Amikor az Xbox & Bethesda Developer_Direct adásán megláttam a Hi-Fi Rush első bemutatóját, majd szembesültem azzal, hogy a játékot egyből piacra is dobták, az első benyomásom az volt, hogy valószínűleg egy jópofa, de könnyen felejthető Game Pass-töltelékkel lesz dolgom. Persze tisztában vagyok Shinji Mikami (Resident Evil, Evil Within) munkásságával, de mégis úgy gondoltam, hogy egy ilyen váratlanul leleplezett és egyből shadow dropolt anyag legfeljebb egy mókás side-project lehet a Tango Gameworks részéről. Arra pedig végképp nem számítottam, hogy ez a derült égből érkezett cím már januárban kapásból esélyes lesz a 2023-as év játéka-díjakra.
A rémisztő horrorjátékairól ismert japán mester ezúttal egy tőle egészen idegen zsánerben emeli meg a pulzusunkat. A Hi-Fi Rush egy piszkosul látványos, vidám és harsány hack 'n' slash akciójáték, ami kendőzetlenül emel át játékelemeket a legendás Devil May Cry-szériából. Miután Mikami csapata, a Tango Gameworks a Bethesdával bútorozott össze, a Microsoft konzolexkluzívjaként jelenhetett meg a játék, erre pedig szükségük is volt a zöldeknek, hiszen ahogy azt maga Phil Spencer is bevallotta, elég szellős volt az elmúlt év az Xbox first-party frontján. Éppen ezért különös, hogy a redmondiak semmilyen előzetes marketingkampányt sem szerveztek a zenés akciójátéknak. Akárhogyis, a Hi-Fi Rush bevételei egyből lekörözték a nagy csinnadrattával beharangozott Forspoken első heti számait - annak ellenére, hogy a rajzfilmszerű kaland egyből az Xbox Game Passben startolt, de a Steamen is csak 30 euróért vesztegetik azt.
Na de mi is ez az elképesztő felhajtás? Nos, kezdjük a történettel! A Hi-Fi Rush főszereplője, Chai egy hivatásos semmirekellő, aki a befáslizott karjával egy napon betéved a Vandelay Corporation helyi toborzóirodájába. Az Amazon disztópikus végső iterációjára emlékeztető gigavállalat éppen alanyokat keres egy új kísérleti programhoz, melynek keretei közt a nem túl gógyis főhősünk egy menő robotkarra cserélheti az amúgy hasznavehetetlen végtagját. Az eljárás azonban balul sül el, Chai pedig az új fémprotézise mellett a saját iPodjával a mellkasában kel fel az automatizált műtőasztalról. A Vandelay Corporation minőség-ellenőrző rendszere egyből defektes, ergó bezúzásra ítélt alanyként könyvelik el a balszerencsés fiút, a galiba pedig csak itt kezdődik el igazán.
Miután átvettük Chai felett az irányítást, hamar ráeszmélhetünk, hogy a főhősünk Vasember-áthallásos új gépszíve a fiú egész világnézetét felforgatta – a szó legszorosabb értelmében. A zenelejátszóban dübörgő rockszámok ütemét magára öltötte a teljes világ. 120 BPM körüli ritmuson villognak a hirdetőtáblák, ezen a tempón bólogatnak a fák és a villanyoszlopok, de még Chai lépései is szinkronba kerültek a dob és a basszus ütemével. Amikor tehát a magát hatalmas rocksztárnak képzelő főhősünk egy szemétből összemágnesezett gitárral csap szét a rátámadó robotok közt, csak természetes, hogy a húros fejsze is a soundtrack beatjén kongatja meg a bádogfejeket.
A Hi-Fi Rush játékmenetét úgy érdemes elképzelni, mintha a Devil May Cry őrülten látványos akcióját keresztezték volna egy olyan ritmusjátékkal mint amilyen Japánban töretlenül népszerű Taiko no Tatsujin. A piszkosul látványos mozdulatokkal operáló bunyózás teljesen kötetlen, de nagyobb sebzést, ütősebb kombókat, ezzel együtt pedig magasabb high score-t érhetünk el, ha a gombok péppé zúzása helyett a zene kimért ütemével egyidőben támadunk. Legutóbb a Metal: Hellsinger kísérletezett hasonló koncepcióval (nagyon is sikeresen), a Hi-Fi Rush azonban ennél is magasabb szintre emeli a zenés igazságosztást.
Nagy előnye az anyagnak, hogy a Tango Gameworks és a Bethesda kapásból olyan fantasztikus előadók zenéit licencelték, mint a Nine Inch Nails vagy a The Black Keys, de a fejlesztőstúdió saját számai (ezeket a The Glass Pyramids címkéje alatt találjuk meg) is simán megállják a helyüket a hivatásosok közt. Az audiodizájn és a rajzfilmszerű vizuális prezentáció összhangja egyszerűen páratlan. A vagány rockszámok még a rajzfilmes átvezető videók alatt is őrült tempót diktálnak, de az akció folyamatos pörgésével és gyönyörű cel-shaded grafikájával lesz csak igazán teljes a csomag. Ezt látva csak úgy folyik a nyálam egy Jet Set Radio-rebootért!
Habár a könyörtelen kapitalizmusnak tockost adó történet önmagában is erős alapokat ad a játéknak, igazán emlékezetessé a mellékszereplők teszik a történetet. Sidekickek terén talán kicsit sablonosnak érződik a helyi vagány hackercsaj és a szelíd óriás, de a szinkronszínészek munkája ennek ellenére is kiváló. Az pedig szimplán csak hazudik, aki azt meri állítani, hogy a cuki robotcicát, 808-et meglátva nem akarta egyből begyűjteni az összes róla mintázott plüsst és játékfigurát. Még a játék főellenfelei, a Vandelay Corporation fejesei is kiemelkednek a hagyományos ütöd-vágod bossok soraiból - ha nem az izgalmas és egyedi mechanikáikkal, akkor a színes személyiségükkel emelkednek a zsánertől megszokott szint fölé. A Hi-Fi Rush tehát szövegírói és művészi fronton is sziporkázik, és akkor még alig ejtettem szót magáról a nyers játékmenetről.
Ahogy korábban már említettem, egy klasszikus Devil May Cry-klónnal van dolgunk, azt azonban nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy a Tango Gameworks mennyire csúcsra járatta ezt a tőlük egyébként egészen idegen műfajt. Igen, itt is főszerepet játszanak a könnyű és nehéz csapások, az ugrás, védés, kitérés, illetve ezek megszámlálhatatlan kombói, de amikor mindezt ütemre hangolja a játékos, akkor olyan érzés foghat el bennünket, amit csak ahhoz tudok hasonlítani, amikor a Devil May Cry V legnagyobb zúzásai közben felcsendül a Bury the Light vagy a Devil Trigger kórusa. De a Hi-Fi Rush ennél is tovább megy. Az eszement kombók mellett tag team-szerűen Chai barátjait is bevonhatjuk a pofozkodásba, hogy aztán olyan elképesztő finisherekkel adjuk a bunyóknak záróakkordot, amire minden esetben jár az S értékelés.
Érezhetitek, hogy egy tényleg kivételesen nagyszerű játékkal van dolgunk, hiszen én sem bírtam megállni a szuperlatívuszokba forduló ömlengést, de az igazság az, hogy a Hi-Fi Rush meg is érdemel minden dicséretet. Természetesen a játék nem tökéletes, ha nagyon kukacoskodni szeretnék, felemlegethetném, hogy karaktere Chai a kelleténél egy fokkal talán bárgyúbbra sikeredett, de ekézhetném a játékot a kevés érdekességet tartogató fejlesztési rendszere miatt, vagy azért, mert az alternatív kosztümöket csak a második végigjátszásra oldhatjuk fel. De miért is kötnék bele az ilyen apróságokba, ha mindezt hatványozottan ellensúlyozza az eszeveszett hangulat, a káprázatos látvány és a párját ritkító akció?
A Hi-Fi Rush jött, látott és tarolt. Amilyen gyorsan és váratlanul érkezett, olyan lendülettel le is vett mindenkit a lábáról - engem is beleértve. Game Pass-előfizetéssel egyszerűen kötelező darab mindenki számára, de a 30 eurós normál árával is szinte ajándék a Tango Gameworks alkotása. Ha kedvelitek az iszonyatosan pörgős és látványos akciójátékokat, akkor tekerjétek fel a hangerőt és hagyjátok, hogy magával ragadjon a Hi-Fi Rush ritmusa! Higgyétek el, nem fogjátok megbánni.
A Hi-Fi Rush PC-n, Xbox One-on és Xbox Series X/S-en jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.