Marvel's Guardians of the Galaxy teszt

  • Írta: Shifty
  • 2021. november 23.
Link másolása
Peter Quill és válogatott seggfejekből álló csapata űrkalózkodással tengeti mindennapjait. Az egyik küldetés viszont nem úgy alakul a Galaxis Őrzői számára, akik ezután egyik galibából csöppennek a másikba.

Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a Galaxis Őrzői. Nem csak azért, mert a képregényektől és a Marvel moziverzumától teljesen független, egyedi történetük során ismét olyan kalamajkába keverednek, aminek a végén a galaxis megmentése a tét. Hanem azért is, mert soha nem látott szembeszélben kell helytállnia Peter Quillnek és szedett-vedett csapatának. A játékosok és a rajongók Marvel's Guardians of the Galaxy iránti bizalmatlansága azonban nem előzmények nélküli, hiszen a Square Enix istállója egyszer már bizonyította, hogy nem biztos, hogy jó, ha Marvel-játék készül náluk.

A Marvel's Avengers csúfos bukása és a játék iránti, ma is tartó ellenszenv alaposan rányomta a bélyegét a Star-Lordék kalandját övező várakozásra és a későbbi fogadtatásra. A hűvös és rideg ellenállás azonban felesleges, a Marvel's Guardians of the Galaxy ugyanis minden hibája ellenére az év egyik legnagyobb meglepetése. Egy olyan, nagyjából 15 órás ötletgazdag agymenés, ami ugyan sok elemében görcsösen kapaszkodik a biztonsági játékból készült elemeire, de közben azért kockázatot is vállaltak az alkotók. Végig érezni, hogy az Eidos Montréal munkatársai minden kreatív energiájukat beleölték a projektbe. Hullámvölgyekben és hullámhegyekben gazdag, végig érdekfeszítő, izgalmas és szórakoztató történetet kapunk, soha véget nem érő, szellemes párbeszédekkel, kiváló szinkronmunkával, amelyek kéz a kézben keltik életre azt a csapatdinamikát, ami a játék elején még a brigádra jellemző marakodásból és bizalmatlanságból jut el oda, hogy aztán a világ legtermészetesebb dolga legyen, hogy Star-Lord, Drax, Gamora, Mordály és Groot végül a galaxis megmentéséért küzdjön. Méghozzá együtt, csapatként.

Az Eidos Montréal ráadásul nem elégedett meg annyival, hogy szolgalelkűen kövesse a James Gunn-féle mozifilmek lefektetett alapjait, de még azzal sem igazán foglalkoztak az alkotók, hogy kitalált történetük belesimuljon a Marvel filmes univerzumába. A Marvel's Guardians of the Galaxy egy teljesen egyedi történet, ami természetesen erőteljesen támaszkodik a képregényekre, de csak mankónak használja azokat. Ha mégis jobban képben szeretnél lenni a játékbeli eseményekkel, a felbukkanó szereplőkkel, helyszínekkel és az eseményekkel, akkor érdemes fellapoznod a 2006-ban megjelent Annihilation: Prologue-ot, az Annihilationt, ami egy hatrészes minisorozat első füzete volt, valamint a 2008 és 2010 között futó, huszonöt füzetig jutó Guardians of the Galaxy képregényeket.

A sztori azzal a felütéssel indít, hogy Peter Quill és válogatott seggfejekből álló csapata egy számukra szokásos, jól fizető balhét igyekeznek letudni a Karantén Zónában. A küldetés természetesen a csapatra jellemző módon nem úgy sül el, ahogy azt tervezték, majd aztán a Nova Corps is felbukkan, méghozzá egy vaskos bírságot kiszabva a bandára, amiért azok rendszeresen megszegik a galaxis törvényeit. Quill ügyesen kivágja magát a galibából, már tudja is, hogyan szerezhetnék meg gyorsan és egyszerűen a szükséges pénzt, de a csapat terve ezúttal is füstbe megy. Mire a társaság felocsúdik a sokkból, máris egy galaktikus ramazúri kellős közepén találják magukat, aminek a végén nincs más választásuk, mint ismét megmenteni a galaxist.

Ez önmagában sablonos kalandnak hangzik, mégis emlékezetes élmény kulminálódik belőle, ami javarészt annak köszönhető, hogy a csapat tagjai külön-külön is borzasztóan izgalmas karakterek, együtt viszont frenetikus bagázs összképét festik le. Mint említettem, az Eidos Montréal nem a James Gunn-féle filmekben megismert karakterábrázolást követte, helyette inkább a képregényes vonalat tekintették kiindulási alapnak az alkotók. Ez a hősök külső megjelenése mellett a hátterükre nézve is komoly változásokat jelent a játékban. De ami ennél is fontosabb, hogy a stúdió forgatókönyvírói egészen pazar és alapos munkát végeztek. Ennyit és ilyen minőségben szerintem még sosem pofáztak játékban, viszont pont ettől végtelenül szórakoztató a Marvel's Guardians of the Galaxy.

Az állandó civakodás és egymás froclizása mellett számtalan alkalommal kapjuk a szellemes beszólásokat, miközben a csapat tagjai a játékban történt minden kis apróságra is reagálnak. Egyetlen percre sem maradnak csendben. Természetesen Mordály és Star-Lord kapcsolata a legparázsabb, de rengeteg apró részletet tudunk meg a többiekről és egymáshoz fűződő viszonyukról is. A dialógusok persze önmagukban nem kelnek életre, de a szinkronszínészek is maximálisan odatették magukat, így hiába szólaltatják meg "ismeretlen" hangok hőseinket, egyetlen percre sem hiányoltam a filmbéli szereplőket vagy a bejáratott videojátékos szinkronszínészeket.

A történet során több esetben is választási lehetőségek elé állít majd a játék, de Quill döntései markánsan nem lesznek hatással az eseményekre, ugyanis a végkifejlet mindig adott, csak az odáig vezető út lehet más. Választásaink hatásait egyébként mindig jelzi is a játék számunkra. Kár, hogy itt nem volt bátrabb a stúdió, mert sokszor kifejezetten komoly mélységeket járunk meg, érzelmileg is izgalmas lett volna, ha nagyobb befolyással bírunk bizonyos történetszálakra. Panaszkodásra így sincs okunk, mert a cselekmény számtalan alkalommal kap váratlan gellert, amire a csapat természetesen minden esetben a sajátos módján reagál majd.

A játéknak van még két meghatározó pillére. Az egyik a harcrendszer, a másik pedig a korlátozott felfedezés élménye. Ami a harcrendszert illeti, ott kifejezetten korszakalkotót vagy egyedit nem kínál a játék, viszont amit ígér, azt maradéktalanul teljesíti is, ráadásul áramvonalas és élvezetes körítéssel teszi mindezt. Ahogy az egész történet során, az összecsapások alkalmával is Űrlordot irányítjuk, aki képes lesz a társak számára különböző parancsokat osztogatni. A csapat tagjai eltérő, a csetepaték során szerzett tapasztalati pontjainkból feloldható képességekkel rendelkeznek, és bár mindenki automatikusan teszi a dolgát, vannak pillanatok, amikor jól jön Drax, Gamora, Mordály vagy Groot segítsége. Természetesen mindegyik csapattag rá jellemző képességekkel lett felruházva, vagyis ezeket a tulajdonságokat kombinálhatjuk is, ami ad egy csipetnyi taktikai ízt az összecsapásoknak. 

Például Groottal egy időre gúzsba tudjuk kötni az ellenfeleket, majd dönthetünk úgy, hogy a magatehetetlen ellenséges erőkre rászabadítsuk Gamorát a kardjával, végül pedig Mordályt, aki valamilyen robbanó gránáttal kínálja meg a társaságot. Draxet pedig közben ráereszthetjük egy másik csoportra, hogy tombolva kaszabolja darabokra az ellenséget. A képességek természetesen cooldownnal rendelkeznek, így ha ellőttük őket, akkor csak bizonyos idő múlva tudjuk újra aktiválni, vagyis érdemes jól időzíteni a használatukat. Természetesen Star-Lordnak is vannak speciális tulajdonságai. Ezek közül talán érdemes megemlíteni a csapatlelkesítő ultimate képességet, aminek köszönhetően a csata kellős közepén összehívhatjuk a brigádot, megbeszélhetjük, hogyan is állunk, aztán egy jól megválasztott lelkesítő válasszal rövid időre sebezhetetlenné tehetjük társainkat, illetve képességeiket korlátlanul használhatjuk egy ideig. Ami a Huddle-mód kapcsán még kifejezetten izgalmas, hogy ilyenkor ütős 80-as évekbeli dalok szólnak Űrlord magnójából. Talán mondanom sem kell, hogy fantasztikusan jó móka ezekre a klasszikus nótákra zúzni.

A csapat tagjainak képességeit a felfedezések közben is igénybe fogjuk venni. Ez esetben vesszük majd igazán hasznát Űrlord sisakjának, amivel szkennelhetjük a terepet, ezzel felfedve azokat a pályabeli elemeket, amelyekkel interakcióba léphetünk. Ha ezt megtettük, akkor pedig gyorsan összerakhatjuk, hogy a továbbjutásunkhoz éppen melyik csapattag képességeire lesz szükségünk. Ha két platform között hidat kell építenünk, Grootot fogjuk hívni, ha többtonnás platformokat kell mozgatni, akkor Drax lesz a nyerő választás, de ha meg kell bütykölni az ajtók paneljeit vagy a szellőző járatokban kell közlekedni, akkor Mordályt érdemes majd választanunk. A felfedezés egyébként is szűk, lineáris keretek között értendő, a Marvel's Guardians of the Galaxy ugyanis kis túlzással, de csőjáték, és csak nagyon ritkán enged letérni a kijelölt útról. Akkor sem nagymértékű szabadságfokkal teszi mindezt. Amikor viszont engedi a játék, akkor mindenképpen érdemes élni a lehetőséggel, mert jó eséllyel felszedhető kosztümöket vagy pedig olyan nyersanyagokat fogunk találni, amelyek Quill perkjeinek a fejlesztéséhez lesznek szükségesek. Ezek a perkek többnyire passzív tulajdonságainkat turbózzák fel.

És az így tett kitérőink során különböző tárgyakat is gyűjtögethetünk, amelyeket aztán a Milano fedélzetén jobban is megvizsgálhatunk, ráadásul a speciális tárgyak egyedi párbeszédlehetőségeket is megnyitnak, amelyek még tovább színesítik a karakterek közötti dinamikát és kémiát.

Természetesen akadnak azért a játéknak olyan elemei is, amelyekkel nem igazán voltam kibékülve a tesztelés során. Hiába szórakoztatóan egyszerű a harcrendszer, és hiába tartják fenn a figyelmet a feloldható képességek és Űrlord perkjeinek kioldása, ha valójában a csata túlságosan monoton. Egyrészt azért, mert nagyon kevés az ellenféltípus, így a taktikázásnak nincs akkora szerepe az összetűzések közben, másfelől azért, mert nagyjából a játékidő felénél azért már érezni, hogy nincs több kraft benne. Néha pedig nagyon nem úgy működik a célzásnál a lock-on rendszer, ami egy kialakult káosz közepén kifejezetten fájdalmas is tud lenni, mert pont azt nem sikerül célba venni, akit szeretnénk.

Sokan emlegették, hogy tele van buggal a játék, de én ezúttal ebből nem igazán érzékeltem semmit. Mindössze egyetlen egyszer kellett újratöltenem egy korábbi állást, mert beragadt egy ellenfél, akit sehogy sem tudtam kivégezni, és ezért nem tudtam továbbhaladni azon a ponton. Illetve egyszer beragadt a csapatutasításos felület, kitakarva ezzel a képernyőt, de ezt egy menübe ki-, majd a játékba belépés pillanatok alatt megoldotta. Ami viszont végtelenül bosszantó, hogy akadnak még stúdiók, akik képtelenek elszakadni a QTE-szekvenciáktól. Itt legalább van ideje a játékosnak a jó gombot megnyomnia, nem úgy, mint a The Dark Pictures-antológia játékainál, de ettől függetlenül időszerű lenne végleg kigyomlálni ezt a mechanikát a játékokból.

Az év végi szavazások főbb kategóriáiban biztosan nem osztanak neki lapot, de az év legnagyobb meglepetését kereső szavazásokon biztosan előkelő helyen fog szerepelni a Marvel's Guardians of the Galaxy, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az online-központú játékvilágban igenis van létjogosultsága egy egyjátékos kalandnak. Nem kell hozzá sok összetevő, csak néhány menő karakter, akiknek a száját pazarul megírt dialógusok hagyják el, profi szinkronszínészi munkával kiegészítve. A játékmenetnek sem kell korszakalkotót mutatnia, csak legyen szórakoztató és pont annyira változatos, hogy lekösse a játékost a játékidő végéig. Az Eidos Montréal le sem tagadhatná, hogy mindezt azért sikerült így összeraknia, mert jó eséllyel ritkán látott kreatív szabadságot kaptak a kiadótól. Ők pedig éltek a lehetőséggel, és nem csak varázslatos helyszínekre kalauzolnak el minket, de egy végtelenül szellemes történetet is elmesélnek nekünk, aminek a gerincét egyértelműen a Galaxis Őrzőinek fura csapatdinamikája adja.

Ezek után pedig nem is lehet kérdés, hogy a korábbi tisztes távolságtartás helyett érdemes esélyt adni a játéknak és a stúdiónak, ezzel megteremtve annak a lehetőségét, hogy ismét kihúzzuk majd a csávából Star-Lordot, Draxet, Gamorát, Mordályt és Grootot. Én biztosan jegyet váltanék a következő menetre is!

A Marvel's Guardians of the Galaxy PC-re, PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és Switchre jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikk

18.
18.
crytek
17.
17.
godach
Crytek. Jön a játék gamepassba.
16.
16.
GemForge
Ezt a játékot minden játékosnak ki kell próbálnia! Látványos, fordulatos, izgalmas és (tényleg) humoros. Végre egy olyan játék, ahol kb. fogalmam sem volt, hogy hogyan folytatódik a történet és hogy mit fogok csinálni a kövezkező pályán/pályaszakaszon. Isteni élmény volt végigjátszani, az utsó boss vége meg egyszerűen katartikusra sikerült... legalábbis számomra. Én nem is tudom... Nem utálom persze, de igazából tökre hidegen hagy a Marvel és a Galaxis őrzői nélkül is kibírtam eddig... DE ez messze a legnagyobb játékélmény volt az utóbbi pár évben. Úgyhogy, csak a legjobb kritikáknak higgyetek és adjatok esélyt ennek a csodának.
Ja és a zene!
És a hűtőajtó! :)
15.
15.
Hanoi
#13: Majdnem...
Egyébként igyekeznek a fiúk, van discord, volt podcast is, tehát lesz/van arc az oldal mögött.

Amúgy a játékról: inkább az a dolog elkeserítő, hogy egy nem agyonhájpolt játék 2021-ben meg tudott úgy jelenni, hogy megjelenés előtt csak pár hónappal volt gameplay előzetes(abból is egy), és a kezdetektől fogva nem kell javítgatni. Játszható, és jó.
Aztán egy rakás AAA játék meg a béka segge alatt van, és lassan egy év után sem tudják úgy kijavítani, hogy élvezhető legyen, legalább egy alap szintet hozzon.
14.
14.
DragonBleacPiece
#7: Nem maradt ki belőle a ,,pozitív" szó, egyszerűen egy eszes és vicces megfogalmazás volt, amihez végig kell olvasni amit írt. Aztán neked külön odaírta hogy ,,pozitív csalódása", hogy megértsd. Úgy képzellek el mint a baljós árnyakból egy pit droidot :D
10.
10.
csoki0619
#8: Értelek. Na, akk adok egy jó tanácsot: ha meglátod a nevem egy komment felett, egyszerűen csak nem olvasod el.

Normálisan megfogalmaztam egy véleményt. Itt vagyok az oldalon lassan 10 éve, én így látom a dolgokat. Nem kell velem egyetérteni, de ezt meg lehet normálisan is fogalmazni. Miért kell ilyen fölényes stílusban mindjárt nekem esni?
9.
9.
csoki0619
#7: Minek ide szerkesztés gomb?! Itt vagy nekünk te, nyelvtan náci barátom.
Ígérem, innentől kezdve megpróbálok majd odafigyelni a helyesírásomra, ha te megígéred nekem, h legközelebb nem kötsz bele olyan dolgokba, ami mindenki más számára egyértelmű.
Az oximoronért köszi, szép szó, rég hallottam. Mondok én is neked egyet: kontextus. ;-)
8.
8.
Hanoi
#6: Hát ez most nagyon magasröptűre sikerült, szerencsére nem hozzád szabják az oldalt, így nem is lesz kár érted.
"Kár, mert szerettem ezt az oldalt, de egyre többször fordul meg a fejembe, h ideje váltani" -ne halogasd, tedd meg most azonnal. Mert ezek az érzelmi kirohanások rajtad kívül senkit nem érdekelnek, vagy szeretnéd, hogy marasztaljon valaki?
" Ki kell mondani, az oldal haldoklik, hétről hétre haldoklik" - annyira haldoklik, már 10 éve ki kellett volna halnia...
"Hol vannak már azok a cikkek, amelyek alatt több száz hozzászólás virít?! Amiket több mint 20 perc volt visszaolvasni." - na igazából erre szeretnék reagálni - mert ennek semmi értelme, több száz hsz egy cikk alatt a semmiről kb, mert mást se lehetett olvasni, amikor néhány gyökér csak csinálta itt a feszültséget, játszotta az agyát, meg tolta a fellengzős dumát. A semmiről, mert konkrétan ahol 100 hsz volt, bele se fogtam a hsz-ek olvasásába, mert 99%-ban csak a sz**ágás megy. Inkább legyen 5 hsz amit tartalmi mint 100 aminek semmi értelme.
7.
7.
norbi27
#6: "Ez a játék az év egyik csalódása számomra."
Mesélj, csoki, ez hol összetett mondat? A kontextus alapján sejtettem, hogy kimaradt a "pozitív" szó, nem kellett hozzá zseninek lenni, de még úgy is borzasztó furcsán jött ki, pláne a meglehetősen magyartalan, de áltánosan elterjedt "pozitív csalódás" szóösszetétellel/oximoronnal, ezért kekeckedtem egy kicsit.
Ez a felsőbbrendű duma az értelmezési készségről pedig nagyon gáz, pláne, hogy a ragozás a jelek szerint nem az erősséged (a kettőtől az inkább kettőnél), de hagyjuk inkább, ez "manapság egyre gyakoribb", ahogy esik az oktatás színvonala.

Ugye, mennyire gáz a "manapság egyre gyakoribb, hogy nálam hülyébb/nehezebb felfogású/stb kommentelők vannak" típusú duma?
És akkor úriember voltam...
6.
6.
csoki0619
#3: Mindig meglep, h itt páran mennyire nem tudnak értelmezni 2-től több összetett mondatot. Ez manapság egyre gyakoribb, mindent külön ki kell emelni, körülírni, h érthető legyen.
Nagyon más közösség alakult itt ki egy pár éve. Esküszöm élvezet néha rászaladni egy két ismerős arc kommentjére. Yanez, FranckBlack, Yami, Daks, Songoku(na jó, viccelek:D). Kár, h őket egyre ritkábban látni errefelé.
És erre az egészre rátesz még egy lapáttal, h az oldal is k.rva "bugos" mobilon már évek óta. Lassan minden második cikk komment szekciójára kattintva, valami harmadrangú kecske szimulátor galériája nyílik meg. Kár, mert szerettem ezt az oldalt, de egyre többször fordul meg a fejembe, h ideje váltani, és ahogy észrevettem az utóbbi időben, nem vagyok ezzel egyedül. Ki kell mondani, az oldal haldoklik, hétről hétre haldoklik. Hol vannak már azok a cikkek, amelyek alatt több száz hozzászólás virít?! Amiket több mint 20 perc volt visszaolvasni. Változnak az idők, tudom, de attól még sajnálom, h idejutottunk, főleg, h ezen az oldalon kívül nem nagyon látogattam más játékokkal foglalkozó fórumot.
5.
5.
Hogthar
#3: Pozitív csalódása. Teljesen az ellenkező élményre számítottam a játékkal kapcsolatban.
4.
4.
Darksiders84
#2: +1 mondjuk a végére már picit vontatott lett számomra ,de amúgy a 16 óra végigjátszásból csak a repülős részek voltak gyengék , viszont a helyszínek változatossága kárpótlást nyújt az egyszerű pályafelépítéseire. Aki filmes annak valószínűleg még jobban fog tetszeni.
3.
3.
norbi27
#2: Egy nagyon jó játék, ami ráadásul tetszik neked, rossz marketinget kapott és ettől az év csalódása számodra? Na ez nekem új.
2.
2.
Hogthar
Ez a játék az év egyik csalódása számomra.
Egyszerűen trailerek és előzetes gameplay-ek alapján annyira semmilyenek és csúnyának tűnt, hogy a legkevésbé sem keltette fel az érdeklődésemet.
Ennek ellenére a játék jól néz ki, azonnal beszippant és végig tartja a szintet.
Nagyon igényes munkát végeztek a fejlesztők, le a kalappal.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...