Deep Rock Galactic teszt

  • Írta: gorien
  • 2020. június 7.
Csákányt vállhoz, sört a hasba, bányászsisakot a fejbe! Ugyan a Deep Rock Galactic törpjei lézerfegyverekkel és high-tech kütyükkel járják a barlangokat, de fantasy rokonaikhoz hasonlóan ők is mindent megtesznek a mélység kincseiért.

Törpök nélkül nincs fantasy – de tudtátok, hogy sci-fi környezetben ugyanolyan jól megállják a helyüket? A Ghost Ship Games ezzel a gondolattal játszott el, amikor összerakta a Deep Rock Galacticot. Mint kiderült, a törpök az űrben is olyanok, mint Középföldén, Azerothon vagy Alagaësiában: mindenük a sok fényes kő a föld mélyén. De itt nem csákánnyal meg lapáttal nyomulnak, hanem benzinfúróval és géppuskával, az eszközeiket pedig nem ősi mesterséget űző kovácsok készítik, hanem egy rafkós K+F részleg.

A Deep Rock Galacticban a címben is szereplő bolygóközi vállalat alkalmazottjait irányítjuk, a célunk pedig az, hogy a Hoxxes bolygó űrbogarakkal tömött barlangjaiból a lehető legtöbb kincset és egyéb értékes dolgot szerezzük meg. Ezt megtehetjük egyedül is, de akkor az élmény jelentős részéről lemondanánk – igazán akkor érdemes belevágni a játékba, ha van néhány cimboránk hozzá.

Alapjaiban a játékmenet nagyon egyszerű. Elvállalsz egy küldetést, amely a bolygó különböző régiónak valamelyikére vezet, és kapsz egy célt: gyűjts be valamiből valamennyit. A pályák különböző nehézségűek, komplexitásúak és hosszúságúak lehetnek, szóval akár tíz perc alatt is végezhetsz, de talán fél óráig is a tárnákban rostokolsz azt az utolsó telért kergetve, ami valahogy mindig elkerüli a figyelmedet. A dolgod azonban megnehezítik a barlangban lakó, glyphid nevű lények, amelyek minden irányból lesnek rád, plusz a legtöbb régió önmagában is hordoz valamiféle veszélyt.

A feladatot négy különböző törp képében végezheted el, mindegyiknek sajátos a felszerelése, más módokon harcolnak vagy könnyítik meg maguknak a közlekedést. A fúrós például egy hatalmas fúrót hordoz magával, amellyel bármilyen falon pillanatok alatt áthatol. A lövész óriás gépfegyverrel és nagy erejű gránátokkal irthatja az ellent, de kötélpályát is képes kifeszíteni két különböző magasságú pont között. A felderítő is nagyon hasznos, mert csak ő tud tartós világosságot hozni a barlangok sötétjébe a jelzőfénypuskájával, a mérnök pedig automata lőtornyok segítségével őrizhet egy-egy területet.

Mindegyik karakter használható önmagában, de bármelyiket is választod ki, tuti, hogy élesben azonnal hiányozni fog egy másiknak a képessége. Például a lövésznek és a felderítőnek is jól jön, ha nem csimpaszkodniuk kell, hanem megállhatnak a mérnök kilőhető, gyorskötő platformján, hogy elérjék a mennyezeten lévő érceket. És habár a csákányoddal is le tudsz bontani szépen-lassan mindent, a fúrós fúrójánál semmi sem gyorsabb, ha haladni kell. És így tovább.

A törpök úgy vannak kialakítva, hogy meglegyenek a maguk erősségeik, de hátrányban is vannak más kasztokhoz képest, így ha közösen játszotok, a játékosok tökéletesen ki tudják egészíteni egymást. Ennek a koncepciónak hála a közös játék nem csupán különleges élmény lesz, hanem a leghasznosabb módja is a játéknak.

A Ghost Ship Games persze arról is gondoskodott, hogy egyedül is játszhass. Ebben a játékmódban ugyanazokat a küldetéseket végezheted el, mint co-opban, és nem is kell teljesen magányosan nekivágnod. A szóló kalandokra elkísér téged BOSCO, egy kis robot, aki ugyan önjáró, de parancsokat is adhatsz neki: bányászik, ha kell, vagy harcol, sőt az irányításoddal rakétákat zúdíthat a glyphidekre, ha eléggé felfejlesztetted már.

Ha már mindent feloldottál, Hoxxes nyolc különböző területe közül választhatsz, amelyek mind egyediek, már csak azért is, mert a megtalálható kincsek különböző mennyiségben fordulnak elő rajtuk. Egyes régiók veszélyesek is: van, ahol homokviharok vakítanak el, máshol jeges szél dermeszt mozdulatlanná, míg olyan hely is akad, ami mérgező gőzt eregető növényeknek ad otthont.

Abban minden régió megegyezik, hogy a procedurálisan generált pályákon szinte mindent le tudsz bontani – ebben a játékban nem csak marketingfogás a rombolható környezet. Minden törp fel van szerelve egy csákánnyal, ami az érceken kívül a falat, a talajt és a mennyezetet is elbontja, ezzel járatokat és lépcsőket kialakítva magunknak. Többféle küldetés áll rendelkezésedre mindenhol: lehet, hogy egy adott ércből kell valamennyit összeszedned, vagy glyphid tojásokat kell gyűjtened, esetleg épp néhány óriásbogarat kell kiiktatnod. A fő küldetés mellett azonban tartsd nyitva a szemed, sok más érték is van a föld alatt!

Az arany segít abban, hogy tudj vásárolni: kozmetikai elemeket, felszerelésfejlesztést, ilyesmiket. A küldetések alatt a nitrára lesz szükséged, mert csak ebből tudsz utántöltést kérni a központtól, ha fogyóban a lőszered. Van hat különféle, különleges nyersanyag is, amit kifejezetten a holmid fejlesztéséhez tudsz csak használni, ezek azonban nem mindenhol fordulnak elő ugyanúgy. Ezek mellett pedig találhatsz titkokat is Hoxxes tárnáiban – az odaveszett törpök felszerelései, tárolói új ruházatszíneket, fegyverkinézeteket vagy csákánydarabokat adhatnak neked.

Minél több időt töltesz a barlangokban, annál több glyphidhez lesz balszerencséd. Ezek az űrlények lehetnek picik és gyorsak, nagyok és páncélozottak, de akár repülhetnek, föld alá ránthatnak vagy savat is köphetnek. Ritkán tudod előre, merről jönnek, mert ha kell, átássák magukat a talajon is, gond nélkül eléd, mögéd vagy föléd kerülnek. A törpök fegyverének nem tudnak ellenállni, de ha túl sokat hadakozol velük, előbb-utóbb kifogysz, és ha nagyon sokan vannak, pillanatok alatt úgy ellepnek, hogy semmit nem látsz tőlük.

Ha meg is halnál, az sem túl nagy probléma, amíg BOSCO vagy egy társad a közelben van, ők ugyanis feltámaszthatnak. A küldetés is csak akkor minősül kudarcnak, ha senki sem éli túl. A jól végzett feladat jutalma az összegyűjtött értékek zsebretétele, és némi tapasztalati pont, mind az épp játszott törpnek, mind a játékosnak.

A Deep Rock Galacticban két fejlődési rendszer van. A játékos szintje határozza meg BOSCO fejlesztéseit, a boltban megvásárolható kozmetikai elemek és a sörök elérhetőségét – bizony, ebben a játékban még egy-egy jó korsó sört is felhajthatunk. A törpök fejlődése pedig az egyéni felszerelésük újabb és újabb bővítéseit teszi elérhetővé. Emellett perkrendszer is van a játékban, ezeket különböző teljesítményekért kapjuk, és aktív, illetve passzív képességeket vásárolhatunk törpjeinknek. Elegendő fejlődés után pedig megnyílnak a Deep Dive-küldetések, amelyek afféle végjáték-tartalmak.

Magában a játékmenetben semmi bonyolultat nem találunk, könnyen bele lehet tanulni. Sajnos ez egyrészt azt eredményezi, hogy a pályák (a néhány módosítót leszámítva) nagyon hamar ugyanolyannak fognak tűnni, elvégre sosem csinálunk mást, mint megyünk, lövünk, bányászunk. Ugyanakkor ez a játék javára is válik, hiszen nem kell komoly előképzettség ahhoz, hogy játsszunk és sikerélményünk legyen. Plusz mivel nem bonyolult, így sok hiba sem csúszott be.

Aminek a fejlesztők egyértelműen sok figyelmet szenteltek, az a játékélmény, és elvitathatatlan, hogy ez az aspektus milyen jól sikerült. Nem tudom, milyen érzés lehet űrtörpnek lenni, de simán elhinném a Deep Rock Galacticnak, hogy épp ilyen. Az egész ott kezdődik, hogy kapunk egy bőven bebarangolható, mindennel felszerelt főhadiszállást. Bejárhatjuk az orvosi részleget, az emlékcsarnokot, a kocsmát, sőt még hordórugdosó minijátékot és zenegépet is találunk itt. Mi lehetne csapatépítőbb, mint együtt sörözni és táncolni a többiekkel?

Az igazi hatást azonban akkor fejti ki a játék, amikor leereszkedünk a bányákba. Abban a pillanatban, ahogy kilépünk az óriás mélyfúróból, ami a küldetés helyszínére vitt minket, elnyel minket a sötétség. Az árnyak ellen minden törpe eldobható fényrúddal van felszerelve, de ha nincs velünk a felderítő, ezek fénye csak néhány percig él, utána újra a feketeség az úr.

A fényjáték, a látvány, a hangok közösen szuper elegyet alkotnak, minden megfelelően kiszolgálja a játék nyújtotta élményt. Hátborzongató, amikor meghallod az ébredező glyphideket – a távolból csak a hörgés-morgás visszhangzik, de nem tudod, merről jönnek. Lehet, hogy megpillantod a sziluettjüket, ahogy közelítenek feléd, de az is lehet, hogy egyszer csak azon veszed észre magad, valami felrántott a mennyezetre. Ha pedig elkezdődik a harc, rákapcsolnak az adrenalinpumpáló dallamok, és onnan már nincs visszaút.

És persze, ahogy már írtam, mindez sokkal jobb, ha haverok is vannak veled. Véditek egymás hátát, egyikőtök felderít, míg a többi megszerez valamit, vagy épp kialakítotok egy harcállást, ahol fogadhatjátok az érkező dögöket. Aztán ha teljesült a küldetés, már csak vissza kell jutnotok a mélyfúróhoz, hogy kivigyen titeket – igyekezzetek nem eltévedni, mert a jármú öt perc múlva elindul, akár rajta vagytok, akár nem.

A Deep Rock Galactic egyedül játszva egy okés játék, de társakkal hatalmas élmény. Talán néha belefuttok egy-két bosszantó dologba, amit a randomgenerált pályák eredményeznek, esetleg valami ostobaság miatt elveszítetek egy kört, de el sosem buktok igazán, mert a fejlődésen kívül egyébként komoly haladás (és kényszer a haladásra) nincs a játékban. Tehát míg sikerélményből rengeteg akad, lelombozó kudarcot nem nagyon fogtok vallani. Ha meg mégsem jött össze valami, csak legurítotok egy újabb adag sört, és jó törpökként makacsan újra próbálkoztok. A Deep Rock Galactic olyan élményt tud nyújtani, amibe nehéz beleunni.

A Deep Rock Galactic Xbox One-ra és PC-re jelent meg, a teszt az utóbbin készült.

Kapcsolódó cikk

2.
shooter1234
Én 55 óra után jöttem rá, hogy van benne magyar nyelv.
1.
BrockSamson
Van benne egy 100-150 oram, es meg nem untam bele. Az viszont igaz, hogy ez egy kooperativ jatek, szoval ismerosokkel jatszani az igazi, mi sokszor elovesszuk es vissza-visszaterunk hozza.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...