Cult of the Lamb teszt

Link másolása
Az aranyos külső ne tévesszen meg senkit! A Cult of the Lamb egy kellőképp összetett és rendkívül szórakoztató játék, mely remekül vegyíti a roguelike- és menedzsmentelemeket.

Eddig már számos kiváló indie cím jelent meg a Devolver Digital gondozásában. A Cult of the Lamb is ezen játékok táborát erősíti, sőt, kreatív alapötlete révén még ki is emelkedik bizonyos szempontból közülük. A Massive Monster stúdiónál anyag nemcsak aranyos grafikájával, hanem addiktív roguelike-játékmenetével és nyugtató menedzselős szekciókkal igyekszik a játékosok szívébe férkőzni. Lássuk, hogyan sikerül neki!

Amilyen aranyos a Cult of the Lamb grafikája, olyannyira bizarr az alapsztorija. Történetünk főhősét, egy aranyos bárányt feláldoznak, ám egy titokzatos isteni képességekkel rendelkező entitás (Ő, aki vár) a segítségére siet. Feltámasztja és különleges képességekkel ruházza fel, viszont cserébe nagy árat fizet a cuki állatka. Az újonnan szerzett képességeivel le kell győznie négy istenséget, akik fogságba ejtették a titokzatos alakot, ezen felül egy szektát kell alapítania és irányítania, ahol a nagyhatalmú lény igéit hirdetheti.

Alapvetően a játékmenet két részre bontható, és ezek elég élesen elütnek egymástól. Egyfelől egy roguelike akció-kalandjátékról beszélhetünk, ahol véletlenszerűen generált térképeken kell legyőznünk az ellenségeinket, miközben szintén véletlenszerű erősítéseket és képességeket kapunk az utunk során. Másfelől pedig egy egyszerűen kezelhető, viszont meglepően sokrétű menedzsmentjáték is egyben. Ugyan ebben a két műfajban már szinte megszámlálhatatlanul sok címmel találkozhattunk, egészen idáig a kettőt nem sokan próbálták keverni. És a Cult of the Lambnek ez nagyon jól áll. 

Kalandjaink során találkozhatunk kis állatkákkal, akiket kiszabadítva a szektánk területére teleportálhatunk. Innen tudjuk befogadni őket, nevet adhatunk nekik, és még a külsőjüket is kedvünk szerint megváltoztathatjuk. Rengeteg különböző állatfaj közül választhatunk, a bőrük színét, de még a fejdíszüket is cserélhetjük, egyszóval testreszabhatóságból és cukiságból csillagos ötöst a játék. Természetesen feladatköröket is kiszabhatunk az egyes állatkáknak, nyilván nem várhatják el, hogy ingyen a szektánkhoz csatlakozhatnak. Kezdetben eldönthetjük, hogy nyersanyagokat (fát vagy követ) gyűjtsenek, vagy egyszerűen csak imádkozzanak, később persze egyre több feladatkör válik elérhetővé számukra.

A menedzsmentrésze a játéknak itt még nem áll meg, hiszen foglalkoznunk kell a lakók ügyes-bajos dolgaival is. Példának okáért rendszeresen főznünk kell rájuk, fel kell takarítanunk utánuk, valamint igyekeznünk kell a kedvükben járni, teljesíteni a kéréseiket. Ezenfelül nekünk kell a szállást és egyéb mindennapi építményeket felhúzni számukra, ami az elején elég nyersanyagigényes feladat, később azonban egyre könnyebbé válik. A játék előrehaladtával rengeteg nyersanyagot és pénzt tudunk majd felhalmozni, ráadásul rengeteg folyamatot automatizálhatunk is. Épp emiatt a Cult of the Lamb menedzsmentrésze a vége felé kicsit unalmassá és talán teherré is válik. 

Ahhoz, hogy a titokzatos alak igéit terjeszthessük, egyre több követőt kell toboroznunk. A szektánk lakóinak minden nap misét tarthatunk, amitől megnő az istenségbe és a szektánkba vetett hitük, jobb lesz a közérzetük, és tapasztalatpontot is kapnak. Szintlépéskor bónuszlelkek lesznek a jutalmaink, amikből továbbfejleszthetjük a saját képességeinket, valamint a kultuszunk, illetve épületeink szintjét is. Ennek hatására hatékonyabban tudjuk fenntartani a kis városunkat, illetve egyre több lehetőségünk nyílik a folyamatok hatékonyabbá tételére is (újabb épületek, újabb funkciók válnak elérhetővé). Ezenfelül különböző rituálékat tarthatunk a szektánk lakói segítségével, melyekkel különböző ideiglenes erősítésekre tehetünk szert, vagy épp feláldozhatjuk valamely lakót további bónuszokért (később akár fel is éleszthetjük őt). Ezeket a rituálékat különböző parancsolatok segítségével oldhatjuk fel. Ilyenkor mindig két eltérő opció közül választhatunk (ha az egyiket kiválasztottuk, akkor a másik megszerzésére már nem lesz lehetőségünk), ez pedig egy újabb mélységet ad a játék stratégiai oldalának.

Természetesen nem kell véresen komolyan venni ezt az oldalát a címnek, könnyen tanulható és átlátható rendszerről beszélhetünk, melyet tulajdonképpen nem is kell mélységeiben ismernie a játékosnak ahhoz, hogy jól szórakozzon vele. Számos dekorációs tárgyat is készíthetünk a szektánk számára, így aki szeret elszöszölni az ilyenekkel, az itt is meg fogja találni a számításait. Apró érdekesség, hogy a szektánk lakói a játék előrehaladtával öregednek, előbb-utóbb pedig fűbe is harapnak, így nem érdemes kedvenc lakót választani közülük. Ettől függetlenül semmi nem gátol meg minket abban, hogy összeházasodjunk akár több lakóval is, ez extra bónuszokat ad egyébként a nyájunknak is. 

A Cult of the Lamb másik szerves része a harc. Ilyenkor érződik igazán, hogy egy ízig-vérig roguelike-játékról beszélünk. Magasabb nehézségi szinten kellemes kihívást nyújt, viszont aki könnyedebb kikapcsolódásra vágyik, arra is lesz lehetősége. Legkönnyebb nehézségen szinte sétagalopp az alkotás. A runok kifejezetten gyorsan lemennek, általában 6-10 percet vesznek igénybe. Minden egyes menet ugyanúgy indul: véletlenszerű fegyverrel és képességgel indulunk, majd a run során különböző erősítéseket, esetleg új fegyvert vagy képességet szerezhetünk.

Fegyverek terén nem voltak túl kreatívok a fejlesztők, egyszerű kard, tőr, pöröly, fejsze és kézfejre erősíthető pengék közül válogathatunk. A képességek terén kicsit változatosabb felhozatalt kapunk, itt találhatunk mérgező tócsát, bombát, valamint különböző távolsági és területi támadásokat. A mozdulatok közül a klasszikus gyenge, de gyors, a lassabb, de erősebb támadás, valamint a gurulás áll rendelkezésünkre. Félreértés ne essék, ezekkel az egyszerű összetevőkből is egy kellően szórakoztató harcrendszert sikerült létrehozniuk a készítőknek, viszont semmi újat nem tud mutatni azoknak, akik már játszottak roguelike-játékokkal. Sőt, bizonyos szempontból el is marad ez az aspektusa a többi hasonszőrű anyagtól, nem volt eléggé lebilincselő és kiforrott ahhoz, hogy a végigjátszást követően tovább folytassam a vagdalkozást benne. 

Egy run több, egymással összefüggő, ám egymástól elválasztott szobákból tevődik össze. Egy-egy szoba teljesítése után eldönthetjük, melyik útvonalon haladunk tovább. A játék jelzésekkel igyekszik felkészíteni a játékost arra, hogy az egyes szobákban mire kell számítania. Előfordul, hogy csak ellenségeket fogunk ott találni, viszont vannak speciális helyiségek, ahol különböző nyersanyagokat gyűjthetünk, vagy épp tarotkártyákat, melyek átmeneti erősítést nyújtanak számunkra a run során. Minden kaland végén egy boss vár minket, amik között ugyan találunk kreatívat és kihívásokkal telit is, viszont általánosságban elmondható, hogy ezen a téren sem tudtak olyat mutatni az alkotók, amit még ne láthattunk volna más játékokban.

Ez a pörgős harcrendszer remekül kiegészíti a Cult of the Lamb nyugodt, békés városmenedzselős részét. A játékban található egy térkép, mely segítségével ellátogathatunk különböző különleges helyekre. Itt újabb NPC-kkel ismerkedhetünk meg, új tarotkártyákat és dekorációs tárgyakat oldhatunk fel, illetve különböző minijátékokban vehetünk részt. Külön kiemelném az ideig-óráig jópofa horgászást, illetve egy nagyon aranyos és addiktív kockajátékot. Sajnos a játék nem lett technikai oldalról tökéletes, az utolsó negyedében elég sok bugba futottam bele, számtalanszor újra kellett indítanom, és emiatt buktam néhány runt és előrehaladást. De azelőttig nagyon ritka volt az ilyesmi, és ezen remélhetőleg már dolgoznak a készítők, sőt, már valószínűleg a nagy részét ki is javították. 

A Cult of the Lamb egy nagyon aranyos és szórakoztató játék lett, mely ügyesen vegyíti a nyugodt menedzsmentjátékok, valamint a pörgős roguelike-alkotások legjobb vonásait. És ez a két műfaj nagyon illik egymáshoz, kiegészítve az aranyos grafikával és humoros tevékenységekkel, egy igazán különleges élményben lehet részünk. Mindazonáltal, ha a játékmenet részeit külön kezeljük, akkor sajnos kiábrándítóan sótlan végeredményt kapunk. Mind a menedzsment-, mind a roguelikejátékok körében találhatunk ennél jobbat, kreatívabbat, kiforrottabbat. Ezért sajnos a végigjátszást követően már nem tudott benntartani a játék, ettől függetlenül egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb, és a műfaj kedvelőinek kifejezetten ajánlom!

A Cult of the Lamb PC-re, valamint PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series X/S és Nintendo Switch konzolokra jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.

1.
1.
pécégémer
Érdekes koncepció. "Inkább sims, mint roguelike." Nagyon sokszor jutott ez eszembe játék közben. A játék szinte siettet, hogy hazatérj istápolnk a nyájadat, így eleinte nem tudtam teljesen kiélvezni a harcokat. Viszont amikor megtalálod a balanszot a harcok és a kultuszépítés között, akkor valami igazán kielégítően különleges játékélményben lesz részed. Összességében egy nagyon jó játék, csak ahogy írtátok a bugok sajnos megtörik itt-ott a fluidságot. Mindenképpen ajánlott végigjátszani, a bossfightok élvezetesek, a tarotkártyák változatossá teszik a meneteket, szóval a stílus kedvelői szeretni fogják.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...