World of Tanks HEAT teszt

Link másolása
Értékelés 6.5
Elrajtolt a Wargaming csapatának legújabb alkotása, mely a világháborús csatamezőkről a modern hadszínterekre helyezi a fókuszt, a realizmus helyét pedig a hero shooter műfaj veszi át. De vajon képes lesz a nagyérdemű kíváncsiságát felkelteni?

Nagyjából másfél hónappal ezelőtt már futottunk egy próbakört a HEAT-tel, mely a megjelenés előtti teszt után meglepően kevés tartalommal bővült az 1.0-ás rajtig. Ezúttal 8 pályán, 8 karakter 15 tankja várja a játékosokat a csatamezőn, illetve egy olyan műfaji kavalkád, mely egyszerre próbálja megszólítani a tankos szimulátorok sok százezres közönségét, és a hero shooterek sokmilliós bázisát is. Na meg persze mindenkit, aki valaha játszott már egy modernebb Call of Duty vagy Battlefield epizóddal. És persze ahogyan az lenni szokott, a nagy akarásnak és a hatalmas merítésnek nem mindig sül el jól a vége, ha egy játék mindenkinek meg akar felelni, vastagon benne van a pakliban, hogy két szék közül a pad alá esik. A szimulátorosoknak és régi WoT-osoknak túl arcade, a hero shooterek rajongóinak túl lapos és limitált, a pörgős FPS-ek megszállottjainak pedig túl monoton és kiismerhető lesz a Wargaming új alkotása, melyet egyelőre nehéz megtippelni, hogy mi fog életben tartani akár csak a jövő hónap végéig.

Mert hogy mivel is van dolgunk? Egy tankos játékkal, ahol a realizmus és a fizika helyett a csapatmunkán és a speciális képességek, valamint ultik menedzselésén van a fő hangsúly. 5v5 vagy 10v10-es meccsekbe ugorhatunk fejest a már unalomig ismételt Conquest, Hardpoint, Control, Kill Confirmed játékmódokban, a változatosságért pedig az egyelőre 8 különböző specialista és a némileg több mint egy tucat jármű fog felelni. A játék egyik hatalmas előnye, hogy a harcba csöppenve mindenféle „elővégzettség” nélkül már rögtön kiismerhetjük magunkat a terepen, egyből hasznos tagjai lehetünk a csapatunknak, hiszen már az első pillanattól elérhető járművek is ugyanúgy képesek teljesíteni a csatamezőn, mint a több száz óra árán feltuningolt társaik. És ironikus módon, pont ez a játék veszte is.

Aki régen komolyabban játszott a World of Tanks vagy War Thunder egyikével, annak nyilvánvaló, hogy ezekben a játékokban a legnagyobb húzóerő a járműveink fejlesztése volt. A kísérletezgetés, ahogyan a jól bevált KV-2-es tankunkra a nagy páncéláthatoló képességgel rendelkező torony helyére felpattintjuk a 152mm-es ágyút, és max hp-s tankokat egyetlen lövéssel berobbanthatjuk. Vagy az érzés, amikor egy új Porsche motort pakolunk a Tigrisünkbe, hogy ne a csata végére érjünk csak be a pálya közepére. Az élmény, amikor BT-2-esünet teljesen felpimpelve olyan gyorsan száguldoztunk keresztül a térképen, hogy mindenkit felderítettünk, és alig tudtak közben eltalálni. Vagy amikor egy tier IX-es tankhoz végre új löveget szereztünk, amivel már szemből sem csak karcolni tudjuk a több száz játék óta elénk dobott tier X-es csúcstankokat. Na, az új cím mindezt kukázza.

A HEAT-ben ugyanis nincs normális tech-tree, nincsenek egymásból kifejleszthető tankok. Egymástól teljesen különálló járművek vannak, mindegyiknek két speciális képessége és hat modulja, melyet kedvünk szerint variálhatunk. Ezek viszont sajnos eléggé földhözragadt és unalmas fejlesztések – 5%-kal gyorsabban tölthetjük újra speciális képességünket, pár százalékkal megnövelhetjük a maximális sebzésünket, és egyéb olyan apró részleteket variálhatunk kis mértékben, melyek fel se tűnnek igazán a meccsek alatt…

Tudom, a WoT-ban is a legtöbb fejlesztés elenyésző léptékű változást hozott csak a tankoknak, ám ott mindennek súlya volt. Mennyire tudtad magad álcázni, milyen messzire láttál el, milyen volt a rádiósod, milyen szögben álltál, milyen lőszert használtál, és így tovább. A HEAT-ben pedig mintha semminek se lenne; sokkal kisebb már a hangsúly az aprólékos célzáson, helyette a képességek használata a mérvadó, így a legtöbb ellenséget ugyanazon forgatókönyv alapján győzzük le, függetlenül attól, hogy magaslaton van-e az illető, bokorban, az utca sarkán, a hátunkban, a bázison, erdőben vagy a nyílt mezőn. Míg a tankszimulátorokban egy bokorsáv képes lehet megváltoztatni a csata kimenetelét az álcázás és felderítés miatt, itt nincs a környezetnek hatása, vagy a taktikának ereje.

Hasonlóan a választható tankvezetők perkjei sem dobják fel túlságosan az élményt, a spéci ultimate támadásaik pedig elsőre látványosak, ám századik alkalommal unalmas mindig újból végignézni a kis rövid átvezetőjüket. Főleg, hogy például a légből érkező lézeres támadás nevetségesen lassan sebzi az ellenséget, gyakorlatilag többet vesztesz a célzásra és átvezető nézésére fordított idővel, mintha csak lőnél az alap fegyverzeteddel. Hol van ehhez képest D.Va önmegsemmisítős mech masinája vagy Genji sárkánya?! A fejlesztők nem merték felvállalni sem a szimulátoros folytatást, sem pedig a hero shooterek valóságtól elrugaszkodott játékmenetét.

Így viszont az egész „semmilyen” lett. Pedig bőven akad a játékban értékelhető rész! A grafika például a műfajon belül kifejezetten pazar, a pályák pedig mintha csak a Battlefield 2042-ből léptek volna elő a szürkés-kékeszöld tónusukkal. A tankok dizájn szempontjából érdekesek, és játékmenetileg is egészen eltérőek egymástól – ami mondjuk egy hero shooter koncepció esetében alapvető elvárás. Az irányítás is teljesen fluid, és mindehhez rettenetesen baráti gépigény is társul, szóval technikai oldalról minden adott volt egy újabb „nagy dobáshoz”.

Ám az egész annyira sótlan, hiányzik belőle minden, ami visszacsábítana a képernyő elé még egy újabb meccs erejéig. És ezzel valószínűleg szinte mindenki így van, tekintve, hogy a rajt óta az eddigi csúcseredménye a SteamDB szerint 4.187 egyidejű játékos (igaz, ebben csak a Steamről érkezőket számolják, ám így is mérvadó), ami rendkívül alacsony egy ilyen nagy múlttal rendelkező fejlesztőcsapat ingyenes játékánál. Ha pedig mellé tesszük, hogy milyen hatalmas grindra van szükség egy-egy új tank megnyitásához (alsó hangon közel 200 meccs), és hogy milyen kevés tartalommal rajtolt el a játék (a tankvezetői perkek a fele csak később érkezik majd, de moduloknál is alig 4-5 alternatíva közül válogathatunk, a játékmódok mennyiségéről pedig ne is beszéljünk...), sajnos nem lennék meglepődve, ha még az ősz beköszönte előtt a Steel Hunters sorsára jutna a játék.

A World of Tanks: HEAT PS5-re, Xbox Series X|S-re és PC-re jelent meg, a teszt az utóbbi verzió alapján készült.

Kapcsolódó cikk

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...