Marvel's Spider-Man: Miles Morales teszt

  • Írta: Shifty
  • 2020. december 3.
Amíg Peter Parker a szabadságát tölti, addig sem kell aggódnia New York lakóinak, hiszen itt van a Puerto Ricó-i gyökerekkel rendelkező Miles Morales, aki azonnal egy komolyabb balhé közepébe csöppenve igyekszik majd rendet tenni.

A két évvel ezelőtt bemutatott Pókember-játék a mai napig a PlayStation 4 kínálatának egyik legjobb alkotása, miközben annak is ékes bizonyítéka, hogy nem csak a Rocksteady képes szórakoztató képregény-adaptációt készíteni. Az Insomniac csapata ugyan nem gondolta tovább a zsáner alapjait, de nagyon jól ötvözte a nyitott világú akciójátékok elemeit a Batman-epizódok harcrendszerével, miközben mindezt egy szórakoztató, tartalmas történetmeséléssel és elképesztően ütőképes látvánnyal fejelte meg. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy soha nem volt ennyire élvezetes New York utcáin lengedezni, Peter Parker kalandja ráadásul a sok-sok izgalmas ellenfél és karakter mellett annak a lehetőségét is felvezette, hogy a jövőben akár újabb falmászókkal bővüljön a videojátékos Pókember-univerzum.

Az Insomniac az utódlás kérdését a 2018-as epizódban visszafogottan központi szerepet kapó, Puerto Ricó-i gyökerekkel rendelkező Miles Morales személyében látta biztosítottnak. Morales hiába volt mellékszereplő, egy rövid epizódszerepig még irányíthattuk is, hogy aztán a sztori egy pontján az is biztossá váljon, New York lakosságának biztonságát a jövőben két Pókember fogja biztosítani. A kérdés csak az volt, hogy ezt hogyan oldja meg a Ratchet & Clank-sorozatot is jegyző csapat. A válasz most, a PlayStation 5 premierjével egyszerre érkezett meg, hiszen a nyitókínálat erősebb címeit képviseli a Marvel's Spider-Man: Miles Morales, amiről sokszor maguk a Sony képviselői sem tudták egyértelműen kijelenteni, hogy micsoda: önállóan is teljes élményt kínáló mellékszál, vagy esetleg egy köztes átvezetés a 2018-as és a készülő számozott folytatás között?

Valahol a kettő között leljük meg az igazságot, mert Morales kalandja elsőre inkább egy mellékszálnak tűnik, ami ezúttal kifejezetten rá lett kihegyezve, de közben a 2018-as epizódban történtekre is többször reflektálnak a szereplők, miközben a játék extra jelenete egyértelműen felvezeti, mit várjunk majd a számozott folytatástól. Szóval egyszerre kapunk egy nagyra hizlalt bővítményt és egy másfeledik epizódot, mert akármennyire is ugyanazokra a stabil alapokra építkezik Morales kalandja, azért ha elvétve is, de akadnak újdonságok. Hanyatt nem fogunk esni ezektől, de az látszik, hogy a fejlesztők Peter Parker után igyekeztek megalapozni Harlem hősének is a jövőjét.

Na, de mi a helyzet a PS5-ös verzióval?

Habár a Spider-Man: Miles Morales összképére PS4-en sem panaszkodhatunk, egyértelmű, hogy PlayStation 5-ön lett igazán áll-leejtős a látvány. A tartalmukat tekintve mindkét verzió megegyezik, a Sony újgenerációs konzolján viszont natív 4K-s felbontás és ray tracing mellett is megcsodálhatjuk New York betondzsungelét. A képminőséget preferáló opcióval szemben választhatjuk természetesen a Performance Mode-ot is, amely a maga 60 fps-ével megduplázza a képfrissítési sebességet. További pluszpont, hogy a PS5-ös verzió látványosan több járókelőt és autót jelenít meg az utcákon, miközben a látótáv is alaposan kiszélesedett. (szlav)


A történet nem sokkal a Marvel's Spider-Man eseményei után veszi fel a fonalat. Parker amolyan mentorként igyekszik hasznos tanácsokkal ellátni a képességeivel még mindig csak ismerkedő Moralest, miközben mindkét Pókember azon van, hogy az előző felvonásban a városra szabadult rosszfiúkat ismét a hűvösre küldjék. Felvezetésként azonnal szembetaláljuk magunkat Rhinóval, akit aztán csak a fél város porig rombolása árán sikerül majd megállítanunk. Parker ezután úgy dönt, ha már akad egy kis segítsége, akkor itt az ideje, hogy kivegye a jól megérdemelt szabadságát, így MJ-vel az oldalán európai körútra indulnak, Morales pedig lehetőséget kap, hogy ne csak pártfogójának, de magának is bebizonyítsa, egyedül is meg tud birkózni a nagy erővel járó, mázsás súlyú felelősséggel is.

A hétköznapi, szokásos rendfenntartás azonban nem tart sokáig, ugyanis hamarosan látókörünkbe kerül a Roxxon nevű energiavállalat, amelynek a vezetője, a tenyérbemászó Simon Krieger azzal az ígérettel kecsegteti New York lakóit, hogy egy újonnan kifejlesztett tiszta energiaforrással, a Nuformmal oldaná meg a város energiaproblémáit. Jól hangzik, ugye? Valóban, akad azonban egy apró bökkenő: a Nuform ugyanis amennyire tűnik hatékony alternatívának, annyira komoly mellékhatásai is vannak – feltéve, hogy a halált lehet mellékhatásnak nevezni. Hamar képbe kerül a Tinkerer által vezetett Underground elnevezésű társaság is, akiknek ugyan csak az a céljuk, hogy bosszút álljanak a Krieger vezette Roxxonon, Pókember színre lépése azonban további csavart ad majd ennek a szálnak is.

A Marvel's Spider-Man: Miles Morales egyik legnagyobb erőssége, hogy sokkal személyesebb hangvételű, mint amilyen az alapjáték volt. A készítők sokkal mélyebb betekintést engednek a Morales-család életébe, és maga a címszereplő is rétegeltebb, mint Parker. Megismerhetjük a rokonság több tagját, kicsit jobban elmerülhetünk Miles édesanyjának motivációiban, de Ganke vagy éppen Phin is meghatározó szerepet töltenek majd be ebben a kisebb családi drámában. Ami viszont problémás, hogy nemigen kapnak teret az egyes szereplők, így nincs idő kibontakozniuk, és nem kapnak lehetőséget, hogy felfedjék jellemeik mélyebb rétegeit. A cselekmény ugyanis az elejétől a végéig határozott léptekkel robog előre, szusszanásnyi időt sem hagyva annak, hogy kicsit elidőzzünk a karakterek saját problémáin vagy a kapcsolatrendszerükből fakadó konfliktusokon. Morales személyisége valamelyest ki tud bontakozni, de közel sem olyan a fejlődésének íve, mint amit Peter Parker esetében megtapasztaltunk.

És ugyanez érezhető alapvetően a játék többi elemén is. A játékmenet például egy fikarcnyit nem változott, közben viszont mindössze négy különböző kiegészítő közül válogathatunk, ráadásul azok sem sikerültek kifejezetten ötletesre, így sosem éreztem azt, hogy fejleszteni szeretném őket. Gyakorlatilag csak akkor használtam segítségként a kütyüimet, ha a játék erre kifejezetten rávezetett.

Spidey és a DualSense

Az immerzió nevében a harlemi Pókember kalandja is támogatja a PlayStation 5 DualSense kontrollerének új funkcióit. A haptikus motoroknak köszönhetően jóval precízebben érezhetünk minden ütést és robbanást, amikor pedig Miles testét átjárja a különleges képességeivel járó bioelektromosság, a tenyerünkben érezhetjük a villámló szikrák pattogását. Az Insomniac alaposan kihasználta az adaptív ravaszokat is: a kontroller jobboldali elsütőbillentyűje folyamatosan leköveti Miles mozgását kötélhintázás közben, így a gravitáció ellenállásához hasonlóan lesz egyre lazább vagy keményebb a ravasz. Itt azonban hozzá kell tennem, hogy a kevesebb néha bizony több – ez volt eddig az egyetlen játék, ahol néhány óra után kényelmesebbnek éreztem, ha kikapcsoltam a ravaszok ezen funkcióját. (szlav)


A harcrendszer sem lett változatosabb, néha ugyan a láthatatlan képességünknek köszönhetően izgalmasak a lopakodós szekvenciák, a méregképességek jópofák és látványosak, de összességében érintetlen maradt ez a szegmens is. A mellékküldetések aprócska, leheletnyi fejlődésen ugyan átestek, így kicsit változatosabbak és érdekesebbek lettek, némelyikük ráadásul a fő cselekményben megismert eseményekhez is hozzátesz, de ahogy az alapjátékban, úgy egy idő után itt is önismétlővé, fárasztóvá válnak ezek a kihívások. Azt viszont jópofa megoldásnak találtam, hogy egy Ganke által fejlesztett mobilapplikáción keresztül szerzünk tudomást New York lakóinak igényeiről, panaszairól. Ha figyelembe vesszük, hogy egy alig 6-7 órás fősodort, a mellékes tevékenységekkel pedig közel 8-10 órás élményt kapunk a pénzünkért, akkor összességében elmondható, hogy ez a kevés változtatás is bőven kitartanak, mert az alapok nagyon jól lettek két évvel ezelőtt lefektetve.

De azért érezni azt is, hogy nagy kapkodás lehetett a játék fejlesztésekor, ugyanis hemzseg a technikai problémáktól a végtermék. Az interneten keringő látványos hibákon túl sajnos komolyabb bakik is becsúsztak, így a tesztelés alatt nem egyszer kellett azzal szembesülnöm, hogy a játék kifagyott. Kezdetben azt hittem, hogy a PlayStation 4 Pro nem bírja a strapát, de mint kiderült, PlayStation 5-ön is előfordulnak ilyen hibák, méghozzá pont annál a mellékküldetésnél, ahol nekem is rendszeresen megadta magát a játék. Ez valószínűleg egy frissítéssel javítható lesz. Ennek ellenére el kell mondanom, iszonyúan szenvedett a PS4 Próm, így sokszor csak fejhallgatóval lehetett zavartalanul játszani mellette. A süvítő hang, amit a ventilátor pörgése adott ki magából, szó szerint elnyomta a tévé hangját. Úgy tűnik, a PlayStation 5-re készülő, de egyébként PlayStation 4-re is megjelenő játékok ki fogják nyomni a szemét a most már előző generációs masináknak. Cserébe viszont elmondható, hogy PS4 Prón is elképesztően pazarul nézett ki a játék, ami reccenés nélkül vette a nagyobb akadályokat is.

Hiányoltam a főellenfeleket is, mert amíg Peter Parker jó néhánnyal megvívott, addig Moralesnek nem igazán kell komolyabban megizzadnia. És összességében nem érzem indokoltnak a New Game+ módot sem, mert a játék egy-két képesség megszerzésén túl –  vannak olyanok, amiket csak ott kaphatunk meg  nem motivál arra, hogy visszatérjek Harlembe. 

Az igazi, komolyabb újdonságok hiánya ellenére azonban a Marvel's Spider-Man: Miles Morales egy szórakoztató kikapcsolódás, csak ez a köztes epizód is megért volna egy kicsit több törődést, mert így olyan az érzése az embernek, mintha muszájból, a PlayStation 5 premierjére kellett volna gyorsan összedobni valamit, hogy legyen azért húzónév is a kínálatban. Csorbítani nem csorbítja a 2018-as emlékeket Morales kalandja, sőt, tesz is hozzá, de igazából tartalmát tekintve még sokat is kérnek a játékért. Egy akció keretein belül viszont ne habozzatok, nem fogtok benne csalódni, csak jó lett volna, ha kicsit több újdonságot csempésznek bele a készítők.

A Marvel's Spider-Man: Miles Morales PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. A teszt PlayStation 4-en készült, de a PlayStation 5-ös verzió alapján készült benyomásainkat is tartalmazza. Az új konzol nyitócímeit egy 55 hüvelykes, gamereknek szánt OLED-tévén teszteljük, amelyet az LG biztosított a számunkra.

17.
amadeusz gyermeke
A tvtek van nekem 55 collos szinten Lg
16.
A Fénybenjáró
15 komment és sehol egy qrva anyázás vagy egy személyeskedő beszólás. Emelem kalapom... :D
13.
csongor1996
#3: " Igaz, az nem volt 22 ropi csak 11 (asszem), de akkor is."
És itt a válasz. Lehet egy játék rövid, de akkor ne kérjenek érte teljes árat.
12.
Observer
#7: menyivel szeb a latvany a ps4pro hoz kepest?
10.
Nate Hope
Én személy szerint hatalmasat szórakoztam a játékkal. Nyilván a 2018-as részt nem múlja felül, és egy PS-exkluzívhoz képest meglepően sok bug van benne, de az élmény csillagos ötös.
8.
Neotechtr
#7: Azért mert túl van fújva a PS lufi meg az exkluzív DLC-k értéke is.
7.
Darksiders84
Nekem 9 óra az első végigjátszás és így , hogy mellék rész tudatában nyomtam nem mint rendes folytatás , szerintem teljesen korrekt , de a lényeg, hogy nagyon élvezetes . A látvány meg tényleg beszarás minden tükröződik az összes ablakból látni az egész várost nem csak magunkat a többi gyalogost és autókat is hihetetlen látványos tényleg látszik az új generáció széle hozza azt a wow érzést. Viszont a Ps5 verzió eladhatatlan , mert valószínűleg ezzel kezdte más is a DS mellett illetve a kevés gép miatt és a konzolbolt 10 ezerért veszi be a 22 ezres játékot ami 2 hetes tiszta röhej.
6.
godach
Számomra a spin off a Mortal Kombat Shaolin Monks. Ettől még nem kell rövidnek lennie vagy ugyan azzal a motorral készíteni úgy, hogy az alapjáték mechanikáján kívül semmit nem hoz magával. És még rövid is.
Inkább nevezném ezt a játékot standalone DLC-nek, ha őszinte akarok lenni. Persze, ettől még lehet akár 10 pontos is valami.
5.
Yanez
Jó teszt lett! Egyetlen dolgot nem értek én sem, hogy nem ér egy spinoff játéknak negatívumként felróni a szavatosságot. Ugyanakkor, ha az árértéket nézzük, úgy pedig lehetne hosszabb is.
4.
RangerFox
#3: Nekem 17 óra alatt lett plat... A new game+ nagyon gyorsan megvan, legnehezebb fokozaton is túl op képességeid vannak, 3,5 óra volt második nekifutásra. Egyébként nagyon fun a havas NYC-ben lengedezni, a Tsushima mellett ezt a játékot élveztem a legjobban idén.
3.
Macifasz
Jó kis teszt lett, de ezt a túl rövid jelzőt egyszerűen nem tudom megérteni. 22 óra kevés lenne? De most komolyan. :-D Nekem ennyi lett mire kimaxoltam és jött a stáblista, és ez az én olvasatomban minden, csak nem rövid, főleg nem egy spin-off-tól. Az Uncharted Lost Legacy mindennel együtt max 7 óra volt (de az tényleg a nagyon maximum), még is 1 teljes ponttal többet kapott. Igaz, az nem volt 22 ropi csak 11 (asszem), de akkor is. Én mocsok mód élveztem ezt a 22 órát. Egyedüli negatívumom, hogy a platinához kell a new game+. Ez nem volt túl tisztességes megoldás a készítők részéről. Jó, meg talán annyi, hogyha nem veszem figyelembe a vége boss harcot, akkior összesen két boss harc van és az is ugyan az ellen az ellenfél ellen. Ilyen téren tényleg szegényes volt. Azt viszont lekopogom, hogy a másfél végigjátszásom alatt (most vagyok a new game+ felénél kb.) egy darab buggal, technaki bakival vagy kifagyással nem találkoztem.
2.
Neotechtr
Szerintem is korrekt teszt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...