciókkal színesítik. Igen, a déli népek a legdühösebbek! Szerteágazó az egész, ám a lényeg nem változik: Arthur saját története ez egy régi kor félresikerült utópiájában, ami a végére tetőzik csak igazán, de akkor minden félresiklik.

Főhősünk, Arthur eddig vakon követte mentorát, amire jó oka volt. Húsz éve már annak, hogy a Dutch felkarolta a fiatal fegyverforgatót, ám a folyamatos vándorlás és a harcok már őt is megtörték, és úgy hiszi, késő már, hogy rendes élete legyen egy békés farmon, asszonnyal, gyerekkel. Az egyik megható küldetésben Arthur felkeresi rég nem látott szerelmét, hogy segítsen a nőnek kimentenie öccsét egy vallási szekta karmaiból. Bár ebben a családban soha nem látták szívesen Arthurt: a lány apja ellenezte a kapcsolatukat, és végül külön is váltak, de hősünk akarva-akaratlanul elgondolkozik azon, mi lett volna, ha évekkel korábban jó útra tér. Így aztán azt teszi, ami éppen a legjobb a bandának és Dutch újabb nagyszabású tervének, miközben felelősséget vállal a közösség iránt is, más bandatagok kívánságait teljesíti, kihúzza a slamasztikából őket, ha bajba jutnak. Vagy éppen John fiát viszi el horgászni, mert a fiú anyja megkérte rá.

Ahogy azt már a korábbi Rockstar-alkotásokban megszokhattuk, a mellékszereplőket tekintve is roppant erős a felhozatal. Minden egyes karakter érdekes valamiért, legyen szó a banda matrónájáról, aki nem tűri, ha a férfiak mosdatlanul lófrálnak a táborban, vagy a fiatalabb hölgyek munka helyett lustálkodnak. Bizony, mindenkinek megvan a maga dolga, a német felmenőkkel bíró társunk, Leopold Strauss például a pénzügyekért felel. Nem kevés uzsorakölcsönt szórt szét a vidéken, így sokszor a mi feladatunk lesz a tartozás behajtása. De a többinek is megvan a saját célja, Javier, Bill, Micah, Hosea és mindenki a lehető legjobbat szeretné kihozni a helyzetből, egytől-egyig saját háttérsztorival rendelkeznek, és az idő múlásával a jellemük is változik. Van, aki bűnbocsánatot akar nyer, vagy éppen ellenkezőleg, továbbra is vakmerően ugrik bele minden egyes veszélyes akcióba. Hogy aztán a Marstonnál jóval hűvösebb Arthur tegye helyre a dolgokat.

Többször is összetűzésbe kerülünk a rivális bandákkal, nem kell mindig külön missziókra gondolni, van, amikor csak egy hidat tartanak uralmuk alatt, pénzt követelve az áthaladásért. De nemcsak rájuk kell figyelnünk, hanem arra is, hogy néhány régióban komoly vérdíj van a fejünkön a korábbi bűneink miatt. Ha ilyen helyre merészkedünk, ne lepődjünk meg azon, hogy egy perc nyugtunk sincs a törvényszolgák zaklatása és a mezei fejvadászok miatt. De még a békés városokban is előfordul, hogy ha körözés alatt állunk - mert mondjuk kirámoltunk egy üzletet -, egyszer csak megjelenik egy fegyveres csoport, hogy begyűjtse az értünk járó vérdíjat.

Maga a világ pedig elképesztő. Nem pusztán a méretei, hanem a változatossága miatt is. West Elizabeth még nagyrészt maga az érintetlen, zöldellő természet, ahol kiváló vadászhelyek vannak. Az északi, hófödte hegyek kaptatóin még a lópata is könnyen megcsúszik, szó szerint térdig gázolunk a hóban, ami nyomot hagy magunk mögött. New Hanover végtelen prérijein lovagolva eszünkbe jutnak a spagettiwesternek zárójelenetei, de beszélhetnék még a mexikói határhoz közeli kősivatagokról, vagy Saint Denis zsúfolt nagyvárosáról, az iparosodás és fejlett civilizáció hírnökéről, ahol Dutch rémálma megelevenedik. Főleg éjjel, amikor az utcákat lámpafény világítja be. Vagy ott van Lamoyne mocsárvidéke, ahol nem csupán aligátorokkal teli lápvidékeken kolbászolunk, de még a Ku-Klux-Klánnal is összetűzésbe kerülünk. Hatalmas és gazdag játszótér ez, amely bár fiktív nevekkel operál, mégis felismerhető rajta a korabeli vadnyugat minden egyes jellegzetessége, amely soha nem mutatja ugyanazt az arcát. Hiszen eltérő napszakokban és időjárási körülmények között visz az utunk előre. Simán kijelenthető, hogy a Rockstar munkásságának csúcsa az, amit látunk és átélhetünk.

Sokkal fontosabb azonban, hogy nem üres játszótérről van szó, ami erősen szembe is megy a modern trendekkel. Maga a design is a felfedezésre sarkall, nincsenek csettintésre mindent titkot eláruló informatív térképek. Nagy fehérséget látunk csak, amit ha bejárunk, még akkor sem szór tele ikonokkal. Nem rágják a szánkba, hogy mit kellene csinálni, csak elvétve akadnak kérdőjelek is, amik akkor lesznek láthatóak, ha mondjuk egy random ember tippet ad, hogy milyen házat vagy üzletet érdemes kirámolni, mert előtte segítettünk neki. Teljesen minimalista a rendszer, az éppen aktuális sztoriküldetéseket jelzik csak, valamint a városok szolgáltatásait: a kocsmát, a hotelt, a fegyverüzletet, a postát, a hentest és a lovardát – minden mást csak akkor, ha elcsípünk egy fülest vagy éppen mellette haladunk el, és látjuk, hogy itt bizony valamilyen fejlemény van.

Segítségért kiált egy idegen, fegyverdörrenést hallunk, vagy egy füstoszlop utal a banditák rejtekhelyére. Minden egyes érdekesség sokkal természetesebben épül a játékba, így csak a legvégső esetben kell megnyitnunk a térképet. Nem sulykolnak rád semmit – még a különböző kihívásokat és gyűjthető dolgokat (indián álomgyűjtők, cigarettakártyák és miegymás) is csak a menüben tudjuk nyomon követni. A HUD nincsen teleszórva felesleges utasításokkal és infópanelekkel - még az ellenfelek felett sem lebeg egy számláló az aktuális életerejükről, a Red Dead Redemption 2 egyszerűen hagy játszani. Olyan tempóban és vérmérséklettel, ahogyan csak szeretnéd.

Ez a fajta mentalitás részben vissza is üthet, hiszen az egyszeri gamer értetlenkedve vakarhatja a fejét, hogy mit is csináljon a sztoriküldetéseken felül, amelyek talán régimódian kötöttek. A melléktevékenységeknek se szeri, se száma, ilyenek a vadászat, a szerencsejáték, az opcionális rablások, a hírhedt revolverhősök kihívása és így tovább. Az évek során belekényelmesedünk a nyitott világú címekbe, éppen ezért meglepőnek tűnik, hogy a Red Dead Redemption 2 ereszt a gyeplőn. A Rockstar viszont szájbarágás nélkül, a saját kíváncsiságunkra építkezve vezet be a lehetőségekbe. Csak fogd a lovadat és indulj el bármerre, garantáltan találkozol valamivel, ami miatt letérsz az útról. Maximum akkor érdemes az utasításokat követni, ha erre szükség van: a tábori hentes szól, hogy fogytán van az élelem, ideje vadászni menni. Máskülönben élheted az életedet nyugodtan, ha legyőzted a késztetést magadban, hogy haladj tovább a történetben.

Még tapasztalati pontokkal és megnyitható képességekkel sem kell bajlódnod, mert ilyenek nincsenek. Autodidakta módon sajátíthatod el a mesterségeket, legyen szó prémvadászatról, tábortűznél való sütögetésről, stimulánsok és különféle lőszerek készítéséről. Tervrajzokat és recepteket zsákmányolhatsz út közben, és ha megvan a szükséges nyersanyag, neki is állhatsz kraftolni, egy, még meg nem nyitott skill ebben nem fog megakadályozni. Fejlődni persze lehet, ha gyalogszerrel futunk, akkor egy idő után kitartóbbak leszünk és életerőnk is nagyobb lesz. Hatékony vadászat után a Dead Eye, vagyis az időlassítási képességünk időtartama is kitolódik, és idővel már kézzel is célozhatunk, nem kell a kezdeti automata megoldással beérnünk. 

De ugyanez érvényes a lovakra is, ha gyakran lecsutakolod őket, rendszeresen eteted őket, idővel kezes báránnyá válnak. Füttyszóra magadhoz hívhatod őket, nagyobb távolságokat lesznek képesek vágtázni, hiszen az állóképességük nőni fog. Sőt, még olyan trükköket is elsajátítanak majd maguktól, mint az oldalazás, és idővel leküzdik majd a ragadozóktól, tűztől vagy víztől való félelmüket is. Természetesen többféle lovat szerezhetünk, köztük magyar félvért, fürge Tennessee Walkert vagy épp a non plusz ultrának számító arab telivért. Mindegyiknek eltérő tulajdonságai vannak: van, amelyik lassabb, de erősebb, a másik fürge, de könnyedén elpatkol.

Egy kényelmesebb zabla vagy egyéb lószerszám is kitolhatja a mutatóikat, de itt elsősorban a gondoskodásunk mértéke számít. És igen, a Rockstar srácai még arra is figyeltek, hogy a melegebb sivatagban a ló heréi lógnak, míg a hidegebb hegyvidéken visszahúzódnak. Akkor sem zavartatják magukat, ha rájuk jön a szükség, bármikor képesek elereszteni egy lócitromot. Bárhogy is, egy hűséges hátas könnyen a szívünkhöz nőhet, és így az elvesztésük is fájdalmas. Bizony, itt nincs visszaút, ha a lovunkat lelövik, vagy lezuhan egy szakadékba, könnyes búcsút vehetünk tőle, és nézhetünk másik paripa után. Oké, ha leesik a lábáról, de még életben van, és van nálunk feltámasztó szer, még nincs veszve minden.

Az aktuális sátortáborunk nem csak arra jó, hogy valahol álomra hajtsuk a fejünket. Ez egy olyan hely, amit a sajátunknak tekinthetünk, viszont nem fog működni akkor, ha nem vesszük ki a részünket a mindennapos teendőkből. Jól hangzik, hogy esténként leülhetünk a tábortűz köré sztorikat hallgatni és mulatozni, de az idillnek ára van. Az még csak hagyján, hogy pénzbe kerül egy ilyen közösség fenntartása: a zsákmányolt dollárok, ékszerek egy részét illik a közösbe dobni, nem az orgazdához vinni rögtön. Hamar elégedetlenek lesznek az emberek, ha nincs kaja, vagy kényelmetlen a fekhely. Főnökünkét és a saját szekerünket illik mihamarabb feltápolni, hiszen csak így nyílik lehetőség gyorsutazásra. Retúrjegy ez esetben nincsen a városok között, de egy postakocsira vagy vonatra jegyet váltva simán eljuthatunk a nagyobb településekre. 

Előbbit vadászattal orvosolhatjuk. Több mint 200 állatfaj kapott helyet a programban, szóval van miből válogatni. Az őzek, szarvasok, hegyikecskék, bölények leterítése csak türelem kérdése, ám az olyan ragadozóknál, mint a farkas, a medve vagy az aligátor, lehet, hogy visszanyal a fagyi. Ráadásul az élőlények tőlünk függetlenül is élik az életüket, fejlett ökoszisztémát modellezett le a Rockstar, tápláléklánccal, autentikus élőhelyekkel. A lóhátról való lövöldözés is járható út, ha csak húsra van szükség, ám sokkal elegánsabb, ha lopakodva cserkésszük be a vadat. Kezdetben követnünk kell a megfelelő nyomot az érzékelés előhívásával - ez már ismerős lehet más címekből -, majd amikor közel vagyunk a prédánkhoz, egy pontos lövéssel végezhetünk vele. Így az irha is értékesebb: sokkal több pénzt fizet érte a kereskedő, ráadásul a táborunk vagy bőrszütyőnk fejlesztéséhez szükséges nyersanyagoknál is a tökéletes bőrök élveznek előnyt.

Az már csak hab a tortán, hogy a nyúzás művelete aprólékosan animált, a zsákmányolt prémmel vagy tetemmel oda kell szépen battyogni a lovunkhoz. A tűző napon azonban a hús könnyen romlani kezd, így veszít értékéből, így érdemes minél előbb elvinni a célhelyre, legyen az a tábori szakács, vagy egy kereskedő. A vadászathoz tartoznak külön challenge-ek is. Azon kívül, hogy néhány állatfajból tökéletes ölést kell prezentálni, lehetőleg olyan áldozatot felkutatva, melynek minőségi (három csillagos) prémje van, léteznek legendás példányok is, amelyek felkutatása nem könnyű, és az sem mindegy, milyen fegyvert használunk. Már viszonylag a játék elején összefutunk egy félszemű, brutális grizzlyvel, és ha az elvárásaink magasak, esélyünk sem lesz egy sima ismétlőpuskával ellene.

Szóval élelem már van, milyen egyéb munka vár ránk? A favágáson, vízhordáson felül társaink szívességeinek teljesítése, vagy csak a sima bájcsevegésen felül nem árt, ha fejlesztjük a tábort. Korszerűbb kocsik, a nagyobb és jobb kínálattal rendelkező konyha növeli a csapat elégedettségét, ám minden egyes ugrade-nek ára van, nem is kevés. Mivel pénzzel nem vagyunk eleresztve, a városban kell munka után néznünk. A seriff irodájában felvehető sima fejvadászmissziók könnyű pénzt ígérnek, ráadásul minden egyes bounty kapott egy érdekes sztoriszálat, így nem csak arról van szó, hogy megkeressük a bűnözők rejtekhelyét, szétcsapunk köztük, gúzsba kötjük a célpontot, majd uzsgyi haza. Kezdetben csak mezei kuruzslókat és családon belüli agresszorokat kerítünk kézre, ám később igazi nehézfiúk is a lasszónkra akadnak.

Zöldhasút még rablással vagy szerencsejátékkal is szerezhetünk, ám előbbinél arra kell figyelni, hogy a várható zsákmány nagyobb legyen a fejünkre kirótt vérdíjnál, nehogy deficites legyen az akció. Kendő az arcra, fogjunk egy pisztolyt a kiszemelt boltosra vagy farmerre, majd indulhat a rámolás. A riasztásra kiérkező törvényszolgák ritkítása potenciálisan növeli a vérdíj mértékét, szóval csak óvatosan. Ha a menekülésen túl vagyunk, később visszatérhetünk a postahivatalba befizetni a büntetést, így már a városban szóba is állnak velünk. Ám a tisztességünkön esett csorbát nem nagyon tudjuk letörölni, a lakosok ugyanis emlékeznek majd arra, ha egy családtagjuk vagy barátjuk látta kárát harácsolásainknak. Igaz, emiatt egyetlen küldetést sem lehet elbukni, ami hatalmas kihagyott ziccer.

Az Honor-rendszer nagyban befolyásolja a polgárok hozzánk fűződő viszonyát. Megvetnek vagy felénk köpnek, ha korábban eljárt a kezünk, de ha kötelességtudóan viselkedünk, begyűjtjük a rosszfiúkat, segítünk a koldusbotra jutott polgárháborús veteránokon, éljenezni fognak, és még kedvezményt is kapunk a boltokban. A rendszer remekül működik és félelmetesen reszponzív, de igazából csak akkor villantja meg az oroszlánkörmeit, ha elmegyünk a végletekig. Nem érdemes ide-oda lavírozni a jóság és a gonoszság között, mert akkor az igazán súlyos jutalmakról és helyzetekről lemaradunk. A játékmenetbe ezek nem szólnak bele, pusztán a beleélést segítik. Maga az NPC-kkel való interaktivitás is egyszerűnek hat, üdvözölhetjük őket, cinikusan beszólogathatunk, várva a reakciókat. Bajtársainknak viszont egyszerűbb utasításokat is adhatunk a harcok során.

Ha már a szociális munkán túl vagyunk, ideje némi időt magunkra fordítani! A saját szekerünknél vagy a hotelszobánkban bármikor átöltözhetünk, vagy új cuccok után nézhetünk, így olyanná formálhatjuk karakterünk kinézetét, amilyenné csak akarjuk. Egy biztos, fent északon, hólepte hegyekben nem elég egy szimpla bőrkabát. Emellett szakállat vagy loboncot növeszthetünk, a borbélynál parádés frizurát csináltathatunk, de ha túl sokat eszünk és testmozgás helyett revü műsorokra járunk, elhízhatunk és tohonyává válhatunk. A túl sok italfogyasztásnál pedig elveszítjük a kontrollt.

Három legfőbb mutatónknak (erő, állóképesség, Dead Eye-mérő) van egy belső magja, amit csak pihenéssel tölthetünk fel. Ha az üres, hiába is nyomjuk magunkba a szereket, védtelenebbek leszünk és gyorsabban kifáradunk. Egy ápolt külsejű úriemberrel szívesebben szóba állnak a lakosok, mint egy többnapos bűzt árasztó, koszos és szakadt kurafival – a küldetésadókat bezzeg ez nem befolyásolja. Fürdőt vehetünk a folyóban, vagy sokkal elegánsabb, ha igénybe vesszük a hotel dézsáját, ahol minden egyes testrészünket külön kell megsuvickolni. Opcionálisan kérhetünk segítséget is egy mély dekoltázsú, gömbölyded menyecske személyében. Higgyétek el, az odafigyelés csodákat tehet! 

Hasonló a módszer a fegyvereink esetében is. Minden egyes mordály koszolódik egy idő után, és statisztikái csökkennek, ezért fegyverolajjal időnként szépen meg kell tisztítanunk őket, de ugyanezt megteszik helyettünk a fegyverboltban is. A játékba több tucat mordály került, többféle kategóriákba sorolva: vannak revolverek, pisztolyok, ismétlőpuskák, karabélyok, sörétes puskák és így tovább, mindegyikbe többféle lőszert pakolhatunk, és mind egy szálig testreszabhatóak. Néhány módosítás, mint például a hosszabb cső, vagy hatékonyabb forgótár a fegyver tulajdonságait is befolyásolja, mások viszont pusztán optikai jellegűek. Választhatunk más színű fémtestet vagy puskatust, illetve a markolatba különféle mintákat gravíroztathatunk. Új alkalmatosságot mindaddig vehetünk a boltokban, míg rá nem pukkanunk egy adott típusra a kaland során.

A tűzharcokban semmi extra nincs, máris nyeregben érezzük magunkat, hiszen a Rockstar korábbi metódusát követi – némi finomhangolás után. Fedezékbe húzódva lövöldözünk naphosszat, javarészt izgalmas az egész, főleg amiatt, hogy nem tudunk túl sok golyót elviselni és nem töltődik magától újra az életünk. Ehhez magunkba kell tolni némi élelmet, az állóképesség visszaállításához pedig kell gurítanunk egy jobb bourbont vagy némi stimulánst. A Dead Eye-nak hála a nyílt összecsapások kevésbé kaotikusak, hiszen jut időnk célzásra, de ha a meglepetés erejével támadunk, már jó előre lekaphatunk jó pár kurafit.

Az ellenfelek intelligenciája viszont nem a legjobb, vakmerő módon elhagyják a rejtekhelyeiket. Sajnos a Rockstar itt a könnyebb megoldást választotta, és inkább a túlerőt erőlteti a kevesebb résztvevős, de kiélezett összecsapások helyett, ami nyilván feelinges, de szembe megy a játék realisztikusabb szemléletével. Sajnos a gunplay önmagában fapadosnak hat, automata célzás nélkül csak vakon forgolódunk össze-vissza. Öröm az ürömben, hogy minden fegyver másként viselkedik és máshogy szól, plusz a missziók is úgy vannak megrendezve, hogy gyakorta látványos balhékba csöppenünk, így kevésbé tűnik fel a harcok esetlensége.

Az első tíz óra után már minden játékos rálel arra a ritmusra, ahogyan élni fogja az életet a Red Dead Redemption 2 világában. Húst szerzünk, elpasszoljuk az ingóságokat, felfedezzük a még ismeretlen területeket, és egy-egy küldetés is beleférhet egy adott napba. Egyedül az irányítást és úgy en bloc az egész játék lassúságát kell megszokni, mivel Arthur a végletekig komótos ember, még egy egyszerű szekrénynyitogatást is körülményesen old meg. Nyilván a valóságban is így zajlana mindez, azonban ettől még nagyon pepecselős az egész. Fegyvereket sem rakhatunk gyorsgombokra, egyrészt azért, mert alapból csak egyetlen oldalfegyver van nálunk, a másodlagos darabokat a lovunkon tároljuk, így azt külön, egy körmenü előhívásával tudjuk magunkhoz venni, ha otthagyjuk a derék hátasunkat. Ha mondjuk útközben megtámadnak bennünket, vagy látunk egy kapitális méretű vadat, le kell zongoráznunk az egész műveletet, ha gyorsan fegyverhez nyúlnánk. Később, amikor a természetet jártam, már mindig a kezemben tartottam a Repeateremet, pont az ilyen esetek elkerülése miatt.

Egyébiránt rengeteg apróság színesíti a játékot. A szimulációs rendszerek összekapcsolódnak, ami számos életszerű helyzetet eredményez. Egyszer történt olyan, hogy egy gúzsba kötött nőt szállított egy lovas, gyorsan likvidáltam a törvényszegőt, ám a paripa a lövöldözésben megijedt és elszelelt, hátán az asszonnyal. Hogy hogy nem, az állatot egy vasúti sínen tudtam csak lecsillapítani, de pont akkor jött a menetrendszerűen érkező vonat és az egész kompániát elcsapta. Az ilyen scriptelt, tehát nem véletlenszerű találkozásokból is sok mindent ki lehet hozni, hiszen a háttérben dolgozó mechanikák bámulatos dolgokra képesek, éppen ezért fájó, ha egy apró hibát vétünk (mert idő előtt elhalálozik a célszemély), és lemaradunk ezekről az apró eseményekről

Az sem mindegy, hogyan reagálunk egy utazóra - fegyvert foghatunk rá, kirabolhatjuk vagy üdvözölhetjük. Van, aki jajveszékelve elinal, de mások felveszik a kesztyűt, és nem hagyják, hogy csak úgy felökleljük őket a lovunkkal. Máskor hiába is szedjük le a templomépítőkre támadt banditákat, ha egy arra járó vándor csak azt látja az egészből, hogy szitává lőttünk egy csoportot, rögtön elszalad, hogy leadja a drótot a seriffnek. E szempontból kicsi túlzásba is estek a készítők, vagy éppen ellenkezőleg, kíméletlenül szembesülünk azzal, hogy a változás korában már nem lehet csak úgy a fegyverünkhöz nyúlni.

A látvány tényleg minden túlzás nélkül rendkívüli. A RAGE engine rengeteget fejlődött az évek során, elképesztő munkát fektettek bele, hogy minden részlet a helyén legyen. Főleg, amikor naplemente közeleg és megnőnek az árnyékok a vadonban, vagy a tavaszi köd telepedik táborunk köré. A levegőben rovarok cikáznak, egy-egy nagyobb eső után a földutak sártengerré változnak. Ami a legszebb, hogy bárhol is járunk, eltérő hangulat uralkodik az adott vidéken – művészeti és technológiai szempontból kétségkívül a játékipar egyik csúcsáról van szó, hiszen semmi sem hat művinek, élettel teli a vadnyugat, felsorolni lehetetlen, hogy mennyi apró geg színesíti az összképet. Még több tíz játékóra után is találunk benne újdonságot.

Az alap PS4-modellen a városközpontokban érezhető volt némi fps-drop, de az esetek nagy részében stabil 30 képkockának örülhetünk. A játék azonban Xbox One X-en van csúcsformában, hiszen ott már magasabb felbontású textúrák, fejlettebb árnyékok és fényeffektek késztetik szájtátásra a nagyérdeműt. Persze a sima konzolokon is egy varázslat, amit a képernyőn láthatunk, és az összetett karakteranimációk mindezt megkoronázzák. A szinkron minőségén a Rockstar soha nem spórolt, Roger Clark Arthurként, illetve Benjamin Byron Davis Dutchként brillírozik a szerepben, de a többiek is egyedi akcentussal és vérmérséklettel gondoskodnak arról, hogy minden kimondott szónak súlya legyen. A zenék harcok közben pumpálják az adrenalint, de a horizont felé lovagolva gyönyörű melankolikus szólamok csendülnek fel.

Minimum 60 óra csillogó gyémánt a Red Red Redemption 2, ám a téma komolysága miatt inkább a véres gyémánt jelző illik rá. A Rockstar megint csak hozzátett valamit a nyitott világú akciójátékok műfajához – hol erőteljesebb éleket rajzolva, hol pedig csak színesítve az amúgy is jól működő elemeket. Az emlékezetes karakterekkel operáló narratíva mellett egy olyan világot tártak elénk a fejlesztők, amely logikusan reagál a játékos cselekedetére, bár a realizmus felé kicsit bátortalan lépéseket tett a stúdió. Jópofa dolog Athurt pátyolgatni, etetni-itatni, ruházni, de ő még mindig az a westernhős, aki két perc alatt egyedül mészárol le egy tucatnyi útonállót. Nem kapkod levegő után, nem kap sokkot, csak simán felkapja a nagy felfordulásban elhagyott kalapját, és elszív egy cigit. Ám mégis, a van der Linde-banda hattyúdala simán korunk egyik fenomenális alkotása, a kategória csúcsa, ami annyira játszatja magát, hogy függővé válsz tőle.

A Red Dead Redemption 2 PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi az alap PS4-en teszteltük. A multiplayerre kihegyezett Red Dead Online csak egy későbbi időpontban élesedik bétaként.

Kapcsolódó cikkek

209.
Oldman
Èn a pacòmban mostanra kellemesen csalòdtam, mert sokat dèdelgetem, ìgy már szinte automatice àtugorja a kisebb-nagyobb akadàlyokat, nem esünk el lènyegèben semmiben, yehàt èrdemes foglalkozni vele. A medvètől mèg fèl, de jò is, mert ezàltal jelez nekem. Màr most tartok tőle, ha egyszer elpusztul netàn! Nàlatok is lett egy olyan funkciòja a lovatoknak, hogy egy bizonyos tàvolsàgbòl magatokhoz hìvhatjàtok ha felè fordultok? Utasìthatom, hogy àlljon meg, vagy jöjjön utànam ha messzebb vagyok, de nem füttyszòval. Szerintem bònuszkènt kaphattam ezeket a funkciòkat idő közben, de lehet tévedek persze, ès csak most jöttem rà. :)
208.
Darksiders84
#207: Telepített tóra kell menni ahol a kezdőknek is van sikerélménye nem csak a semmire várva ücsörgés hanem kapás után kapás feltéve ha van megfelelő szirszar mert ez a peca is nagy buli lett a kereskedőknek mert olyan választék van mint kb a Tescoba csak sokfélével kell próbálkizni a siker érdekében de igaz hogy nem mindenkinek élmény még ha fogása is akad.
207.
DarkLord
Ez a pecázás amúgy engem frusztrál csak akkor mentem pecázni, ha láttam, hogy küldetésként hív a játék, mert akkor tudtam, hogy történni fog más is. Ugye a kis sráccal, majd később a meztelen fószer, mikor úszkált a vízben (bementem utána a vízbe úszkálni, azt mondja kapjam le én is a ruháim, meg, hogy milyen szépen egyszerre úszkálunk, mikor mögé mentem :DDDDDDD). Egyébként nem voltam egyszer sem pecázni voltam a figuránál, aki adja a térképet hozzá, de annyira nem érdekel ez a része, hogy aki például a való életben is ezt a hobbit űzi nem is értem én nem bírnék elülni a seggemen addig ott a semmire várva.

A másik a vadászás része eddig direktbe nem öltem meg egy állatot sem csak az elején. Játék persze az egész, de most minek bántsam őket, ha ők nem bántanak? :D Persze sokszor kifut a ló elé egy-egy nyúl azt megnyekken , mert áthasítok rajta. Vagy a vaddisznó nekifut a lónak , akkor meg mi nyekkenünk alóval együtt. Ááááá ma vagy 10-szer estem el a lóval én nem tudom mi volt vele, de minden szarban elesett, állandóan nekiment a fáknak volt olyan 5 percem, hogy 3-szor ment neki a fának ez a hülye ló. A legjobb volt, mikor üldöztek , mert vittem egy rabot erre, ahogy menekültem a semmiből elém teremtett egy arra lovagló embert a játék átzúgtam rajta megdöglött a lovam és még engem is kinyírtak. Mondjuk ma meg is érdemelte ez a ló annyit esett kelt :D
206.
Oldman
205!
Igen, valòban szeretek, viszont a pecàzàs nem az erőssègem. De kipròbàlom mindenkèppen.
205.
Darksiders84
#204: Van kedved egyezkedni? Tudom hogy szeretsz csak úgy boklászni és vadászgatni gondolom horgászni is. Na érdekel hol van a nagy pecás bajnok?
204.
Oldman
Maci..!
Mèg most sem tèrek magamhoz, mocorgott mint a giliszta, de nagyon, ès felpattant a földről, ezt làtva elő akartam kapni a fegyveremet, de az ugye idő, ès màr fordulàsból ütött is! Elèg nagy " kapufa" lett... De tanultam belőle. :)
Màs: ha egy nagyobb àllatot elejtetek ùgy, hogy nem pusztul el szegènyke hanem vergődik, akkor ne kèssel meg fegyverrel adjàtok meg neki a kegyelemdöfèst, hanem rugdossàtok meg! Ìgy nem fog sèrülni a bundàja, ami eladàskor fontos, hogy egyben legyen.
Tegnap egy elhagyatott erdei hàzban kutakodok, mikor emberi nyögèseket hallok. Kinèzek az ablakon, ès egy ló bandukol " sofőr" nèlkül. Kimentem, mert gyanùs volt, ès egy fòszer volt vèresen elterülve nem messze a hàztòl. Bevittem a hàzba, lehajìtottam az àgyra, oszt' kifosztottam. Ha benèztek a tűzhelyre ahol lobog a làng, ott lesz egy kincses tèrkèp, tudtàtok? :) Nem mondom el melyik hàzròl van szò, keresgèljetek csak! :)
203.
Macifasz
#202: Lol. :-D Na ilyet se tapasztaltam még, hogy miután megkötöztem, kiszabadult volna. :-D Pedig nekem is volt, hogy arrébb vittem, mert túl sokan kezdtek el jönni arrafelé, ahol elkaptam. :-D de ezért is zseniális ez a game, mert bármi megtörténhet benne!
202.
Oldman
Tegnap mèrges voltam...
Megkötöztem egy embert az erdei ùton, de nem öltem meg, mert kegyelmes perceim voltak èppen. Bevittem a dzsumbuj rekettyèsèbe a jòembert, hogy ne riasszon egy arra tèblàbolò vàndor, majd kifosztottam. Erre a vadbimbò nem kiszabadìtotta magàt!? Egyből kaptam egy akkora àllast, hogy nekiestem a lovamnak, az meg velem együtt eldölt. Csak lestem... Nanà, hogy DIED. Ma kegyetlen leszek. :)
201.
Oldman
Haslerfan! 199#
Kèrdès hogyan: egyben akarod a krokit làtni, vagy rèszletekben? :)
Van dinamitod? Hajìtsd a kèpes felibe'. Nem pròbàltam mèg, de kìvàncsi vagyok mi törtènne. Esetleg valaki tapasztalatból tud nyilatkozni ez ügyben?
200.
Macifasz
#199: Egyszerű. Puska elő, Dead Eye képesség aktivál, aztán célozd be a buksiját és had szóljon. :-)
199.
Haslerfan
esetleg azt tudja valaki, hogy ha véletlenül nagyon közel kerülök egy aligátorhoz, hogy öljem meg? :D
198.
Ultimate
#197: One-on van Ps-en nincs. Pedig évek óta a userek bakancslistáján van a Sony felé de szarnak rá, holott biztos nézi valami mert minden évben kapod a videót az évedről ugye....
197.
Oldman
Nem fejtettem ki pontosan előzőleg a mondandòmat, termèszetesen a fő szàl nèlküli " bolyongàsra" èrtettem amit ìrtam. Tèny, valòban èrdekessègkènt jò volna tudni mennyi időt is öltünk összesen az adott jàtèkba, mèg anno a Witcher-ben is volt ilyen statisztikai adat. Főleg nagy lèlegzetvètelű open world jàtèkoknàl lenne fontos tudni az össz-jàtèkidőt, mert ott repkednek a sok szàz òràk esetenkènt.
196.
Ultimate
Én 65 órával most léptem chapter 4-be. Üresjáratosnézelődés nemigen volt, mindig vadásztam pecáztam, pókereztem, felfedezgettem, mellék feladatokat csináltam. És talán de csak talán kijelenthető hogy kb a térkép felét felfedeztem.
195.
Max3000
#193: Játékidőt nem is céltalan bolyongással szoktak mérni,hanem normál tempóba (nem speedrun) csakis a fősztorivonalat mérik.Az most,hogy Pistike 6 évig nézi a vízesést az mellékes.
194.
Macifasz
#193: Elvileg a GTA V is nyitott világ és ott volt ilyen statisztika. Egészen pontosan olyan, hogy megtudtad nézni, mennyit játszottál az adott karakterrel. Így amikor véget ért a stáblista, csak össze kellett adni az órákat és voilá.
193.
Oldman
Szerintem amiatt nincsen jàtèkidő mèrèsi opciò, mert nyitott vilàgù jàtèkoknàl becsapòs lenne, hiszen cèltalan bolyongàs esetèn egy fejezet akàr lehetne akàr 30-òra is. Viszont èrdekessègnek azèrt betehettèk volna igazàn, ez tèny.
192.
DarkLord
#191: Mivel én sem találtam rá opciót így 2. játék kezdeténél minden alkalommal megnézem hány percet játszok vele és felírom, kőkorszaki módi, de kíváncsi vagyok rá valósan mennyi idő lesz a játék és ezért csinálom.
191.
Macifasz
#188: Hol tudtad megnézni, hány órát raktál bele az adott fejezetekbe? :-O Én nem találtam meg sehol. Vagy írod magadnak? :-D
190.
DarkLord
#189: Igen eddig így néz ki.

Első fejezet.: 2 óra 5 perc
Második fejezet.: 12 óra 43 perc
Harmadik fejezet.: 10 óra 2 perc

Szóval elég hosszú egy-egy fejezet. Igaz ebben én mindent megcsinálok mindig így ennyi idő egy-egy fejezet. Szerintem jól is tetted, hogy visszatöltötted a mentést, mert én is azt mondom bár sok időm odaveszett a mentésemmel, de így másodikra még jobb a játék, mint először volt. Tudom ki kicsoda stb. sokkal jobb így szemlélni őket, mint elsőre kicsit sok minden. Mondjuk már alig várom, hogy új dolgok jöjjenek végre :D
189.
Oldman
DarkLord! 188#
A harmadik fejezet 10-òra összesen, vagy 1-3-ig èrtve egysègesen?
Inkàbb csak a 3-ik ha jòl sejtem... Èn össz 14-òra utàn visszatöltöttem egy előző mentèsemet a 2-ik fejezet elejère, ès onnan folytattam kedden a jàtèkmenetemet. Azèrt, mert előzőleg sok minden nem volt vilàgos, bènàztam minden tekintetben, sokszor kinyìrtak, meg a ràm kiròtt büntik is jelentősek voltak, alig tudtam nyugodtan màszkeràlni ( amit szeretek ) tehàt jobbnak làttam "tisztàn" ès èsszerűen tovàbb folytatni a jàtèkot. Ùgy èrzem jòl döntöttem, sokkal jobban eggyè tudok vàlni ùgy a karakteremmel, ha nem harapok folyton a fűbe.
188.
DarkLord
3. fejezet 10 óra 2 perc. Haladok lassan utolérem magam, ahol tartottam :D
187.
Ultimate
#186: Közben meglett, valóban itt úgy oldották meg hogy nyer vele a gép. Cserébe a grafika bizonyos elemeiben jobban bizonyos elemeiben szarabbul néz ki a bénán sikerült checkerboard 4k-nál. De legalább 1080p-ben már fut úgy mint 1X-en. Célszerű áttenni ha pro-n ilyen gyér a framerate.
186.
Ultimate
#185: De ha RS megoldotta hogy 1080p-ben ne leskálázzon lelke rajtuk, így kéne mindenhol.
185.
Ultimate
#180: Hol az a teszt. Érdekelne mert attól hogy 1080p-re rakod a pro-t még nem fogja lejjebb vennia felbontást csak leskáláz tudtommal. Hacsak nem játékban van felajánlva. Itt ha jól tudom játékban erre nincs lehetőség. Szóval hol az a teszt, vagy ez is olyan légbőlkapott infó mint a nyilvánvalóan nonszensz 55 fokos pro? :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...