Ravenlok teszt

Lewis Caroll, és a méltán népszerű Alice Csodaországban nagy rajongójaként a Ravenlok már az első pillanattól kezdve felkeltette az érdeklődésemet. Az eredeti regényt már számtalan alkalommal feldolgozták, ezért kíváncsi voltam, hogy a Cococucumber csapata mit kezd ezzel az álomszerű, kissé szürreális kalanddal. És már most lelövöm a poént: jó hírem van, ugyanis egy igazán nagyszerű indie játékkal lettünk gazdagabbak!

A Ravenlok egy kislány történetét meséli el, aki a nagyvárosi forgatagból a szüleivel egy régi, óraketyegéstől hangos vidéki házba költözik. A kipakolás azonban túl unalmas, ezért főhősünk a pókhálóval teleszőtt sufniban kezd el kutakodni, amikor rátalál egy különleges tükörre. A tükrön keresztül belép egy elvarázsolt világba és ekkor elkezdődik élete garantáltan legizgalmasabb kalandja. Finn, a fehér nyuszi közli vele, hogy ő maga a várva várt Ravenlok és neki kell megmentenie az elvarázsolt birodalmat a gonosz és zsarnokoskodó hernyókirálynőtől.

A történet, már az eredeti mű adottságai miatt is elképesztően izgalmas és figyelemfelkeltő, ráadásul a különleges, pixeles látványvilág csak megkoronázza az eredeti Alice Csodaországban élményt. Az elvarázsolt világ a Ravenlok esetében három különböző szakaszra osztható és mind a három mesés látványvilággal bír, én mégis kiemelném azt a részt, amikor a gombák uralta vidéket járjuk, melynek zseniális panorámája tényleg igazán emlékezetes élményt nyújt. A játék nagyon rövid, egy délután alatt kényelmesen végigjátszható emiatt tényleg olyan hatása van, mintha csak egy kalandos álmot látna a játékos. Erre az érzésre a Ravenlok zenéje is rátesz egy lapáttal, ugyanis végig csodálatos, de andalító dallamok szórakoztatják a játékost. 

A játék érdemei között meg kell említeni az ötletesen kidolgozott mellékküldetéseket is, amik sokszor izgalmasabbak, őrültebbek voltak, mint maga a fő célunk, hogy legyőzzük a zsarnok királynőt. Ilyen volt például, amikor a komponáló nyuszinak kellett megkeresni az elveszett kottáit, a béka-kvíz, vagy amikor a teapartira gyűjtöttük az antik csészéket. És ha már teaparti: a Ravenlok bátran használja az Alice Csodaországban emlékezetes összetevőit, mint például az említett parti, az órák, a siető, fehér nyuszi, a zsarnok királynő kártyakatonái és vörös szívei. Emiatt pedig az eredeti mű rajongói igazán nosztalgikus hangulatba kerülhetnek, és ha hagyjuk magunkat beszippantani a játék világába, akkor bizony a Ravenlok nem ereszt.

A Cococucumber stúdió alkotása minden felsorolt erényével ellentétben egyáltalán nem hibátlan, a játék legnagyobb gyengesége a harcrendszerében lakozik. Ravenlok ugyanis soha nem fárad el: amennyiszer megnyomod az ütés gombot, ő annyiszor fog suhintani a kardjával. Mit megadtunk volna ezért a Dark Souls-játékoknál! Emiatt viszont a pajzs abszolút feleslegessé válik és az összes bossfight szinte játszi könnyedséggel lehozható.

Azonban Ravenlok nem csak a kardját tudja használni harc közben, különböző tárgyakat és bájitalokat is bevethet az ellenfele ellen. Ezeket a játékos különböző standoknál vásárolhatja meg a pályákon összegyűjtött érmékkel, amiből rengeteg, de rengeteg fellelhető a játékban, ezért ha a „folyamatos csapkodás” technika nem elég gyors, akkor a megvásárolt termékekkel még könnyebbé teheted az egészet. Ha pedig nem egy főellenségről van szó, akkor a legtöbb esetben elég az is, ha egyszerűen elszaladsz mellette.

Azon kívül, hogy a játékos elé állított kihívásokat túl könnyű leküzdeni, még a párbeszédek is sokszor indokolatlanul hosszúak és feleslegesek. Plusz, a Ravenlok sokszor a játékos memóriájára építi fel a küldetéseket, ezért ha nem vagy elég szemfüles, akkor többször kell végiglapozgatnod ezeket az alapból sem kifejezetten izgalmas dialógusokat. Természetesen van lehetőség ezeket átugrani, azonban akkor könnyen előfordulhat, hogy megrekedsz a küldetések között.

Zavaró lehet az is, hogy egyszerűen az egymást sorra követő történéseknek nincsen miértje. A kislány, amikor először átkel a tükrön, akkor Finn azt mondja neki, hogy biztosan ő lesz Ravenlok, akire régóta várnak. És a kislány ebbe minden gondolkodás nélkül bele is megy, körülbelül így: "Nekem holló színű a hajam. Biztosan én vagyok." Ez a karakterépítés az egész játékra igaz, még akkor is, ha néhány helyen megkísérli a játék pozicionálni a felbukkanó szereplőket. Ha ez nem lenne elég példa, akkor nézzük meg a zsarnokoskodó hernyókirálynőnket. Gonosz, ezt tudjuk, de az sosem kerül szóba, hogy miért lett ő ilyen és hogy milyen múlt állhat a rémisztő arc mögött. 

Ha egy olyan videójátékot keresel, amivel gondolkodás nélkül, relaxálva ütheted el a szabadidődet, akkor a Ravenlok egy tökéletes választás. Ez a játék akkor hozza ki magából a legtöbbet, ha nem a miérteket keresed benne, hanem csak a hangulatát szeretnéd megélni a varázslatos kalandnak. Ha viszont ennél többre vágysz, akkor érdemes lehet más, komplexebb címek felé keresgélni.

A Ravenlok PC-re, Xbox Series X/S és Xbox One konzolokra jelent meg. Mi az utóbbin teszteltük.