Az videojátékokat is maga alá gyűrő nosztalgia, és az egyre növekvő fejlesztési költségek miatt a kiadók ma már teljesen természetes módon nyúlnak vissza rég elfeledett sorozatokhoz, vagy klasszikusokhoz. A Patapon 1+2 Replay is ezt a csoportot erősíti, ugyanis a sorozat első darabja még 2008-ban jelent meg PSP-re. A Sony kézikonzolja meghökkentően sok kultuszcímet termelt ki magából, ezekhez pedig mostanában előszeretettel nyúl vissza a kiadó, főleg hogy népszerű Swtich-en hasonlóan mobilis közönséget szólíthatnak meg, mint anno. A Patapon ráadásul kiváló választás volt azért is, mert az eredeti címek kizárólag PSP-re voltak elérhetőek, így már csak a múltidézés miatt is érdemes ráengedni a felújított változatot a piacra.
Persze a felújítás szó ezúttal is erős túlzás, mert a modern eszközökre szánt verzió alig, vagy nagyjából inkább semmit nem változtat a játékokon. De mi is ez a Patapon? A csomagba került sorozatban, egy picike, kétdimenzós törzset menedzselhetünk, valamint közvetetten irányíthatunk is, szóval egy kvázi valós idejű stratégiai játékról beszélünk. A csavar az egészben, hogy a 2D-s pályákon nem közvetlenül irányítjuk karaktereinket, hanem különféle ritmuskombinációkat eldobolva küldhetjük seregünket előre vagy éppen csatába. A cím tehát egyfajta stratégiai ritmusjáték egy adag cukisággal és némi menedzsmenttel megfűszerezve.
A ritmusdobokkal levezényelt harci jelenetek mellet csapatunk összeállítását is mi határozhatjuk meg, sőt az új egységek gyártásába is beleszólhatunk. Testreszabhatjuk harcosaink kinézetét és erősségeit, hogy aztán a képességeiket az előbb említett ritmusjátékokhoz hasonló módon aktiválhassuk. Sajnos a sorozat erősen épít a grindolásra, így a rimuskombók gyakori használata miatt könnyen átragad az emberre a Pataponok gügyögése - nem véletlen, hogy több mint 10 évvel az eredeti végigjátszása után is fejből tudtam jó párat. Amúgy játék erőssége - és ez főleg a Switch és Steam Deck tulajoknak kedvez -, hogy a harcok nem kívánnak meg több órás figyelmet, általában pár perc alatt le lehet rendezni őket. A PSP-s múlt miatt elég kézikonzol barát a cím, érezhetően arra lett tervezve, hogy útközben is le lehessen vezényelni pár csatát.
Sajnos a Replay kiadás azon kívül, hogy elhozza a Pataponok kalandjait új konzolokra és PC-re, nem igazán nyújt extra élményt. A legnagyobb újítás kétség kívül a nehézségi fokozatok beemelése, mivel az alapjáték azért tartogatott pár kellemetlen percet a cukormázas külső ellenére. Ezen kívül azonban változatlan maradt a PSP-s eredeti, és habár a grafika a dizájn miatt időtálló a cucc, a hangok például vállalhatatlanul rossz minőségűek az eredeti tömörítés miatt. Fejhallgatóval játszva kifejezetten bántó volt, ezen azért lehetett volna javítani.
Hasonlóan furcsa döntés, hogy a Replay kiadásból kimaradt a sorozat harmadik része, pedig egy trilógia esetében igazán érdemes lett volna azt is belecsomagolni. Ennek ellenére azonban nem igazán szeretném bántani a Patapon 1+2 Replay-t, mert tizenéves kora ellenére teljesen korrekt játékok a mai napig, a kézikonzolok és hordozható számítógépek új aranykorában pedig még mindig releváns tud maradni. Hasonló játékok alig-alig készültek, a ritmusjátékok műfaja pedig elég időtálló, így hasonlóan szórakoztató élményt nyújt még ma is mint anno.
A Patapon 1+2 Replay PC-re, Nintendo Switchre és PS5-re jelent meg. Mi utóbbi konzolon teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.