Daemon X Machina teszt

Mechás játékok elég ritkán jelennek meg, így a téma rajongóinak igazi csemege a Daemon X Machina. Bár a játék nem rossz, azért azzal nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem ez lesz az ősz legemlékezetesebb Swich-exkluzívja.

A Marvelous First Studio által fejlesztett mechás Daemon X Machina a Switch-exkluzív játékok táborát erősíti. Az egyedi, kissé kirívó látványvilággal megáldott akciójátékban hatalmas robotokkal küzdhetünk, amiket emellett teljesen testre is szabhatunk. Bizonyára sokaknak az Armored Core-sorozat jut az eszébe, ha mechás játékokról beszélünk, de mivel ez a széria már jó hét éve szünetel, a Daemon X Machina mondhatni hiánypótló alkotás.

A történet egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol óriásvállalatok küzdenek az emberiség túléléséért az úgynevezett Arms of Immortals (AI) ellen. Az AI akkor jött létre, amikor a játék helyszínéül szolgáló bolygó és holdja összeütköztek, az így felszabadult misztikus energia pedig megfertőzte az emberek által megépített, de mesterséges intelligencia által irányított sereget. A cégek mechákat irányító zsoldosokat bérelnek, hogy elbánjanak az AI támadásaival, mi pedig az egyik új pilótaként csatlakozunk a felálláshoz.

A játék elején egész részletesen testreszabhatjuk a pilótánkat és a robotunkat, majd szinte azonnal az egészen lényegre törő oktatómódban találjuk magunkat. A sztori alapfelállása egyébként jól hangzik, van a nagyvállalatok és az AI körül egyfajta misztikum, mely később komolyabb szerepet is kap a cselekményben, de sajnos a prezentálás majdnem teljesen tönkreteszi. Az átvezetők – kivéve ahol komolyabb akció van – borzasztó unalmasak és ötlettelenek. A PS2-es korszakot idézik az egymással szemben álló mozdulatlan karakterek, rossz ránézni. Ráadásul a történet úgy körülbelül háromnegyede nem is átvezetőkben, hanem szövegesen van elmesélve – nagyjából olyasmire kell gondolni, mint a régi Metal Gear Solid-játékok átvezetőkön kívüli hívásai. Szóval a játék hiába próbál valami érdekes történetet elmesélni, egyszerűen annyira unalmasan teszi, hogy egy idő után csak átfutottam ezeket a beszélgetéseket, hogy az akcióra koncentrálhassak.

A Daemon X Machina legerősebb része mindenképpen a játékmenet, mely amellett, hogy szórakoztató, könnyű belerázódni is. A mechák irányítása pofonegyszerű, ráadásul a gépek elég mozgékonyak is, repülni és lebegni is lehet velük. Az ilyen játékok esetében mindig az a félelmem, hogy a sok fegyver és az állandó mozgás miatt káoszba fulladnak a harcok, de itt erről szó sincs – soha nem éreztem úgy, hogy kicsúszik az irányítás a kezemből, még akkor sem, amikor egyszerre négy fegyverrel lőttem az ellenséget a levegőben lebegve.

A küldetések során nagyrészt kisebb harci járművekkel fogunk majd küzdeni, de néha megjelennek ellenséges mechák is. A legnagyobb csatákat azonban a bossharcként is funkcionáló, többháznyi méretű óriásrobotokkal vívjuk majd. Ezeknél mindig meg kell találnunk majd a taktikát, hogy hogyan tudjuk megközelíteni a fifikás helyekre elrejtett sérülékenyebb pontjaikat. A játék többi részével ellentétben, ezek a harcok tényleg igazi kihívást nyújtanak.

A kihívás, vagyis inkább annak hiánya sajnos szintén felírható a Daemon X Machina negatívumai közé. A küldetések nagy része a hatalmas főellenfeleken kívül nem nyújt túl sok nehézséget, még a játék vége felé is akadtak bőven olyan missziók, ahol sértetlenül úsztam meg a csatát. Sajnos nehézségi szint választására nincs lehetőség, így hiába szórakoztató a játékmenet, hamar ellaposodik.

Ezen az sem segít, hogy a megoldandó feladatok hamar önismétlődővé válnak. Bár sokféle küldetéstípus van, a játék hamar megmutatja mindet, így az a helyzet áll elő, hogy a feszes első másfél-két óra után középszerűvé válik az akció. Küldetésekből sok van, de elég rövidek, ha jól emlékszem, a leghosszabbat is maximum 10 perc alatt teljesítettem, a legrövidebb pedig 3 perc körül volt. Ettől a játék tempója picit szaggatottá válik, mivel néha pár perc lövöldözésre jut két átvezető. Azt azonban ne felejtsük el, hogy egy Switch-exkluzív játékról beszélünk, a Nintendo konzoljának pedig egyik legjobb tulajdonsága, hogy akár magunkkal is cipelhetjük. Ekkor nyernek értelmet ezek a rövid küldetések, hiszen a Daemon X Machinát bárhol elővehetjük egy kis robotos lövöldözésre, a párperces küldetéseknek hála pedig akár egy rövidebb buszúton is érhet minket már sikerélmény.

A játék egyik erőssége, hogy remekül kimeríti az óriásrobotos témát. A küldetések teljesítéséért cserébe pénzt kapunk, amivel fejleszthetjük a gépünket, de emellett az elhullott ellenfelektől is beszerezhetünk alkatrészeket. A mechánk szinte minden testrészét kicserélhetjük, sőt chipekkel még tovább fejleszthetjük a tulajdonságait. Emellett pedig természetesen rengeteg fegyver is a rendelkezésünkre áll, a közelharci felszerelésektől kezdve, a hatalmas rakétavetőkön át egészen a mesterlövész-puskáig.

A játék látványvilága a demó megjelenése után erősen megosztotta a játékosokat, én azok közé tartozom, akik szerint stílusos és látványos a Damon X Machina. A mechák részletesek és őrülten jól néznek, ami nagyban köszönhető Shoji Kawamori mechadizájner munkásságának is. Maguk a pályák és az ellenfelek már kevésbé mutatnak jól, sőt a térképek kissé ingerszegények is, de a gazdag és egyedi színvilág feledtetni tudja a hiányosságokat. Sajnos teljesítmény terén nem voltam teljesen megelégedve a játékkal, ugyanis a nagyobb harcoknál komoly, akár pár másodperces akadásokkal is találkoztam. Ráadásul még békeidőben is az egész olyan, mintha picit lassabb lenne a kelleténél – 60 fps ennél a címnél jól jött volna nagyon.

A játékba került kooperatív mód, ami a küldetések egyszerűsége és rövidsége miatt picit felesleges, bár ismerőssel együtt a kampány bizonyára szórakoztatóbb. A kompetitív multiplayerre még várni kell, az csak később fog bekerülni a kínálatba.

A Daemon X Machina nem rossz játék, de semmi kiemelkedőt nem tud nyújtani - a szótárban az „átlagos” szó mellé simán odaírhatnánk a nevét. A megvásárlás előtt ajánlom a demó kipróbálását, mert az alapján nagyjából össze lehet rakni, hogy mit is tud kínálni a cím. Igazából jól elvoltam a címmel, főleg menet közben szórakoztam jól a párperces küldetésekkel, de otthon nem igazán volt már kedvem elővenni. Teljes áron semmiképpen sem ajánlom, de egy komolyabb akció során 30 eurót már megérhet.

A Daemon X Machina kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.

1.
Ganzer
Egész jó lett ez a cucc is, bejött az art design. Első mecha játékom, elvoltam vele.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...