Century: Age of Ashes teszt

  • Írta: gorien
  • 2022. január 6.
Link másolása
A Century: Age of Ashes multiplayer dogfightokat ígér, amiket sárkányok hátán vívhatunk meg. A játékélmény a helyén van, a free-to-play modell működik, de sokkal több tartalmat is elbírna annál a játék, mint ami jelenleg benne van.

Ki ne szeretne sárkányok hátán repkedni, hogy aztán tűzzel és vassal kényszerítse mélybe a többit, aki az eget próbálja elbitorolni? A lángokádó óriásgyíkokra épülő dogfight játékokkal nem vagyunk ellátva mostanság, bár tavaly Tomas Sala The Falconeerje egészen megközelítette azt, amit egy ilyen alkotás nyújthat. Igaz, az óriássas mégsem sárkány, és abban a világ nagyobb izgalmakat rejtegetett, mint a harc.

Képbe lép hát a Playwing, amely a Century: Age of Ashesszel kívánja csillapítani a lelkünk mélyén lakozó sárkánylovas vágyait. A francia csapat egy mobilos stratégiai játékkal a szárnya alatt vágott bele ebbe a projektbe, ami free-to-play modellben ígér vad légi csatákat – a mobilos háttér egyébként meg is látszik a kezelőfelület kialakításában.

A Century: Age of Ashes esetében történetről nem igazán beszélhetünk (habár az érdeklődők böngészhetik a bestiárumot rengeteg leírásért), elég annyit tudni, hogy sárkánylovasok küzdenek egymás ellen. Közéjük állunk be minden egyes meccs elején, és egyelőre három karakterosztály közül választhatunk, de a jövőben fog még bővülni a felhozatal. Értékek tekintetében semmilyen különbség nincs közöttük (azaz egyiknek sincs több élete vagy magasabb sebzése), ám ennek ellenére kellőképp eltérnek ahhoz, hogy legyen értelme választani közülük.

Az elérhető kasztok jelenleg a Marauderre, a Wingguardra és a Phantomra korlátozódnak: mindháromnak vannak válaszható és állandó képességei is, utóbbit pedig túl is tudják tölteni a meccs során a látványosabb eredményért. Ezen felül két alapvető támadásra képes mindenki: tűzlabdák lövelésére és lángcsóva okádására. A Centuryben nem kell a precízió miatt aggódnunk, ugyanis ha az üldözött karakteren maradunk a képernyőn, a tűzlabdák nyomkövető rakétaként erednek a nyomába, lángszórózni pedig csakis közelről tudunk, amit egy másfajta lock-szimbólum jelöl. Az autolock mellett azonban igazán elfért volna egy manuális is: túl könnyen előfordul, hogy egy berepülő sárkány miatt célpontot vált a gép, épp mielőtt kivégeznél valakit.

A karakterosztályok közül a Maraudert érdemes választanunk, ha a legnagyobb kárt akarjuk okozni: kasztképességével képes célkeresztbe venni az ellent, amivel felgyorsul a tüzelés sebessége, opcionálisan pedig jéglövedékkel lassíthatja a prédáját vagy széllökéssel óvhatja saját magát. A Wingguard minősül a support kasztnak, hiszen képes extra védelmet adni a csapattársainak, míg a választható képességek között egy magunk után húzható, sebző és vakító méregfelhőt és egy robbanólövedéket találunk. A lövedékkel a Phantom is fel van szerelve, de ő aknákkal is borsot törhet a másik csapat orra alá, miközben ő maga képes láthatatlanná válni, így megszabadulva az üldözőitől.

A Century több lépésben biztosít lehetőséget arra, hogy belerázódjunk a játékba. Egy rövid, bár kissé szájbarágós tutorial megtanítja nekünk az alapokat, nézhetünk oktatóvideókat a játékmódokról, az ötödik szintet meg nem haladó játékosoknak pedig egy külön arénamódot biztosítanak, hogy legyen hol belerázódni a csatákba, mielőtt szembe szállnának a gyakorlottabb lovasokkal. A szükséges tudás gyorsan elsajátítható.

Az irányítás pofonegyszerű: tudunk fékezni, gyorsítani, illetve energiáért cserébe rövid ideig turbófokozatra kapcsolni, de alapvetően a sárkányunk mindig megy előre, amerre a kurzorunk mutat. A pályán lévő légfuvallatok a magasba löknek, amivel az energiánkból is újratöltenek egy egységet, míg a teljes feltöltődést az energiarepedések fölött való elsuhanással érhetjük el. Ezt az egyszerű irányítást szinte azonnal elsajátíthatjuk, habár néhány manőver még igazán elfért volna a tarsolyunkban: kitérések vagy bukfencek megkönnyítenék az életben maradásunkat.

A harc elsősorban a nyaktörő sebességű száguldozásról, üldözésekről szól: az üldözőt az autolock és a nyomkövetős tűzgolyók segítik, míg az üldözött gyakran eszköz nélkül marad. Jelzi ugyan neki a képernyő, hogy közelítenek felé a lövedékek, azokat azonban csak olyan éles kanyarokkal lehet lerázni, amit nem mindig egyszerű végrehajtani, különösen, ha közel vagyunk a tereptárgyakhoz – az ütközésből gyakran akadozó pattogás vagy satufékes megállás lesz.

A sárkányharcokat négyféle játékmódban vívhatjuk meg. A Carnage és a Skirmish hasonló deathmatch, a különbség a létszámban rejlik: előbbiben tizenkét, utóbbiban hat játékos csap össze. A Rings of Fire afféle zászlófoglalós játékmód, csak nem adott helyre kell elvinni a zászlót, hanem megjelölt karikákon kell átrepülni a győzelemért. A Spoils of Warban pedig a gép irányította aranyszállító sárkányokat kell levadásznunk, hogy többet zsákmányoljunk a másik csapatnál. Mindegyik módnak megvannak a maga taktikái, és azok a lovasok is, amelyek jobban szerepelnek benne, de mindegyik játszható minden kaszttal. Számomra egyelőre a Spoils of War tűnt a legkiegyensúlyozottabb módnak.

Habár a Playwingnek még van finomítanivalója az irányításon, a repülés és a csatározás így is élvezetes tud lenni, főleg miután már kitapasztaltuk a csínját-bínját. Az élményt fokozzák a mesésen festő pályák, amelyeken sziklaalakzatok között és ősi várak körül cikázhatunk – egyelőre ezekből is kevés van, de a látványra egy rossz szavunk nem lehet. Ugyanez vonatkozik a sárkányokra és a lovasokra is, hiszen a részletes modellek remekül festenek. Mondjuk a menün és a választóképernyőn kívül máshol nem nagyon lehet megcsodálni őket.

A Century két ponton gyengélkedik, amelyeken lehet még javítani, de ha így maradnak, inkább csak elvesznek a játék élvezeti értékéből. Mivel free-to-play alkotásról beszélünk, nem is meglepetés, hogy van benne mikrotranzakció – a fejlesztők azonban a látszatát is igyekezték elkerülni annak, hogy itt valódi pénzen előnyöket lehetne vásárolni. Ennek megfelelően kizárólag kozmetikai elemeket vehetünk (illetve XP boostereket, de a meccseken azok sem változtatnak), amelyeket egyelőre csak akkor nézhetsz meg, ha az egyébként elég suta kialakítású bolt éppen kínálja valamelyiket. Sok más hasonló játékkal ellentétben nem látod előre, hogy miféle felszerelésre gyűjthetsz, pedig a sárkányt és a lovasát is alaposan ki lehet dekorálni, ha van mivel – de egyelőre nem tudsz mást megvásárolni, csak azt, ami felbukkan a hetente változó kínálatban.

A másik gyengepont az XP-rendszer. A Centuryben a szezonbérletekhez is hasonló reward track kapott helyet, a meccseken erre gyűjtesz tapasztalati pontot. A hetente változó küldetésekkel szintén szerezhetsz XP-t, de egyébként kifejezetten elnyújtottnak érződik az egész, a szintlépésekért pedig elég szegényes jutalmakat kapunk. Néhány nagyobb mérföldkőnél beesik egy-egy sárkánytojás, de ezt leszámítva egy kis aprópénzt, néha ilyen-olyan szlogeneket oszt, amikért ráadásul grindolni is kell. Ez a rendszer a jelenlegi kialakításában nem igazán bátorítja a játékot.

Emellett még egy „heti láda” konstrukciót is találunk a játékban, ami a teljesítményünk alapján igyekszik jutalmazni minket minden hét nap után. Naponta egyedi küldetéseket kapunk, amelyek teljesítéséért egy-egy kulcs jár, a hét végén pedig annál bőségesebb lesz a láda, minél több kulcsot szereztünk. A küldetések erőszintje elég eltérő: nem ugyanolyan nehézségű bekerülni a három legjobb játékos közé, mint felvenni négy pajzstokent. A játék ráadásul időnként nem számolja el a teljesítményt, de ezt biztosan kigyomlálják idővel.

A Century: Age of Ashesre ráfér még a munka, de remélhetőleg az elkövetkező szezonok feltöltik tartalommal – jó játék, de jelen állapotában még hiányérzetet hagy. A már benne lévő játékmódok és a különböző karakterosztályok között megtalálhatjuk a kedvencünket, a meccsek pedig gyorsak, ezért néhány kör nem sok időt emészt fel. Abszolút távol áll a play-to-winségtől, ugyanakkor a játékélményen túl nem is kínál célt, amiért játszhatnál. A legtöbb multiplayer játékhoz hasonlóan a meccsek eredménye az egész csapaton áll vagy bukik, valódi összedolgozásra azonban ritkán adódik lehetőség. A Century pontosan azt tudja a tizedik órában is, mint az elsőben – mindenki döntse el maga, hogy ennek örül-e vagy sem.

Tapasztalatok az első event után

A teszt eredeti papírra vetése óta lefutott a Century első eseménye, a Frost & Fury. Ez a két hétig tartó event annyiban befolyásolja a benyomásaimat, hogy ez után nagyobb bizalmat szavazok a Playwingnek: a folyamatos tartalommal valószínűleg nem lesz gond. A Frost & Fury nemcsak jeges tematikájú kozmetikai elemek garmadáját tartalmazta, de egy izgalmas free-for-all játékmódot is, amelynek a kedvéért még a Wingguard pajzsadó képességét is átszabták.
Az ideiglenes játékmódnak ráadásul egy saját, konkrétabb jutalomfája is volt. A boltba is érkeztek olyan csomagok, amelyek révén már több elemet is szemügyre vehettünk, ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy a meccsekkel szerezhető ezüst nem túl hasznos, a látványosabb páncélokért és fegyverekért ki kell nyitnunk a pénztárcánkat.


A Century: Age of Ashes egyelőre PC-re jelent meg, de 2022 folyamán PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, illetve Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re is várható.
 

4.
4.
Cole
#1: Lair, ha nem csak az emlékezőm.
2.
2.
Ghabor76
Egész mókás és a sárkányok mozgása nagyon élethű. Szerintem, ha elegendő játékost összetud magának terelni akkor megfelelő foltozásokkal egy remek játék lehet.
1.
1.
Aanash
Mintha ps3-on is lett volna hasonló sárkányos cucc, csak nem pvp.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...