Marvel's Avengers teszt

  • Írta: szlav
  • 2020. szeptember 10.
Megérkezett Ms. Marvel, hogy a Bosszúállók oldalán egy hosszú évekre szóló kalandra hívjon bennünket. Az ennek megágyazó történet végére érve alaposan átnyálaztuk a War Table online kihívásait is - lássuk, hogy megérte-e a várakozást!

A Marvel’s Avengers bétája a lehető legrosszabb dolog volt, ami ezzel a játékkal történhetett. A meglepően tartalmas, de szörnyen egyhangú próbakör alatt a sztoriba és a multiplayeres játékmódokba is belekóstolhattunk, de ahogy sokan mások, mi sem voltunk elragadtatva attól, amit itt láttunk. Azóta azonban eltelt néhány hét, megjelent a teljes játék, én pedig cirka 40 órányi tapasztalattal a hátam mögött bátran kijelenthetem: habár a Bosszúállók ezzel a kalanddal semmiképpen sem fogják megváltani a világot, de a játék demója szörnyen volt megvágva, a végső produktum pedig a számos hibája ellenére több szempontból is felülmúlja a korai verzióban látottakat.

A sztorimód a Bosszúállók saját parádéján, az A-Dayen veszi kezdetét. Itt ismerkedhetünk meg a kvázi főszereplőnkkel, Kamala Khannal, aki óriási szuperhősrajongó, és éppen élete egyik legizgalmasabb napjára készül, hiszen a Bosszúállókról írt fanfictionjének köszönhetően bekerült a nagyszabású fesztivál VIP-vendégei közé is. A bevezető során a fiatal lány szemszögéből mi is nyomon követhetjük a feledhetetlen rendezvény eseményeit, egészen a szörnyű tragédia pillanatáig. Az ünnepi hangulat teljes káoszba torkollik, amikor az egyik helicarrier kísérleti reaktora felrobban, elpusztítva San Francisco városát. Ártatlanok ezrei halnak meg, mások pedig a sugárzásnak kitéve emberfeletti erőre tesznek szert. Belőlük lesznek az Inhumanek.

Nem meglepő tehát, hogy a katasztrófa következtében a kormány a Bosszúállókat teszi felelőssé, a szuperképességekkel rendelkezőket pedig egy csapással közveszélyessé nyilvánítják. Itt lép be a képbe George Tarleton és Monica Rappaccini techvállalata, az Advanced Idea Mechanics, amely egy valós robothadsereget állít fel, hogy szisztematikusan felkutassa és láncba verje az Inhumaneket. Az AIM tervei azonban ennél is aljasabbak, így Kamala öt évvel az A-Day incidense után felkerekedik, hogy felkutassa, és ismét összeállítsa a legendás szuperhőscsapatot.

Hiába a rengeteg képregényes klisé, a Marvel’s Avengers sztorija meglepően jó – néhány apróbb változtatással akár egy önálló mozifilmként sem lógna ki túlzottan a sorból. A cselekmény első fele kimondottan erősen indít, hiszen ekkor még leginkább Kamala saját történetét és a világ színe elől elmenekült Bosszúállók személyes dilemmáit boncolgathatjuk a fókuszált, karakterorientált fejezetek során. Később azonban a képzeletbeli lencse fókusza kiszélesedik, és ahogy a küldetések fokozottan ízetlenebbé válnak, úgy a sztori is egyre ellaposodik, hogy aztán a finálé a kellő érzelmi katarzis helyett inkább egy látványos, de abszolút semmitmondó katyvaszba torkolljon. Nyilvánvaló, hogy a játék írói megkötött kézzel dolgoztak. Képtelenek voltak kielégítő befejezést alkotni, ami nem is olyan meglepő, hiszen a Marvel’s Avengers története a játék zsáneréből adódóan még akár éveken át is folytatódhat.

Szerencsére a hősök ennek ellenére is elviszik a kampányt a hátukon. Kamala könnyen válhatott volna idegesítő fangirllé, hiszen a megszállott rajongása kulcsszerepet játszik a sztoriban is, de szerencsére nem ez történt. Egy abszolút szerethető karakter vált belőle, így egy percig sem bántam, hogy ő lényegesen több időt kapott a reflektorfényben, mint a csapat oszloposabb tagjai. Ettől függetlenül mindenki megkapja a saját fejezetét, és habár szegény Thort kissé elhanyagolták az egyjátékos módban, mindenért kárpótol Tony Stark és Bruce Banner feszült dinamikája. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy Troy Baker introvertált, önmagával vívódó Bannerjét még Mark Ruffalo és Edward Norton is megirigyelhetné.

Természetesen nem csupán a sztori szempontjából fontos, hogy minden hős megkaphassa a saját fejezetét. A kampány kettős szerepet játszik, hiszen afféle bevezetőként is szolgál a későbbi kötetlen missziókhoz. Már azelőtt megismerhetjük mindegyik hős mozdulatait és játékstílusát, mielőtt betennénk a lábunkat a többjátékos módba. Ez a legtöbb esetben persze kevés ahhoz, hogy alaposan kiismerjük egy karakter kombóit, hiszen a megszerzett szintek hiányában kénytelenek leszünk egy ideig az alapmozdulatokkal operálni, de néhány misszió éppen elég arra, hogy eldöntsük, bejön-e az adott karakter.

A játék egyik legjellegzetesebb különlegessége, hogy a játszható hősei tényleg drasztikusan eltérnek egymástól – magától értetődik tehát, hogy mindenkinek meglesznek a saját kedvencei, de akadnak majd kevésbé szimpatikus választások is. Számomra a béta egyik mélypontja az volt, hogy képtelen voltam élvezni Hulk és Fekete Özvegy játékstílusát, így az elsőként felvonultatott négy hős fele számomra mehetett a süllyesztőbe. Ez sajnos később sem változott meg, de a végleges változatban színre lépett a kalapácsával repkedő Thor és az agilis Amerika Kapitány is, akik hamar a kedvenceimmé váltak – a hatból négy már nem is olyan rossz arány.

Nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire megsüvegelendő az, ahogy a Crystal Dynamics teljesen zökkenőmentesen egy fedél alá rántotta ezeket a merőben eltérő hősöket anélkül, hogy bármiféle érezhető balanszproblémák merültek volna fel köztük. Ezt a változatosságot persze máshol alaposan megsínyli a játék, legyen szó akár az ellenfelekről vagy a csatáknak otthont adó arénákról. Az egységes kihívás jegyében kénytelenek vagyunk újra és újra olyan buta, arctalan robotokkal harcolni, akik egyaránt méltó kihívást jelentenek Asgard mindenható hercegének és a gumibottal szaladgáló Natashának is. Hasonló módon a pályadizájn sem lehet túlzottan érdekes, hiszen a rakétaként suhanó Vasember mellett ki kell szolgálni a bokszeralsóban kocogó Hulkot is.

De karakterbéli változatosság ide vagy oda, az igazság az, hogy az Avengers harcrendszere továbbra sem egy nagy eresztés. A gyors, illetve erős csapásokat vegyítő alapkombók mellé minden hőshöz jár egy támadó, egy támogató, illetve egy ultimate képesség, az ezek közti interakció pedig sok esetben a nullával határos. A teljes movesetet és a látványosabb képességeinket módosító fejlesztéseket csak a magasabb szintek elérésével szerezhetjük meg, de a végeredmény természetesen sosem lesz akkora élmény, mintha az Insomniac Pókemberével lengedeznénk a csatatéren – igazán kíváncsi leszek, hogy a tesztalanyunk fejlesztői mivel rukkolnak majd elő a hálószövő PlayStation-exkluzív DLC-jében.

Egy ilyen kaliberű projektnél ez szinte magától értetődik, de a látvány abszolút hozza a kötelezőket, az öregedő konzolokon azonban érdemes némi frame droppal számolnunk, még az erősebb masinák performance opciói mellett is. A csaták piszkosul mozgalmasak, az akció szinte egy pillanatra sem áll meg, és habár a helyszíneket már-már pofátlan mennyiségben hasznosítja újra a játék, az összkép néhány pályán így is egészen pazar. Meg sem bírnám számolni, hogy hányszor találkoztam ugyanazzal a klónozott, teljesen jellegtelen AIM-laborral, de ugyanakkor minden silány pályaszakaszt ellensúlyoz egy lángokba borított erdő vagy egy éjszakai nagyváros. És akkor még szó sem esett a saját helicarrierünkről, ami mindvégig az otthonunkként szolgál majd. A történet haladtával egyre jobb állapotba kerül az anyahajónk, ahol gyakran összefuthatunk a többi Bosszúállóval, vásárolhatunk fejlesztéseket, kozmetikai extrákat vagy szóba elegyedhetünk azokkal a S.H.I.E.L.D.-ügynökökkel, akik a többjátékos mód folyamatosan frissülő kihívásait szállítják.

Mert hiába képezi a játék gerincét a sztorimód, a Marvel’s Avengers jövője mégis a multiplayerben rejlik – ezzel tervez igazán hosszú távra a Crystal Dynamics. A bázisunk taktikai központjában található War Table-nél egyedül (meglepően hasznos AI-csapattársak kíséretében) vagy akár négyfős csapatban háríthatjuk el a világot fenyegető veszélyeket. Első ránézésre szinte lehengerlően változatosnak tűnik az itt található választék, hiszen megbirkózhatunk a H.A.R.M. Room holografikus kihívásaival, küldetéseket vállalhatunk az Inhuman-ellenállás vagy a S.H.I.E.L.D. oldalán, folytathatjuk a Bosszúállóink egyedi történetszálait, a végjátékban pedig megszállhatjuk az AIM erődítményeit, vagy leszámolhatunk az olyan főellenfelekkel, mint Taskmaster vagy Abomination.

Mindez remekül hangzik, de ahogy a pályadizájn terén, itt is elképesztően sok az újrahasznosított tartalom, ráadásul a küldetések felépítése is kifejezetten hanyag. Minden misszió során ott vár majd ránk az elpusztítandó generátor, a kiszabadítandó Inhuman vagy azok a rejtett ládák, amelyeket csak néhány kapcsoló lenyomása után érhetünk el. Nyilvánvaló, hogy egy verekedésre kihegyezett akciójátékban nem várhatunk túlzottan komplex feladványokat, de aki kitalálta, hogy a mozgékony karaktereinkkel perceken át ácsorogjunk egy öt négyzetméteres platformon, arra rá kéne ereszteni a Hulkot. 

A War Table missziói tehát szörnyen repetitívek, hiszen a véget nem érő grindolásra lettek kitalálva. Ezen némileg segít, ha velünk tartanak a barátaink is, de mivel a hősök nem igazán kombinálhatják a képességeiket, a valódi csapatmunkára csak ritkán kerül sor. Ennek ellenére korai lenne még teljesen lemondani az ismétlődő küldetésekről. Új helyszínekkel, másféle küldetéstípusokkal és számos újféle ellenféllel sokkal izgalmasabbá lehetne tenni őket, a megjelenés napján elénk tárt felhozatal azonban eléggé szűkös ebből a szempontból.

A látszólag céltalan grindolást pedig az sem teszi vonzóbbá, hogy a küldetések során megszerzett gear is egészen kiábrándító. Hiába pumpáltam tele a hatalmas Thor eszköztárát csupa legendás ritkaságú kiegészítőkkel, a mennydörgés istene épp úgy lóbálta a kalapácsát, mint azelőtt. Magát a játékmenetet szinte semmiképp nem befolyásolja a hőseinkre aggatott felszerelés, így az egész rendszer többnyire kimerül a kisebb, százalékos erőbónuszokban és az ütéseink extra elementális sebzésében. A kiegészítők külsőleg sincsenek befolyással a hőseinkre, ez azonban nem probléma, hiszen a vizuális testreszabás a gyűjthető skinek feladata.

A hősök különlegesebb kosztümjeit, az alternatív kivégzési animációkat, az emote-okat, bannereket és egyéb kozmetikai extrák javát feloldhatjuk a játék során megszerzett valuta, illetve a begyűjtött tapasztalati pontok segítségével, ez azonban komoly időbefektetést igényel. A titok ott rejlik, hogy mindezt meggyorsíthatjuk a bankkártyánkkal is, a Crystal Dynamics erre az üzleti modellre alapozza a játék jövőjét. Érdemes azonban leszögezni, hogy a fejlesztők megígérték, hogy a jövőben érkező új hősök, helyszínek és küldetések mind ingyenes frissítésként érkeznek majd, én pedig a játékkal töltött idő alatt sosem éreztem késztetést arra, hogy elővegyem a bankkártyám, így ez a megjelenés utáni monetizációs stratégia számomra eddig kimondottan barátságosnak tűnik.

Összességében a Marvel’s Avengers hozza a tőle elvárható a kötelezőket, de annál nem sokkal többet – egy működő, jól kitalált akciójáték rengeteg tartalommal, de a napnál is világosabb hibákkal. A sztorimód hiába indít erősen, a végére pontosan olyan érdektelenné válik, mint a kifinomultnak semmiképp sem nevezhető harcrendszer, a szemérmetlenül újrahasznosított pályák vagy az önismétlő online küldetések. Ennek ellenére úgy érzem, hogy korai lenne még temetni a játékot, hiszen egy évekig fejlődő szolgáltatás szilárd alapjának ez mindenképp megfelel, az ingyenes tartalmi frissítések pedig még akár csodát is tehetnek vele – erre feltenni a pénzünket azonban puszta szerencsejáték.

A Marvel's Avengers PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re jelent meg, később pedig megérkezik Xbox Series X/S és PlayStation 5 konzolokra is. Mi PlayStation 4 Slimen és Prón teszteltük a játékot.

Kapcsolódó cikkek

17.
Zoltanovits
Videokat megnézve rettentően felbosszantottam magam . 2020-ban ilyen akciójátékot ,most komolyan?? :(
16.
Antitroll
#14: Nevetséges ami ezen az oldalon megy moderáció szinten....
15.
Josi21
14.
Neotechtr
#13: Usagi-t kvágták és nem csak a kommentjét törölték. Mindegy, ilyen szemét moderáció után, amit velemi is művelt valamelyik madár én is inkább elmegyek, hiszen mi csak rontjuk a gamekapocs színvonalát.

Úgyhogy viszlát és köszi a halakat.
13.
Heldengeist
#11: Egyszerűbb kommenteket törölni, mint korrekt tesztet írni.
12.
Neotechtr
#6: Pont ez az. Ha egy ilyen játék megjelenne, mint AAA holmi, akármilyen címen, csak nem valami hype dolog szerintem nem is kapna 7-et sem.

Hát most képzelj el egy játékot, ahol van 4-5 hős féle ember (vagy maci) kitalálva, ugyan ebben a játékban ugyan így kéne a 3 féle ellenfelet a 3 féle pályán püfölni, item shop, meg minden, live service AAA métely, arról leszedték volna a keresztvizet is és örülhetne, ha 5 pontot kapna.
11.
Neotechtr
#1
Usagi is eltűnt megint...

6.
Morgan88
Én is nagyon meglepődtem hogy ennyi negatívummal hogy lett 7 pontos, és tényleg főleg úgy hogy ez egyik üti a másikat, játszottam a bétával és nézegettem videókat, az alap ott van, de a többi nagyon nem, jobb napokon ez 5 pont, 2 éve talán 7
5.
Heldengeist
Én már rég feladtam, hogy megértsem, mit hogyan pontoznak. Sokszor jó játékokra rásütnek közepes pontokat értelmes indok nélkül, máskor meg középszerű játékokra vagy szemétre átlag feletti pontokat szórnak. A tesztek maguk már nem is érdekelnek, csak a hozzászólások miatt jövök ilyen cikkhez. Metacritic user score 3.6, metascore 70, kiátlagolva 53/5.3 pont, amire már azt mondom, reális is. Általában egyébként ez a módszer visz a legközelebb az igazsághoz.
4.
user101
Azért 7 pont mert egy ideális világban ahol nem mindenki hisztériázik, ha valami nem kap legalább 9.0-át, ahol nem szólnak le mindent, hogy sz@r ha 8.5 pontra van értékelve ez az amúgy teljesen középszerű a tömegből a 'branden' kívül semmivel kitűnni nem képes játék 5.0-át kapna... Ennyi...
3.
Antitroll
Ennyi negatívummal 7 pláne úgy hogy a negatívumok java konkrétan kiüti a felhozott pozitívumokat (például végeláthatatlan tartalom ami kimerül az önismétlő unalmas lófaszban)? Értem. Köszönöm. Tapsoljuk meg a bohócot.
2.
Neotechtr
"egy évekig fejlődő szolgáltatás szilárd alapja" my ass. Akkor takarodok a bolygóról.

Ilyen negatívumokkal (+item shop) nincs 7 pontos játék.
Youtube Videók Alapján™ is látszik, hogy ez egy eléggé elfuserált és rettenetesen impotens akció játék. Egy felettébb felértékelt félrecsúszott fantáziátlan fejetlen fizetős farmolós faszság.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...