SkateBIRD teszt

Aki eddig hiányolta a Tony Hawk-játékokból a címben szereplő madárkát, az most dörzsölheti a tenyerét, hiszen a SkateBIRD készítői a gördeszka rajongói mellett az ornitológia szerelmeseinek is igyekeznek kedvezni.

Nem csalás, nem ámítás, a Glass Bottom Games csapatának legújabb játékában egy gördeszkázó szárnyast fogunk terelgetni, akinek egyetlen vágya az, hogy minél menőbb trükkökkel halmozza el a repkedő nagyérdeműt. Természetesen nem lesz egyszerű dolga, hiszen a közönség válogatós, és nem elég csupán egymás mögé pakolni pár király ugratást és kickflipet, ugyanis időnként speciális kéréseknek is meg kell felelni, méghozzá időre. Ezek a különféle kihívások adják a játék sava-borsát, amik között akad ugyan pár opcionális, de nagyobbik részüket muszáj lesz teljesítenünk ahhoz, hogy feloldjuk a következő helyszínt, ahol ismét kezdetét veheti a felfedezés.

A játékmenet alapjai tehát ismerősek lesznek, sőt, komolyabban megvizsgálva sem találunk semmilyen újdonságot a rámpák között, leszámítva persze azt a tényt, hogy ezúttal nem egy hús-vér ember, hanem egy kismadár próbál fennmaradni a deszkán. Ennek megfelelően akad is pár egyedi trükk a tollazata alatt, például tud csipogni, amivel szinten tarthatjuk az elért kombószintünket, de a szárnycsapkodásból adódó dupla ugrást sem szabad elhanyagolni, főleg mert bizonyos küldetések teljesítéséhez létszükséglet lesz a levegőben maradni. A feladatok egyébként még az időkorlát ellenére sem okozhatnak gondot, rendszerint gyűjtögetni kell valamit, esetleg pontokat és trükköket halmozni, ha pedig mégsem járunk sikerrel, akkor bármikor újrakezdhetjük őket.

Ha többszöri nekifutásra sem boldogulnánk, akkor sincs minden veszve, hiszen megannyi könnyítést bekapcsolhatunk a nagyobb siker reményében. Ezeknek hála lassíthatunk a sebességen, a gépre bízhatjuk a trükkök teljesítésének nagy részét, de akár a csúszások közbeni egyensúlyozást is kikapcsolhatjuk, aminek hála akár kilométereken keresztül szelhetjük a csöveket mindenféle probléma nélkül. Az időkorláton kívül tehát mindent testre szabhatunk, ami nemcsak a játékmenetre igaz, hanem a tollas barátunkra is.

Kedvenc kismadarunk ugyanis a mai kor divatjának megfelelően idővel bármilyen színkombinációban megjelenhet, sőt, a pályákon fellelhető ruhadaraboknak hála tovább növelhetjük az amúgy sem kicsi gardróbjának méretét. Fontos azonban leszögezni, hogy ezek a változtatások kizárólag a külsejére hatnak, azaz a francia sapka ugyanúgy nem ad bónuszt a nem létező tulajdonságaihoz, mint a 3D-szemüveg, de mindenképpen jópofa lehetőség, hogy teljesen a saját szánk ízére szabhatjuk (nem félreérteni) a deszkás madárkánkat. Ha pedig nem tudnánk dönteni a megannyi lehetőség közül, akkor rábízhatjuk a külsőnket a gépre, amivel haj-, illetve tollmeresztő végeredmények születhetnek.

Ezeket pedig lesz is hol bemutatnunk, hiszen összesen öt különböző pályán kell bizonyítanunk a rátermettségünket, amik ráadásul meglehetősen eltérőek, a változatosságra tehát nem lehet panasz, legalábbis ami a helyszíneket illeti. Sajnos a rajtuk megtalálható küldetések és kihívások már nem annyira érdekesek, bizonyos motívumok elég gyakran ismétlődnek, így idővel azon kaphatjuk magunkat, hogy a főbb missziók melletti mellékeseket egyre jobban elhanyagoljuk. Persze később bármikor visszarepülhetünk egy-egy korábbi helyszínre kimaxolni mindent, szóval, ha kimarad pár dolog, akkor sem dől össze a világ, de jobb felkészülni arra, hogy az első pár órát követően könnyedén elmúlik a madárvarázs.

Ezt érezhették a fejlesztők is, ezért a játék tömve van szóviccekkel és különféle utalásokkal, amik minden egyes alkalommal mosolyt csaltak az arcomra. Természetesen feltűnik az egyik legmenőbb madár deszkás, Anthony Hawk, de még Sam Fisher tollas alteregója is beköszön egy kisebb mellékszerepbe, hogy aztán együtt akciózzon velünk. Humorban és elborultságban tehát nincs hiány, és aki fogékony az ilyesmire, azt ezek a pillanatok simán átlendíthetik a kicsit gyengébb részeken, amikből sajnos a monotonitás mellett is akad szép számmal.

Talán a legszembeötlőbb ezekből, az maga a madárkánk kezelése, ami a meglehetősen érdekes fizikának, valamint az elképesztően idegesítő kamerakezelésnek hála sokszor még kontrollerrel sem egyszerű. Előbbi miatt sokszor fogunk zakózni, de a tereptárgyakba való beragadás sem ritka, utóbbi pedig mindent elkövet azért, hogy semmit se lássunk az eseményekből. Ugyan a menüben több beállítási lehetőségünk is akad a kamera megváltoztatására, nekem egyetlen kombináció sem működött maradéktalanul. Az egyik a rámpán való ugratáskor akadt be folyamatosan, a másik az éles kanyarokat nem bírta lekezelni, a harmadik meg szimplán csak használhatatlan volt.

Mondjuk ez lehet tudatos döntés is, mivel a játék látványvilága nem éppen szemkápráztató. A főszereplő madárkák ugyan remekül festenek, viszont a pályák elég üresek és statikusak, ráadásul a háttér mosottsága miatt sokszor alig kivehető, hogy az ott előttünk egy felvehető extra, küldetést adó szárnyas, vagy csupán egy szimpla tereptárgy. Ezzel szemben a hangszekció kifogástalan, a csipogások aranyosak, a zenei felhozatal pedig remekül illik ehhez a meglehetősen furcsa miliőhöz, amit csak tovább javítanak a később feloldható licencelt dalok. A tartalom azonban még a megannyi extra ellenére is foghíjas, online lehetőség például egyáltalán nincs, de pályaszerkesztőt sem kapunk, ami azért alap szokott lenni az efféle játékokban.

Végeredményben pontosan ezek miatt a félmegoldások miatt csalódás kissé a SkateBIRD, ami hiába épül egy jópofa alapötletre, inkább érződik egy pár óráig működő poénnak, mintsem egy kiforrott és valóban élvezetes játéknak. Ezen az sem segít, hogy a hibák nagy része a játékmeneten érhető tetten, mint a furcsán működő fizika, a körülményes irányítás és a frusztráló kamerakezelés, amik mind-mind azért küzdenek, hogy elvegyék az egyszeri játékos kedvét a további trükközésektől, sajnos sikerrel. Ezeknek hála jelenleg még a nyomott árcédula ellenére sem tudom nyugodt szívvel ajánlani a játékot, viszont ha a fejlesztők kicsit kipofozzák az alapokat, és bedobnak pár tartalmi bővítést, akkor simán adhattok neki egy esélyt, hiszen mind ismerjük az egyetemes igazságot, miszerint „A madár az Ász”.

A SkateBIRD-öt mi PC-n teszteltük, de emellett megjelent még Xbox One-ra, valamint Nintendo Switchre is.

1.
Raam989
Az évszázad kihagyott ziccere, ha nincs a játékban legalább egy Tony nevű sólyom skin.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...