Alien Syndrome

  • Írta: Ca$h
  • 2007. október 26.
Mint azt gondolom mindenki észrevette, manapság igencsak retro korszakban élünk, a szórakoztató ipar szinte minden területén kezdenek kifogyni az ötletekből, éppen ezért a legegyszerűbb megoldás a „show must go on”-elv szerint, ha a régi recepteket elővesszük, új köntösbe bújtatjuk, egy picit tunningolunk rajta és megpróbáljuk újra eladni. Az Alien Syndrome-al is pont ez a helyzet, egy 1987-es Sega játékról beszélünk ugyanis, ami annak idején igencsak nagy sikereket tudhatott a háta mögött. Lássuk, hogy a felújított verzió hogyan teljesít.
Az első és talán legfontosabb különbség a régi és az új verzió között, hogy ezúttal némi szerepjáték elemekkel fűszerezett verziót fogunk kapni a pénzünkért. Mindenki döntse el maga, hogy örül-e ennek, én személy szerint nagyon kedvelem az ilyen ötleteket és megoldásokat, úgyhogy nálam ez abszolút plusz pontnak számított. Első lépésként ki tudjuk választani, hogy a mindenképpen csajszi főszereplőnk (hím sovinisztáknak nem ajánljuk) melyik karakter osztályba tartozzon. Összesen 5 osztály lesz, a robbantási szakértő, a tűzszerész, a kommandós, a tank és a mesterlövész. Természetesen a csoportok magukért beszélnek, nem részletezném az amúgy is egyértelmű jelentésüket. A különbség természetesen a képességekben és a megtanulható skillekben fog megmutatkozni. Viszont mindenképpen kiemelném a sorból a Tank osztályt, ugyanis itt a fő fegyverünk kézifegyver lesz, nem pedig lőfegyver. Én személy szerint ezt ajánlanám mindenkinek a legmelegebb szívvel, tekintettel arra, hogy nincsen annál nagyobb szórakozás, mint egy sci-fi játékban a két kezünkkel mészárolni a csúnya gonosz szörnyeket, ezen kívül sajnos a lőfegyverek használata annyira túl lett bonyolítva, hogy a kézifegyverek sokkal hatékonyabban használhatóak. Ezen kívül a Tank osztályban lévő szétgyúrt agyon hormonozott csajszink, sokkal több tárgyat tud magával cipelni, gyorsabban töltődik az életereje és a pajzsa is. De a döntés szabad, úgyhogy válasszatok.


Ennyi maszatolás után már neki is kezdhetünk végtelen kalandjainknak, ami rögtön egy hangulatos kis képregénnyel fog indulni, amiben azon kívül, hogy megcsodálhatjuk ágyék bizsergetően csinos főszereplőnket pizsiben, nem sok minden derül ki, ami ne lenne borzalmasan sablonos és unalomig lerágott csont. De ne legyünk ilyen gonoszak, kezdjünk neki a mókának. Rögtön látni fogjuk, hogy körülöttünk repked egy kis robotféleség, (amit egyébként Scarabnak hívnak) amire nagy szükségünk lesz a játékban, lévén tőle tudunk majd vásárolni minden hasznos cuccot és fegyvert egyaránt. Ez a Scarab egy amolyan mozgó-lövöldöző-boltféleség, ami még az ellent is segít nekünk aprózni, illetve később majd neki is lehet jó kis fejlesztéseket vásárolni. Természetesen a vásárláshoz szükséges felszerelés pontokra a szörnyek irtásával tehetünk szert, hiszen mindenki tudja hogy a legtöbb tisztességes szörnynél mindig van egy kreditkártya. Ezen kívül a jobb oldali kijelzőn látni fogunk egy függőleges sárga csíkot ami ha elér a tetejére, szintet fogunk lépni. Szintlépéskor tudjuk elosztani a képesség illetve skill pontjainkat. Csak bölcsen az osztogatással, mert később már nincs visszaút. Ide mindenképpen le szeretnék írni egy fontos dolgot, nehogy úgy járjatok mint én. Szóval arról van szó, hogy amíg az első 3 küldetéssel nem végeztek, addig nem tudjátok kimenteni az állást, hiába mentetek át az összes checkpointon, az nem menti el az állást, csak egy pályán belül. Ha kiléptek a játékból anélkül, hogy mentettetek volna, szépen ugrik az egész karakter minden eredménnyel együtt amit odáig elértetek. Tehát ellentétben a többi PSP stuffal itt nem tudtok bármikor menteni… ejnye-bejnye az ilyen dolgokat nem szeretjük.


A gamma irányítása egyébként nagyon kényelmes és felhasználóbarát, egyedül talán csak a lőfegyverek használata lett egy picikét elrontva, lévén nem 360 fokban, hanem kb. olyan 30 fokonként lehet csak lőni. Hiába van egy olyan funkció a stuffban, hogy ha folyamatosan nyomjuk a lövésgombot akkor sztréfelni tudunk, ha a lövés szöge szinte sosem lesz megfelelő, ezzel sem érünk semmit. Éppen ezért ajánlom a közelharcot mindenkinek, mivel az móka, van egy csomó kombó, ráadásul vásárolni is lehet még vagy egy tucatot, és ezzel nem fogunk irányításbeli nehézségekbe ütközni. Sajnos a játéknak nincsen valami jó grafikája, ahogyan a hangulata is nagyon nyomasztó. Ennek a legfőbb oka a hihetetlenül bénán és csúnyán megrajzolt szörnyek, amik erőteljesen lerontják az egész jó kis összképet. Igaz hogy van lehetőségünk co-opban játszani, ami jó móka lenne, ha nem akadályoznánk állandóan egymást a közlekedésben, a már amúgy is szörnyekkel teli szűk folyosókon. Sajnos ellentétben a picit hasonló stílusú Diablóval, itt egy idő után már borzalmasan unalmas tud lenni az eleinte mókás hentelés is, ami megint csak elvesz a játék immáron eléggé siralmas összképéből.


Az Alien Syndrome-al az a helyzet, hogy egy nagyon kellemes kis játék lehetett volna, ha ilyen marhaságok miatt tönkre nem teszik szegénykét. Csupán pár óra szórakozást fog nyújtani egy játékosnak, többnek pedig talán egy hétvégét, semmi többet. Szóval csak azoknak ajánlom, akiket szétfeszít a kíváncsiság, másoknak nem nagyon…

Memóriakártya: 128 KB
Wireless Kompatibilis: Igen
Game Share: Nem
Wireless Network: Nem
PSP Danger: * * *

5.
Daks
kepek javitva, bocsika mindenkitol :)
4.
Ca$h
A cikkben lévő képek tényleg nem a játékból vannak berakva.
3.
Ca$h
Nem nem, ezek a PSP-s játéknak a képei! ;) Sajnos tényleg el lett szúrva a játék, sokkal jobb is lehetett volna!
2.
milerik
szeritnem a cikk képei tök más játékból vannak beszúrva O_o
1.
milerik
Nekem kifejezetten tetszett, néha olyan Alien film hangulata volt.



De mik ezek a képek amikor a cikkhez vannak beszúrva ???
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...