Red Dead Redemption 2 teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. november 7.
Minden idők legambiciózusabb nyitott világú westernjátékával állt elő a Rockstar - több ezer ember áhítatos munkájának gyümölcse ért be nyolc év után. Mesteri narratívája és részletgazdagsága bőven kárpótol minket a lassú tempó miatt.

Már mindenki ismeri azokat a híreket, amely a Rockstar zord munkakörülményeiről szóltak a megjelenést megelőzően, egy ilyen kaliberű cím esetében viszont egyáltalán nem ritka, hogy a fejlesztők túlóráznak, és az irodában töltik a hét nagy részét. Látva végeredményt, azt mondhatom, teljesen megérte az a fajta maximalista hozzáállás, ami a stúdióra jellemző. Egy ilyen videojáték nem születik minden egyes évben, sőt, a 2013-as Grand Theft Auto V után csupán egyetlen hasonló kaliberű produktum jelent meg, ez pedig a The Witcher 3: Wild Hunt. Így aztán a Rockstar egy külön ligában versenyez, olyanba, amibe a Ubisoft sandbox alkotásai képtelenek feljutni. Igazából csak saját magát kell felülmúlnia a brigádnak.

A 2010-es Red Dead Redemption már megtette az első lépéseket, olyannak ábrázolta a vadnyugatot, amilyennek a klasszikus filmekből megismertük. Csakhogy az évtized elején még teljesen más hitvallást követett a Rockstar, bőven beérte, ha játékait popkulturális utalásokkal tömi tele, és egyfajta görbe tükröt állít a múlt és a jelen amerikai társadalmának. Az előzményeket elmesélő folytatásban viszont a szimuláció kap nagyobb hangsúlyt, nincsenek erős túlzások, ahogyan műfaj-reformálásra sem kerül sor. Amellett, hogy az 1800-as évekre jellemző vidéket pontosan, hitelesen és változatosan prezentálják a srácok, olyan főszereplő történetét mesélik el, aki sokkal mélyebb hátteret kapott, mint John Marston. Arthur Morgan ugyanis nem egy klasszikus westernhős, nagyon is jó oka volt arra, amiért van der Linde bandájához csatlakozott. Esendő hős, akinek rendszeresen ennie és pihennie kell, hogy kicsiny közössége dolgait el tudja rendezni.

A sztori 1899 májusában nyit, egy szokatlanul hideg májusi napon. Egy félresikerült rablást követően Dutch van der Linde bandája menekülni kényszerül Blackwater városából. Úgy döntenek, hogy a csaknem járhatatlan hegyi utakon rázzák le üldözőiket. A hideg és embertelen körülmények miatt egy emberüket el is veszítik, az asszonyok és gyerekek fáradtak, így aztán egy elhagyatott bányászfaluban ütnek tábort, míg az idő jobbra nem fordul. Mintha csak az Aljas nyolcas nyitányát látnánk! Arthurék egy közeli farmot meglátogatva keresnek élelmet, ahol nem fogadják őket szívesen. Majd pár nappal később már vadászni indul a banda félig indián, félig fekete tagjaival, miután begyűjtötték a fiatal John Marstont, aki egy felfedezőút során tűnt el. Az első órák tehát azzal telnek, hogy kitanuljuk az irányítást, az alapvető mechanikákat és megismerjük a fontosabb szereplőket – még egy vonatrablásra is sor kerül. A kötött történetmesélés azonban véget ér, amikor rügyfakadáskor a szekérkaraván Valentine városának közelébe, West Elizabethbe indul, ahol egy fás ligetben tábort vernek. Innentől szó szerint kinyílik a játék.

Persze az első küldetések még mindig egy-egy újabb lehetőségről rántják le a leplet. Sőt, egészen a sztori végéig találunk újdonságokat a Red Dead Redemption 2-ben, hiszen a jó pap holtig tanul, hát még egy törvényen kívüli, akinek alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A századfordulón ugyanis komoly változásokon megy át a vadnyugat, balladákba illő romantikája véget ér, még a legdurvább vidékek is behódolnak a törvényeknek és a civilizáció gépezetének. Dutch azonban hisz abban, hogy a szabad elvek még működhetnek, legalábbis addig, míg néhány jövedelmező akció után annyi pénzt össze tudnak szedni, amiből földet vásárolhatnak maguknak és letelepedhetnek. Követői joggal hisznek a jövőképében, követik és tisztelik őt. Ám lehet, hogy már késő az árral szembe úszni, hiszen a sodrás olyan erős, hogy minden igyekezetük kudarcba fullad. A sztori részben a családról és az összetartozásról szól, a történelem piszkos korszakáról, elnyomásról, rasszizmusról - mindezt mesteri párbeszédekkel és tájanként változó emberi reakciókkal színesítik. Igen, a déli népek a legdühösebbek! Szerteágazó az egész, ám a lényeg nem változik: Arthur saját története ez egy régi kor félresikerült utópiájában, ami a végére tetőzik csak igazán, de akkor minden félresiklik.

Főhősünk, Arthur eddig vakon követte mentorát, amire jó oka volt. Húsz éve már annak, hogy a Dutch felkarolta a fiatal fegyverforgatót, ám a folyamatos vándorlás és a harcok már őt is megtörték, és úgy hiszi, késő már, hogy rendes élete legyen egy békés farmon, asszonnyal, gyerekkel. Az egyik megható küldetésben Arthur felkeresi rég nem látott szerelmét, hogy segítsen a nőnek kimentenie öccsét egy vallási szekta karmaiból. Bár ebben a családban soha nem látták szívesen Arthurt: a lány apja ellenezte a kapcsolatukat, és végül külön is váltak, de hősünk akarva-akaratlanul elgondolkozik azon, mi lett volna, ha évekkel korábban jó útra tér. Így aztán azt teszi, ami éppen a legjobb a bandának és Dutch újabb nagyszabású tervének, miközben felelősséget vállal a közösség iránt is, más bandatagok kívánságait teljesíti, kihúzza a slamasztikából őket, ha bajba jutnak. Vagy éppen John fiát viszi el horgászni, mert a fiú anyja megkérte rá.

Ahogy azt már a korábbi Rockstar-alkotásokban megszokhattuk, a mellékszereplőket tekintve is roppant erős a felhozatal. Minden egyes karakter érdekes valamiért, legyen szó a banda matrónájáról, aki nem tűri, ha a férfiak mosdatlanul lófrálnak a táborban, vagy a fiatalabb hölgyek munka helyett lustálkodnak. Bizony, mindenkinek megvan a maga dolga, a német felmenőkkel bíró társunk, Leopold Strauss például a pénzügyekért felel. Nem kevés uzsorakölcsönt szórt szét a vidéken, így sokszor a mi feladatunk lesz a tartozás behajtása. De a többinek is megvan a saját célja, Javier, Bill, Micah, Hosea és mindenki a lehető legjobbat szeretné kihozni a helyzetből, egytől-egyig saját háttérsztorival rendelkeznek, és az idő múlásával a jellemük is változik. Van, aki bűnbocsánatot akar nyer, vagy éppen ellenkezőleg, továbbra is vakmerően ugrik bele minden egyes veszélyes akcióba. Hogy aztán a Marstonnál jóval hűvösebb Arthur tegye helyre a dolgokat.

Többször is összetűzésbe kerülünk a rivális bandákkal, nem kell mindig külön missziókra gondolni, van, amikor csak egy hidat tartanak uralmuk alatt, pénzt követelve az áthaladásért. De nemcsak rájuk kell figyelnünk, hanem arra is, hogy néhány régióban komoly vérdíj van a fejünkön a korábbi bűneink miatt. Ha ilyen helyre merészkedünk, ne lepődjünk meg azon, hogy egy perc nyugtunk sincs a törvényszolgák zaklatása és a mezei fejvadászok miatt. De még a békés városokban is előfordul, hogy ha körözés alatt állunk - mert mondjuk kirámoltunk egy üzletet -, egyszer csak megjelenik egy fegyveres csoport, hogy begyűjtse az értünk járó vérdíjat.

Maga a világ pedig elképesztő. Nem pusztán a méretei, hanem a változatossága miatt is. West Elizabeth még nagyrészt maga az érintetlen, zöldellő természet, ahol kiváló vadászhelyek vannak. Az északi, hófödte hegyek kaptatóin még a lópata is könnyen megcsúszik, szó szerint térdig gázolunk a hóban, ami nyomot hagy magunk mögött. New Hanover végtelen prérijein lovagolva eszünkbe jutnak a spagettiwesternek zárójelenetei, de beszélhetnék még a mexikói határhoz közeli kősivatagokról, vagy Saint Denis zsúfolt nagyvárosáról, az iparosodás és fejlett civilizáció hírnökéről, ahol Dutch rémálma megelevenedik. Főleg éjjel, amikor az utcákat lámpafény világítja be. Vagy ott van Lamoyne mocsárvidéke, ahol nem csupán aligátorokkal teli lápvidékeken kolbászolunk, de még a Ku-Klux-Klánnal is összetűzésbe kerülünk. Hatalmas és gazdag játszótér ez, amely bár fiktív nevekkel operál, mégis felismerhető rajta a korabeli vadnyugat minden egyes jellegzetessége, amely soha nem mutatja ugyanazt az arcát. Hiszen eltérő napszakokban és időjárási körülmények között visz az utunk előre. Simán kijelenthető, hogy a Rockstar munkásságának csúcsa az, amit látunk és átélhetünk.

Sokkal fontosabb azonban, hogy nem üres játszótérről van szó, ami erősen szembe is megy a modern trendekkel. Maga a design is a felfedezésre sarkall, nincsenek csettintésre mindent titkot eláruló informatív térképek. Nagy fehérséget látunk csak, amit ha bejárunk, még akkor sem szór tele ikonokkal. Nem rágják a szánkba, hogy mit kellene csinálni, csak elvétve akadnak kérdőjelek is, amik akkor lesznek láthatóak, ha mondjuk egy random ember tippet ad, hogy milyen házat vagy üzletet érdemes kirámolni, mert előtte segítettünk neki. Teljesen minimalista a rendszer, az éppen aktuális sztoriküldetéseket jelzik csak, valamint a városok szolgáltatásait: a kocsmát, a hotelt, a fegyverüzletet, a postát, a hentest és a lovardát – minden mást csak akkor, ha elcsípünk egy fülest vagy éppen mellette haladunk el, és látjuk, hogy itt bizony valamilyen fejlemény van.

Segítségért kiált egy idegen, fegyverdörrenést hallunk, vagy egy füstoszlop utal a banditák rejtekhelyére. Minden egyes érdekesség sokkal természetesebben épül a játékba, így csak a legvégső esetben kell megnyitnunk a térképet. Nem sulykolnak rád semmit – még a különböző kihívásokat és gyűjthető dolgokat (indián álomgyűjtők, cigarettakártyák és miegymás) is csak a menüben tudjuk nyomon követni. A HUD nincsen teleszórva felesleges utasításokkal és infópanelekkel - még az ellenfelek felett sem lebeg egy számláló az aktuális életerejükről, a Red Dead Redemption 2 egyszerűen hagy játszani. Olyan tempóban és vérmérséklettel, ahogyan csak szeretnéd.

Ez a fajta mentalitás részben vissza is üthet, hiszen az egyszeri gamer értetlenkedve vakarhatja a fejét, hogy mit is csináljon a sztoriküldetéseken felül, amelyek talán régimódian kötöttek. A melléktevékenységeknek se szeri, se száma, ilyenek a vadászat, a szerencsejáték, az opcionális rablások, a hírhedt revolverhősök kihívása és így tovább. Az évek során belekényelmesedünk a nyitott világú címekbe, éppen ezért meglepőnek tűnik, hogy a Red Dead Redemption 2 ereszt a gyeplőn. A Rockstar viszont szájbarágás nélkül, a saját kíváncsiságunkra építkezve vezet be a lehetőségekbe. Csak fogd a lovadat és indulj el bármerre, garantáltan találkozol valamivel, ami miatt letérsz az útról. Maximum akkor érdemes az utasításokat követni, ha erre szükség van: a tábori hentes szól, hogy fogytán van az élelem, ideje vadászni menni. Máskülönben élheted az életedet nyugodtan, ha legyőzted a késztetést magadban, hogy haladj tovább a történetben.

Még tapasztalati pontokkal és megnyitható képességekkel sem kell bajlódnod, mert ilyenek nincsenek. Autodidakta módon sajátíthatod el a mesterségeket, legyen szó prémvadászatról, tábortűznél való sütögetésről, stimulánsok és különféle lőszerek készítéséről. Tervrajzokat és recepteket zsákmányolhatsz út közben, és ha megvan a szükséges nyersanyag, neki is állhatsz kraftolni, egy, még meg nem nyitott skill ebben nem fog megakadályozni. Fejlődni persze lehet, ha gyalogszerrel futunk, akkor egy idő után kitartóbbak leszünk és életerőnk is nagyobb lesz. Hatékony vadászat után a Dead Eye, vagyis az időlassítási képességünk időtartama is kitolódik, és idővel már kézzel is célozhatunk, nem kell a kezdeti automata megoldással beérnünk. 

De ugyanez érvényes a lovakra is, ha gyakran lecsutakolod őket, rendszeresen eteted őket, idővel kezes báránnyá válnak. Füttyszóra magadhoz hívhatod őket, nagyobb távolságokat lesznek képesek vágtázni, hiszen az állóképességük nőni fog. Sőt, még olyan trükköket is elsajátítanak majd maguktól, mint az oldalazás, és idővel leküzdik majd a ragadozóktól, tűztől vagy víztől való félelmüket is. Természetesen többféle lovat szerezhetünk, köztük magyar félvért, fürge Tennessee Walkert vagy épp a non plusz ultrának számító arab telivért. Mindegyiknek eltérő tulajdonságai vannak: van, amelyik lassabb, de erősebb, a másik fürge, de könnyedén elpatkol.

Egy kényelmesebb zabla vagy egyéb lószerszám is kitolhatja a mutatóikat, de itt elsősorban a gondoskodásunk mértéke számít. És igen, a Rockstar srácai még arra is figyeltek, hogy a melegebb sivatagban a ló heréi lógnak, míg a hidegebb hegyvidéken visszahúzódnak. Akkor sem zavartatják magukat, ha rájuk jön a szükség, bármikor képesek elereszteni egy lócitromot. Bárhogy is, egy hűséges hátas könnyen a szívünkhöz nőhet, és így az elvesztésük is fájdalmas. Bizony, itt nincs visszaút, ha a lovunkat lelövik, vagy lezuhan egy szakadékba, könnyes búcsút vehetünk tőle, és nézhetünk másik paripa után. Oké, ha leesik a lábáról, de még életben van, és van nálunk feltámasztó szer, még nincs veszve minden.

Az aktuális sátortáborunk nem csak arra jó, hogy valahol álomra hajtsuk a fejünket. Ez egy olyan hely, amit a sajátunknak tekinthetünk, viszont nem fog működni akkor, ha nem vesszük ki a részünket a mindennapos teendőkből. Jól hangzik, hogy esténként leülhetünk a tábortűz köré sztorikat hallgatni és mulatozni, de az idillnek ára van. Az még csak hagyján, hogy pénzbe kerül egy ilyen közösség fenntartása: a zsákmányolt dollárok, ékszerek egy részét illik a közösbe dobni, nem az orgazdához vinni rögtön. Hamar elégedetlenek lesznek az emberek, ha nincs kaja, vagy kényelmetlen a fekhely. Főnökünkét és a saját szekerünket illik mihamarabb feltápolni, hiszen csak így nyílik lehetőség gyorsutazásra. Retúrjegy ez esetben nincsen a városok között, de egy postakocsira vagy vonatra jegyet váltva simán eljuthatunk a nagyobb településekre. 

Előbbit vadászattal orvosolhatjuk. Több mint 200 állatfaj kapott helyet a programban, szóval van miből válogatni. Az őzek, szarvasok, hegyikecskék, bölények leterítése csak türelem kérdése, ám az olyan ragadozóknál, mint a farkas, a medve vagy az aligátor, lehet, hogy visszanyal a fagyi. Ráadásul az élőlények tőlünk függetlenül is élik az életüket, fejlett ökoszisztémát modellezett le a Rockstar, tápláléklánccal, autentikus élőhelyekkel. A lóhátról való lövöldözés is járható út, ha csak húsra van szükség, ám sokkal elegánsabb, ha lopakodva cserkésszük be a vadat. Kezdetben követnünk kell a megfelelő nyomot az érzékelés előhívásával - ez már ismerős lehet más címekből -, majd amikor közel vagyunk a prédánkhoz, egy pontos lövéssel végezhetünk vele. Így az irha is értékesebb: sokkal több pénzt fizet érte a kereskedő, ráadásul a táborunk vagy bőrszütyőnk fejlesztéséhez szükséges nyersanyagoknál is a tökéletes bőrök élveznek előnyt.

Az már csak hab a tortán, hogy a nyúzás művelete aprólékosan animált, a zsákmányolt prémmel vagy tetemmel oda kell szépen battyogni a lovunkhoz. A tűző napon azonban a hús könnyen romlani kezd, így veszít értékéből, így érdemes minél előbb elvinni a célhelyre, legyen az a tábori szakács, vagy egy kereskedő. A vadászathoz tartoznak külön challenge-ek is. Azon kívül, hogy néhány állatfajból tökéletes ölést kell prezentálni, lehetőleg olyan áldozatot felkutatva, melynek minőségi (három csillagos) prémje van, léteznek legendás példányok is, amelyek felkutatása nem könnyű, és az sem mindegy, milyen fegyvert használunk. Már viszonylag a játék elején összefutunk egy félszemű, brutális grizzlyvel, és ha az elvárásaink magasak, esélyünk sem lesz egy sima ismétlőpuskával ellene.

Szóval élelem már van, milyen egyéb munka vár ránk? A favágáson, vízhordáson felül társaink szívességeinek teljesítése, vagy csak a sima bájcsevegésen felül nem árt, ha fejlesztjük a tábort. Korszerűbb kocsik, a nagyobb és jobb kínálattal rendelkező konyha növeli a csapat elégedettségét, ám minden egyes ugrade-nek ára van, nem is kevés. Mivel pénzzel nem vagyunk eleresztve, a városban kell munka után néznünk. A seriff irodájában felvehető sima fejvadászmissziók könnyű pénzt ígérnek, ráadásul minden egyes bounty kapott egy érdekes sztoriszálat, így nem csak arról van szó, hogy megkeressük a bűnözők rejtekhelyét, szétcsapunk köztük, gúzsba kötjük a célpontot, majd uzsgyi haza. Kezdetben csak mezei kuruzslókat és családon belüli agresszorokat kerítünk kézre, ám később igazi nehézfiúk is a lasszónkra akadnak.

Zöldhasút még rablással vagy szerencsejátékkal is szerezhetünk, ám előbbinél arra kell figyelni, hogy a várható zsákmány nagyobb legyen a fejünkre kirótt vérdíjnál, nehogy deficites legyen az akció. Kendő az arcra, fogjunk egy pisztolyt a kiszemelt boltosra vagy farmerre, majd indulhat a rámolás. A riasztásra kiérkező törvényszolgák ritkítása potenciálisan növeli a vérdíj mértékét, szóval csak óvatosan. Ha a menekülésen túl vagyunk, később visszatérhetünk a postahivatalba befizetni a büntetést, így már a városban szóba is állnak velünk. Ám a tisztességünkön esett csorbát nem nagyon tudjuk letörölni, a lakosok ugyanis emlékeznek majd arra, ha egy családtagjuk vagy barátjuk látta kárát harácsolásainknak. Igaz, emiatt egyetlen küldetést sem lehet elbukni, ami hatalmas kihagyott ziccer.

Az Honor-rendszer nagyban befolyásolja a polgárok hozzánk fűződő viszonyát. Megvetnek vagy felénk köpnek, ha korábban eljárt a kezünk, de ha kötelességtudóan viselkedünk, begyűjtjük a rosszfiúkat, segítünk a koldusbotra jutott polgárháborús veteránokon, éljenezni fognak, és még kedvezményt is kapunk a boltokban. A rendszer remekül működik és félelmetesen reszponzív, de igazából csak akkor villantja meg az oroszlánkörmeit, ha elmegyünk a végletekig. Nem érdemes ide-oda lavírozni a jóság és a gonoszság között, mert akkor az igazán súlyos jutalmakról és helyzetekről lemaradunk. A játékmenetbe ezek nem szólnak bele, pusztán a beleélést segítik. Maga az NPC-kkel való interaktivitás is egyszerűnek hat, üdvözölhetjük őket, cinikusan beszólogathatunk, várva a reakciókat. Bajtársainknak viszont egyszerűbb utasításokat is adhatunk a harcok során.

Ha már a szociális munkán túl vagyunk, ideje némi időt magunkra fordítani! A saját szekerünknél vagy a hotelszobánkban bármikor átöltözhetünk, vagy új cuccok után nézhetünk, így olyanná formálhatjuk karakterünk kinézetét, amilyenné csak akarjuk. Egy biztos, fent északon, hólepte hegyekben nem elég egy szimpla bőrkabát. Emellett szakállat vagy loboncot növeszthetünk, a borbélynál parádés frizurát csináltathatunk, de ha túl sokat eszünk és testmozgás helyett revü műsorokra járunk, elhízhatunk és tohonyává válhatunk. A túl sok italfogyasztásnál pedig elveszítjük a kontrollt.

Három legfőbb mutatónknak (erő, állóképesség, Dead Eye-mérő) van egy belső magja, amit csak pihenéssel tölthetünk fel. Ha az üres, hiába is nyomjuk magunkba a szereket, védtelenebbek leszünk és gyorsabban kifáradunk. Egy ápolt külsejű úriemberrel szívesebben szóba állnak a lakosok, mint egy többnapos bűzt árasztó, koszos és szakadt kurafival – a küldetésadókat bezzeg ez nem befolyásolja. Fürdőt vehetünk a folyóban, vagy sokkal elegánsabb, ha igénybe vesszük a hotel dézsáját, ahol minden egyes testrészünket külön kell megsuvickolni. Opcionálisan kérhetünk segítséget is egy mély dekoltázsú, gömbölyded menyecske személyében. Higgyétek el, az odafigyelés csodákat tehet! 

Hasonló a módszer a fegyvereink esetében is. Minden egyes mordály koszolódik egy idő után, és statisztikái csökkennek, ezért fegyverolajjal időnként szépen meg kell tisztítanunk őket, de ugyanezt megteszik helyettünk a fegyverboltban is. A játékba több tucat mordály került, többféle kategóriákba sorolva: vannak revolverek, pisztolyok, ismétlőpuskák, karabélyok, sörétes puskák és így tovább, mindegyikbe többféle lőszert pakolhatunk, és mind egy szálig testreszabhatóak. Néhány módosítás, mint például a hosszabb cső, vagy hatékonyabb forgótár a fegyver tulajdonságait is befolyásolja, mások viszont pusztán optikai jellegűek. Választhatunk más színű fémtestet vagy puskatust, illetve a markolatba különféle mintákat gravíroztathatunk. Új alkalmatosságot mindaddig vehetünk a boltokban, míg rá nem pukkanunk egy adott típusra a kaland során.

A tűzharcokban semmi extra nincs, máris nyeregben érezzük magunkat, hiszen a Rockstar korábbi metódusát követi – némi finomhangolás után. Fedezékbe húzódva lövöldözünk naphosszat, javarészt izgalmas az egész, főleg amiatt, hogy nem tudunk túl sok golyót elviselni és nem töltődik magától újra az életünk. Ehhez magunkba kell tolni némi élelmet, az állóképesség visszaállításához pedig kell gurítanunk egy jobb bourbont vagy némi stimulánst. A Dead Eye-nak hála a nyílt összecsapások kevésbé kaotikusak, hiszen jut időnk célzásra, de ha a meglepetés erejével támadunk, már jó előre lekaphatunk jó pár kurafit.

Az ellenfelek intelligenciája viszont nem a legjobb, vakmerő módon elhagyják a rejtekhelyeiket. Sajnos a Rockstar itt a könnyebb megoldást választotta, és inkább a túlerőt erőlteti a kevesebb résztvevős, de kiélezett összecsapások helyett, ami nyilván feelinges, de szembe megy a játék realisztikusabb szemléletével. Sajnos a gunplay önmagában fapadosnak hat, automata célzás nélkül csak vakon forgolódunk össze-vissza. Öröm az ürömben, hogy minden fegyver másként viselkedik és máshogy szól, plusz a missziók is úgy vannak megrendezve, hogy gyakorta látványos balhékba csöppenünk, így kevésbé tűnik fel a harcok esetlensége.

Az első tíz óra után már minden játékos rálel arra a ritmusra, ahogyan élni fogja az életet a Red Dead Redemption 2 világában. Húst szerzünk, elpasszoljuk az ingóságokat, felfedezzük a még ismeretlen területeket, és egy-egy küldetés is beleférhet egy adott napba. Egyedül az irányítást és úgy en bloc az egész játék lassúságát kell megszokni, mivel Arthur a végletekig komótos ember, még egy egyszerű szekrénynyitogatást is körülményesen old meg. Nyilván a valóságban is így zajlana mindez, azonban ettől még nagyon pepecselős az egész. Fegyvereket sem rakhatunk gyorsgombokra, egyrészt azért, mert alapból csak egyetlen oldalfegyver van nálunk, a másodlagos darabokat a lovunkon tároljuk, így azt külön, egy körmenü előhívásával tudjuk magunkhoz venni, ha otthagyjuk a derék hátasunkat. Ha mondjuk útközben megtámadnak bennünket, vagy látunk egy kapitális méretű vadat, le kell zongoráznunk az egész műveletet, ha gyorsan fegyverhez nyúlnánk. Később, amikor a természetet jártam, már mindig a kezemben tartottam a Repeateremet, pont az ilyen esetek elkerülése miatt.

Egyébiránt rengeteg apróság színesíti a játékot. A szimulációs rendszerek összekapcsolódnak, ami számos életszerű helyzetet eredményez. Egyszer történt olyan, hogy egy gúzsba kötött nőt szállított egy lovas, gyorsan likvidáltam a törvényszegőt, ám a paripa a lövöldözésben megijedt és elszelelt, hátán az asszonnyal. Hogy hogy nem, az állatot egy vasúti sínen tudtam csak lecsillapítani, de pont akkor jött a menetrendszerűen érkező vonat és az egész kompániát elcsapta. Az ilyen scriptelt, tehát nem véletlenszerű találkozásokból is sok mindent ki lehet hozni, hiszen a háttérben dolgozó mechanikák bámulatos dolgokra képesek, éppen ezért fájó, ha egy apró hibát vétünk (mert idő előtt elhalálozik a célszemély), és lemaradunk ezekről az apró eseményekről

Az sem mindegy, hogyan reagálunk egy utazóra - fegyvert foghatunk rá, kirabolhatjuk vagy üdvözölhetjük. Van, aki jajveszékelve elinal, de mások felveszik a kesztyűt, és nem hagyják, hogy csak úgy felökleljük őket a lovunkkal. Máskor hiába is szedjük le a templomépítőkre támadt banditákat, ha egy arra járó vándor csak azt látja az egészből, hogy szitává lőttünk egy csoportot, rögtön elszalad, hogy leadja a drótot a seriffnek. E szempontból kicsi túlzásba is estek a készítők, vagy éppen ellenkezőleg, kíméletlenül szembesülünk azzal, hogy a változás korában már nem lehet csak úgy a fegyverünkhöz nyúlni.

A látvány tényleg minden túlzás nélkül rendkívüli. A RAGE engine rengeteget fejlődött az évek során, elképesztő munkát fektettek bele, hogy minden részlet a helyén legyen. Főleg, amikor naplemente közeleg és megnőnek az árnyékok a vadonban, vagy a tavaszi köd telepedik táborunk köré. A levegőben rovarok cikáznak, egy-egy nagyobb eső után a földutak sártengerré változnak. Ami a legszebb, hogy bárhol is járunk, eltérő hangulat uralkodik az adott vidéken – művészeti és technológiai szempontból kétségkívül a játékipar egyik csúcsáról van szó, hiszen semmi sem hat művinek, élettel teli a vadnyugat, felsorolni lehetetlen, hogy mennyi apró geg színesíti az összképet. Még több tíz játékóra után is találunk benne újdonságot.

Az alap PS4-modellen a városközpontokban érezhető volt némi fps-drop, de az esetek nagy részében stabil 30 képkockának örülhetünk. A játék azonban Xbox One X-en van csúcsformában, hiszen ott már magasabb felbontású textúrák, fejlettebb árnyékok és fényeffektek késztetik szájtátásra a nagyérdeműt. Persze a sima konzolokon is egy varázslat, amit a képernyőn láthatunk, és az összetett karakteranimációk mindezt megkoronázzák. A szinkron minőségén a Rockstar soha nem spórolt, Roger Clark Arthurként, illetve Benjamin Byron Davis Dutchként brillírozik a szerepben, de a többiek is egyedi akcentussal és vérmérséklettel gondoskodnak arról, hogy minden kimondott szónak súlya legyen. A zenék harcok közben pumpálják az adrenalint, de a horizont felé lovagolva gyönyörű melankolikus szólamok csendülnek fel.

Minimum 60 óra csillogó gyémánt a Red Red Redemption 2, ám a téma komolysága miatt inkább a véres gyémánt jelző illik rá. A Rockstar megint csak hozzátett valamit a nyitott világú akciójátékok műfajához – hol erőteljesebb éleket rajzolva, hol pedig csak színesítve az amúgy is jól működő elemeket. Az emlékezetes karakterekkel operáló narratíva mellett egy olyan világot tártak elénk a fejlesztők, amely logikusan reagál a játékos cselekedetére, bár a realizmus felé kicsit bátortalan lépéseket tett a stúdió. Jópofa dolog Athurt pátyolgatni, etetni-itatni, ruházni, de ő még mindig az a westernhős, aki két perc alatt egyedül mészárol le egy tucatnyi útonállót. Nem kapkod levegő után, nem kap sokkot, csak simán felkapja a nagy felfordulásban elhagyott kalapját, és elszív egy cigit. Ám mégis, a van der Linde-banda hattyúdala simán korunk egyik fenomenális alkotása, a kategória csúcsa, ami annyira játszatja magát, hogy függővé válsz tőle.

A Red Dead Redemption 2 PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi az alap PS4-en teszteltük. A multiplayerre kihegyezett Red Dead Online csak egy későbbi időpontban élesedik bétaként.

Kapcsolódó cikkek

339.
Kawada
#338: Nem, fogok blogot írni, az tuti. :) de biztos megosztom majd a véleményem. :) a tempó nem zavar, de nemrég játszottam GTA 5öt és Witcher 3 is pörög folyamatosan, ezekhez képest szerintem visszalépés az irányítás (főleg GTA-hoz releváns hasonlítani). De várom, hogy folytathassam. :)
338.
FrankBlack
#337: Lassan indul be, adni kell neki időt. Chapter 1 lényegében intro. Chapter 2 meg amolyan tutorial. Az irányítás valóban nehézkes, elsőre különösen. Idővel meg lehet szokni. Én második végigjátszásnál tartok, kb. 120+ óra van bene, de még mindig érzem, hogy néha szorult helyzetben, amikor gyorsan kéne reagálni kicsit nehézkes, éd nem mindig azt csinálja, amit szeretnék. Lassan kell vele játszani.

Írd majd le a véleményed később is, amikor már kicsit előrébb jársz. Én kíváncsi lennék rá. Ha van kedved ide, de akár blogot is írhatnál róla ;)
337.
Kawada
No... Egy 1,5 órát bele tudtam már rakni. Eddig tetszik, hangulat, karakterek, zene, színészi játék nagyon rendben van. Elég lassú az eleje, egyelőre egy Detrotiban több az interakció kb (nyilván túlzok)., de még nem zavar. Egyedül ami rettenetesen idegesít, az szerintem az irányítás. Egyszerűen borzalmas. A fedezékrendszer, az eszközök menedzselése, a karakter mozgása, a következetlenség, hogy hova lehet felugrani/felmászni, hova nem, stb. Pl a vonatrablásnál fedezékbe parancsoltam a karakterem és szépen le is sétált a vonatról közben.
336.
atedolgod
#335: Most legalább megnevettettél. Úgy írsz, mint ha én védeném magam valamitől azzal, hgoy a forumszabályzatot megemlítettem, holott épp az ellenkezője az igaz. Azt írtam hogy amit csinálsz, az belefér, és csináld csak nyugodtan.

Minden esetre látszólag képtelen vagy túllépni a személyeskedésen. Többször leírtad már hogy én "hazudok" valamiben, ám azt még egyszer sem, hogy a hozzászólásaimnak pontosan mely részét gondolod hazugságnak, és miért.
335.
Ultimate
#334: * persze rögtön fórumszabályzatra hivatkozunk. Abszolút nem jellegzetes troll szokások. Valótlanságok sorát említjük hosszú sorokon át valamiről. Megfejelve azzal hogyannak a valós hibái miatt megérte megvenni mert vicces miatta. Majd rávilágítunk ha valaki beleszól hogy a fórumszabályzat xy.. A hab a tortán egy "másik" fórumozó aki szórul szóra ezekethallotta, ésmég rátesz egylapáttal... :)
Komolyan,annyira tipikus. Már csak neotech hiányzik. :)
334.
Ultimate
#333: Egy dolog ha nemtetszik és leírod miért. És egymásik ha összehordasz rólaegyrakás valótlan baromdságot. Te az utóbbi vagy. Erre felesleges érvelni. Nem etetek trollt.
333.
atedolgod
#332: A trollkodás fogalma nem egészen azt jelenti, ami gondolsz. A "neki nem tetszik a játék és leírja hogy miért" az nem trollkodás. A "válaszolok rá személyeskedéssel, hazugnak, ostobának, hiteltelennek nevezem érvek nélkül" már sokkal inkább.

Természetesen a forum szabályzata ezt megengedi, tehát csinálhatod ha neked jól esik.
332.
Ultimate
#329: Trollkodó nettó barommságrakár bármiféle érvvel reagálni. Pláne hogy az általatok írt dolgokszíne java nem igaz, kis része meg szimplán emberi ostobaság.
331.
Ultimate
#330: És mégis belefolysz holott játszani nem játszottad, vagyis gőzöd sincs mennyire bullshit amit írnak. Keksz. :)
330.
Kawada
Nem akarok belefolyni a vitába, mert ilyen stílusban, hogy "hazudsz", "hülyeség" meg "minden sora cáfolható, de nem fogom mert nincs időm" bezzeg 45 hozzászólást írni egy nap van... Na mindegy...

A kezdeti 10/10-es cikkek után azért elég sok helyen előkerültek olyan dolgok, hogy 8 meg 10 dolog ami nem jó a RDR2-ben, és ezek már a kezdeti 10-20-30 órán alapulnak, hanem egy végigjátszáson. Sehol sem írják, hogy rossz a játék. De egy Rockstar játék mindig forradalmi "kell legyen". Ő a műfaj megteremtője, aki két szökőévente jön ki játékkal kb. és aki 6-7-8 évet ül 1-1 folytatáson is akár. Eljutottunk egy olyan pontra, hogy egy openworld játék a generáció talán legszebb képviselője. Technikailag olyan dolgok vannak a játékban, amik túlmutatnak a generáción (jelenleg). Ez a játékmechanikákban nem érződik. Ennyi a baja sok embernek... A harc aránylag unalmas és semmit nem változott az első rész óta. Az openworld elemekben sem igen tudott újat hozni, de még se lenne baj, az viszont inkább, hogy sok olyan eleme van a műfajnak, amiket akár már egy Fable 1-ben láthattunk. Nem atedolgod az egyetlen, aki ír olyanokat, hogy a fegyverek fejlesztésének semmi értelme, az olajozásnak semmi értelme, sőt, olyanokat is olvasni, hogy az inventory-t egy idő után nem is használják mert minek, pénz minek.

Sehol nem íják, hogy rossz. Viszont tecnhológia szempontból amit tud hozni a játék, annyival magasabb nívó mint amit játékmechanikában és gameplay-ben képvisel, hogy az sokaknak szúrja a szemét. Ez nem saját vélemény, nem játszottam vele. Ellenben elég sok kritikát olvastam/hallgattam a játékról. Persze lehet, hogy mindegyik dilettáns f*sz...
329.
DeKor
#327: Légy szíves vedd észre, hogy neki hiába próbálod megmagyarázni. Észérvek? Ott használd, ahol működik. Ahhoz fel kell nőni.
328.
Ultimate
#324: Nemvédem. És hazudsz. Szimplán marhaságok sorát írtad le, majd avégére még megdejeled a jellegzetes vicces bugokkal ami jobb mintajáték. Annyiratipikus trollkodás, nem is megyek bele. Ahogy mondtam attól hogy leír valaki hosszú sorokon át egy nagy rakás baromságot egyjátékról aminek aszíne javanem fedi avalóságot, mégnem lesz igaz sem tényamit leír. Direkt nem megyek bele mélyebben mert felesleges.
327.
atedolgod
Utolsó dolog amit meg akartam említeni. Vadászni úgy is lehet, hogy a kisebb, vagy közepes állatokon keresztüllovagolsz. A lovad attól még nem esik el, de az állat beledöglik. :) Ettől függetlenül a ló számtalanszor elhasal jóval kisebb kavicsokban. Nekem egyszer még olyan is volt, hogy "ló gps" használata közben vágta orra magát egy picike gödör miatt. A legjobb poén az volt egyébként, amikor egy beállított jelenetben rossz helyen álltam. Ennek a végén a fickó felszáll a lovára, és ellovagol, de mivel az útjában álltam, belém akadt menet közben, majd úgy csinált mint ha bántani akarnám.. "héj.. nem akarok bajt"... Én persze semmit sem tehettem.. Az a szomorú, hogy ezek a bakik szórakoztatóbbak voltak mint a játék. De ezek miatt nem is bántom az rdr2 -t.
326.
atedolgod
#324: hibás mondat... "volt olyan puska amit nem" helyett "volt olyan puska amit nem engedett megvenni"
325.
atedolgod
#323: Kicsit több mint egy hónapja van meg a program, az szerintem nem 0 day. Egyébként nem vitaindító hozzászólás volt, nem kell semmivel sem egyetértened, sem cáfolnod. Élvezd a játékot, ha neked megfelel.
324.
atedolgod
#320: Nézd. Én nem éreztem különbséget a fegyverek között. Ami van, az minimális. Nekem mindegy volt melyikkel lövök. Egyébként az első "nagyobb buli" után besétáltam a fegyver boltba, és mindent megvettem, amit engedett. Volt olyan puska amit nem, de azt később sem mentem vissza megnézni, mert minek. A hullák kifosztása egyébként mindennel bőségesen ellát. Nem nagyon van értelme vásárolni semmit sem, hacsak nem az a feladat, amit ugye muszáj megcsinálni.
Egyébként ne gondold hogy meg kell védened a játékot, hiszen én nem támadtam meg... Akinek tetszik, egészségére. De azt ne állítsd hogy hazudok. (egyébként is minek tenném?)
323.
Ultimate
#322: * Hiába írjuk le tényként hosszú hosszú sorokon át a baromságainkat,attól az még baromság marad amit bárki körberöhög aki érdemben játszott a játékkal és nem 0day fikázni óhajtotta.
Sorról sorra végig lehetne cáfolni az ilyen irományokat,de totál felesleges.
322.
Ultimate
#321: "Ahhoz ugyanis kellene a világ is, ami itt nincsen. "

Látod,megint a f*szság. Nagyjából eddig olvastam hiteltelen minden sorod.
321.
atedolgod
Látom van itt egy kis felháborodás. Egy kiscsit pontosítok, illetve kiegészítem amit délután írtam.
Először is. Nem állítottam, hogy a játék teljesen rossz. Mint mondtam, az első 30% -át magam is élveztem. Az a gond, hogy attól, hogy egy - egyébként végtelenül kötött - főküldetés sorozatot szétdobálunk egy hatalmas téren, még nem lesz a játék "openworld". Ahhoz ugyanis kellene a világ is, ami itt nincsen. Hegyek, völgyek, szaladgáló állatok vannak, de világ nincsen. Én alapjában véve szeretem ha egy játék enged játszani. Ha a játék világa érdekes, és van mit felfedezni benne. Ami pedig a legfontosabb, hogy érezzem hogy a cselekedeteimnek van hatása a játékban rám, és a világra. Ez az amin az rdr2 elhasal. Mert teljesen mindegy mit csinálunk, annak se pozitív, se negatív hatása nincsen. Megcsinálsz valamit, és megrántod a vállad. Ez is megvan... és? Minek? Persze vérdíjat kitűznek a fejedre még akkor is ha egy lakos magától a lovad alá sétál, de nagyjából ennyi. Következmények, és célok nélüli üres világ, pár ugyanolyan várossal.
De ezt már leírtam, és azt is, hogy elfogadtam volna egyszerű single player játékként is az rdr2 -t. Megelégedtem volna azzal, ha csak elmesél nekem egy jó történetet, és kész. De nem teszi. Olyan feladataid vannak, mint pl menj el a városba egy asszonnyal, akit a fene tudja már hogy hívnak, és vásárolj be. De nem ám lovon, hanem lovaskocsin, ami még lassabb. 20 percig hallgasd a süketelését a férfiakról, és hogy ő nem az az üldögélős, hímezgetős tipus, hanem a kemény kezű asszony, aki megoldja a dolgokat. Ezt a nőt még a valóságban sem kocsiztatnám, de itt 20 percig viszem, és 20 percig hozom. És képzeljétek... közben bevásárolt.
De van olyan is, amikor a másik asszony megkér, hogy mivel apuka nincs, vigyem már el a gyerekét horgászni, hogy vidámabb legyen. És felül a kölyök a lóra, és megint 20 percig lovagolok, majd a rém unalmas horgászatot megcsinálom (ha pozitív példát akartok, nézzétek meg az ff15 -ben. Ott még értelme is volt), miközben a gyerek készít valamit az anyjának. Már nem is melékszem mi volt az, mert hetekkel ezelőtt jártam ott, de büszkén mondja hogy hazavisszük. Ezt követően egy kis közjáték után visszalovagolok, és ennyi. És ez a FŐKÜLDETÉS. Ilyen ökörségekkel telik a játék jelentős része. Arról nem is beszélve, hogy minden átkozott küldetés úgy kezdődik, hogy száljak le a lóról, és 20 méterre a céltól már nem is enged futni a játék, hanem szépen lassan, komótosan odakullog a cowboy, aztán hallgatja a süketelést a semmiről, mire elindulunk. De nézzük az akciókat. Amikor lőni kell, az egészen jó. Bár a fegyverek között az ég világon semmi különbség nincs, akár koszos, akár nem, minden egy lövés, ha ismered a taktikát. (bal ravasz, autoaim testre, jobb kar felpöcköl, bal ravasz tüzel, ellenfél halott. A pöckölésre kell ráérezni. Nekem nem túl jó a szemem, de vak sötétben leszedtem mindenkit ezzel a módszerrel. A dead eye nem is kell, szinte soha nem használtam) Ezerszer eljátsza a játék, hogy lopakodj már át A -ból B -be úgy hogy ne vegyenek észre, aztán gyere vissza B -ből A -ba, amikor is úgyis le kell lőni mindenkit. A minimális szabadságod sincs meg. Mindig pontosan úgy zajlik az egész, ahogy valaki eltervezte. Ha egy sarokba nem állsz be mikor a haverod kér, akkor is vége a játéknak. Frusztráló, és unalmas.
De lássuk csak mi van még. Irányítás. az options gombra rakni a menüt, és a térképet is, igazán agyatlan húzás volt, miközben a touchpad a kamera távolságát állítja be. A béna párbeszédkezelés miatt simán előfordul, hogy valakivel beszélgetni akarsz, de véletlenül szét lövöd az agyát. Az inventory -t nem tudom ki tervezte, de rémes kezelni a fegyvereidet, és a nyeregtáskát.
Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez a játék nem működik. Értelme nincs véglovagolni századik alkalommal a tájon, mert a játék nem jutalmaz semmivel sem. Nem leszel jobb lövész. Nem ismersz meg érdekes embereket, nem találsz érdekes helyszíneket. Nem találsz különleges tárgyakat. Nincsenek különleges események. Ezt a világot nem kell felfedezni, mert nincs benne semmi. Csak nézheted a lónak a hátsóját 60 órán át, és várhatod hogy a történet beinduljon. De sosem lesz jobb.
Ha valaki szereti a western -t, és a lovakat, a pisztolypárbajokat, akkor számára akár még jó vétel is lehet, hiszen ebből a műfajból nincs túl nagy választék. Sokat azonban nem szabad várni tőle. Nekem ez a véleményem.
320.
Ultimate
#319: Már ott bukik az egész hogy a mellékküldik baromi változatosak. A fegyverek minél moslékabbak annál jobban szórnak és kisebbet sebeznek. De ő nyilván mindig kopprapontosan fejbrelőtt mert gigapro. Nem beszélve arról hogy rohadtul nem ugyan az a szórásuk tűzgyorsaságuk és sebzésük...Azt se veszi észre ha felmegy ingben északra akkor bemegy mínuszba pl a stamina regenerálódása, ami miatt lomhább fáradékonyabb lesz... De mikor a másik meg rákontráz meg leírja hogy nem valami szép....Hiteltelenek.
319.
Crow77
Én azt hittem valami tört verzióval játszik,gondoltam ezért az egylövéses baromság emberekre,állatokra,minden fegyver ugyanannyit sebez,meg minden fegyvert meg tudott venni!Szerencsére nem ps re vettük meg a fos hdr miatt,de ha még ilyen problémák is vannak akkor ott komoly baj lehet!Mondjuk aki a préri közepén Tokyoi népességre számít az csalódni fog!
Grafika jóval szebb mint a Withcher!Hangokkal sem értem mi a baj.Én inkább a hangszórómban keresném a hibát.Célzás autoaim le vagy ki :)
Aztán lehet,hogy már előbb teszteli a felhasználót annyira nextgen és szükség esetén full retard szintre csökkenti a kihívást egyeseknél :) Qte szerű célzással és lövéssel!
318.
Ultimate
#316: Nembeállítás kérdése ha valaki kinkrétan hazugságokat ír le egy játékról. És nem is fogok belemenni mert felesleges. Amiket irtatok arra nincs jobb szó: loal...
Persze rögt{n a szellemi szint kártya beugrik. Nincs mit írni arra amikor valaki baromságokat hord össze és feleslegesis. No aggódás nem kellszóbaállni egy ideje megfogadtam rövidre zárom mikor valaki nettó faszságot ír le mint pl te.
317.
DeKor
#315: Ja, és ez nem csak rád vonatkozik, hanem minden utánad jövőre. Ha fogalmazásból, helyesírásból látom, hogy maximum 16 éves szellemi szinten mozogsz, ne lepdőj meg, ha nem fogok érdemben reagálni. Arra azért nincs időm, hogy bárkivel szóba álljak.
316.
DeKor
#315: Lehet, hogy nem ugyanúgy vagyunk beállítva, mert aki normálisan fogalmazva le tudja írni, hogy mi a problémája, arra hallgatok, aki meg "loal"-lal fejezi be a támadó hangvételű "hozzászólását", arra nem. :D
Ilyen ez a világ, keress valakit, aki azon a szinten mozog, hogy hallgat rád. ;)
315.
Ultimate
#314: Komoly hogy le van írva egy rakás baromság ami a valóságot megközelítőleg sem fedi, és te pont ezt hallottad. :D
Mondjuk már ott elvérzel hogy a grafika nem túl szép.. Loal...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...