Nioh 2 teszt

A Ninja Gaidenről elhíresült Team Ninja által fejlesztett Nioh talán a legjobb soulsborne-játék volt, amit nem a From Software készített. Vajon a második rész esetében is sikerült tartani az elődben látott magas minőséget?

Annak ellenére, hogy mekkora siker lett a From Software Souls-szériája, csak kevés fejlesztőstúdió próbálkozott meg a formula lemásolásával. Egy-egy ötletet szinte minden játék elcsent a Dark Soulsból vagy a Bloodborne-ból, de hasonló felépítésű cím készítésébe, vagy akár a stílus megreformálásába csak kevesen kezdtek bele. A legemlékezetesebb próbálkozás a 2017-ben megjelent Nioh volt, melyet a Ninja Gaiden-sorozatról elhíresült Team Ninja készített el. A csapat elég jól vette az akadályt, és nem csak hogy degradáló lenne a soulsborne-klón jelzőt használni a játékra, de hibái ellenére simán odatehetjük a címet a From Software klasszikusai mellé.

 

A Nioh 2 lényegében nem változott, a fejlesztők az elődben bevált ötletekre építkeztek, és ehhez dobtak hozzá pár újítást. Ez egyrészt jó hír, hiszen aki az első játékot imádta és megismerte, hamar otthon fogja érezni magát a folytatásban is. Az első rész azonban közel sem volt tökéletes, a rossz hír pedig a fentiek alapján adja magát: a hiányosságokat sem sikerült pótolni.

Mielőtt azonban bárki mérges komment írására adja a fejét, megnyugtatom az olvasót, a Nioh 2 nem rossz játék, sőt. A harcrendszer továbbra is parádés, és kissé talán bonyolultabb mivolta ellenére könnyebb ráérezni a kaszabolásra, mint a From Software alkotásai esetében. Hamarabb elérjük a flow-élményt, amikor már nem arra koncentrálunk, hogy mit is kellene épp tenni az adott ellenféllel, hanem szinte automatikusan nyomjuk meg a megfelelő gombokat.

Visszatértek természetesen a különféle a fegyvertípusok, melyekből négyet használhatunk egyszerre – két közelharcit és két távolságit. A folytatásban bekerült pár újdonság a repertoárba, mint a tonfa, a balta, vagy az első epizód DLC-jéből ismerős odachi. Ami nem változott, hogy ezúttal is három módban használhatjuk őket, így adva további mélységet a harcrendszernek. Általában igaz a Nioh 2-re, hogy ami működött a három évvel ezelőtti első részben, azokat a funkciókat nem piszkálták meg a folytatásban - a visszatérő játékosok otthon fogják érezni magukat.

A Nioh folytatása azonban továbbra sem éppen kezdőbarát játék, ugyanis a változatos és az ízlésünk szerint alakítható harcrendszer elsőre bizony elég ijesztő lehet egy új játékos számára. Ehhez jön még hozzá az elődből megörökölt tömött és átláthatatlan menürendszer, melynek kezelését épp úgy el kell sajátítani, mint a kardok és lándzsák forgatását. És bár a stílus híres a meredek nehézségi görbéiről, azért itt már felmerülhet, hogy vajon a fejlesztők direkt szívatják az új kalandorokat, vagy meg sem próbálták befogadhatóbbá tenni a játékukat.

A Nioh 2 legnagyobb erőssége, hogy az alapból összetett harcrendszeren sikerült csavarni még egyet, és hasznos újításokkal bővítették a lehetőségeinket. Az egyik ilyen új mozdulat a Burst Counter, melynek használatát jobb, ha hamar megtanuljuk, ugyanis a boss fightok nagy része erre építkezik. A lényege, hogy minden ellenfélnek van egy rendkívül erős támadása, melyet a jobb ravasz és a kör gomb lenyomásával tudunk a leghatékonyabban kivédeni, sőt, egy látványos visszatámadással a saját előnyünkre fordítani. Az első pár démon vagy katona esetében még elég egyszerűnek tűnik a dolog, hamarosan azonban kiderül, hogy a legváratlanabb pillanatokban képesek az ellenfelek bevetni ezt a támadást ellenünk.

Hasonlóan hasznos funkció, hogy a megölt minibossok vagy bossok bizonyos támadásait elsajátíthatjuk és használhatjuk – ezeket hívja a játék Soul Coresnak. Ezekből a rendkívül erős mozdulatokból egyszerre kettőt aktiválhatunk, és a Burst Counterhez hasonlóan az Animából fog fogyasztani. Az Anima mennyiségét a stamina alatti kis lila csík jelzi, és bár lassan magától is töltődik, ezt a skillek fejlesztésével, bizonyos tárgyakkal, sőt fegyverekkel is segíthetjük.

Az előző részhez hasonlóan itt is megküzdhetünk más játékosok szellemeivel, akiket legyőzve hasznos felszereléseket zsebelhetünk be. Hasznos újítás - bár a stílust ismerő játékosoknak bizonyára ismerős funkció -, hogy már segítőket is megidézhetünk. Őket a ritkán beszerezhető Ochoko Cupok segítségével hívhatjuk be - mondanom sem kell, hogy csak a legvégső esetben, nagyobb ellenfeleknél érdemes rájuk hagyatkozni.

Már a Nioh első része sem volt éppen egy egyszerű játék, a folytatás azonban a fenti újításoknak hála rátesz az ott látottakra is egy lapáttal. A stílus jellemzője, hogy ezek a címek nehezek, és rendkívül sok figyelmet, koncentrációt és türelmet követelnek meg a játékostól. Az össze-vissza menürendszer és a játékosra egyszerre ráhányt funkciók azonban inkább játéktervezési hibának mondanám, semmint hardcore tulajdonságoknak. A skillfa például feleslegesen túlbonyolított és aprólékos, de a tárgyakkal és a felszerelésekkel való pepecselésen is lehetett volna alakítani. Ezek azonban igazak voltak az első részre is, így három év után érdemes lett volna javítani rajta a folytatásban.

Szeretnék szót ejteni a játék a nehézségéről is, mely néha elképesztően brutális tud lenni, és bár mindig fairnek éreztem a kihívásokat, de egy-két boss azért okozott kellemetlen pillanatokat. Az alapellenfelekkel – amikből egyébként rengeteg van – való csaták nagyon szórakoztatóak a nehézség ellenére is, a boss fightoknál azonban már rezgett a léc. A fejlesztők alig hagytak lehetőséget a hibázásra ezeknél az összecsapásoknál, úgy éreztem, hogy csak egyetlen jó megoldás létezik, amire amíg rá nem jövök, lehetetlen legyőzni az adott főellenfelet. Ráadásul nagyon cselesek tudnak lenni ezek a harcok, az első komolyabb boss fightnál például sokáig kilátástalannak tűnt a győzelem. A From Software alkotásaiban az első pár próbálkozás után már nagyjából képben van a játékos, mit is kellene tenni, itt azonban lesz pár reménytelen pillanat.

Az első Nioh esetében a fejlesztők beáldozták a látványt a teljesítmény oltárán, ami egy ilyen precíz harcrendszerrel megáldott játék esetében teljesen érthető. A folytatásban megtartották a fejlesztők jó szokásukat, így a játék remekül fut, és szempillantás alatt tölti vissza az állást az elhalálozásunk után. Ezúttal is lehetőségünk van a 60/30 fps között választani, de én mindenképpen ajánlom a kisebb felbontást a jobb teljesítmény érdekében, még ha ez az alap PS4-en alig 720p-s felbontást eredményez. A játék szebb lett, de ez köszönhető annak is, hogy az előd nagyrészt sötét és borongós világa helyett ezúttal világosabb és látványosabb helyszínekre is ellátogathatunk a folytatásban. A pályák egy picit talán még mindig lineárisak és ingerszegények, de határozottan több elágazással és titkos átjáróval találkozni, mint az első részben. Ami dicséretre méltó, az a szörnyek, démonok dizájnja, de közülük is kitűnnek a látványos bossok, melyekhez az amúgy visszafogott soundtrack is kiválóan illeszkedik.

A teszt során nem is írtam még eddig semmit a történetről, ez nem véletlen. Ahogy az előd esetében, ezúttal is ez a játék leggyengébb pontja. Kezdéskor egy saját - egészen részletesen testreszabható - karaktert hozhatunk létre, aki sajnos szótlanul nézi végig a körülötte zajló eseményeket. A cselekmény egyébként nagyrészt előzményként szolgál az első részhez, de aki megoldandó rejtélyeket, misztikumot vár, az sajnos csalódni fog. A főküldetések között egyébként egy térképen bogarászva mellékes missziókat is elvállalhatunk, de ezek esetében is a játékmeneten van a hangsúly, és a nem a cselekményen.

A Nioh 2 egy tipikus folytatás: mindenhez hozzátettek picit a fejlesztők, az újítások pedig jól sültek el, tovább mélyítették a játékmenetet. Akinek az első rész tetszett, annak mindenképpen ajánlott ránéznie a folytatásra is, de a soulsborne-játékok rajongói sem fognak csalódni benne. Ettől függetlenül picit szomorú, hogy a kiváló harcrendszer mellett az előd hiányosságait is sikerült megőrizni a második részben. A történet továbbra is felejthető, az átláthatatlan és túlbonyolított funkciók pedig még mindig felesleges kihívással gazdagítják a kalandot.

A Nioh 2 kizárólag PlayStation 4-re jelent meg, mi az alapgépen teszteltük.

Kapcsolódó cikk

19.
Nyarlako
#17: Ezeket nem láttam.
Legutobb KonoSuba moviet láttam az jo volt.
17.
DragonBleacPiece
meg az új anime seasont nézegetem, eddig két nekemvalót találtam: tower of god és appare ranman
16.
DragonBleacPiece
#15: new game+, divine geart farmolok, meg ps1-en nyomatom a suikoden 2-t
15.
Nyarlako
#14: Látom valami klasszikus trash.
Te hol jársz benne?
14.
DragonBleacPiece
#13: tudok egy jó filmet neked a nioh mellé, ha gondolod: https://youtu.be/sNwH43owu_o
13.
Nyarlako
#12: NG nekem is azzal telt, most NG+ átmentem kusarigamára.
12.
Fata Morgana
Nagyon tetszik a játék!Első fegyvernek a "switchglavie"-t választottam az 5.régió közepe felé járok 105. szintű a karakterem.
Tetszenek az újítások, az új fejlődési rendszer a fegyvereknél nálam betalált szépek a helyszínek jók a karakterek a boss-ok. A nehézség néhol túl van tolva(néha agyvérzés közelébe kerültem) de megoldható, segítséget még nem vettem igénybe, szerintem nem is fogok.
Remekül eltalát, és kivitelezett mind látvány, és játékmechanika terén, az irányítás és harcrendszer az új "feature"-kel nagyon jól működik, van még mit finomítani rajta de összességében "tisztességes iparos munka".
11.
Nyarlako
#9: De az elsöben nem volt ilyen képesség: https://youtu.be/Qmvsg5sW354
10.
Mr.Dead
#9: Mehhhhhh
Pedig érdekelne, de így akkor valszeg ez is csak valami nagyobb leárazás keretében kerül hozzám
9.
tyber16
#8: Full ugyanolyan mint az első részben.
8.
Mr.Dead
#5: Mennyire maradt meg a második részre ez a missionos jelleg? Az elsőt nagyon élveztem de a vége felé abbahagytam mert ráuntam hogy midnen pálya után oda kerültem meg mellék küldiket kell csinálni azért hogy nagyjából meglegyen a szükséges szint. (Plussz fétisem hogy mindig mindent megpróbáljak egy játékon belül megcsinálni)
7.
Nyarlako
Végigvittem.
A történet a végére tényleg elég kerek lett és így azt mondom még tetszett is.
6.
tyber16
A gyenge történettel egyetértek, DE a végére nagyon szépen kikerekedik és teljes lesz. Az meg, hogy a bossok sokszor brutál nehezek... hát az eslső résznél is ez volt de amúgy nem nehéz kiismerni őket onnan meg már sima ügy, csak kis türelem kell hozzá. Ezeken felül jó teszt lett :). Nekem a legnagyobb negatívum, hogy itt is túl sok a sötét pálya.
5.
azureknight0715
Nos én már végigvittem és nekem nagyon tetszett. Első részét a felénél abbahagytam, egyszerűen nem bírtam megszokni a játék mechanikáját a harcoknál. E téren sokat fejlődött a játék, és sokkal pörgősebb lett, kicsit a bloodborne felé hajazva ami nagy plusz pont. Az hogy a fejlödés nagyon részletes az nem értem mért negatívum, ez egy baromság a tesztelő részéről. A bossok ugyan nem annyira epicek mint egy dark soulsnál de jópofák lettek. A bossok nehézsége meg nagyon változó pl emberi bossok számomra elégé egyszerűek voltak, a yokai bossok meg nagyon változóak pl a kígyó, a vaddisznó,a végső boss az ami igazán megizzasztott , többi néhány halál után lement. Voltak olyan bossok aminek semmi értelmét nem láttam pl Lady Osaka, a giant és az a pókszerű bika szar másképp nem tudom jellemezni :D Ezek a tipikus béna bossok amik nagyok, nagy a hitboxuk vagy valami más miatt élvezhetetlenek és nincs semmi sikerélmény mikor lemennek. Maga a játék van olyan 100 óra, mivel szükséges sokszor a mellék küldiket is csinálni mert a fő küldetés magasabb szintű mint ami vagy. Az ellenség kicsit unalmasak, ugyan sokfélével lehet találkozni, de néha túl sokszor adagolja ugyanazokat ami kicsit frusztráló egy idő után. Zenék szerintem jók lettek, történet egyszerű. de van benne egy kis epikusság is benne. A karaktergenerálás az kíváló lett. 3. résztől viszont ennél sokkal többet várok már, örülnék ha elfelejtenék a missionokat és helyette egy nagyobb ds szerű labirintusos nyílt világot kapnánk ami több utat engedne nekünk. Bossok és alap enemyk terén is van még hova fejlődni. Végszónak annyi hogy ez a játék a ds, bloodborne után a legjobb soulslike game, úgyhogy bátran ajánlom aki szereti ezeket a tipusú játékokat,
4.
Nyarlako
És áttenném pozitívba az úgymond átláthatatlan játékelemeket , aki szeret szöszölni ezekkel és nagyon testre szabni mindent az imádni fogja benne.
3.
Nyarlako
Negatívhoz hozzá tenném még hogy video game logic.
Nem egyszer volt olyan hogy egy 30 centis törmeléksáv állt áthághatatlan akadálykénf elém ami miatt keress valami más utat.
Ebben az új God of war is bűnös amúgy és nagyon egyszerű lenne kivédeni.
2.
godach
Azt hiszem értem miről beszélsz, de javíts ki ha nem.
Én a TheSurge 2.-nél éreztem azt, hogy igazából nincs fejlődés (ugrás) grafikában, hangulatban, hangokban de mégis végig élveztem.
Amikor írtam róla, én azt mondtam, hogy ez The Surge 1,5 inkább de nekem tökéletesen megfelelt.
Ha valakinek nem tetszett az első rész vagy semleges volt neki, akkor nem is mertem volna ajánlani a második részt, viszont ha valakinek tetszett az első, akkor annak meg bátran mertem volna, mert hozta a színvonalat és valamennyivel több is volt.
1.
Nyarlako
Lassan a vége felé járok, a túlbonyolítottsággal nem értek egyet se a menü, se a skillfák terén.
A történetnek bár vannak pillanatai valóban eléggé alibi többnyire, a harcrendszernek meg jót tettek az újítások.
Ami engem zavar az a sok újra felhasznált zene és összességében inkább Nioh 1,5 mint 2 ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg az elörendelést mert nagyon tartalmas játék, és majd NG+ switchglave után kusarigamára váltok.
A karakterkészítö parádés, az pedig hogy van shrine maiden ruha megint plusz pont nálam.
Remélem a 3ban már sikerül sztori fronton is felnöni és majd már egy mindenben új, nextgen Nioh élményt kapni ennek az alapjain.
Viszont jelenleg is nagyon hiánypótoló játék az Elden ringre várva.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...