The Movies

  • Írta: InGen
  • 2005. november 17.
A filmek, a filmek, a filmek. Azt hiszem kevés olyan ember van, akit élete során nem érintett még meg a filmek varázsa, eme modern művészeti ág hajtásai, sőt biztos vagyok benne, hogy a legtöbben rajongtok is valamilyen filmért, sorozatért. Habár a legtöbben megelégednek azzal, hogy a TV vagy a mozivászon előtt ülve élvezze végig a mozgókép-show-t, sokan biztos filóztatok már a témán: milyen is lehet filmet forgatni? Olyan igazit, ott messze, Hollywoodban. Sztárok, csillogás, gigantikus stúdiók és hatalmas pénzek otthona Los Angeles eme területe, s innen kerül ki minden évben a legtöbb mozifilm és sorozat is.
Habár ezek minőségét mostanában sokan egyre inkább megkérdőjelezik, Hollywood mindenképp egyfajta lejtmenetbe kezdett, hiszen a nagy stúdiók a korábbi évi 50-60 filmhez képest már csak 20-30 példánnyal jelentkeznek egy évben, s ennek igen nagy hányada hulladék. Peter Molyneux és csapata azonban most a kezünkbe adja a lehetőséget, hogy belebújjunk egy filmstúdió vezérének bőrébe, s alaposan változtassunk a dolgokon.


Filmforgatós játék? Szerintem ez már sokszor, és sok embernek megfordult a fejében, aztán belegondoltak és elfordultak valamerre, hiszen a lehetőségek elvileg adottak lennének, a megvalósítás ezer meg ezer buktatót rejt. Hiszen melyik részét dolgozzuk ki jól? A stúdiómenedzsmentet, vagy a filmforgatást? Magában a stúdió irányítása valószínűleg nem lenne elég, tehát mindenképpen ki kell dolgozni egy rendszert arra, hogy a játékos saját maga is készíthessen filmeket, s itt jönnek a buktatók. Hhiszen mi van akkor, ha Pistike mondjuk a BKV ellenőrökkel szeretne egy scifit forgatni A Gyűrűk Ura díszletében? Hogy csinálhatná ezt meg, hogy építené fel a díszletet, hogy mondaná meg a szereplőknek, hogy mit tegyenek és mikor? Hova tenné és hogy mozgatná a kamerákat? A The Movies fejlesztésének utóbbi két évében mindenki ezekre, és hasonló kérdésekre kereste a választ, s a közönség ismét Peter Molyneux felé tekintgetett felvont szemöldökökkel: most vajon sikerül neki, amiről mindenki azt hiszi, lehetetlen, vagy ismét csak a negyedét kapjuk annak, amit megígért, s azt is egészen formában? Vesézzük ki szépen a játékot, s nézzük meg!



Egy stúdió hétköznapjai

Úgy haladnék a kritikával előre, ahogy azt a játék teszi a story mód elindítását követően. Még a start előtt kiválaszthatjuk, hogy kérünk e tutorialt, vagy rögtön belevetjük magunkat a levesbe, ám elsőre azt mondom, mindenképp érdemes egyszer végighallgatni a játék mondókáját, ezzel később nagyon sok kellemetlenséget elkerülhetünk. A játék kezdetekor kapunk egy óriási területet, ide építhetjük fel az idő folyamán a stúdió különböző épületeit (lesz bőven). Először is az alap, munkások és karbantartók számára fenntartott épület mellett fontos a sztároknak szükséges irodát, egy filmes csapat toborzót, no meg néhány díszletet építeni. Ha ez megvan már láthatjuk is, hogy tömött sorokban ott álnak az ifjú reménységek, munkát keresvén frissiben startolt stúdiónknál. Ha egy épület fölé visszük az egeret akkor eltűnik a külseje, és a belső szobákat látjuk, mindegyik más névvel rendelkezik a rendeltetése szerint. Ha pl. a Star Office előtt sorakozó emberekből rendezőt szeretnénk képezni, egyszerűen csak drag and drop módszerrel bele kell húznunk őt az erre kijelölt szobába, és máris van rendezőnk. Ugyanez a metódus érvényes ha filmes crew-t, építőt, statisztát vagy éppen forgatókönyvírót szeretnénk felvenni. A játék elején érdemes mindenkit azonnal alkalmazásba helyezni, s játék közben árgus szemekkel lessétek hátha valaki munkát keres, ugyanis egy jó ideig –ameddig az elsők közé nem verekeditek magatokat a stúdiók versenyében- nem sűrűn fognak új alkalmazottak jelentkezni (igazából azután se). Ez utóbbi hatalmas hiba, mert nem csak hogy sztárokból, de általános munkásemberekből sem nagyon érkeznek új jelöltek, a hírek szerint a készítők már dolgoznak az első javítócsomagon, amely többek között erre is orvosságot hoz majd, de addig is született már a problémára egy megoldás nem hivatalos forrásból. Nem értem, hogy maradhatott ki egy olyan lehetőség, mellyel a stúdió felvételt hirdethet, és jöhetnek a tehetséges fiatalok-öregek, akiknek minden vágyuk a filmszakma. Rendezőből értelemszerűen kevesebb kell, mint színészből, habár az elején még egy darab színész is elég egy filmbe, később azonban ahogy egyre nagyobb mozikat készítünk, kettő majd még több szereplőre lesz szükség. Arról pedig már inkább ne is beszéljünk, hány statiszta kell ahhoz, ha egy korrekt zombis filmet szeretnénk összehozni (legalább 15), s ez bizony nem lesz egy könnyű menet. Minden színésznél, illetve rendezőnél még felvétel előtt érdemes meggyőződni milyen tulajdonságokkal rendelkezik: ez egyrészt takarja a különböző filmes műfajokban szerzett tapasztalatát, valamint az általános természetére vonatkozó dolgokat, tehát pl: könnyen válik alkoholistává, türelmetlen, stresszelhető, vagy épp pont ellenkezőleg, kötél idegekkel rendelkezik, nem kezd unatkozni egyhamar, stb… Felvételük után a program bal oldalon ikonokkal tünteti fel a színészeket, kiemelve egy csíkkal az aktuális lelki állapotukat. Ha ez a csík zöld, akkor a sztárnak jó kedve van, s ez erősen érződni is fog a filmen, ha viszont piros, az szintén meg látszik majd a filmen, ugyanis a kritikák nagy része a rossz rendezői munkát fogja szidni. Ügyelni kell tehát arra, hogy sztárjaink mindig jó állapotban legyenek, ez azonban nem egyszerű feladat, s több részből is tevődik össze. Egyfelől a fizetésükre kell nagyon odafigyelni, erre a hírnévvel együtt egyre inkább kényesnek lesznek. Fontos figyelni az imageükre, ami elsősorban a ruházkodáson múlik: ahhoz hogy ezen javíthassuk a make-up részlegbe kell dobni a kicsikénket, vagy pedig a későbbiekben plasztikai műtétek alkalmazására is lehetőségünk adódik. Egy idő után a sztárok nem tudnak majd létezni lakókocsi nélkül (ezt a szokásukat úgy 1930 óta tartják), így egy jó lakókocsi is fontos a kényes emberünk jókedvének megteremtéséhez. Végül pedig ha akar pár szabad ember érdemes őket a sztárok mellé rendelni segédként, ez főleg a későbbiekben –mikor nagyobb csillagnak hiszik magukat- nagyon sokat dobhat pozitív irányba azon a bizonyos csíkon. Egyébként a játéknak ezt a részét egy kicsit néha már túlzásnak tartom: később elég nehéz figyelni mindenre egyszerre, s mindezek mellett még kielégíteni a folyton nyavalygó sztárokat. A The Movies ezen része egy kicsi Sims –es felhangokat csilingel, egy hangyányit visszább vehettek volna ennek a hangsúlyából.



A filmkészítés folyamata a következőképpen zajlik: a forgatókönyvírásra kijelölt épületben kiválasztjuk a megfelelő műfajt, s írónk rögtön nekiáll összerakni a könyvet. Ezen a folyamaton gyorsíthatunk egyébként további írók bevonásával is. Ha ez megvan kapunk egy kis forgatókönyv „ikon", melyet szintén drag and drop módszerrel (szinte minden így működik a játékban) bele kell húznunk a produkciós iroda „start casting" szobájába. Ekkor látjuk, hogy a rendező mellett hány színészre, statisztára, valamint mekkora filmes stábra lesz szükségünk a film elkészítéséhez. Mielőtt a rendezőt és a színészeket betesszük a filmbe, érdemes leellenőrizni az állapotukat, ezt fentebb részletesen ecseteltem, valamit figyeljünk oda a díszletek kondíciójára is. Az épületek karbantartását a stúdión belül a felvett építőmunkások automatikusan végzik, ezért győződjünk meg róla, hogy mindig tartunk belőlük eleget. No, amint kiválasztottuk a megfelelő embereket a célra, a stáb kivonul a díszletbe, s megkezdődik a forgatás, mely a film nagyságától függően más és más időmennyiséget vesz igénybe. Minden forgatás alatt álló filmünk megjelenik a jobb oldalon, itt folyamatosan figyelhetjük az aktuális állást, s arról is értesítést kapunk ha esetleg valami baj történne. A baj lehet pl. az, hogy Gipsz Jakab rendező bácsi kicsit felstresszelte magát, és nagyon gyorsan le akar lépni a forgatás színhelyéről a közeli kocsmába, hogy legurítson némi hangulatjavító röviditalt. S ha esetleg nem figyelünk rá, még a végén annyi alkoholt dönt magába, hogy fel kell építenünk egy rehabot, s detoxikálni szerencsétlent, hogy meglegyen végre a nyamvadt filmünk. Persze ha megfelelő embereket vettünk fel, s még a kedvük is aránylag jó a forgatás alatt, akkor ez ritkábban történhet meg. Arra is érdemes odafigyelni, hogy lehetőség szerint változatos munkákat adjunk nekik (tehát más műfajú filmekben szerepeljenek), valamint hogy ha végeztek egy forgatással hagyjunk nekik némi szabadidőd a pihenésre. Ha film különböző csodák, és a nap-hold-mars tengely összejátszásának köszönhetően végre elkészül, akkor az utunk a kiadó épülethez vezet, ahol azonnal kidobhatjuk a filmet. Minden esetben egy kis statisztikát kapunk arról, hogy az egyes stábtagok hogyan teljesítettek a filmben, hogy mennyi ideig tartott a forgatás és mennyi pénzt emésztett fel, illetve kapunk pár soros kritikákat különböző filmes lapoktól. Ezután a kiadott film szintén megjelenik ikonként a jobb oldalon, ahogy figyelemmel kísérhetjük mennyi pénzt hozott be a kiadása óta, s a részletes információkat megtekintve arról is képet kaphatunk, hogy mennyi profitot termelt valójában. A mozi sikerét nagyban befolyásolja, hogy még a forgatókönyv megírása előtt megnéztük, milyen stílusú filmre van éppen igénye a közönségnek (jobb klikk a forgatókönyvíró irodára). Ha ugyanis a tisztelt publikum éppen akciót szeretne látni a vásznon minden mennyiségben, úgy hiába forgatunk nekik akármilyen jó sci-fi-t, nem lesz akkora sikere. Erre még később rásegít a PR és a marketing alkalmazása.



A játék a filmjeinket egy öt csillagos skálán értékeli, azonban meglehetősen furcsa módon. Sajnos nem attól függ igazából a film minősége, hogy mennyire jó filmet is csinálunk, hanem ahogy haladunk előre a korral, úgy kapjuk meg az új forgatókönyvíró irodát, ahol már az eddigi 2 csillagos helyett 3 csillagos forgatókönyvet tudnak írni embereink, s így tovább. Esélyünk sincs tehát arra, hogy az adott korban a többieknél kiemelkedőbb filmet készítsünk, a program ugyanis a filmet magát csak elég kis részben számítja bele az értékelésbe, s ez azért erősen furcsa. A színészek és a rendező kvalitásai azonban nagyon fontosak, így ajánlott őket gyakran bedobálni egy adott díszletbe, hogy így filmen kívül fejleszthessék képességeiket.



Eleinte még csak 1-2 filmet fogunk tudni egyszerre forgatni, később azonban, ahogy a stáb kibővül már akár négy-öt is pöröghet egyszerre, ez azonban elég nagy szervezést és háttértőkét igényel, valamint figyeljetek oda arra, hogy amikor már egy anyag több díszletben is játszódik előfordulhatnak kereszteződések, vagyis hogy az egyik stáb használja a díszletet, amelyik a másiknak kéne. Ilyenkor vagy váratjuk az egyik csapatot, vagy szerintem érdemesebb még egyet felhúzni abból a díszletből, hogy emiatt ne késlekedjen a film elkészülése.



A stúdiónk rangsorolása is összetett dolog: nem elég a sok, rendben tartott sztár, és a kiváló filmek, állandó nyereséget, sok pénzt kell termelni ahhoz, hogy feljebb kerüljünk a listán, illetve a külsőségekre is kell adnunk egy keveset. Igyekezzünk mindenhová fákat ültetni, díszítéseket elhelyezni, kikapcsolódási lehetőségeket biztosítani, valamit folyamatosan tisztán, és jó állapotban tartani a stúdiót. Ha minden aspektusra odafigyeltünk (nem lesz könnyű), úgy láthatjuk majd miként kúszik fel kicsiny stúdiónk az élre, és aratja le a babérokat az öt évente megrendezésre kerülő díjkiosztó gálákon.



A rendezői székben

Nos, azt hiszem ezzel megérkeztünk a részhez, amely mindenkit –szakmát, játékosokat- egyaránt a legjobban érdekelt, ez pedig nem más, mint a filmforgatás, hiszen ez tűnt a legmegvalósíthatatlanabbnak. Senkinek ne legyenek illúziói, szó sincs szabad forgatási lehetőségről, a lehetőségek viszont még így is nagyon tág keretek között mozognak, és iszonyatosan kemény kis alkotásokat lehet összehozni. A forgatókönyvírás fázisában szállhatunk be a filmkészítés folyamatába, mégpedig úgy, hogy a „custom scriptwriting office" –ba húzzuk az íróink által elkészített forgatókönyvet, vagy pedig mi kezdünk egy filmet teljesen a nulláról. Vegyük az utóbbi esetet. Ekkor először is meg kell határoznunk a főszereplőket, nevet adhatunk nekik, kiválaszthatjuk a műfaját, és beírhatjuk a címét, valamint ebben a státuszban nyílik lehetőség a főszereplők jelmezeinek kiválasztására is. Meg kell határoznunk továbbá, hogy kérünk e egy előre felépített szerkezeti segítséget, vagy pedig teljesen szabad kezet szeretnénk adni magunknak a forgatókönyv összerakásakor (ez a „freeform"). Ezután kezdhetjük el betenni a filmbe a jeleneteket, melyekből a megfelelő díszlet kiválasztása után több száz áll rendelkezésünkre. Ennél szabadabbra a készítők valószínűleg nem merték venni a figurát, hiszen nem biztos, hogy mindenkinek lenne türelme ahhoz, hogy másodpercről másodpercre irányítva minden egyes színésznek és statisztának pontosan meghatározza, hogy ki mit, mikor és hogyan csináljon. A készítők tehát letároltak több száz, több ezer előre elkészített jelenetet, melyet mi némileg variálhatunk különböző csíkok húzogatásával. Ez jelenettől függően mindig más, egy horror shotnál pl, azt állíthatjuk, hogy mennyire legyen brutális hangvételű a jelenet, stb, valamint néhány esetben a kamera pozícióját is változtathatjuk. Hiba, hogy a játék nem igazán kapcsolja össze az egyes jeleneteket… ha az első felvételen a két főszereplőnk zombi, és a következő jelenetben pedig egy vámpírt szeretnénk látni, akkor oda is berakja a szereplőt. Hasonlóképpen a jelmezt sem igazán szokása megtartani, előfordul hogyha nem figyelünk oda, a főszereplőink minden jelenetben más ruhában tűnnek fel a színen. Ezen kívül ha csak az eladhatóság kedvéért csinálunk filmet, akkor bőven elég, ha véletlenszerűen egymás után pakolunk jeleneteket, a játék ezt nem veszi figyelembe, hanem a jelenetszám bővülésével, és a témához illő megfelelő díszlet kiválasztásával a forgatókönyv megkapja az aktuálisan elérhető legmagasabb értékelést. Ez igen fájó pont, hiszen a fentebb már említett hiba főleg itt üt vissza igazán: hiába hozunk össze akármekkora gigantikus forgatókönyvet, a játék ezt egyáltalán nem értékeli jobban, mintha csak jeleneteket tennénk random egymás után –mindkettő meg fogja kapni a korban kapható maximális értékelést, én pedig nem győzöm hangsúlyozni mennyire súlyos hiba ez. Ezután, akár egy „sima" filmnél, megkezdődik a forgatás, mely alatt minimális mértékben még alakíthatjuk a filmet, de a komolyabb rész a „post-production office" –ban veszi kezdetét, ahol a kész anyagot megvághatjuk, hangot tehetünk alá(saját hangot is, csak egy mikrofon kell hozzá!), feliratozhatjuk, egyszóval a végleges formába önthetjük a kis drágaságot. Végül aztán kiexportálhatjuk a filmet .wmv formátumba, s elküldhetjük bárkinek, hiszen ezt az alap Windows Media Player is lejátssza. Érdemes a jobban sikerült darabokat feltenni az online communty site-ra, ahol a többiek letölthetik, megnézhetik és értékelhetik filmjeinket. Az oldalon toplisták is megtalálhatóak, műfajra felosztva, valamint a Lionhead ígér versenyeket és díjazásokat is.



Amennyiben nem kívánunk a stúdióval érdemben foglalkozni, hanem kizárólag a legnagyobb költségvetésű saját filmeket szeretnénk előtérbe helyezni, úgy a sandbox mód kiválasztása a legjobb dolog, amit tehetünk. Ebben részletesen testre szabhatjuk a kezdőpénzt, az indulás évét, s az egyéb körülményeket, ám ahhoz mindent kiélvezhessük a story módban is haladni kell előre.



Az ördög a részletekben lakozik


A kezelőfelület nagyon jó, átlátható és az egész játék kezelése könnyű, magától értetődő. Ez nagyon fontos egy hasonló anyag esetében, mint a The Movies, hiszen nagyon könnyen elszaladhatott volna a ló a fejlesztőkkel. Ennek megfelelően a cucc tömény játékélményt nyújt, amelyben elpepecselhetünk nagyon sok mindennel, belemerülhetünk a részletekbe, vagy akár egy kicsit foglalkozhatunk csak a nagyobb dolgokkal. A játék hangvétele olykor erősen poénos, s bizony az általunk forgatott filmek legtöbbje is valószínűleg inkább a humoros és „cool" kategóriába fog tartozni, no persze előbb utóbb valaki biztos megcsinálja a komplett Gyűrűk Ura-trilógiát is. Örök élmény például az első felvett színészem, aki egy tehetségtelen japán, később erősen alkoholistává vált, s miután túl volt élete java részén egy romantikus western filmben nem bírt két jelenetnél többet forgatni egyszerre, a pohár fenekére kellett néznie. Félúton még rehabilitálni is kellett szegényt, így az egyébként nem túl sok jelenetből álló film forgatása körülbelül három évig húzódott el. Maga a cselekmény körülbelül annyiból állt, hogy egy fekete pultos rózsákkal a kezében szerelmesen vigyorgott a japán cowboyra, majd egyszer csak zombik jelentik meg a színen és elkezdték irtani egymást. A film után nem csak a Hideki Omega, a szupersztár nem volt használható egy jó ideig, de még a rendező is alkoholba fojtotta a forgatás során felgyülemlett feszültséget. Hiányoltam viszont, hogy nem lehet folytatásokat készíteni. Pedig ez szintén elég alap dolog lenne: egy jól sikerült névnek második és harmadik rész, amelyek építenek az előző hírnevére, átveszik címét egy sorszámmal, stb… Így maximum úgy tudunk folytatásokat készíteni, ha átnevezzük a címet, erről azonban csak mi tudjuk hogy folytatásnak szánjuk, a program sima filmként értékeli.



A Lionhead a játék mellé adja a „Starmaker" –t, illetve ingyenesen le is tölthető az internetről. Ezzel a kis programmal mindenki nagyon részletes beállítások mellett hozhat létre saját színészeket. Erre főleg azért volt szükség, mert a Lionhead számára lehetetlen volt megvenni a számos nagy hollywoodi sztártól a jogokat, hogy arcukat beletehessék a játékba. Így viszont a rajongók mindenkit megcsinálhatnak maguknak, így valószínűleg igen hamar feltűnnek majd a neten az első Stohl Buci, és Ulmann „amerikából jöttem" Mónika hasonmások, akiket gondolom mindenki nagy örömmel fog majd szerepeltetni saját filmjeiben (pl. hullát egész jól el tudnának játszani).



Az egész játék annyira kellemes hangulatú, annyira addiktív és annyira poénos, hogy aki kedveli a stílust annak abbahagyhatatlan lesz. A grafika remek, stílusos, a játék pedig nagyon jól programozott! Még gyengébb gépeken is teljesen jól fut, s lassulást maximum akkor tapasztalhatunk, ha nagyon nagy stúdiót építünk fel, de igazából a játékélményre ez sincs befolyással. Szintén fergeteges hangulatot teremtenek a hangok és a zenék. A megszólaló muzsikák fülbemászóak és kiválóan festik alá a játék történéseit. Néhány apróbb hiba zavar csak be az összképbe, ilyen például a kicsit logikátlanul felépített filmkészítő rendszer, a túl sims-es karakter babusgatás, és pár hiányosság a menedzsment részben. Az is valószínűsíthető, hogy hamarosan kiegészítő lemezek és letölthető cuccok garmadáját kapjuk az arcunkba. De ameddig ilyen igényes játékhoz kapjuk őket, egy percig nem fogom bánni. A Moviesnak sikerült az, ami hosszú ideje egy PC-s játéknak sem: a képernyő elé szegezett, pedig nem is tudom mióta nem történt meg már (PC-s) játék esetében, hogy amiatt akarjak minél előbb hazaérni, hogy játszhassak. A Lionhead terméke egy nagyon nehéz témát dolgozott fel könnyedén és kiválóan, profi módon, s ezért mindenképp gratuláció illeti őket.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...