Fall Guys: Ultimate Knockout teszt

  • Írta: sirdani
  • 2020. augusztus 25.
Az utóbbi évek battle royale-őrülete miatt már a levegőben lógott egy footrace játék érkezése is, mely a Mediatonic csapatának hála csúszós akadálypályákkal, őrült hangulattal és eszement babokkal vált valósággá.

Szinte már minden kiadó megpróbálkozott egy saját battle royale-játék fejlesztésével, melynek köszönhetően az új műfajt nem csak a világháború és a modern hadviselés keretei közt próbálhattuk ki, hanem még a cápákkal teli óceánok mélyére és a légi csaták fergetegébe is ellátogathattunk. Éppen ezért már sejthető volt, hogy előbb-utóbb a shooterek világán kívül is komoly babérokra fog törni a battle royale: itt jön képbe tesztünk főszereplője, a Fall Guys: Ultimate Knockout is!

A Fall Guys alapjait tekintve egyfajta ügyességi footracer játék, melyben 59 ellenfelünkkel - vagy mondhatni társunkkal - állunk fel a rajtvonalon, és a 24 különböző minijáték kihívásai közt ellavírozva próbálunk az utolsók lenni, akik talpon maradnak. Minden egyes meccs három-öt minijátékból áll össze, melyek amolyan előválogatóként funkcionálnak a végső megmérettetés előtt, amely során - mint ahogyan azt már megszokhattuk - csak egy győztes maradhat.

A szokásos battle royale-címekhez képest azonban van egy igazán komoly csavar a meccsek során ugyanis a legnagyobb ellenségünk nem is igazán a többi játékos, hanem maga a pálya. Csúszós, nyálkás platformok, összevissza forgó lengőkarok, ringlispílként pörgő akadályok, a játékosokat lesodró szélmalmok, és hamis ajtók várnak ránk többek közt az amerikai Wipeout (nálunk Lehetetlen küldetés címen futó) TV-s show-hoz hasonlító alkotásban.

A játék szíve-lelke nem meglepő módon a 24 minijátékban érhető tetten, melyek addiktív módon, pár pillanat alatt képesek bevonzani az embert. Ott van például Block Party, mely során az egész pálya csupán egy vékony csíkból áll, amin pár másodpercenként végigsöpörnek a különböző formájú platformok. Ezek elől vagy sikeresen félreugrunk, vagy a mélységben bugyogó rózsaszín nyálka martalékai leszünk.

Szubjektív megítélésem szerint a legpoénosabb pillanatokat a Door Dash során élhetjük át, ahol semmi más dolgunk nincs, mint a nyílegyenes pályán átvágni a kártyavárként összeomló ajtók közt úgy, hogy az áthatolhatatlan hamis ajtókat elkerüljük. Ez a játékmód egyébként remekül szemlélteti, hogy a végtelenségig leegyszerűsített feladatok mögött azért némi taktikázási lehetőség is lapul; ha megpróbálunk végig az élbolyban futni, akkor eléggé nagy a valószínűsége, hogy egy rossz ajtóba ütközünk, míg ha hátul kullogunk, akkor az előttünk kocogók mindig felfedik a helyes irányt, igaz, a futam végén már lehet, hogy késő lesz az előzéshez.

A Fall Guys legnagyobb előnye abban rejlik, hogy a játék elsajátításához még fél perc is sok. Konkrétan a négy iránygombon felül még van egy ugrás-, egy megragadás- és egy vetődésgomb, és ennyi, máris indulhatunk a világ legördögibb és egyben leggyümölcsösebb akadálypályáira, illetve a legbizarrabb csapatversenyekre. Igen, merthogy a Fall Guysban azért sem érdemes a játékostársainkra ellenségként gondolni, mert szinte minden meccs során előfordul legalább egy olyan versenyszám, ami csapatalapú. A repertoárban van különböző szabályokkal kiegészített fogócska, fociszerűség pár óriási labdával és még annál is nagyobb kapuval, illetve csapatalapú akadálypályák is előfordulnak.

A Rock N Roll során például három csapat küzd meg egymással. A cél, hogy a saját csapatunk óriási labdáját az oszlopokkal, emelkedőkkel és egyéb döccenőkkel teli akadálypályán elsőként görgesse végig. Az utolsó pár méteren a csapatonként elkülönített párhuzamos versenypályák egymásba fonódnak, így a saját labdánk tuszakolása mellett lehetőségünk lesz az ellenfelét is visszafogni. Ennél a résznél pedig az, hogy mindenki úgy próbálja teljes erőbedobással visszafogni a szakadék szélén a nagyra nőtt strandlabdáját, mintha az élete múlna rajta… nos, az igazán szórakoztató.

Tehát egyértelműen egy újszerű, szórakoztató és ígéretes alkotással van dolgunk, ám a Fall Guys értékelése mégsem egyszerű feladat. Egyik oldalról ugyanis adott a relatíve jól összerakott és rettentően addiktív játékmenet, a karneváli hangulat és a stressz nélküli móka. A másik oldalról viszont azért akadnak komoly problémák a játék technikai oldalával. Már a rajt során is jelezték a fejlesztők, hogy nem számítottak ennyi érdeklődőre, így a szerverek szinte azonnal be is mondták az unalmast. Az idegesítő dolog viszont az, hogy azóta is minden nap órákig tartó karbantartásokat végeznek, így eléggé sokszor kényszerszünetet kell tartanunk játék közben.

Viszont még ennél is égetőbb probléma a játék jövőképe és szavatossága. A rajt kétségkívül pazarul sikerült, akárcsak a Rocket League esetében, itt is bevált, hogy a premier pillanatában a PlayStation Plus kínálatába került a játék, illetve a 20 eurós ár sem olyan vészes a többi platform számára. Ugyanakkor a játékosok megtartása már egy teljesen más dolog; a jelenleg elérhető 24 különböző játék csak ideig-óráig varázsolja el az embert, pár nap leforgása után már azon kapjuk magunkat, hogy azon rágódunk, milyen stílusú új pályákat tudnánk még elképzelni a játékban.

További zavaró tényező, hogy túlságosan is sok esetben érezni kellemetlenül nagy átfedést egy-egy minijáték szabályrendszere közt. Például a Royal Fumble és Tail Tag is ugyanúgy a fogócska szabályaira épül; a cél az, hogy az ellenfeleinket utolérve az arany színben csillogó farkukat leszakítsuk, és aztán azt magunknak feltűzve minél tovább megőrizzük. Az eltérés csupán annyi, hogy utóbbit négy csapatba osztva lehet játszani, míg az előbbi egyfajta mindenki mindenki ellen felállással veszi kezdetét. Illetve még érdemes említést tenni a minijátékok furcsa szelekciójáról; a 24 minijáték legtöbbje alig egy-két perc hosszú, ám mégis volt olyan minijáték, amivel csak az ötödik játékórám után találkoztam először.

A multinál egyelőre nincsenek privát szerverek. A barátainkat ugyan meg tudjuk hívni, ám a közös játék csupán annyiból áll, hogy látjuk egymást, ahogy próbálunk keresztülevickélni az akadályokon. Mondjuk ez nem olyan nagy probléma, mivel barátokkal játszható kooperatív partijátékból azért akad bőséggel, és a világjárványok közepette sokaknak eshet jól egy kis stressz nélküli közösségi élmény vadidegen arcokkal is.

A grafikát illetően nem érdemes valami csili-vili fotórealisztikus élményre számítanunk, mindenesetre a jópofa dizájn, a vibrálóan élénk színek és a karneváli hangulat bőven képes elvinni a hátán a játékot. Ráadásul a gépigény is igazán baráti lett; egy 2013-as, kétmagos, integrált videokártyával felszerelt alsó kategóriás laptopon is képes eldöcögni a Fall Guys, míg a korszerűbb masináknak a 4K vagy a 120 feletti fps sem elérhetetlen cél.

A játékban a fejlődési rendszer csupán a skineket érinti; a győzelemért extraértékes koronákat, míg az elsőnél gyengébb helyezésekért lila zsetonokat kapunk, amiket spéci öltözékekre és azok színezésére költhetünk. A játék fejlesztői ezen a téren meglehetősen kreatívak voltak; karakterünket nem csak nindzsává, corgivá vagy galambbá, hanem konzerves üdítőitallá és egy csomag gyorséttermi sültkrumplivá is átalakíthatjuk.

Szóval a nyár egyik legüdébb színfoltja egyértelműen a Fall Guys: Ultimate Knockout. Minden korosztály számára képes tökéletes kikapcsolódást nyújtani, ráadásul az alacsony gépigénye miatt tényleg képes lehet minden játékost megszólítani. Az egyik legnagyobb érv a játék mellett, hogy ugyan végig a győzelmet hajkurásszuk, ám a többi battle royale-hoz képest, ahol a lootolással töltött percek vagy órák tudnak egy szempillantás alatt tudnak a semmivé válni, itt még a vereség is szórakoztató.

Nincs stressz, idegeskedés, frusztráció, vagy ablakon kidobott idő. Nem érezzük munkának a játékot, tényleg minden csak a szórakozásról szól, és még ha veszítünk is, egy pillanattal később már egy teljesen új kör teljesen új kihívásaival foglalkozhatunk. A sokszor kiszámíthatatlan fizika és az egymás hegyén-hátán taposó 60 zselébab látványa képes olyan mulatságos káoszt megteremteni, aminek tényleg érdemes a részese lenni.

A Fall Guys: Ultimate Knockout jelenleg PlayStation 4-en és PC-n érhető el, mi az utóbbin teszteltük.

Kapcsolódó cikk

10.
momant
tegnapelőtt próbáltam ki. kb 1 napot játszottam vele , 2 szer sikerült nyerni. az első pályák nekem elég unalmasak lettek már 1 nap után, persze ha figyel az ember ilyenekre h legelöl érjen be ott is marad némi motiváció. kellene bele valami randomolás. utána már megy a harc élvezhető nagyon. a csapatok a legjobbak abbol kellene több, még ha sokszor kreténekkel is oszt össze az is fun , h szidhatod az anyjukat : ) amugy neztem videot az otszor egymas utan trophyrol es viszonylag sokan megcsinaltak mar. egyreszt el lehet jutni egy szintre h kb harom nekifutasbol egyszer nyerj. de itt ugye meg nem adja ki a matek, foleg ha az izgalmakat beszamoljuk. viszont sokan azt csinaljak h ha barmi bizonytalansagot eszlelnek ( pl palya amit nem szeretnek , csap jatekban szarul all stb ) nyomnak egy leave partyt es ugy az a kör nem töri meg a streaket. ha valaki ilyen trophykra izgul annak erdemes eszerint...
8.
DarkLord
#2: Na ja én eddig 2-szer nyertem a koronát meg, de hányszor indultam? :D Aki ezt ötször egymás után megtudja nyerni az nem is ember az max. csaló...szerintem a lehetetlen kategória, hogy akár 2-szer is tudj egymás után nyerni nem 5-ször....
7.
DarkLord
A Slime Climb az jó emberszűrő :D Ha az elején beragadsz a tömegbe és elsőre nem sikerül a lelökős mutatványokon túljutni, akkor tuti áldozatul esel. Utána az a gurigán futás elég rossz ott szoktam, amúgy leesni legtöbbször, de volt olyan, hogy annyi előnyöm volt a trutyival szembe, hogy 4-szer megpróbálhattam és épp átértem rajta. Utána már könnyű, mert nem sokan érnek felsőbb szintre és nincs akkora tumultus, bár volt olyan, hogy első voltam és az utolsó golyó belelökött a cél elött pár centivel :D
5.
Yanez
#4: Az a pálya valóban nehéz, s eleinte én is mindig kiestem benne, de az utóbbi kb 5 alkalommal már mindig beérek. Mókás. :)
4.
Sandic1994
#3: Szerintem meg nem rosszbl a csapatos móka sem, bár néha hülye csapattársakkal lehet összekerülni, például mikor a saját csapattársam lopja el a farkamat. Gondolom védeni jobban szeret, mint üldözni. Én is elég sokszor a csapatjátékokban esek ki, viszont van egyéni pálya, ahol még egyszer sem tudtam beérni, azon elég sokan szoktak kiesni. Azt hiszem Slime Climb a neve, volt, hogy 28-an indultunk el rajta, és csak 7-en értek célba.
3.
Yanez
#1: No látod ezekszerint ez emberfüggő dolog. Én sokkal inkább szeretem a farok kergetős pályát, mint a tojás gyűjtögetőset, bár utóbbi is szórakoztató. A Hex-a-gone játékot pedig utálom és balszerencsémre azt adja be a végén a leggyakrabban. A legjobban a hegymászós korona jön be, ami pedig számodra béna. Ott szereztem meg a bajnoki címet. :) Látod nem tehetnek mindenkinek a kedvére, ezért is kéne még több pálya egy évadba.

Egyébként nem igazán csípem a csapatalapú összecsapásokat, mert ott veszítek a legtöbbször, hála a csapodár csapattársaknak. Ha battle royale, akkor már legyen az!
2.
Yanez
Asszem amióta belevágtam én sem hagytam ki napot. Marhára addiktív, de tényleg több pálya kéne, még akkor is, ha ez csak az első évad és jön majd még a jóból. Pláne az első kör kezd unalmas lenni, mert ott kb 4 pályából adnak be mindig egyet és ebből gyakran a második körre is jut egy.

A skinek változatosak és sok van belőlük. Mindennap veszek valami újat a nyereményekből összekuporgatott zsetonokból, így szinte mindig más külcsínnyel indulok neki a futamnak. Egyébként már Fall Guys bajnok vagyok. Eddig csak egyszer sikerült, de már vagy háromszor majdnem megint sikerült.

A trófeák között van egy olyan, amelyet szerintem lehetetlen teljesíteni és ezt remélem javítják majd, különben senkinek sem lesz meg a platina. Ez a trófea pedig azért jár, ha valaki zsinórban ötször lesz bajnok. Mondanom sem kell, hogy a játékosok többségének számára még egyszer sem jön össze 100 futamból vagy többől sem. No de ötször??? Ezeknél elgurult valami.
1.
DarkLord
Azt aláírom, hogy bármilyen korosztályt leköt ideig-óráig, mert amióta megjelent még egy napot se hagytam ki, hogy ne játszak vele 15-30 percet, pedig 40 felett vagyok már :D

Írtam, hogy a varázsa a tömegkatasztrófában van az elején, tehát a kezdő játékos számot feltolhatnák 100-ra legalább és így a többi körre is maradna még bőven tömegakció, ami szerintem szórakoztató, ahogy esik kel mindenki, egymást csípkedi stb. Ez még csak a szezon 1 , tehát lesz új tartalom, majd a jövőben 60 napot láttam a szezon 1-re, tehát ennyi időt nyertek a készítők, hogy új pályákat gyúrjanak. Főleg a csapat játékokra kellene rágyúrni, mert bár a foci nem rossz meg a tojás cipelés (bár ez telitalálat szerintem :D), azért a farok vadászgatás meg a labda terelgetés elég unalmas. Már észrevettem, hogy ha csapatjáték , a legtöbbször abban a csapatba kerülök, akik szépen ki is esnek :D

Végjátéknak jó a hexagon-on való futkozás, de azt betolhatná előbb is a játék illetve a hegymászós korona elkapós meg szerintem baromi béna utolsó pályának...

Összességében jó és szórakoztató cucc, amíg játszik vele az ember, addig jó és ennyit tud. Még a karakterek közti interakcióra is lehetne gyúrni, mondjuk ha megcsípjük a másikat táncolhatnának vagy ilyen dolgokat, amin lehetne röhögni. Ugye én is azt csinálom, mindig, ha hamar odaérek a pályán, akkor a cél elött várom az érkezőket és elkapom, ha valaki rámmarkol szintén, akkor elvannak együtt a kis figurák és ilyenkor kellene valami interakció mód, hogy mit csináljanak, ha mindketten rácsíptek a másikra :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...