WRC Generations teszt

A KT Racing csapata a WRC 5 óta bábáskodik a széria felett, és bár az indulás nem volt teljesen zökkenőmentes, végül az egyik olyan évenként megjelenő sorozattá vált a kezeik között, ami egyre jobb és jobb tudott lenni. Ugyan a folyamatos előrelépés mindig megkérdőjelezhetetlen volt, ennek a mennyisége már korántsem, de még a kicsit gyengébben sikerült részek sem okoztak igazán csalódást. Talán emiatt szomorú az, hogy végül elvesztették a rali-világbajnokság jogait, hiszen jövőre már az EA égisze alá tartozó Codemasters ül be a volán mögé, hogy valami maradandót alkosson. Nem tudom, hogy végül emiatt, de a fejlesztőcsapat minden energiát beleadott a Generationsbe, ami ennek hála nemcsak a legjobb versenyjátékuk lett, hanem egy méltó befejezés is, egy tökéletes búcsú a WRC küzdelmeitől.

Ahhoz pedig, hogy ez sikerüljön, a KT Racing csapata visszatekintett a múltba, és amolyan „best of” gondolattól vezérelve minden olyan elemet átemeltek a korábbi játékaikból, amik működtek, és ami még fontosabb, amit a rajongók szerettek. Ennek hála a Generations nemcsak a Rally 1, a Rally 2 és a Junior WRC összes csapatát, autóját, valamint hivatalos pályáját tartalmazza, hanem ezeken felül még a régebbi etapokból ismerős, mára már kivezetett helyszíneket, valamint 37 olyan klasszikus verdát, amiktől még a raliszüzek is izgalomba jönnek. Elképesztő mennyiségű tartalom került be a játékba, ráadásul a készítők azt ígérik, hogy a későbbiekben tovább bővítik az amúgy is meglehetősen impozáns felhozatalt. Külön öröm, hogy a visszatérő szakaszokat nem egy az egyben vették át, hanem kissé feltupírozták őket, így talán nem olyan éles a kontraszt, ha a hivatalos helyszínek mellé tesszük őket.

Versenyezni tehát lesz mivel és lesz hol bőven, már csak az a kérdés, hogy miként tehetjük ezt meg, de szerencsére a játéknak ezen a téren sincs miért szégyenkeznie. Akár a gép ellen, akár a többi emberrel szemben szeretnénk megmérettetni magunkat, lesz rá elég sok lehetőségünk, csak győzzük kiválasztani a nekünk tetszőt! Természetesen beugorhatunk egy gyors szakaszra, külön bajnokságot indíthatunk, egyedi kihívásokkal szöszölhetünk, de az offline játékmódok sztárja kétségkívül továbbra is a saját karrierünk terelgetése lesz. Bár itt sok újdonságot nem veszünk majd észre, hiszen nagyjából minden maradt a régiben, ez talán nem is baj, hiszen még mindig piszok élvezetes egy Junior WRC-kategóriás csapatból felküzdenünk magunkat egészen a WRC csúcsáig.

Online téren már jóval több meglepetésben lesz részünk, hiszen a régóta kért cross-play lehetőség végre megérkezett, sajnos azonban a megvalósítás hagy maga után némi kívánnivalót. Ugyan a komolyabb játékmódok, a ranglisták, valamint az alaposan kibővített livery szerkesztő mind-mind támogatják ezt a funkciót, a sima lobbyk, a Co-Driver, valamint az osztott képernyős versenyzés már nem. Számomra kicsit érthetetlen ez a döntés, de így is jobb, mint a semmi, és ki tudja, lehet, hogy később kibővítik a támogatottságát a teljes felhozatalra - addig viszont a más platformon játszó barátainkkal alaposan meg kell válogatnunk, hogy mivel ütjük el az időt. Erre talán a legtökéletesebb elfoglaltság az újonnan érkező Leagues mód, aminek nem titkolt szándéka, hogy kitolja a játékidőt, és kedvezzen azoknak, akik imádják a kompetitív megmérettetéseket.

Ez tulajdonképpen egy rangrendszer, ami a folyamatosan érkező napi, heti, illetve havi kihívások abszolválását követően pontoz minket, és besorol a számunkra megfelelő pozícióba. A szezonokra bontott versengés végeztével az elért helyezésünk alapján jutalmakat kapunk, majd feljebb, esetleg lejjebb mozgunk a ranglétrán, hogy aztán tiszta lappal veselkedjünk neki az újonnan érkező versenyeknek. A rendszer jól működik, és akár még egy esportszerű valami is kinőhet belőle hosszabb távon, ami mindenképpen jót tenne a játék kompetitív részének, feltéve, ha az adott időszakot lezáró elismerések megérik majd a szenvedést. Egyelőre ez még kicsit kérdéses, hiszen jelenleg leginkább XP-vel honorál minket a játék, ami kizárólag a 150 szinttel rendelkező profilunk fejlődését szolgálja. Komoly dolgokra nem érdemes számítani, hiszen csupán a jogsink testreszabásához kapunk cuccokat, amik az e-pénisz növelésén kívül semmire sem jók, de ki tudja, talán, ha hivatalosan is elrajtol a játék, akkor érkeznek majd valamivel érdekesebb jutalmak is.

Most pedig térjünk vissza a bevezetőben már megemlített generációváltásra, hiszen míg a játékon belül a KT Racing adja át a stafétabotot, addig a valóságban a hibrid motorok megérkezése keveri fel az állóvizet. Ez az újfajta meghajtás alapjaiban változtatja meg a ralit, ráadásul az akkumulátorok súlya, valamint a többletteljesítmény az autók viselkedésére is hatással van. Nos, ezek a változások egytől egyig bekerültek a játékba, és bizony a megváltozott irányítást és fizikát már az első kanyar felé közeledve érezni fogjuk a kormányon vagy a kontrolleren. Mivel a kocsik tömege több mint 80 kilogrammal nőtt, jóval súlyosabbak, ezáltal minden egyes mozdulatunkat meg kell fontolnunk, mert ha megindul a kicsike, akkor könnyedén a rekettyés kellős közepén találhatjuk magunkat.

Szintén erre a sorsra juthatunk, ha a hibrid meghajtást rosszul állítjuk be a szakaszok előtt. Összesen három profil közül választhatunk: az egyik nagyobb erőt ad le, cserébe hamar kifogy, a másik kisebb lökéssel igyekszik megtolni minket, de jóval hosszabb ideig, a harmadik pedig a kettő között fél úton helyezkedik el. Ez minden esetben automatikusan történik, akárcsak a visszatöltés, amit a fékezéssel vihetünk végbe, hogy aztán ismét megkapjuk a plusz lovacskákat. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy korántsem mindegy, mikor melyiket választjuk, példának okáért egy esősebb versenyen a jóval komolyabb többletteljesítmény inkább hátráltat minket, hiszen könnyebben kipördülhetünk, míg a gyengébb erőbedobás a hajtűkanyarok esetén okozhat problémákat.

A szakaszok előtt szerencsére mindig lesz lehetőségünk büntetlenül menni egy kicsit, így kiválasztva a tökéletes beállításokat, amit érdemes is kihasználni, nehogy aztán a dinamikus időjárás kellős közepén jöjjünk rá, hogy nincs elég gumink, a hibrid motor rosszul van belőve, és amúgy is széttörtük az egész járgányt. Ezek azért is kellemetlenek, mivel visszatekerésre nincs lehetőségünk, javítani pedig csak a szervizállomásokon tudunk, ráadásul az adott verseny újrakezdése is limitált, kivéve persze, ha lejjebb csúsztatjuk a nehézségi szintet. Itt lőhetjük be egyébként a mesterséges intelligencia erejét is, ami talán idén jobban sikerült, mint korábban, ritkábban produkálnak irreális időket, valamint a röhejes 5-10 másodperces kilengéseik is eltűntek egy adott szakaszon belül.

Miközben a fejlesztők a motorház alatt mindent kipofoztak, amit csak tudtak, nem feledkeztek meg a külcsínről sem, ami még mindig nem tökéletes (DLSS-t, RTX-et és egyéb mostanság divatos extrát ne is keressünk), de így is kellemes ránézni. A kocsik kidolgozása hibátlan, akárcsak a törésmodell, aminek hála alaposan helybenhagyhatjuk kedvenc járgányunkat. A helyszínek megvalósítását sem érheti panasz, főleg, ha bekúszik a képbe a dinamikus időjárás, amiből akad pár tényleg szemet gyönyörködtető kombináció. Talán csak a nézők azok, akik kicsit kilógnak az összképből, bár a nagy sebesség mellett annyira nem zavaróak, nem úgy, mint a motorhangok, melyek egyes kocsiknál szinte kirobbantják a dobhártyánkat. Itt még lett volna hová javulni, de erre már sosem fog sor kerülni, így örökre velünk marad, akárcsak az ütközéseknél és a borulásoknál megjelenő, a Holdat idéző alacsony gravitáció, aminek hála sokszor röhejes karamboloknak lehetünk szemtanúi.

Ezek a kisebb furcsaságok azonban eltörpülnek a WRC Generations többi érdeme mellett, amiknek hála kétségkívül ez lett a KT Racing eddigi legjobb versenyjátéka. A remek megvalósításnak és a hihetetlen mennyiségű tartalomnak hála ez a valódi, definitív ralis játék, amit minden rajongónak kötelezően be kell szereznie, főleg azért, mert ezt követően ki tudja, az EA-nek hála merre indul tovább a sorozat. Kicsit sajnálom, hogy a fejlesztők pont egy ennyire kiemelkedő epizód után adják át másnak a kormányt, bár ki tudja, talán pont a befejezés okozta tudat hozta ki belőlük ezt a plusz teljesítményt. Akárhogy is, ez egy valódi happy end lett, aminél szebbet nem is kérhettünk volna tőlük, így azt hiszem, nincs más hátra, minthogy megköszönjük az élményt, és reménnyel telve várjuk a következő dobásukat, immáron a WRC-jogok nélkül.

A WRC Generations november 3-án jelenik meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, valamint PC-re, Nintendo Switchre pedig december elején érkezik. Mi PC-n teszteltük.