Fight Night Round 3

  • Írta: Sybilla
  • 2006. február 26.
"Eme teszt olvasóiban bizonyára felmerül a kérdés: mi köze lehet a női nem általam megszemélyesített képviselőjének a bunyóhoz? Nos, túl sok valóban nincs, ám annál több van, mint például a focihoz vagy a hokihoz..." Sybilla tesztje következik.
BEMELEGÍTÉS
Körülbelül három-négy évvel ezelőtt – sok más hölgytársammal egyetemben – lelkes rajongója voltam a Tigrisnek, azaz Darius Michalchewskinek, bár sajnos csak a profi pályafutása legvégét tudtam figyelemmel kísérni. Ezek után a Klichko-fivérek, valamint Kokó és Madár néhány mérkőzését még megtekintettem, de a Tigris visszavonulásával érdeklődésem a sportág iránt lanyhult, majd szinte tökéletesen a nullára konvergált – helyet adva a feltételezésnek, hogy a szenvedély tárgya inkább egy ember, mint a boksz volt; bár ha igazak a hírek, melyek szerint Nelson kihívására Darius ismét címet akar szerezni magának, örömmel követném a karrierje folytatását.  



Ezen túlmenően magam sem vagyok a sportolás ellensége, mely életmódomnak köszönhetően – hála a kickbox aerobik óráknak – meg tudom különböztetni egymástól legalábbis az egyenes ütést, a felütést és a horgot.

Az önigazolás fenti bekezdései után ideje nekilátnom a néhány héten belül megjelenő játék boncolásának.

TRÉNING

A sportjátékok alfája és omegájaként uralkodó EA Sports égisze alatt készült Fight Night sorozat szép karriert futott, korábbi két részével sajnos nem volt módon kontroller- és tévéképernyő-közeli ismeretséget kötni, ám figyelemmel kísértem a róluk megjelent írásokat, melyek alapján tetszett, amit ezek a játékok nyújthatnak. Az egyik ugye a Fight Night 2004 címen futott, a tavalyi pedig a Fight Night: Round 2 nevet kapta a keresztvíz alatt. Mindkét részt a grafika, a hangulat, a zenék és a remek irányítás miatt éltették – biztosíthatok mindenkit, ez az új részben sincs másképp.



A tesztverzió korongját a konzolunkban felpörgetve egy hangulatteremtő bunyós szegmenset tekinthetünk meg tévénk képernyőjén, melyet követően – a remek, rappes beütésű számokat tartalmazó tracklista első darabjának kíséretében – létre kell hoznunk egy profilt magunknak, mely az aktuális beállításokat tartalmazza. Ebből természetesen többet is készíthetünk, így akár két-három típusú karrier-módot is befuthatunk egy időben. Majd a főmenüben találjuk magunkat, mely igen tetszetős kiképzésű, és az energikus, tettekre sarkalló narancssárga, illetve piros színekben pompázik. Innen indulva népszerű bokszolókat küldhetünk a szorítóba egymás ellen, online játszhatunk (erről sajna a megfelelő technikai felszereltség híján nem tudok nyilatkozni), gyakorolhatjuk az edzést, létrehozhatunk egy sportolót a saját ízlésünk szerint, illetve természetesen beállíthatjuk a játék opcióit, mint például a lejátszásra kerülő számokat, a kontroller konfigurációját, vagy a mentés és a visszatöltés metódusát.

Szándékosan a felsorolás végére hagytam a klasszikus karrier módot, mivel szerintem mindenki ezen a vonalon indulva szándékozik kipörgetni a stuffot, és magam is ennek a jellemzésével igyekszem bemutatni a gém fő fícsöreit.



Nos, a karriermód szerkezete nagyjából azonos az előző két részével: híres – bár sajnos szinte kizárólag csak amerikai – bokszsztárok bőrébe bújva (néhány név: Evander Holyfield, Jake Lamotta, Marco Antonio Barrera, Boy Jones Jr., Sonny Pryor, no és persze Muhammad Ali), vagy saját magunk „készítette" sportolóval járhatjuk be a csúcs felé vezető rögös utat.

Az első karriermóduszt tekintve számomra csupán Muhammad Ali neve volt ismerős a listáról, így – a főmenüben található tréningben némiképpen trenírozva magam – őt választottam. Bimbózó ismeretségünk sajnos csupán néhány kiütéses győzelem erejére korlátozódott, mivel a soron következő meccs legeleje két profilban is kifagyott – remélhetőleg ezen hiba a játék boltokba kerülő verziójában nem lesz benne.

Mit volt mit tenni, ráúsztam a saját, külön bejáratú bokszoló összeeszkábálására. Ekkor már csak rövid ideig szomorkodtam Ali elvesztésén, hiszen lehetőségem nyílt Darius Tigris Michalchewski ringbe küldésére, és – nem mellesleg – kedvenc bunyósom női szíveket megdobogtató küllemével a látóidegeim kényeztetésére is. :)



A két előző felvonáshoz hasonlóan saját hősünknek először a nevét kell megadnunk: egy vezetéknevet, keresztnevet, és persze a becenevet. A vezeték-és keresztnév hosszúsága ismét csak korlátozott; nálam a Michalchewski nem is fért ki, így a Tigert tettem meg vezetéknévnek, vagyis az olvasható a bokszolóm övén. Kiválaszthatjuk a híró tartózkodási helyeként aposztrofált várost / államot / országot is – az amerikai kontinensen túl Európában csak Németországot és Hamburgot találtam, de hát ezek úgy nagyjából jók is lettek ugye. A súlycsoport és a testfelépítés belövése után – a Sims szériára emlékeztető módon – a bőr-, haj-, szemszín, szemöldökív, frizura, bajusz-szakáll, mi több, arcforma, szemforma, orrforma, sőt szemöldökcsontozat kalibrálása veheti kezdetét. Beállíthatjuk küzdési stílusunkat, így a védekezést, alapállást, ütések stílusát, és azt, jobb- vagy balkezesek vagyunk-e. Ez a setting nem végleges, bármikor variálható a karrierünk során, sőt a ranglétrán felfelé araszolva ellenfeleinktől is tanulunk különböző stílusokat, melyek implementálódnak a repertoárba. Ezek után kezdésnek 200 pontot oszthatunk el olyan tulajdonságainkra, mint pl. gyorsaság, életerő, kitartás, erőnlét, lelkesedés stb. Ezek a szegmensek a karrierünk során az edzésekkel változtathatóak: javíthatók, de ronthatunk is rajtuk.

A csillag születésének szertartását bevégezvén a karrierközpontba jutunk. Mindes egyes meccs után ide kerülünk vissza, hiszen itt választhatjuk ki opponenseinket és írhatjuk alá a szerződéseket, vásárolhatunk, megtekinthetjük szerzett trófeáinkat, változtathatunk a küzdési stílusunkon (ld. feljebb), illetve a gém beállításait célzó opciókban is kotorászhatunk. No és persze itt láthatóak az adott szinten megszerzett győzelmeink, a bankszámlánkon levő pénz összege, nem különben egy skála, mely azt hivatott mutatni, mennyi van még hátra a következő szintlépésig.



ELSŐ KÖR

Eljött hát az idő a ringbe lépésre, válasszuk ki első ellenfelünket. Minden opponensnél egy értékelő lapot tanulmányozhatunk, mely adatait figyelembe véve döntsünk azon belátásunk szerint, hogy a ranglétrán akarunk-e feljebb lépni, vagy némi zsét akarunk a zsebünkbe tömködni. Érdemes ennél a résznél a Kör gombot nyomogatni, mely segítségével összehasonlíthatjuk jelenlegi tulajdonságainkat az ellenfélével, így látjuk, mely tételeken kell javítanunk az edzőteremben a meccset megelőző hetek során.

A kontrakt aláírása után most nem ugorhatunk neki rögtön a mérkőzésnek, mint korábban (legalábbis addig a szintig, ameddig én felverekedtem magam), vagyis edzenünk kell előtte. Már az amatőr szintet megelőzően is három edző közül választhatunk, akik közül az elsőért nem kell fizetni, ám a másik kettő súlyos 25.000, illetve 50.000 dolcsit kér az aktuális meccset megelőző néhány hetes, erőnlétet, illetve gyorsaságot fejlesztő tréningért – vagyis nem érdemes őket választani, míg nincs állandóan nagy összegű bevételünk. Az edzést kezdetben háromféle módon végezhetjük: torzózás, zsákozás, illetve súlyemelés – ezek tehát csak kicsit változtak a korábbi játékok óta. Továbbra is rábízhatjuk a gépre az edzést, amely ugyan 50%-os eredményt biztosan garantál, de a vérbeli gémer bizonyára a játékot, és az így elérhető, esetlegesen 100%-os pontszámot választja. Jómagam kissé nehezen jöttem bele ezekbe a tréningekbe, bár igazából csak két dolgot kell tudni: pancsolás csak és kizárólag a jobb analóg karral, az ütés magasságának (felsőtest vagy alsótest) a változtatása az L1 gombbal. Ha ez megvan, csak az ütések fürgeségére kell figyelni a torzózásnál. A súlyemelésnél pedig a piros csíkon belüli kis zöld sávot próbáljuk belőni, nagyjából odáig kell emelni a súlyt a két analóg karral, vagyis soha ne emeld fel fullra, mert 0 pontot kapsz (és persze az edző is összeszid, ahogy mindig, ha gyengén szerepelünk valamelyik feladatnál). Mindezen magyarázatokat persze kiírja a játék az egyes edzések előtt, és bármikor megtekinthetjük a kontroller kiosztását – sőt változtathatjuk is -, viszont akinek hozzám hasonlóan ez az egész teljesen új, talán jól jöttek a fenti okosságok. A karrier módban történő betanulás bénázásainak elkerülésére amúgy érdemes az edzéseket a főmenüből megnyitva begyakorolni, és ott már egy edzőpartnerrel az egyes ütéseket is betanítja a játék. A sporttárs elleni edzés karrier módban is meg fog nyílni, amint lépegetünk felfelé.



Ezen dolgokkal megismerkedve nincs is más feladatunk, csak a bevonulás jelenete után leküzdeni választott ellenfeleinket a szorítóban. Eredményességünket itt is nagymértékben növelni fogja a kombók, ütések, elhajlások, védekezések gyakorlása. Ha egy tanácsot adhatok: jómagam igen eredményesnek találtam az R2 gombbal elindítható, láthatóan lórúgásként ható balhorgot, mely megspékelve némi védekezéssel, eltáncolással, kisebb öklözésekkel ez idáig majdnem 20 meccsen át legkésőbb a 3. körben KO-val végződő győzelmet hozott (persze a profi szinten nem fogom megúszni ilyen könnyen, az tuti …). Amennyiben mégsem ütjük ki ellenfelünket már az első körben, a szünetekben edzőnk jó tanácsokkal lát el, a szokásos gyógyításra is mód van vattapálcikával vagy egy szivaccsal (manuálisan és automatikusan), és természetesen a soron következő kör számát hordozgató bikinis macák sem hiányoznak – még az én nagy örömömre is. :) A csata során a sajnálatos módon még mindig 2D-és módon ábrázolt, nyilvánvalóan hungarocellből kivágott közönség természetesen biztat, és őrjöng, ha kell, a riporter kommentálja az eseményeket. A bokszolók mozdulatai, gesztusai, az izzadtság csillogása, a csordogáló vérpatakok, bedagadt arcok és szemöldökök nagyon élethűek, nem beszélve a csontok töréséről és a folyékony részek fröcsögésének hangjáról a lassításban (melyet én egy idő után megelégelvén szorgalmasan el szoktam nyomkodni). A mérkőzés végén a versenyzők reagálása is az elért eredményüknek megfelelő, és szépen kidolgozott.



Pár szó még a meccsek helyszíneiről. Kezdetben egy városi terem ringjében küzdünk, majd egy raktárépületet magunk mögött hagyva olyan színvonalas helyekre is eljutunk, mint például az állami operaház. Egyik sem erőltetett, pont azt a fílinget adja, amit egy ilyen lokációtól elvárunk.

KNOCK OUT


Mindösszességében úgy gondolom, a Fight Night széria harmadik darabja méltó folytatása az előző két résznek, és ezt bizonyára azon játékosok is így fogják látni, akik nemcsak papírról ismerik az elődök jellemzőit. Viszont saját példámból kiindulva bátran megvásárolhatják azok is, akik még nem látták a frencsájz dicső kezdetét, viszont szimpatizálnak a boksszal, hiszen önmagában is megállja a helyét a számos, remek szórakozással teli órát ígérő stuff. Reméljük, a sorozat ezen szép, egyenletesen növekvő teljesítménynek az íve az esetleges 2007-es felvonásban sem fog megtörni.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...