Hello Neighbor 2 teszt

Link másolása
A Hello Neighbor 2 ugyan minden téren jobb élményt nyújt az elődjénél, de továbbra sem képes felnőni a mai sztenderdhez, a végeredmény pedig kifejezetten kiábrándító lett.

Manapság a játékipar egyik legsúlyosabb problémája a be nem tartott ígéretek és a hitegetés a fejlesztők oldaláról. A megjelenés előtti promóciós időszakban a fejlesztőcsapat lelkes tagjai - bizonyos oldalról érthető okokból - igyekeznek a lehető legjobb színben feltüntetni a terméküket, hogy azt minél többen vásárolják meg. Ez egészen addig rendben is van, míg a marketingkampány nem megy át hazudozásba, úgy mint például a No Man’s Sky megjelenésekor, vagy a Hello Neighbor 2017-es rajtjakor. Utóbbi sajnos egyáltalán nem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket, a tanulékony és alkalmazkodó AI helyett végül egy teljesen bugyuta, kiszámíthatatlan és bugos mesterséges intelligenciát, béna irányítást és a következetességet teljesen nélkülöző, kiegyensúlyozatlan puzzle-elemeket tartalmazó játék kaptunk.

A TinyBuild csapatának játéka azonban meglepően sikeres lett, melyet főként annak köszönhetett, hogy a YouTube és Twitch tartalomgyártói által óriási hírnevet szerzett az alkotás, így az eladásai is megugrottak. Ez elég is volt ahhoz, hogy közel 5 év után elkészülhessen a folytatása, melyben végre kiderül, hogy a csapat képes-e beváltani az ígéreteit, és végeredményben egy jó játékot készíteni, vagy megmaradnak a koncepció szintjén működő, ám a gyakorlatban csúfosan kudarcot valló, félkész projektnél. Sajnos ez utóbbi történt.

Az első rész tesztjében leírtakat annyival egészíteném ki, hogy véleményem szerint a Hello Neighbor azért lett annyira népszerű az online tartalomgyártók körében, mert nemes egyszerűséggel jobb nézni, mint ténylegesen játszani vele. Nézőként ugyanis nem kell megtapasztalnunk a suta irányítás, és a frusztráló, bugos AI által okozott kellemetlenséget, végeredményben pedig jól szórakozunk azon, ahogy a játékos próbálja megoldani a sokszor logikátlan puzzle-részeket. Ugyanez elmondható a második részére is, ám szerencsére érdemben is előre tudott lépni mind játékmenet, mind a prezentáció szintjén.

A Hello Neighbor 2 sokkal szebb és koherensebb az elődjénél. Az Unreal Engine 4 által a játék grafikája kellemes látványt nyújt, az elnagyolt karakter- és környezetdizájn pedig illik a játék atmoszférájához. Fontos változás az elődhöz képest, hogy itt csak meghatározott tárgyakkal tudunk interakcióba lépni a játék világában. Ezt egyesek talán negatív pontként élik meg, azonban végeredményben ezáltal sokkal átláthatóbb lett maga a játék, a puzzle-részek pedig következetesebbek, ezáltal összességében sokkal jobb élményt nyújt az elődjében látottaknál.

A Hello Neighbor 2 műfaját tekintve egyébként egy puzzle elemekkel tarkított, lopakodós horror-kalandjáték. A félreértések elkerülése végett a játék egyáltalán nem félelmetes, a parafaktor az állandó feszültségtől, valamint a folytonosan járőröző ellenségek miatt áll fenn. A játékmenet nem túl bonyolult, teljesen lineáris kalandról beszélhetünk. A fejlesztők egy nyílt világot ígértek a játékosoknak, ebből azonban csak annyit sikerült teljesíteniük, hogy nyílt központi helyszínen tudjuk bejárni a külvárost, azonban a játék szempontjából fontos helyszínekre csak meghatározott sorrendben léphetünk be, így lényegében értelmét veszti a világ felépítése.

Egyébként meglehetősen változatos helyszíneket járhatunk be a játék során, ilyen például az első részből már jól ismert Szomszéd háza, melyet épp a rendőrök vizsgálnak át, de felfedezhetünk majd egy pékséget, vadászkunyhót, múzeumot és egy luxusvillát is. Ezeken a helyszíneken tematikus puzzle feladványokat kell majd megoldanunk, melyek minősége igen széles skálán terjed a kreatívtól egészen a fárasztóig. Legtöbbször megfelelően adagolja az információkat és a jeleket a játék, így nagyon szépen vezetett fejtörőkön át küzdhetjük le az elénk görgetett akadályokat. Sosem érezzük magunkat elveszve, mindig pontosan tudjuk, hogy mi a következő úti célunk és hogy mire van szükségünk a tovább haladáshoz. A játék ezen része működik talán a legjobban, azonban sajnos a puzzle-részekkel egyidejűleg meg kell birkóznunk a folyamatosan járőröző ellenséggel is.

Ez önmagában nem is lenne probléma, viszont sajnos a fejlesztők egyáltalán nem tudták beváltani a mesterséges intelligenciához fűzött ígéreteiket, ami borzasztóan bugos lett és a legcsekélyebb mértékben sem következetes. Azt ígérték, hogy folyamatosan tanulni fog az AI, kiismeri a játékos szokásait és arra reagálva mindig új, kihívásokkal teli élményt fog nyújtani. Ehhez képest az esetek döntő többségében inkább frusztráló és rossz élményt nyújt, a játék lopakodós része egyáltalán nincs megfelelően kidolgozva, a csapnivaló AI-val pedig összességében kifejezetten rossz élményt nyújt. Ugyan el lehet bújni ruhásszekrényekbe, valamint interakcióba léphetünk különböző hangot kibocsátó eszközzel is, hogy odacsalogassuk az ellenséget, azonban még így is egy rettentően felszínes, rosszul átgondolt és nem működő koncepcióról beszélünk. Ilyen téren az első résszel szinte teljesen megegyező élményben lesz részünk.

Nemcsak a mesterséges intelligencia, hanem a játék egésze is rettentően bugos. Természetesen egy indie alkotásról beszélünk, így bizonyos mértékig elnézőnek kell lennünk, azonban a játékban olyan súlyos hibák vannak, mely némelyikének hatására az egészet elölről kell kezdenünk. Ez teljességgel megbocsáthatatlan, ha pedig hozzávesszük a játék igen borsos alapárát, akkor még rosszabb összképet kapunk. Egyébként már a megjelenés napján elérhető volt a játékhoz 3 DLC, melyek összesen kb. 1,5 órányi extra játékidőt ígérnek, míg maga az alapjáték is egy órával több csupán. Ez is egy meglehetősen kínos üzletpolitika, főleg, hogy a teljes csomag ára már súrolja az AAA kategóriás játékokét.

Az optimalizációt tekintve is silány munkát végzett a TinyBuild csapata, PlayStation 5-ön is rettentően ingadozik az fps, sokszor a 30-at sem éri el, összességében borzasztó élmény játszani vele. Ilyen bugokkal és teljesítménybeli problémákkal semmilyen játék nem jelenhetne meg, ezért az árért pedig főleg nem. A játék koncepcionális szinten sem nyújt kiemelkedő élményt, a néhány ötletes puzzle-részt pedig teljesen beárnyékolja a játék technikai állapota. A sztori sem kárpótol a végigjátszás közben átélt rossz élményekért, így csak azoknak tudom ajánlani a Hello Neighbor 2-t, akiknek az első rész is tetszett, vagy azoknak, akik hajlandóak megbocsátani a játék hibáit, és szeretik a szépen vezetett fejtörőket. De őket is csak egy nagyobb leárazás alkalmával bátorítanék a játék beszerzésére.

A Hello Neighbor 2 már elérhető PC-re, valamint PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra és Xbox Series X/S-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük.

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...